Zoli barátommal az interneten éppen a csukapergetésről diskuráltunk. Mesélte, hogy ő rendszeresen jár az Által ér azon szakaszára horgászni, amelyik a Bánhidai Erőmű Hűtőtavába torkollik be. Mesélte, hogy főleg wobblerekkel próbálkozik, mire én felvetettem, hogy mi lenne, ha ki próbálná a jó öreg körforgó villantót. Á, nem bízok én benne... - volt a válasza, de pár nap múlva izgatottan hívott fel, hogy mégiscsak kipróbálta az általam ajánlott műcsalit és egy bő órás horgászattal nem kevesebb, mint hét gyönyörű csukát varázsolt ki ebből a vadregényes kis patakból. Nekem sem kellett több, következő hétvégén már együtt vágtunk neki ennek a lassan csobogó vadvíznek, hogy próbára tegyük szerencsénket.

Több, mint egy év után visszatértem az Által érre horgászni

A célhalak ezúttal a csukák lettek a süllők helyett és a választott szakasz is másik

Mikor kiértünk a partra, szemrevételeztem a vízi növényzettel alaposan benőtt erecskét. Hát, hogy fogunk itt pergetni, hiszen még dobni sem lehet... - morfondíroztam. Zolit nem zavarta a dolog, egy pillanat alatta a parton termett és mire még bármit is tehettem volna, már fárasztott is. Egy gyönyörű negyvenpár centis csukeszt varázsolt ki a zöld vízből. Hűha, hát ennek a fele sem tréfa, gyorsan keressünk egy jó állást... Ha ilyen gyorsan horogra került valami, talán még egy igen jó horgászat is kikerekedhet a végén dologból... - lelkesedtem be.

Az első ragadozóra nem kellett sokáig várni..

... pár perc alatt partra került az első kis tigris

Mire sikerült elhelyezkednem egy tiszta nádnyiladékban, már szaladhattam is a fényképezőgéppel, mert Zoli újabb halat akasztott. Ezúttal egy kisebb ragadozót segített partra. Izgatottan turkáltam villantós dobozomban, keresvén a legmegfelelőbb eszközt az éhes vízi tigrisek lépre csalásához. Mondanom sem kell, 3.3 méteres botommal csak szenvedtem a kis patakon, míg barátom rövid pálcájával ügyesen horgászta meg a vízparti sás, nádas tövét.

A buja növényzet sok búvóhelyet kínál a lesben álló ragadozóknak

Zoli egymás után akasztotta meg a kisebb - nagyobb halakat

Az elején még csak a méret körüli példányokat sikerült elcsípni

Vajon melyik lesz a nyerő műcsali a mai napon?

Nem kellett sokat várni a következő akcióra. Zoli ismét jelezte, hogy halat akasztott. Most már bosszúsan ballagtam hozzá. Elég lesz már, hagyjál a vízben nekem is valamit. - tréfáltam. Ha nekem is sikerül rátalálnom a megfelelő műcsalira, rendet vágok köztük majd én is... - próbáltam szavakkal kompenzálni leszakadó teljesítményemet. :o)

A vízfelszínen tükröződik a horgász keze, ahogy zsákmányáért nyúl...

... Által éri átlag csuka

Lehetőséget adtunk neki, hogy felszedjen még...

... pár kilót, mielőtt újra találkozunk majd

Egy állással tovább léptem a patakon folyásnak felfelé. Zoli beállt előző helyemre és pár perc sem telt bele, ismét halat akasztott. Na ez már tényleg pofátlanság... Azon a helyen, ahol majd húsz percet dobáltam, második dobásra kiszedett egy negyven pluszos krokit. Kezdtem frusztrálva érzeni magam, ennyire nem lehetek láma, hogy egy halat sem tudok fogni itt, ahol ennyi kapás van. Valamit kell csinálnom, mert a végén még szégyenben maradok... :o)

Nagyon szép környezet, de rendkívül nehéz meghorgászni a sűrű növényzet miatt

Hibátlan folyami ragadozó

Felcsatoltam egy 4-es számú ezüst MEPPS LONG villantót, ami már sokszor kisegített a nehéz helyzetekből. Meghúztam vele párszor az előttem lévő tiszta területet és láss csodát, valami megbillentette a pörgő vasat. És ekkor partra segítettem életem legkisebb pergetve fogott csukáját. Alig fért el a tenyeremben, de mégis vadul odavágott a hatalmas vasdarabnak. Szerencsétlenségére elég csúnyán akadt meg a szeméhez közel, ezért nagyon óvatosan fordítottam ki a horgot. Elégedetten konstatáltam, hogy kutya baja, így gyorsan útjára eresztettem szegénykét. Jövök fel! - kacsintottam félre Zoli barátomra, aki mosolyogva jelezte felém, azért van még hova... :o)

Végül nekem is megjött az első halam. Talán az egyik legkisebb, amit valaha fogtam

Pár pillanattal később elemi erejű rávágást kaptam szinte vízbeérést követően. Éreztem, ez már termetesebb ragadozó lesz. Bő másfeles csuka hisztizett előttem a patakban nádból hínárba, hínárból sásba rohanva orsózta magára a zsinórt. Végül kipattant a szájából a horog, de az orsózás miatt megakadt a testében. Így esett meg, hogy végül sikerült mégis partra segíteni idei első tisztességes csukámat a maga 54 centijével. Leírhatatlanul boldog voltam, hisz sikerült kielégíteni csuka fogási éhségemet, amit ebben az esztendőben kissé háttérbe szorítottam más fajtájú halakkal szemben.

És végül elcsíptem a nap halát, ami a maga másfél kilójával...

... bármely vízen szép zsákmánynak minősülne

Már csak néhány röpke percünk maradt hátra a mai horgászatból, ami csupán arra volt elég, hogy még egy aprócska ragadozót partra segítsek és megbeszéljük a következő támadást az Által ér ellen. Mondanom sem kell, teli voltam lelkesedéssel és izgalommal az átélt kalandok hatására, hiszen alig pár órás horgászattal hét csukát sikerült becserkésznünk, köztük nem egy szép példányt.

Tökéletes kép lenne, ha valaki bele nem lépett volna a háttérbe... :o)

Mozgalmas pár óra volt a mai horgászat ebben a gyönyörű környezetben

Vasárnap visszatértünk a tett színhelyére, de a napos idő helyett immáron esős, borongós időjárás fogadott miket. Feltűztük az előző nap nyerő csalikat az acélelőkék végére és megkezdtük a víz vallatását. Zoli ezúttal egy apró wobblert kötött fel, amivel rögtön sikerült is eredményt elérnie egy formás kis csuka személyében. Ez volt a hétvége egyetlen hala, amit nem körforgó villantóval akasztottunk meg, de ilyen is kell néha, hogy változatosabb legyen a történet... :o)

Másnap már az időjárás jóval borongósabb volt és az eső is szitált

A hétvége egyetlen nem villantós hala...

... gyönyörű kis csuka, de még nőnie kell

Feljebb haladva Zoli gyönyörű halat akasztott. Egy ötvenhárom centis aligátort sikerült rövid úton partra segítenie, egy előző napi zsákmányomhoz hasonlatos fenevadat. A nyerő csali ismét körforgó villantó volt. Örültem, hogy a hétvégén mindkettőnknek sikerül egy-egy másfél kilós csukát fognia. Ez így volt igazságos. :o) A halak, egy kivételével mind vissza is nyerték szabadságukat.

Végül Zoli is horogvégre kerített egy termetes csukát...

... ami másfél kilójával az enyémnek volt az ikertestvére

A napot ezúttal Zoli zárta egy méret körüli csukesszal. Nekem ezúttal nem jutott semmi, de így is elégedett voltam az átélt élményekkel. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis patak mennyi ragadozót képes eltartani. Végezetül azzal zárnám le a történetet, hogy a csuka Kánaán csak pár napig tartott. Következő hétvégéken már nem sikerült egy halat sem elcsípni az érben. A falánk ragadozók áttették a tanyájukat valahova máshova. Nem baj, majd jövőre megpróbáljuk újra, hátha visszatérnek őszelőn ebbe a gyönyörű patakocskába a mohó csukák...

A hétvége utolsó hala

A patak mesterhorgásza... :o)