Kipp-kopp! Ki kopog?

2016. január 06. - Bogyo_bacsi

Aki régóta követi írásaimat, bizonyára észrevette már, hogy a finomabb pergetőmódszerek nem igazán kaptak szerepet horgászataim során. Előfordult ugyan egy-egy kósza peca, amikor sügérek, kősüllők kerültek a célkeresztbe, de inkább a termetesebb halaknak szánt, nagyobb műcsaliknak szavaztam bizalmat kalandjaim során. Idővel azonban be kellett látnom, hogy vannak olyan szituációk, amikor egy érzékenyebb bottal, vékony zsinórral, apró jigekkel sikeresebben érvényesülhet az ember adott körülmények között. Ez okból rendszeresítettem eszköztáramban idén egy rövid, 10-30 grammos dobósúlyú jigger pálcát, melyre 2000-res peremfutó orsó és 0,08 as nanofil zsinór került. Az elkövetkezőkben elmesélek nektek két történetet, amikor kifejezetten a finomabb módszerek javára billent el a mérleg nyelve. Számomra igen tanulságosak voltak ezek az úttörő próbálkozások.

kopp01.jpgMilán első szebb kövese...

kopp02.jpg... 37 cm-nek bizonyul faroktőig

kopp03.jpgÍme a második gyönyörű harántcsíkos ragadozó

Az első támadás Milán barátommal esett meg a Duna egy általam ritkán látogatott szakaszán. Milánnal néhány éve ismerkedtünk meg, amikor Budapestre költözött, háta mögött hagyva a szőke Tiszát. Első dunai szárnypróbálgatásait együtt ejtettük meg saját pályáimon, majd miután csónakot rakott az öreg folyó hátára, nagyon jó érzékkel derítette fel újdonsült vadászterületét. November elején közös kősüllő pergetésre invitált engem, amit nem utasíthattam vissza, hiszen a Dunán igen ritkán találkozok ezzel a csodás halfajjal. Sóderzátonyok mögötti mély, lassú folyású töréseken találtuk meg ezeket a csíkos kis haramiákat, melyek nem voltak olyan mennyiségben jelen, mint például a Tiszán, vagy a Balatonon, azonban így is egy-egy igen élvezetes pár órányi pecát tudhattunk magunk mögött dunai kavicsokat hajkurászva.

kopp04.jpgKisebb, de hibátlan szépségű példány

kopp05.jpgRitka vendég számomra a Dunán a kősüllő

kopp06.jpgMásodik napon már én vittem a prímet

Érzékeny pergető botommal kiválóan éreztem apró jigem kopogását a mederfenéken, illetve a vékony nano zsinórral a viszonylag kis súlyú műcsalit is szépen le tudtam tenni az aljzatra. Számomra igen idegen volt ez a stílus, főleg, hogy a kövesek sokszor előnyben részesítik a pattogósabb műcsali vezetést, mint a lassú, süllős emelgetést, ami már régóta a kezemben van. Mindenesetre így is sikerült helytállnom, hiszen két villámpeca során öt-öt kövest zsákmányoltunk fejenként Milánnal. Sajnos, én csak a közepes méretig jutottam, de barátom két igen gyönyörű harminchét centis csíkos ragadozót is csónakba emelt. A hőn áhított nagy kősüllő, sajnos, most sem jött össze nekem, de ugye, ami késik, nem múlik... lesz még lehetőségem új rekordokat döntögetni ezen a téren is, úgy gondolom. :o)

kopp07.jpgEzen a napon a neon-zöld D'fin volt a nyerő

kopp08.jpgIlyen szép halakért néha megéri lefinomítani a felszerelést :o)

A második kaland a Tiszán esett meg Ratkai Miki barátomnál vendégségben. Megmondom őszintén, már nagyon vártam ezt a pecát, ugyanis - bár már több mint két éve járunk Mikihez a Tiszára horgászni - eddig nem igen volt lehetőségem egy csónakban vallatni a vizet barátommal. Többnyire csak átvettük tőle a ladikot és csorogtunk bele a nyári éjszakába, harcsák után áhítozva, de mindig kíváncsi voltam, vajon hogyan tudnám megállni a helyemet egy minden hájjal megkent, tapasztalt tiszai pergető mellett a csónakban. Hát most lehetőségem nyílt a bizonyításra. Négyen két ladikban vágtunk neki a Tiszának, ezúttal süllők, kősüllők reményében. Gyorsan pozíciót fogtunk, majd megkezdtük a víz sematikus vallatását.

kopp09.jpgElső szebb tiszai fogasom...

kopp10.jpg... és íme a második :o)

kopp11.jpgMiki igen otthonosan mozog a Tiszán, nehéz volt vele lépést tartani

Az általunk most próbált süllőpergetés nagyban különbözik a Dunán tapasztalt gumis módszeremtől. Míg utóbbi vízen a süllőt táplálkozási időszakban próbáljuk nagy méretű gumihalakkal kapásra bírni, erősebb felszereléssel, brutális kapásokat elkönyvelve, addig itt fényes nappal az akadóban megbúvó, inaktív süllőt kényszerülünk kapásra hergelni kisebb, hosszúkás gumihalakat táncoltatva az orruk előtt. A horog természetesen offset formájú, amely a plasztikba rejtve nagy biztonsággal áthúzható az akadókon, nehezéknek pedig a sodrásnak megfelelő súlyú „cheburashkát” használtunk. Az ilyen módon szerelt műcsalival - adott akadóból - akár négy-öt kapást is ki lehet harcolni, míg normál jiggel tűzött gumihallal, ha egyszer elakadunk és megrángatjuk az fát, ott többet valószínűleg koppintásunk sem lesz jó ideig.

kopp12.jpgA szőke folyón található nagyobb mélységekben, csak vékony zsinórral lehetséges...

kopp13.jpg... letenni a fenékre az apró gumihalakat

kopp14.jpgÁm, aki ráérez a helyes technikára, ilyen szép köveseket foghat

Az akadási arány azonban a nappali időszakban sokkal rapszodikusabb. Míg a Dunán, fényváltáskor a kapások nagy része - ha jól eszik a hal - általában fogásban végződik, itt a sikeres akadások akár tíztől ötven százalékig változhatnak a felszerelés és a pergetési stílus függvényében. Ám, míg a Dunán jobb pecákon két-három kapást könyvelhetünk el alkalmanként, itt akár harminc, vagy több koppinás is megeshet egy átlagos napon. Igaz a rávágások nem olyan erőszakosak mint a nagy gumihalas módszernél, ilyenkor mégis kiváló lehetőségünk nyílik csiszolgatni pergetési stílusunkat. A finomabb felszereléssel igen jól érezhetőek az elnehezedős, vagy a ritkább megtolós kapások is. Úgy gondolom, aki sokoldalú süllőhorgásszá szeretne válni, a wobblerezés mellett a fent összehasonlított két gumihalas módszert is célszerű külön-külön elsajátítania, mert a két stílus a célzott rablóhal két teljesen eltérő viselkedésformájára apellál.

kopp15.jpgMiki legnagyobb süllője bőven túl volt a két kilón

kopp16.jpgA cheburahka és offset horog párosítás szükséges az akadós terepen

kopp17.jpgAz átlagos süllőméret negyven és negyvenhat centi között mozgott

kopp18.jpgRitka pillanat a Tiszán :oP

Igazán jó pecát tudhattuk magunk mögött. Négyen két nap alatt nagyjából negyven süllőt és negyven kősüllőt emeltünk csónakba. Mikivel süllőfogást tekintve nagyjából fej-fej mellett haladtunk és bár a kifogott halak nagyjából negyven és negyvenhat centi között mozogtak, barátomnak sikerült nyakon csípnie egy gyönyörű 2.12 kilós üvegszeműt is. Természetesen nagyobb süllők fogására is nyílik itt lehetőség, de ahhoz bizony több időt kell a Tisza hátán tölteni. :o) A különbség kettőnk között azonban jobban kijött kősüllők terén. Amikor a mély, tíz-tizenpár méteres gödrök fölé álltunk, nehezen tudtam lépést tartani Mikivel. Én mindössze hét-nyolc tiszai kavicsot fogtam, míg ő ennek a háromszorosát. Hiába, van még mit tanulnom mire rendesen összeáll a kép ezen a vízen is. Kövesekből jellemzően 26-30 centiméter között fogtunk, becsúszott azonban egy két ennél szebbecske példány is.

kopp19.jpgA bújtatott horgos megoldás is működhet, ha elfogyott az offset horog

kopp20.jpgBárcsak ilyen szépen jönnének a süllők a Dunán is

Igazán élvezetes két napot töltöttünk a Tiszán. A kifogott halak mennyisége és a kapásszám igazi élménypecává varázsolták ezt a hétvégét. Úgy gondolom, hogy a jövőben is rendszeresen vissza fogunk járni a Tiszára süllőzni, nem csak harcsázni, hiszen vannak időszakok, amikor a Duna nagyon nem adja a halat és egy-egy ilyen eseménydús horgászat vissza tudja billenteni rendesen az ember önbizalmát. :o) Mert azért valljuk be őszintén, egy hosszú, haltalan sorozat után még a legjobb pergetőhorgászok hite is megrendülhet. :o) Összegezve a leírtakat a Tisza igencsak a szívünkhöz nőtt az elmúlt években. Nagy szomorúság azonban, hogy egyik hűséges olvasómmal és barátommal a régóta tervezett tiszai horgászat többé már nem valósulhat meg. Nyugodj békében Farkas Csamangó Zoltán! :o(

kopp21.jpgEgyik legszebb kősüllőm...

kopp22.jpg... és Mikinél a bandanagy :o)

A bejegyzés trackback címe:

http://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr798220612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Halfdane 2016.01.06. 09:35:34

Szia Tomi!

Megrögzött nagyhal pergető létedre szépen belecsaptál a "kishalas" módszerekbe :) Viccet félretéve ezek a pecák mind élvezetben, mind tanulságban sokat tudnak nyújtani, megadják az örömpeca élményét, amit a nagy süllők kergetése azért elég ritkán nyújt. A tiszai kalandon örömmel tartottam én is veled, remek peca volt, úgy érzem, nekem is beértek az elmúlt évek próbálkozásai, tanulásai. Szuper érzés volt egymás után csónakba emelni a szép halakat, de még ennél is jobb volt hallgatni a parti pecásoktól, hogy "odanézz, megint visszadobta b+" ;) És persze ne feledkezzünk meg Eddi barátunkról, aki a közös tiszai pecánk alkalmával elvitte a "Kősüllőkirály" címet a maga 36 centis kövesével, valamint békés halakban is mindenkit leiskolázott, ugyanis szabályosan, szájba akadva fogott egy paducot és egy márnát is. :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.06. 09:42:08

@Halfdane: Szia András! Hát azért a Dunán is süllők többsége ebből a méretből kerül ki, de az én tapasztalataim azt mutatják, hogy érdemesebb nagyobb csalikkal is próbálkozni, mert jelentősen emelkedik az átlagméret. Amúgy valóban jó móka ha nem kétnaponta van egy kapásod, hanem folyamatosan jönnek a halak. Nyilván, hogy az ember milyen irányba indul el, a horgászhely adottságai is befolyásolják. Tiszán ezt kell csinálni, Dunán meg azt . :o)
Igen, gratulálok neked is és Edinek is a fogásaitokhoz, csak nem érkezett tőletek értelmes képanyag, így csak a saját képekre tudtam támaszkodni ebben az írásban...
Üdv.

Tom

Halfdane 2016.01.06. 09:52:20

@Bogyo_bacsi: Miért, kértél képeket? Nem! Akkor meg mit picsogsz? ;) Na de mindegy is, nem kell minden cikkben szerepelnem, csak azért említettem meg, hogy a hétvége ezen "színfoltjait" se borítsa a feledés homálya.

Az évek alatt megtanultuk, hogy a természetet nem lehet megerőszakolni, nem lehet úgy halat fogni, ahogy éppen nekem jól esik, hanem alkalmazkodni kell a víz adottságaihoz. A jó horgász ezt találja meg, a jó döntések szempontjából pedig ezek a kicsi jiges pecák szerintem jó leckék, a viszonylag sűrű halfogás visszaigazolja a döntések helyességét, avagy helytelenségét, illetve nagyon jól leszűrhetők belőle, hogy az egyéb körülményeknek is milyen nagy szerepük van.

Utóbbira jó példa, hogy 1. nap igen jó formában voltam, sok halat fogtam. Másnapra azonban nem aludtam ki magam, fáradt voltam, így a másnapi mérlegem sokkal gyengébb lett. Éreztem hogy egyszerűen nem tudok eggyé válni a felszereléssel, nincs türelmem optimális sebességgel vezetni a csalit, stb.... Nyilván ezt eddig is tudtuk, hogy fáradtan az ember kevésbé tud koncentrálni, de ugyanazon a vízen ugyanazon körülmények között mégis drámai volt a különbség...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.06. 10:05:12

@Halfdane: Hát, az én tapasztalatom is, az, hogy ha fejben nincs ott az ember, akkor jóval kevesebb halat fog. Én rendszeresen túlfeszítem a húrt és amikor szétcsúszok, azok nem szoktak jó pecák lenni. Például, nekem az első nap délutánján volt egy mélypontom, amikor kimerültem az elmúlt hetek intenzív horgászatai miatt. Októberben minden hétvégén dupla+tripla pecák voltak + hétköznap is mentünk egyszer. Ez sok volt. Ellenben veletek és jól kialudtam magamat este és a vasárnapom tökéletes volt már.
Ezekre a dolgokra a jövőben oda kell figyelni jobban szerintem. Hogy az ember ne feszítse túl a húrt...
Azért nem kértem képeket, mert amiket láttam, nem voltak jó minőségűek.
A pecáról annyit, hogy én kíváncsibb vagyok az alsóbb részekre. A jövőben erre is szánok energiát.

Halfdane 2016.01.06. 10:26:18

@Bogyo_bacsi: Igen ezen a területen a peca kisebb kihívás, mert állandóan tart halat a hely. Viszont rendkívül értékes tapasztalatokat ad, amit nehezebb terepen vagy kisebb halsűrűség mellett lehet kamatoztatni. Nagyon örülök, hogy annak idején rátaláltunk Mikire, túl azon hogy remek srácot, jó barátot ismerhettünk meg benne, nagyon sokat tanultunk tőle mindannyian. És még bőven van is mit!

A hétvége tapasztalataihoz még annyi hozzá tartozik, hogy számomra az idei év igen kellemes meglepetése, hogy a narancssárga szín milyen jól működik, úgy éreztem, hogy a (tipikusan zöld csalikkal) túlhorgászott vízen nagyon jó eredményt produkált. Megjegyzem, a Balatonon tiszta víznél is fogós volt! A másik új tapasztalat, hogy az általam használt gumik kissé lebegnek a vízben, több olyan kapásom is volt, amikor a fenékre letett gumit ütötte meg a hal. Ez nekem újdonság volt, a jövőben ezt tovább fogom próbálgatni, hátha bizonyos helyzetekben ez lesz a siker kulcsa. A harmadik, hogy az évek során egyre jobban megtanultam bízni a vékony zsinórokban, a 0,08-as Nanofil bebizonyította a létjogosultságát abban az esetben is, amikor nagyobb halakra horgászunk. Sajnos az akadókban többet szakad mint a fonott, ugyanakkor a kapás és a csaliérzet rendkívül közvetlen, érzékeny. Ez pedig sok halat ér! Legutóbb kipróbáltam a Daiwa új 0,06-os zsinórját (J Braid), ami a vékonyabb (névleges) méret ellenére nem adta ugyanazt az érzést. Tompább a kontakt és a jigfejeket is meg kellett toldanom általában +2 grammal. Ezzel együtt kellemes a tapasztalatom vele (erősebb mint a nanó, kevesebb csalit hagytam vele bent), de azért a Nanofil bizonyos értelemben verhetetlen.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.06. 10:47:52

@Halfdane: Színeket tekintve és a halaim nagyobb részét zöld gumival fogtam, sőt legutoljára szinte csak az működött. Érdekes kérdés, hogy adott szín milyen mélységig látszódik. Szerintem a piros és a narancs már nem, viszont a zöld és a kék még játszhat ilyen mélységben is. Én ha új pozícióra álltunk, először mindig a már bevált zöld gumival dobtam és ha már elhalványult a dolog, akkor kezdtem variálni...
A nanofil zsinór tökéletesen teszi a dolgát, a járulékos csalivesztést meg el kell viselni. Volt hogy bent hagytam tucat jiget, de utoljára csak 2-3 darabot. De a mi a legfontosabb, hogy halat még nem veszítettem a nano miatt. Persze, csuka tépett meg, de az ment vona vékony fluoroval is. Ugyanakkor a fluoro előke tompítja a kontaktot és fagyos időben maceráns újra kötni mindig...
A letett gumira sok mindent nem tudok reagálni, mert nekem nincsenek ilyen kapásaim. Amikor leér a jig, rögtön fölpöccintem. DE állítólag a köves szereti felvenni a letett gumit, a süllő kevésbé...

Miklós Ratkai 2016.01.06. 12:04:21

Üdv! Nagyon vártam már ezt a cikket! Igazán jól megírtad,mint mindíg! Ilyenkor újra átélem azokat a perceket,mikor együtt fogtuk a halakat! Most,hogy nincs érvényes területi engedély a Tisza ezen szakaszára az osztozkodás miatt,nagyon jó olvasni ezekről az emlékekről! Úgy érzem,hogy jöhetne minden napra egy-egy ilyen írás a tolladból!Külön élmény olvasni a cikkben a nevem,amit köszönök szépen! Visszavárlak benneteket,és egyszer majd vihetünk bele egy kis versenyszellemet is rátok nézve! Én nem fogok résztvenni benne,csak segíteni! Egyik nap neked,másik nap meg a kövi emberkének! Megfelel?

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.06. 13:02:58

@Miklós Ratkai: Szia Miki!

Mi köszönjük a lehetőséget. Abban, hogy lehetőségünk nyílik horgászni a Tiszán, bizony kulcs szereped van. Megpróbálom időnként egy-egy írással meghálálni ezt. ;o) Megmondom őszintén, nagyon magával ragadott ez a víz... különösen a harcsás nyári éjszakák. Amennyit tudunk, igyekszünk majd menni felétek idén is. ;o)
Hát én sem vagyok egy versenyző alkat, különösen nem horgászatban. Inkább az a lényeg, hogy az ember az adott körülményekhez kézest hozza ki a maximumot magából...
Üdv.

Tom

Novi1 2016.01.07. 23:32:54

szia majesztró :)

az első három kövi képnél valami kavart érzek :D a virtuális éterben...
a 'kabátminta' alapján nem ugyan az a jószág a 2. és 3. képen?
/esetleg rossz aláírás került oda, vagy csak rossz sorrendben tetted fel a képeket?/ ;)

novi >;-))

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.08. 09:18:51

@Novi1: Szia Novi!

Üdvözöllek a blogomon, remélem gyakrabban találkozok veled itt is. ;o)
Igen, az első 3 kép 2 db 37 centis kősüllőt mutat. A képek címkéje talán nem szerencsésen lett megfogalmazva, de igen, a 2. és a 3. kép ugyanazt a halat mutatja, az első nem.
De a szövegben jól írtam amúgy: "de barátom két igen gyönyörű harminchét centis csíkos ragadozót is csónakba emelt"
Ezzől a két halról van szó.
:o)
Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.08. 09:29:24

@Novi1: Most olvasom, tényleg elírtam a második kép aláírását. Már az én szemem sem a régi. Neked viszont gratulálok a látásodhoz... ;o)

Riderspinblade 2016.01.12. 13:44:53

Szuper kis váltás bár hozzám nem áll közel ezek a halak de már nagyon rá akarom venni magam.
Idén Duna süllő harcsa balin,meg azért el nèzek a feketék felé is.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.12. 13:55:08

@Riderspinblade: Szia Jani!

Nekem a fekázás már végleg kimarad. Nem tudok erre is időt szánni, ha vadvízen eredményes szeretnék lenni. Sajnos, szelektálni kell, hogy mi fér bele, mi nem fér bele a programba... :oP Kevés ám az az év 100 peca ;o)
Üdv.

Tom

Miklós Ratkai 2016.01.19. 05:34:53

Az tényleg kevés! :) Minimum 365 peca 2x egy évben! Nekem ennyit írt fel a doki,de nem tudom betartani-így soha nem gyógyulok ki! :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.01.19. 08:55:53

@Miklós Ratkai: Miki!

Hát a horgászat csak hobby, a megélhetés másból van, úgyhogy az év 100 peca sem kis áldozat... Amúgy ez a heti 2 támadás elég is. Ha ennél többet vállalok be, akkor mindig túlfeszítem a húrt és kiégek. :o(
Üdv.

Tom