Már alig vártam, hogy véget érjen az idei hosszú, sanyarú téli gumihalas szezon a Dunán, hiszen a január inkább volt a kínlódások időszaka, mint a szívet melengető horgászkalandoké. Az előző évhez hasonlóan február elejére beköszöntött a tavasz. A hirtelen felmelegedő időjárás végre áradást hozott magával némileg bezavarosítva a vizet. Ilyen körülmények közt süllőre végkép nem lehetett számítani, ám tavalyi korai harcsás kalandjaink arra ösztönöztek, hogy talán jobban járnánk, ha idén is az ébredező bajuszosok nyomába szegődnénk. Így dobozomba bekerültek a nagyobb méretű, hatalmas korongokkal rendelkező, lassabb mozgású gumik feltűnőbb színekben, illetve az előre megkötött koptató előkék. Vajon találkozunk-e idén is az első táplálékszerző útjukra induló harcsákkal? Mielőtt azonban belekezdenék kalandunk ismertetésébe, engedjetek meg pár gondolatot az itthon tapasztalt folyamtokról.

Már hagyományosnak mondhatóan, idén is az ébredező harcsák nyomába szegődtünk Zozó barátommal a Dunán

Az utóbbi évben azt tapasztaltam, hogy természetes vizeink nagy részén a harcsaállomány erőre kapott ellentétben más ragadozókkal, mint például a süllő, kősüllő, vagy főleg a csuka. Úgy gondolom, ez nem véletlen. Folyóvizeinken a harcsa előretörése a jövőben még inkább érezhető lesz és a nagyritkán, véletlenszerűen beköszönő bajuszosok helyet egyre gyakrabban kell számítanunk harcsákra a horog végén. Mi alapján is gondolom ezt? Először is változik éghajlatunk. Már három éve egyre korábban köszönt be a tavasz, egyre hosszabbak az őszök és egyre enyhébbek a telek. A globális felmelegedés és vizeink hőfokának emelkedése jelentősen kedvez a harcsapopulációnak. Láthatjuk olasz és spanyol példákon keresztül, hogy a mediterrán folyók valóságos paradicsomi állapotokat teremtenek a szürkéknek. Bár még nem tartunk itt, de elmozdulás már tapasztalható ez irányban, úgy gondolom.

Íme az idei első... a méreten majd még igazítunk ;o)

Másodszor folyóvizeinken ez évtől megszűnt a kereskedelmi célú halászat. Úgy gondolom, mivel a halászok zsákmányának legnagyobb részét a keszegek tették ki, a jövőben a fehérhal állomány jelentős erősödése várható, különösen abban a mérettartományban, ami kifejezetten a harcsa zsákmányának számít. A rendelkezésre álló táplálék bővülése pedig magával húzza a harcsa populáció előretörését. Harmadrészt pedig, még hosszú évekig számolnunk kell a kormorán jelenséggel, ami bár a harcsa állományban nem sok kárt tesz, a konkurens ragadozókat nagyon keményen megtizedeli. Ha a táplálékláncban valahol űr keletkezik, azt gyorsan betölti más ragadozó, amely sikeresebben tud alkalmazkodni a változó feltételekhez. Ezek a szempontok talán önmagukba nem elég erősek, hogy változást okozzanak, de összeadódva évről-évre magával fogja hozni a harcsa populáció hazai erősödését.

Relax Junker - harcsára  a kedvenc gumim :o)

Zozó barátommal a jeleket kémleltük az öreg Duna hátán. Itt-ott keszegfordulás borzolta a víztükröt. Magányos kárókatona igyekezett az általunk kiszemelt terület felé. Várjunk kicsit, ne riasszuk meg – javasolta Zozó. A kormorán lebukott, majd hamarosan termetes keszeggel a csőrében jelent meg újra. Itt vannak a keszegek és lesz alattuk harcsa is – súgta tapasztalt barátom. Óvatosan engedtem le a horgonyt, majd miután az ideális helyen pozíciót fogtunk, már röppentek is gumihalaink a levegőben. Talán tíz bevontatás sem telt el, rángatós kapásom akadt. Rögtön bevágtam, érzetem, halam nem igazán termetes. Szűk két kilós harit emeltem csónakba, majd engedtem szabadjára a tavasz első napján. Nem egy óriás, de az idei első. :o)

Zozó harcsájának zöld-flitteres Mann's Shad gumihalra szottyant kedve

Nemsokára Zoli barátomnak is kapásba görbült a botja. Ez már szebbecske, olyan háromfelesre saccoltuk. Természetesen ő is visszanyerte szabadságát. Itt vannak a kicsik, de ha a mai napon mozdul a harcsa, talán megnézhetnénk más részeket is, ahol nagyobbakra is lehet számítani – javasolta Zozó. Sajnos, másutt nem akadt kapásunk, így visszatértünk napnyugtára az előbbi fogások helyszínére. Két-három kapásunk még akadt, de nem tudtuk halra váltani. A harcsák talán ezen a napon jelentek meg kedvenc törésünkön és nagyjából egy hétig tartózkodtak ott. Sajnos, nekem több lehetőségem már nem nyílt a velük való találkozásra, de barátom igen szépen fogott az elkövetkező időszakban.

Barátom is megfogta a maga márványos zsákmányát

Két hét múlva tértem vissza a tetthelyre. Harcsáknak, már egy ideje, se híre - se hamva. Sajnos, a helyi haramiák is felfedezték a szituációt és kukaccal megtizedelték a harikat. :o( Mikor a bajuszosok odébb álltak, a helyüket süllők vették át a töréseken. Ezen a napon összesen három koppintásunk akadt, amiből nekem sikerült elcsípnem egy, csupán negyvenpár centis sücit. Tavaly barátommal három jó harcsás napunk is akadt ebben az időszakban a Dunán, idén azonban mindössze egyet tudtunk összehozni együtt, ám ez is több mint a semmi, úgy gondolom. Az elmúlt időszak fagyos szélmalomharca után valóságos felüdülés volt a kellemes időben egy-egy rablóhalat csónakba emelni. :o)

Idei első süllőm :o)

Nem egy óriás, de legalább megmentett egy betlis naptól :o)

Február második vasárnapján Matyi barátomhoz látogattam a Tiszára. Egy igen magas, zavaros, kakaósodó vizet fogtunk ki, de a limányos részeken el tudtuk még húzni a gumit a törések mentén. Én 4,5 colos UV zöld Relax Kopyto gumit emelgettem, barátom pedig piros-fehér Sandra twistert. A harcsákat egy gödör peremén találtuk meg, nagyjából félvízen állva. Rendkívül élvezetes pecát tudhattunk magunk mögött. Összesen három harcsát fogtunk, és még volt legalább ennyi akciónk, illetve barátom csónakba emelt egy gyönyörű, hármas forma süllőt, mely teljesen letorkozta a hatalmas twistert. Ki számított rá kb 2 centi átlátszóságú vízben? Most pedig beszéljenek magukért a képek! :o)

Pocakos tiszai sárgás színtónusokkal

A zavaros, áradó víz megmozdította a harcsákat a Tiszán is

A visszaengedés első...

... és utolsó pillanata :o)

Váratlan vendég a horgon. A víz átlátszósága 2-3 centiméter!!!

Matyi barátom hatvanas forma süllője

Aznapi legkisebb márványosunk

Tiszai harcsaportré :o)

Elképesztő színjáték. Érdekes, hogy minden vízen, ahol horgászunk, más-más színű a halak pizsamája

Így teltek hát február első hetei. Az ébredező harcsákból idén is sikerül néhányat nyakon csípni, bár nekem idén sem jött nagy köztük. :o( Hát, ami késik, nem múlik… :o) Úgy gondolom lesz még lehetőségem ezéven bőven javítani az átlagméreten. Mindenesetre az érkező felmelegedés és áradások megmozdították a harcsákat, amikből azért sikerült csipegetni. Úgy gondolom, hogy az „amikor akkora a fűzfalevél, mint az egér füle, akkor indulnak a harcsák” teóriát nyugodtan el lehet felejteni, főleg ha ilyen mértékben melegszik éghajlatunk. Jah, és még valami… a kalandban előforduló összes hari épségben visszanyerte szabadságát… ;o) Reményeim szerint, következő írásomban már tavaszi kalandjainkról számolok majd be nektek. Addig is görbüljön mindenkinek! ;o)

Az első idei tiszai horgászat nem okozott csalódást :o)

És most tekintsétek meg a dunai harcsafogásokról készült hangulatvideót: