Év végi süllők

2017. április 26. - Bogyo_bacsi

Amilyen fantasztikusan sikerült az októberem a Dunán, annyira nyögvenyelősen telt az év maradék része. Betegségből-betegségbe csöppentem, küzdöttem a vezetői jogosítványért és mindezeknek következtében, nagyon kevés időt tudtam csupán horgászatra fordítani. Rendszerint aki ritkán jár ki a vízre, az nincs napi szinten tisztában a változó körülményekkel, így a fonalat is sokkal nehezebben tudja elcsípni. Sajnos, így jártam én is a 2016-os esztendő végén. No, de azért pár emlékezetes szösszenetről most is be tudok számolni nektek Dunáról-Tiszáról, még ha a régi telek eredményességétől el is maradt ez az időszak számomra. Sebaj, majd talán jövőre fordul a kocka... :o)

ev_vegi_sullo01.jpgHibátlan szépségű süllő az áradó Tiszából

Nos, valamikor november elején Gombos Attila barátommal két napos gumis-süllős pecát ütemeztünk be az élő Tiszára. Közeledve a kiszemelt hétvégéhez látszott már előre, hogy egy jelentős áradásnak abba a szakaszába esünk, ami már az igencsak a nemszeretem kategóriába tartozik. A víz rendkívüli módon húzott, a jiges technikával kiszorultunk a folyó szélvizeibe, illetve a lassabb folyású belső ívekre, ruganyok langóiba. Ám, ezeken a helyeken sem volt könnyű kapásig jutni. Egy-egy kősüllőt azért sikerül elcsípni imitt-amott, ám a szeptember végi tiszai élménypecától igencsak elmaradt a termés ezen a horgásztúrán. :oP

ev_vegi_sullo02.jpgEgy falánk köves a reggeli órákból

ev_vegi_sullo03.jpgA süllőknek szánt zöld P21 Ratta kellett neki

Már hosszú ideje áztattuk zsinórunkat a zavaros habokban. Na, most válts ritmust Tamás! - morogta felém Miki. Bosszankodva tettem le finom tiszai pálcámat, és gerincesebb Dunai botomat vettem kézbe tenyeres gumihallal és közel harmincas jiggel. A meder felé dobtam, vártam, míg a hardcore plasztik talajt fog a 18-as zsinegen, majd egy emelés, két emelés és DURRR, rácsimpaszkodott valaki a túlsó végen. Fülig ért a szám, miközben csévéltem kifelé a tiszai tüskés hátút. Figyeltél Miki? Mert csak egyszer mutattam meg... ;o) – Böktem vissza barátomnak egy éleset. :oD Halam hosszúkás jellegű, faroktőig ötvenes példány volt. A hatalmas gumihalat teljesen torokra vette. Sajnos, ő volt a hétvége egyetlen értékelhető süllője. :o(

ev_vegi_sullo04.jpgSzákban a hőn áhított tiszai süllő

ev_vegi_sullo05.jpgA meder felé "keresőbe" dobva rontott rá a termetes gumihalra a fenékbuckák között

ev_vegi_sullo06.jpgMint kiderült, ő lett hétvégénk legszebb fogása

 

Kősüllőből még talán tucatnyit összebohóckodtunk hárman napnyugtáig. Végül is, nem volt ez annyira rossz nap... nem úgy a következő. :o( Másnap reggelre még fél métert emelkedett a folyó teljesen ellehetetlenítve minket. Egész napos kutakodás dacára Attilának sikerült csupán egy magyar bucót horogvégre kerítenie. Nem teljesen úgy sikerült ez a hétvége, mint ahogy terveztük, de szégyenben sem maradtunk, úgy gondolom. Ilyen a Tisza... van, hogy elkényeztet minket a sok koppintós kapással, és előfordul, hogy vért kell izzadni minden egyes fogásért. Most nekünk az utóbbi jutott... :oP

ev_vegi_sullo07.jpgAttila egyik szép kövesével

ev_vegi_sullo08.jpgAttila másik szép kövesével narancs színű Awarunára

ev_vegi_sullo09.jpgLegkisebb kövesecském :o)

ev_vegi_sullo11.jpgAttila fogta magyar bucó

ev_vegi_sullo12.jpgRitka vendég a horgon ez a védett halacska

És akkor ugorhatunk is az időben a karácsony utáni időszakra, ugyanis ekkor jutottam ki legközelebb a Dunára. Jött is egy kis víz, a feltételek jónak mondhatóak voltak, de nem nagyon érkezett hír fogásokról a baráti társaságban. Azért háromszor kinéztem az öreg folyó partjára egy-egy kora délutántól sötétedésig tartó gumis pecára az ünnepek között. Megúsztam három koppintással és egy fogott hallal a történetet. Sajnos, ez már a harmadik tél egymásutánjában, mikor nagyon nehézkes a halfogás. Egyszerűen nincsenek elérhető távolságban a süllők. Jövőre tervezek egy csónakot letenni az öreg folyóra. Remélhetőleg, úgy majd némileg kibővülnek a lehetőségek. Azért örültem, hogy legalább egy süsüt sikerült nyakon csípnem a szűkös lehetőségek ellenére is, mielőtt a zajló jég ellehetetlenítette a pecát majdnem tilalom végéig...

ev_vegi_sullo13.jpgDunai süllő a kézben

ev_vegi_sullo14.jpgNem ijedt meg a hatalmas gumihaltól :o)

 
Írásomat hűséges olvasóm Kurucz Lali, a http://lali-peca.blogspot.hu/ oldal írójának emlékére ajánlom. Nyugodj békében barátom!

Az ősz legszebb süllői

Tovább

Nyári dobpergés

Tovább

Ha minden nap ilyen lenne...

Tovább

Tilalom után

Tovább

Egy wobbler mind fölött

Tovább

Hit és kitartás

Tovább

Az év első harcsái

Tovább

A legsanyarúbb tél

Tovább

Kipp-kopp! Ki kopog?

Tovább