Vérré változék a víz, a mely a folyóban vala

2012. október 02. - Bogyo_bacsi

„Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala. A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Égyiptom földén.” Jómagam nem vagyok vallásos ember, de a fent említett bibliai sorok rémlettek fel, miközben megdöbbenve nézegetem a vörös iszap sújtotta térségről megjelent képeket, híradásokat. Lám, a Tisza után sikerült pár újabb folyót is halálra sújtanunk. Az Ajka melletti zagytározóból átszakadó lúgos folyam minden életet elpusztítva végigmarta a Torna patakot, a Marcalt, majd a már amúgy is túlterhelt Rábán át a Mosoni, végül pedig az élő Dunába ömlött. Nekünk embereknek sikerült rászabadítani egy bibliai csapást ezekre a folyóvizekre és még Isten haragjára sem volt szükség hozzá... Többed magammal aggódva vártuk, hogy a Dunába jutott szennyezés vajon milyen hatással lesz szeretett vizünkre. Négy rövid történettel próbálom körülírni, hogy mit tapasztaltam ezalatt a baljós két hét alatt hazánk legnagyobb folyóvizén.

A lenyugvó nap utolsó sugarai a Gellért hegy bérce mögül

A katasztrófa napjára terveztünk egy horgászatot Gábor barátommal az Erzsébet híd budai hídfőjéhez. Célhalunk egyértelműen a márna volt, így otromba dunai szerelékkel és sajt csalival készültünk fel a kellemes, napos péntek délutáni horgászatra. Bár a hírek teli voltak aggasztó képsorokkal, tudtuk, ha bele is kerül a Dunába a vörös halál, még több nap mire az árral lehömpölyög a budai rakpartig. A partra érve helyet foglaltunk a fővárosi folyószakasz koszos lépcsőjén és régi teleszkópos botjainkat nekiálltunk kibontogatni. A parton mellettünk egy idősebb spori horgászott a feleségével. Mire felszereléseinket beélesítettük, ő már a harmadik márnájánál tartott mindössze tizenöt perc alatt. A mindenit, ha így megy a hal, akkor csak sikerül nekünk is horogvégre keríteni pár dunai torpedót... - gondoltam.

A Duna még ártatlanul, mit sem sejtve csordogált...

A kapásokra nem is kellett sokat várni. Csak pár perc telt el, miután szerelékünk leért a meder aljára, már rázta is valami a bot spiccét. A márnák nagyon intenzíven ettek, de a kapás általában olyan gyorsan érkezett, hogy többnyire elszalasztottuk a megfelelő pillanatot. Új technikát kellett tehát kitalálnunk, ha meg akartuk fogni a zsivány folyami halakat. A két bot csak akadályozott minket, így fejenként egy-egy pálcát vettünk a kezünkbe és a zsinórt az ujjunk közé fogtuk. Rendkívül jól lehetett érezni, ha a hal megcibálta a damil végét. Így már sikerült megakasztani a tréfás kedvű márnákat. Az elsőt Gábor parancsolta partra, melyet olyan kiló körülire taksáltunk. A gyors horogszabadítás után már csobbant is vissza a folyóba a halacska. A mellettünk horgászó sporttársak úgy néztek ránk ekkor, mint gyújtogató a vizes szalmára. :o)

Gábor márnája az Erzsébet híd alól

Barátom élete első folyami halával

Egymás után akasztottuk a marcikat, de megszákolni közülük alig tudtunk párat. A rendkívül nehéz terep miatt szinte az összes hal akadóba rohant. Fejenként három-három márnát veszítettünk, köztük igen termetes méretűeket is. Hiába, ide sokkal erősebb és hosszabb bot dukál, jóval vastagabb zsineggel. Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat hiszen pár percenként suhintott be valamelyikünk kapást észlelve. Hogy én se maradjak hal nélkül, sikerült végül elcsípnem nekem is egy picurka marcit.

Klasszikus dunai szerelék sajttal csalizva

Azért a végére nekem is összejött valami :o)

Bár a nagyobb halakat nem sikerült kiszednünk, a stratégiánk működött. Hazafelé tartva örömmel konstatáltuk, hogy ide érdemes lesz a még jövőben visszanézni. Közel is van, sok hal is van és bár a fővárosi szakaszról sose vinnék el zsákmányt, illetve a part állapota sem szívmelengető, ide mégis bármikor le tudunk ugrani kicsit horgászni munka után, ha úgy szottyan kedvünk. Egy bot elég néhány ólommal, egy kis sajttal és kész. Kell is ennél több?

Kapásra várva a fővárosi Duna lépőjén ülve

A zsinórt kézben tartva jól lehetett érzékelni a villám gyors márna kapásokat

A szennyezés azonban megállíthatatlanul haladt tovább, megkeserítve minden vízben lakó és vízen horgászó élőlény életét. Vasárnapra már a lúgos csóva elérte az Esztergomi szakaszt. Faterral egy őszi csukázást terveztünk erre a napra a neszmélyi holtág felső végén. Általában sosem maradunk hal nélkül ha az öbölben horgásztunk, de most ezt is meg kellett élnünk. A vízparti erdőség csodálatos őszi ruhát öltött. A fák zöld ruhájukat sárgára, barnára, vörösre váltották. Olyan békésnek tűnt a táj, mintha nem is tudna a súlyos mérgezésről ami tovahalad a környező habokban.

Tarka őszi ruhát öltött az ártéri erdő

Fater a pók hálójában :o)

Rablásnak nyomát sem láttuk a holtágon. A mindig élénk víztükör most sima és csendes volt, mintha az élet kihunyt volna belőle. A vízbe tekintve azonban olyan kép tárult elénk, amit még sosem tapasztaltam azelőtt itt. Hihetetlen mennyiségű ivadék úszkált a holtág kristálytiszta vízében. A hatalmas haltömeg olyan felhőt alkotott, melyet csak a tenger alatt forgatott természet filmekben látni. Szinte egy testként mozdult az apró halakból álló raj. Egy nagy gombóc etetőanyagot alig fél perc alatt bekebeleztek a meder aljáról. Hihetetlen látvány volt ez a jelenség. Talán a ragadozók azért nem mozogtak, mert ilyen bőséges táplálék láttán elég, ha csupán kinyitják a szájukat és beleúszik a zsákmány.

A holtágban a víz rendkívül tiszta és csillogó volt...

... miközben a nagy Dunán már pusztította mérgező lug

Nem tudom megmondani, hogy a sok ivadék a szennyezés elől menekült e a holtágba, vagy itt születtek, de ilyet azelőtt sosem tapasztaltam. Spiccbottal próbáltunk fogni közülük csalihalnak valót, de olyan apró volt a szájuk, hogy alig bírták felvenni a horgon tekergő csontkukacot. Többségében küszöket fogtunk, de akadtak közöttük szép számmal apró balinok és csapó sügérek is. Bár, mint írtam, ragadozóval nem találkoztunk aznap, de a kellemes őszi melegben nagyon jó volt kint lenni a friss levegőn az érintetlen természetben.

Neszmélyre már csak jövő nyáron fogunk újra visszatérni

Hétfőn ismét kiültünk Gábor barátommal az Erzsébet hídhoz, hátha megismétlődik az előző heti kaland. Egyetlen kapás nélkül ücsörögtünk késő estig azokon a lépcsőkön, ahol a szennyezés előtt egy nappal még hemzsegtek a halak a vízben. A parton egyetlen horgász sem fogott semmit. Zsákmánnyal egyedül én büszkélkedhettem csupán, ami egy kapitális gébből állt. Lám ennek a halnak nem árt a lúgos, vörös iszap sem. A folyó mintha kihalt volna. A part mellett óriási kecsegék, vicsegék és szilvaorrú keszegek teteme billegett a víz tükrén. Ezek az érzékenyebb halfajok adták meg először magukat a sorsnak. Pedig a politikusok és a környezetvédelmesek azt mondták, hogy nem került szennyező anyag a Dunába. Ennyi hal mégsem pusztulhatott el egyszerre végelgyengülésben... :o(

Pár nappal a katasztrófa után, ismét a parton talált minket a lenyugvó nap

A halfaj, aminek még a vörös iszap sem árt

A vörös iszap katasztrófát követő egy héttel, ismét lenéztem a budai rakpartra. Reméltem, hogy a halak többsége megúszta a szennyezés okozta sokkot és ekkorra magukhoz térnek és elkezdenek táplálkozni. A Gellért téren szálltam le a villamosról és a part mentén sétáltam fel az Erzsébet hídhoz. Amit tapasztaltam az megdöbbentő volt. A kövezés mentén mindenhol haldögöket sodort a víz. Ezek azonban már nem az érzékeny kecsegék közül kerültek ki. A jóval szívósabb márnák és paducok felpuffadt teste fehérlett minden felé, amerre csak a szem ellátott. Találtam süllőt is, ami ránézésre a nyolc kilót is verte. Szívem szakadt meg érte, életem hala lett volna ha kifogom... :o( Így viszont már csak a kukacok lakomája lesz belőle. A Duna mentén hollók repkedtek fel és alá. A terített asztal láttán, még válogatni is volt lehetőségük. A tetemeknek csak a belsőségeit, illetve a szemeit vájták ki és már repültek is a következő dögöz.

Egy bő három és fél kilós felfordult márna a sokból

Vajon hány kilós lehetett ez a fogassüllő, ha a lábam 44-es?

Ha kifogom, életem hala lehetett volna... :o(

Ennek a paducnak már kivájta a szemét a holló

Munkában a tisztogató brigád

Ő sem a Marcalból sodródott le

Szokásos helyemre érve Jani bácsival elegyedtem szóba, akit szinte mindig itt találok a fehér híd lábánál. Sopánkodva mesélt a régi időkről, amikor még egy nap alatt húsz-harminc termetes márnát, lapát dévért, néha harcsát is tudott fogni ezen a részen. A legrosszabb esetben is sikerül három-négy kettőplusszos marcit horogvégre kerítenie. Amióta a lúg végigmarta a Dunát, szinte senki sem fogott semmit. Sajnos, komáromi barátaim is hasonló állapotokról számoltak be az ő folyószakaszukról. Ahogy a sötétség beállt, Jani bácsinak sikerült két félkilós forma kis márnát fognia, de öröm így sem látszott az arcán. Ezzel a vörös iszappal vége is lett a horgászatnak a Dunán erre az évre. - sopánkodott. Nekem a mai nap sem adott halat. Borús tekintettel ballagtam haza, hogy megírjam ezeket a sokkoló élményeket.

Kapástalan csend a katasztrófa sújtotta folyón

Nem tudom mikor ébredünk rá végre, hogy az amit az élővizeinkkel művelünk, valóságos merénylet a természet ellen. A halaknak, amik elpusztulnak, teljesen mindegy, hogy román cián, osztrák só, vagy magyar vörös iszap okozza a vesztüket. Az egymásra mutogatás helyett inkább tenni kéne érte, hogy ilyen ökológiai katasztrófa többet ne fordulhasson elő a jövőben. Minek kell még megtörténnie, hogy valaki tegyen is végre valamit? - kérdem én. Hiszen talán nem is sejtjük, hány az ajkaihoz hasonló, időzített bomba ketyeg még szeretett vizeink partján. Legyen az zagytározó, vagy hordókba halmozott galvániszap, vagy a vízbe sós pácot engedő bőrgyár, mind a mi életterünket mérgezi. Ezeket a sebeket vizeink nem fogják tudni a végtelenségig kiheverni. Csak rajtunk múlik lesznek e még a jövőben a mostanihoz hasonló bibliai csapások, vagy megpróbálunk tenni érte, hogy talán egyszer egy jobb világban élhessünk!

Jani bácsi egyik kis márnája reménykedésre ad okot...
 

A bejegyzés trackback címe:

http://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr752401686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kapásjelző 2011.03.18. 20:47:14

"Pedig a politikusok és a környezetvédelmesek azt mondták"
Konkrétan a környezetvédelmi miniszter azt nyilatkozta hogy fürdeni is lehetne a vörösiszapban, teljesen ártalmatlan.
Az írás nagyon jó, a történet viszont nagyon elszomorít. Ez a dunai márnázás igazán érdekes, várom majd idén a hasonló beszámolókat, bár gondolom júliusig nem nagyon van esély márnára felétek sem.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.18. 21:23:43

Hát szerintem sokunkat elszomorít, de a jövőben azért nem sok ilyen depis cikk lesz. Na jó, még a következő igen, de utána próbálok már jobb kedvű történeteket fabrikálni... :o)
Nálatok nem volt halpusztulás?
Igen, nagyon élvezetes horgászmódszer főleg kisebb ólommal (60 g), amit a sodrás megemel és tovagörget. Azt hiszem úgy hívják, hogy görgetéses márnázás... :o)

Kapásjelző 2011.03.18. 21:32:00

@Bogyo_bacsi:
Igen, úgy hívják. Mi nem láttunk a dunán egy tetemet sem. Amúgy nagybátyám összetalálkozott valamelyik nap egy 9-es süllővel, úgy hogy a zsinór a farkára tekeredett. Hogy lehet valakinek ekkora szerencséje!? :D

Marchocias 2011.03.20. 21:09:44

Maga a horgászat élvezetes volt, főleg , hogy a Dunán még soha nem horgásztam a hideget is ki lehetett bírni csak nagyon fogyott az ólom...a vörös iszap meg nem :)...pedig inkább lett volna fordítva talán több halat sikerül kiszedni a Dunából..

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.20. 21:28:34

@Kapásjelző: Laci! Lehet, hogy mire leért Bajára a szenny, már kellőképpen felhígult. Szerencsétek volt, hogy nem volt pusztulás. Hát tudod ez a fogás akkor szerencsés, ha haza akarod vinni a süllőt. Egyébként horoggal kell becsapni a halat, bár én egy ekkora fogast elengednék szó nélkül...

@Marchocias: Gábor! Hát igen ide sok ólommal és horoggal kell menni. Bár azért hozzáfűzném, hogy amikor a vízállás alacsonyabb volt én egyszer sem szakadtam be. Akkor jól látszott, hogy előttünk volt egy nagy fatuskó, szerintem abban akadtunk el. Lehetett érzeni, ahogy a szerelék a Duna alján ide-oda görög az örvénylő fenéken. Idén folytatjuk majd ezen rész vallatását. Szerintem előbb-utóbb befigyel majd egy nagy márna is... :o)

Tom

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.03.22. 22:20:00

Megjegyzés egy elvetélt ornitológusjelölttől: az ott nem holló, hanem dolmányos varjú.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.22. 22:39:26

@Hepci: Kíváncsi voltam ki veszi észre először a cikkben elrejtett hibát!!! :o)
Komolyra fordítva a szót, lehetséges, hogy varjú, de sajnos a tényeken ez nem változtat. Hapci! Neked milyen tapasztalataid voltak a Dunán a kérdéses időszakban?
Üdv.

Tom

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.03.23. 02:54:14

@Bogyo_bacsi: rosszak. Bár keveset horgásztam. Amikor leapadt valamelyest a víz (szeptember), fogtam pár konyhai méretű halat. Aztán amikor jött a vörös Budapest környékére, fogtam egy igen nagy süllőt, olyasmit, mint amit döglötten láttál (remélem, ő túlélte). Utána még párszor próbálkoztam, szinte kapás se volt.
Hozzá kell tenni, tavaly ősszel új helyeket igyekeztem keresgélni, elsősorban Budapesten belül és a közvetlen környékén (nem nyert!), a legbeváltabb 3-4 kövezésre nem mentem el egyszer se.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.23. 22:41:27

@Hepci: Hát, akkor hasonlóak a tapasztalatok, mint nálam. Remélem idén azért javul majd a helyzet. Én is többször szeretnék próbálkozni a fővárosi, a komáromi és az esztergomi szakaszon. Szerintem nyár közepére kiderül majd, hogy mennyi hal maradt a Dunában...
Üdv.

Tom

jimmba 2011.03.28. 22:56:36

Hi! Az írásod megint jól sikerült,kár hogy ezt kellett írnod,de ez a valóság és sajnos én is tapasztaltam. Az a süllő jó lett volna Rapalával a szájában,de sajnos így végezte. Kiáncsi vagyok,hogy milyen lesz a Duna ezek után. Majd megyek le úsztatni a Misterrel,majd jelentkezem mit sikerült fognunk.
Másik számom lesz,majd elküldöm itt,aztán tudunk beszélni. Ha lejár a tilalom ragadozóra már megyünk is pergetni.
Üdv. Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.29. 20:01:17

@jimmba:

Szia Jimmy!

Én is kíváncsi vagyok. Terveim szerint szombaton lemennék a szőnyi holtágra villantózni. Nincs kedved velem tartani? Akkor már vége a csuka tilalomnak...
Kíváncsi vagyok mit fogtok majd úsztatva. Egyszer én is veletek tartanék...
Üdv.

Tom

jimmba 2011.03.30. 21:44:14

Majd jöhetsz velünk úsztatni,ha ráérsz majd.
Most szombat lehet jó is nekem és az idő is jó lesz.
Pénteken felhívlak legkésőbb és megbeszéljük.
Üdv. Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.30. 22:28:59

@jimmba: Okés. Várom a hívásodat.
Van kölcsön pár acélelőkéd? Lehet szombatig már nem járok horgászbolt közelében...
Üdv.

Tom

Weiller 2011.04.07. 14:26:40

Héllóóóóó Skacok!!!!

Megjöttem!
Indulhat a peca 2011-ben!!!
A Duna nincs még startra készen, hideg és nem esznek a halacskák. Lassan beindula az élet és jöhet a nagyzsákmány fotózása. Beszélgettem a horgászokkal, hogy miképp etetnek, horgásznak, de a helyzet maradt a régiben. Eddig nagy eredményt nem tudott senki felmutatni. Apró fehérhalakon kívül jelentősebb fogás nem mutatkozott.
Készítjük az etető anyagot, szerelgetjük a botokat, tervezgetünk.......aztán, majd meglátjuk az eredményt.

Hajrá pecázás.blog.hu!!!!

Üdv, Krisz

Weiller 2011.04.07. 14:59:18

Igen, a vörös iszap........

Remélem kiheverte a természet és hamarosan visszaáll a "régi" remek dunai fogás.

Anno még gyerekkoromban rengeteget horgásztunk a Dunán, többet, mint manapság. Azokban az időben - emlékezetem szerint - több halat és szebbeket fogtunk. Lehet azért, mert több volt még az időm és éjjel-nappal ott lógattam a lábam a parton, de most már nem érzem a vízben azt az erőt és halmozgást. Az az idő már nem tér vissza......
Volt egy napom, vihar előtt kimentem a Duna sekélyebb vízére, a "kavicsosra". Láttam, hogy a vihar hamarossan elér, de "éreztem" a halat és nem adtam fel. Fél óra alatt ért el az eső és a nagy szél, de addig 30-40 perc alatt 2 márnát (4,7 és 4,2 kg-os) és vagy 10 db paducot, szilvaorrút és jászt fogtam. Soha többé nem volt ilyen szerencsém. Nem értettem hogyan történhetett! Jó időben, jó helyen! :-D

......aztán rongyá áztam!!!!! Jó visszagondolni azokra az időkre. Remek volt.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.04.07. 22:49:19

@Weiller: Szia Krisz!

Szerintem Duna befoltozza önmagát, főleg hogy tavaly a magas víz miatt jó volt az ívás is. Bár, nem tudni még mennyi ilyen mértékű nyomást bír el a folyó...

Elképzelem a kis Krisztiánt, mint szeplős arcú, kantáros nadrágos kisgyereket, akinek a szemüvegének egyik fele le van tapasztva, miközben cipeli haza a zsák halat agyonázva... :oD
Üdv.

Tom

Weiller 2011.04.08. 21:34:18

Hali!

Majdnem betalált! :-D
Soha sem volt szemüvegem, farmer gatyát hordtam, fekete hajú vagyok és nem vagyok napallergiás!!! :-D

Állj le a cuccal Bogyó!!! :-DDDDDDDDDDDDDD