Folyóvízi nehézkeszegezés

2010. december 22. - Bogyo_bacsi

Már többször megkaptam azt a kritikát, hogy keszegezős történetet sosem közlök le. Sajnos ez igaz. Tőlem valahogy távol állnak a finomszerelékes módszerek és horgászatra szánt szabadidőmben inkább a nagyhalas taktikákat alkalmazom. Van egy vízterület azonban, ahol a keszegezés új értelmet nyer, ez a víz pedig a Duna. Aki ismeri a módszerét a vad sodrásban történő horgászatnak és vállalja a körülményes etetés kialakítását, az nem ritkán két – három kilós lapátdévéreket, termetes jászokat, harcos márnákat és különleges folyami halak sorát kerítheti horogvégre. Persze a víz ereje miatt itt nem lehet könnyű szereléket használni, hiszen a sodrás tovagörgeti a feeder etetőkosarat, elmossa az etetőanyagot. A dunai horgászat megköveteli az erős felszerelést és a bőséges, agyaggal nehezített etetést. Nevezetnénk ezt a horgászmódszert  akár folyami nehézkeszegezésnek is... :o)

 Ezúttal a komáromi vasútállomás mögötti sóderos részen foglaltunk állást

Idén szeptemberben szinte az összes horgászatunkat tönkretette a mindig hétvégére beköszöntő esős, frontos idő. Az mellett, hogy többször bőrig áztunk, a halak sem úgy jöttek, mint azt a nyár folyamán megszoktuk. Alig vártam, hogy végre kifogjunk egy csapadékmentes száraz napot, hogy végre kellemes körülmények között tudjunk pecázni egy jót. A hónap közepén egy pénteki és egy vasárnapi esős nap között felcsillant a remény, ugyanis a meteorológia egy esőmentes szombat délutánt ígért, amit nem hagyhattunk veszendőbe menni. Így Komárom felé vettük az irányt, ahol a vasútállomás alatti sóderos szakaszon készültünk elcsípni pár példányt a Duna békés halai közül. Sajnos csak négy-öt óra állt rendelkezésünkre a horgászatra, mert faternak másnap reggelre egyéb fontos programja akadt.

 Jimmy agyaggal dolgozza össze az etetésre szánt sajtos tápot

Fater fazekasmester ügyességével formázza a hatalmas gombócokat

Mielőtt megkezdtük volna a horgászatot, meglátogattuk titkos agyaglelő helyünket, ahol Jimmyvel 10 kilónyi ragadós kötőanyagot fejtettünk ki. Az agyag nagyon fontos a dunai etetésnél. Egyrészt nehezíti a darát, hogy a gombócok minél előbb a fenékre érjenek és egy helyben maradjanak, másrészt lassan adagolja ki magából az illatokat ahogy mossa a hatalmas gombócokat a sodrás. Összekevertünk három kiló sajtos etetőanyagot és öt kiló beáztatott búzát hasonló mennyiségű agyaggal. Talán soknak tűnik ez a mennyiség, de folyóvízen igenis indokolt az ilyen nagy mennyiségű etetés. A hatalmas gombócokat lapos formára egyengettük, hogy jobban ellenálljon a sodrásnak. Az etetőkosárba szintén sajtos kaja került, amit etetőanyag ragasztóval varázsoltunk masszívabbá.

A lapított gombócok jobban ellenállnak a sodrás erejének

Kietlen dunai partszakasz. Itt nem kell harcolni az állásokért

Felszerelésünkről is írnék pár mondatot. Bizonyára sokan feeder botokat alkalmaznak a Dunán, de nekünk megfelelnek az év közben használt bojlis pálcák is. Még a gébek is jól megrázzák merev spiccüket, a kapást el sem lehet téveszteni. Persze, aki csak folyóvízen horgászik, annak célszerű specializálódni, de szükségképpen tökéletesen megfelelnek ezek a botok is. Főzsinórnak 27-es monofil damilt használtunk, a csúszóra szerelt 70 grammos etetőkosár alá pedig 20-as fluocarbon előkére kötött 6-os Owner horgon kínáltunk fel 7-8 eleven csontit. A keszegezésben jártas horgászok talán most elborzadnak a durva felszerelést látva, de a húzós dunai vízben így lehet keszeget, márnát fogni. Pontosabban így is lehet... :o)

Fater akció közben

Miután a nehezített gombócokat behajigáltuk 40 méter távolságba, besuhintottuk botjainkat és vártuk a kapást. Természetesen elsőként a gébek érkeztek meg a helyszínre, egymás után kapkodtuk ki a tüskés kis gonosztevőket a habokból, de ahogy a nap lassan eltűnt a látóhatáron, a gébsereg, ha nem is teljesen, de eltűnt az előttünk lévő területről. Reménykedtünk, hogy etetésünk ekkorra már kilométeres szagcsíkot húzott a Duna mentén és lassan behozza elénk a nemesebb folyami halakat. Az éjszaka csendjét időnként egy, a Monostori erődben elsütött ágyú dörrenése szakította csak félbe nem kis robajt okozva a part menti sötétségben.

Botjaink beélesítve várják a jelentkező folyami halakat

Az első tisztességes hal fater botján jelentkezett. Egy kisebb, húsz dekás dévért sikerült fognia az öregnek. Bár nem egy óriási hal, de egyértelműen jelezte, hogy megtalálták az etetésünket a folyó lakói. Nekem természetesen továbbra is csak gébek vették fel a csalimat.

Az első áldozat ez az apró dévér lett

Éjfél körül egymás után minden boton jelentkezett egy-egy gyors kapás, de olyan hirtelen történtek az események, hogy szinte lehetetlen volt megfogni a tetteseket. Faternak sikerült időben belevágnia az egyik spicc rezegtetésbe. Szerintem tekés múltjának köszönhetően tud ilyen villám gyorsan lehajolni. :o) Jutalma egy szép kilós dévér lett, ami dunai mércével nem számít túl nagynak, de a tavi keszegekhez szokott horgásznak mégis ritka szép zsákmány. Sajnos ez volt az utolsó fogásunk, mivel lassan csomagolni kellett. Nagy kár, pedig biztos voltam benne, hogy ekkorra már számos szép hal keverget etetésünk fölött.

Ez már egy tisztességesebb, kilót ütő dunai dévér

A Duna lakóhelye számos lapát dévérnek, melyek mellett ez a kilós példány eltörpülne

Ahogy elindultunk hazafelé, az eső is elkezdett csöpörögni. Nem fogtunk ugyan sok halat, de azért ez a kilós dévér is igencsak szép zsákmánynak számít. Persze a fogott halakat mind visszaengedtük a folyóba. Rendkívül elégedettek voltunk, hiszen egy nagyon kellemes napot sikerült eltölteni az élő Dunán és még néhány halat is sikerült nyakon csípni. A zsúfolt tavi horgászatok után igazi felüdülés volt ez a langyos szeptemberi éjszaka a néptelen, csendes folyószakaszon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr872328077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2010.12.25. 19:32:37

Boldog karácsonyt!
Jó cikk lett, igaz kicsit halszegény, ám majd jövőre ha lesz feederbotod akkor kíváncsi leszek mit fogsz produkálni. Biztos több hal lesz, de sztem kisebbek i mint durva cuccal. A dunai peca legnagyobb előnye h tábortűznél lehet nyárson sütni :D

Bmiki81 2010.12.26. 12:52:17

Szia Tom!

Ismét olvasmányosra sikeredett a beszámoló és a képek is jók lettek. Bár nem sok hal került partra, szerintem ha még tudtatok volna maradni, jöttek volna szépen. Tetszenek ezek a dunai cikkek. Régen jelentkeztem, igaz év vége felé nem sok időm jutott horgászatra. Azért még ősszel eljutottam a Vértessomló üdülőfalunál lévő bányagödörből kialakított tóra. Pergetéssel próbálkoztam, egyelőre haltalanul, csak kísérgették a kíváncsi csukák a körforgóimat. A kollégám viszont vmi otthon tákolt támolygó kanállal elcsípett kettőt is a krokodilpofájúak közül, tiszta ideg voltam. :) Élő hallal, úszós készséggel is fogott egyet. Voltál már esetleg a tavon? Elég érdekes, mert 10-15 méterig sekély, utána hirtelen akár 8-10 méter mély lesz. Mi hátul a nádasnál próbálkoztunk. 2900 ft a pergetős napijegy és még a halat is ki kell fizetni, szóval nem olcsó, gondolom a holland vendégeknek van ez kitalálva. Egyszer még a Bocskára is kilátogattunk a haverommal, megpróbáltunk pisztrángra pergetni, de nem jártunk sikerrel. 2-3 órát bírtuk a mínusz pár fokot és a csípős hideget. Mellettünk viszont két kis srác fogott pisztrángot is és egy szép kettes körüli csukát is, mondta is a tulaj, hogy érdekes, mert telerakta pisztránggal az U-alakú tavat, ennek ellenére a csukákat és a süllőket fogdossák. Remélem nem untattam senkit! Kellemes, nyugodt év végi napokat mindenkinek!

Üdv.:
Miki

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.12.26. 14:16:25

Sziasztok!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

@Kapásjelző: Laci! Igaz, ebben a cikkben nem hemzsegnek a halak, de egy ilyen pompás dévér miatt úgy érzetem érdemes volt leírnom a történetet. Sajnos a Duna folyó olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan, hogy ez sem számít rajta rossz zsákmánynak. Még én sem tudok minden alkalommal kapitális halaktól hemzsegő cikket produkálni. :o) A valósághoz hozzátartozik a sok horgászat, ahol keveset, vagy semmit sem fog az ember. Lesznek ilyen cikkek a jövőben is, ahol nem feltétlenül a nagy halak fogják adni a történet tanulságát.

@Bmiki81: Szia Miki! Nagyon régen hallottunk már rólad. Már azt hittem, végleg eltűntél. Örülök, hogy mégis figyelemmel kíséred a blogot.
Szerintem még nem jártam azokon a tavakon, csak a Vértessomlói tavakon, amik régen a Jószerencsét horgászegyesülethez tartoztak. Kicsit borsosnak tűnik a napijegy ára... Mekkorák voltak a kifogott csukák?
Ilyenkor, ha a kroki csak követi a villantót, érdemes kísérletezni a színekkel, mert valami gyanús nekik. Talán matt színnel sikerült volna elcsípni néhányat... vagy lassabban tekerni kifelé.
A Bocska tóra tervezek én is egy horgászatot január elején. Pisztrángozni szeretnék, de én inkább úszós módszerre gondoltam csontival.Mi a véleményed?

Tom

Bmiki81 2010.12.26. 15:10:05

Ez a tó Vértessomló és Várgesztes között van bal oldalon még a villapark előtt, lenn a völgyben, közigazgatásilag somlóhoz (üdülőfalu) tartozik. 1-2,7 kg között volt a krokik súlya. Borús-felhős idő volt, ezért aranyszínű, pirosas körforgóval próbálkoztam, itt olvastam, neked ez már többször bevált. :) Wobblert is próbáltam, sebaj, nem adom fel! Tavaly télen állandóan ugrándoztak a Bocskán a pisztrángok, alig voltak a vízben, szinte mindig a levegőben röpködtek, ezért próbálkoztunk a pergetéssel, hátha a felszín közelében vannak. De most ez nem jött be, mondjuk egyet sem láttam ugrálni. Lehet az úszós módszer lesz a jó. Görbüljön!

Üdv.:
Miki

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.12.26. 16:24:19

@Bmiki81: Hello Miki!

Hát, ha ilyen szép csukák vannak ebben a tóban, akkor érdemes is próbálkozni... Nekem az arany és az ezüst közül általában valamelyik be szokott jönni, de érdemes még fehér twisterrel is megpróbálni. Próbálj meg majd a sebességen csökkenteni! Amióta kisebb áttételű orsót használok, jóval több a megfogott ragadozók aránya a kapásokat tekintve.
Arra gondoltam, hogy egyszerű úszós készséggel, 17 es damillal és apró horoggal próbálkoznék a Bocskán. A horogra 4-5 szem csontit fűznék és ezzel etetnék is... Ha van ott pisztráng, akkor csak nem tud ellenállni az izgő mozgó csonti csokornak. állítólag elég falánk jószágok. Mindezt azonban csak jövőre tervezem, mert idén még a Dunán szeretnék próbálkozni süllőre, menyhalra. Remélem az időjárás lehetővé teszi az elkövetkezendő pár napon... :o)
Üdv.

Tom

harcsavadasz 2011.02.01. 23:48:23

szép jó estét mindenkinek!
Tanácsot szeretnék kérni arról, hogy:
Folyó vízen (Tiszán)szeretnék szemestakarmánnyal etetni egy oylan helyen ahol 1 bokor elég jól fogja a vizet, de mégis folyik. hogy tudom elérni azt, hogy a kukorica ott is maradjon ahova beszórom? ha agyagba keverem akkor nem marad benne az agyagba? vagy hogy próbáljam megtartani a kukoricát?
előre is köszönöm a választ
Hazafias tisztelettel: Harcsavadász

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.02.03. 23:15:04

@harcsavadasz: Szia Harcsavadász!

Sajnos a tiszai viszonyokat nem ismerem, hogy mekkora a sodrás, de az agyag mindenképpen egy helyben tartja a magot. Érdemes mellé erős szagú etetőanyagot (nálunk a sajtos vált be), és / vagy kis sajtos aromát keverni. Így hosszú szagcsík keletkezik a sodrásban, amit előbb utóbb megtalálnak a halak. Szerintem ha már ott vannak az etetésnél úgyis szétturkálják az agyagot, úgyhogy nem kell aggódni, hogy benne marad az agyagban a kukorica.
Mindenesetre ez csak elmélet, ki kell próbálni, hogy a Tiszán hogy működnek a dolgok. A Tiszán szoktál harcsázni is? Úgy hallottam elég sok hari van benne...
Üdv.

Tom

Weiller 2011.04.07. 15:31:06

Sziasztok!

A Tisza sordása kisebb, mint a Duna sodrása. Az etető anyagot agyagba vagy ragasztóval kevert darába dobod be, akkor sokáig ott marad. Bedobás előtt gyúrd laposra, hogy az aljzatra leérve ne tudjon a sodrás belekapni. Az etetést folyóvízen mindenképpen ismételgesd 2 óránként, napi rendszerességgel és akkor odaszoknak a halak és ott is maradnak. Pontynak 2 hét etetés kell és utána a folyamatosság.(a Duna vízében)

A Dunán amikor alacsonyabb a vízállás pakolgatjuk a köveket, úgymond "kőrakásokat" alakítunk ki. Ezeket megjelöljük a parton és az áradás után tudjuk, hogy hova etessünk. A szakaszok közt megáll az etető anyag napokig is. Folyami etetés fontossága az illatanyag. A víz hosszan elviszi az anyagot és a békéshal jön meg először, ahogy kell. Aztén csak várni kell...és várni.....

:-D
Üdv, Krisz

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.04.07. 22:56:34

@Weiller: Hali!

Milyen ragasztót használsz? Technokolt? :oD
Idén csinálhatnátok egy jól etetett helyet, ahova járhatnánk lógatni. Lehet több halat fognánk úgy...
Ha megyünk ki, kéne már etetni legalább 2 nappal előre.

Egyébként a horgászrendben benne van: a partvédő kövezés megbontása TILOS!!! :o) Szóval ti rendezitek át állandóan a ruganyokat, sarkantyúkat a Komárom - Szobi szakaszon... :oD
Üdv.

Tom
süti beállítások módosítása