Ebben a nehéz, válságokkal teli világban igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült az idei évben is eljutnom egy tengerparti országba. Természetesen a két hét dajdajozás kemény évközi lemondásokkal párosult, de végül sikerült eljutnom az Adriai tenger partján elterülő olasz városkába, Martinsicuroba. A régi, megviselt matchbot így újra bekerült a kocsiba a poggyászok közé, és a hűtőláda mélyére is elrejtettem egy doboz csontkukacot az ideges tekintetek elől. Sajnos, a sok érdekes program mellett csupán néhány óra jutott horgászatra, de kár lett volna kihagyni Róma, Velence, vagy San Benedetto megtekintését néhány apró halacskáért cserébe.

Gyönyörű kilátás tárult elém horgászat közben

Korán reggel keltem, és elindultam leendő horgászhelyem, a helyi halászkikötő kövezése felé. Sajnos, a homokos tengerpart nagy része nem kínált jó horgászati lehetőségeket, mert a víz nagyon sekély, meleg volt és a rengeteg fürdőző turista miatt igen problémás lett volna a halfogás. Jó lesz nekem a hatalmas sziklákból felhalmozott, mélyen a tengerbe nyúló kőnyelv. - gondoltam. Miután állást foglaltam, összeraktam felszerelésemet, ami tulajdonképpen egy matchbotos keszegező szerelékből és egy szem, a horogra tűzött csontkukacból állt. Hiába lógattam körbe a kövezést, egy apró kapást nem sikerült kicsikarnom a hatalmas kék mélységből. Miért nem kell ezeknek a halaknak a csonti? - estem kétségbe. Talán vegetáriánusok? Nem hinném... A választ egy mellettem horgászó kisgyerektől kaptam meg, aki tört angolsággal elmesélte, hogy itt bizony kagylóval lehet csak megfogni a halacskákat. Készségesen megmutatta, hogy honnan tudom beszerezni a horogra valót, ahol a tengervíz hullámai megsimogatják a legalsó köveket.

Barna kagylóterep a sziklákon. Ez volt a  nyerő csali az Adrián

Mondanom sem kell, innentől kezdve már nekem is sikerült halat fogom. Az első zsákmány egy furcsa alakú, ahogy én elneveztem, zászlós hal lett. Ezt a fajt közvetlenül a kövek mellett sikerült elcsípnem. Mohósága és partszéli előfordulása legjobban a naphalra emlékeztetett. Így végül csökkentenem néhány darabbal a tengeri napsi állományt. :o)

Beazonosítatlan tengeri halfaj

A kövezésen beljebb araszolva, már jóval mélyebb részeket sikerült meghorgásznom. A következő áldozat egy tengeri küsz lett, ahogy elkereszteltem. Ebből a halfajból is párat sikerült megfognom és szintén a barna kagyló volt rá a nyerő csali. Idő közben a nap lassan felkúszott az égbolton és a meleg már szinte elviselhetetlen lett. Nem csak a tűző nap sugarai szívták ki belőlem az életerőt, de a kövekről visszaverődő hő is a kábulat közeli állapotba taszított. Kénytelen voltam tehát visszavonulót fújni és sajnos több lehetőségem nem is akadt a tengeri halak hajkurászására az üdülés alatt.

Nézőközönségem is akadt a forró sziklákon

A másik számomra ismeretlen halfaj, ami a horgomra akadt

Utánanéztem azonban, hogyan mívelik a profik a halfogás mesterségét a tengeren. A kikötő mögötti kövezésen hatalmas emelőhálók sorakoztak, amiket csörlő segítségével lehetett csak kiemelni. Meg is figyeltem egy öreg sporit, aki éppen a családi vacsorára szánt tengeri herkentyűket próbálta beszerezni a fent leírt módszerrel. Az egész család kint ült a parton, italoztak, néha az öreg felhúzta a hálót. Családi halászat olasz módra...

Halfogó alkalmatosságok sora a tengerpart mentén

Itt népszerű hobbi a kis szerszámos halászat

Giovanni papa halat fog a családnak :o)

Nagyon gyorsan eltelt a két hét nyaralás, de sajnos több horgászatot nem tudtam bevállalni a hátralévő időben. Bár, érdekes volt kipróbálni újra a tengeri horgászat legegyszerűbb műfaját, de az én világom mégsem ez a módszer. Már alig vártam, hogy hazaérjek és megújult erővel ismét szembenézzek, a hatalmas pontyokkal, dunai süllőkkel, balinokkal... Mindenhol jó horgászni, de legjobb otthon! :o)

Napfelkelte az Adrián

Ez év júniusának első hetében történt, hogy a jólét elvetett, a nem is oly távoli Görögország egyik csodás szigetére Thasszoszra. Természetesen a hátizsákba a ruhák és konzervek mellé némi horgászfelszerelés is befért, hiszen egy vérbeli pecás nem hagyhatja ki a lehetőséget, hogy ha csak találomra is, de ne lógassa be a horgát az Égei tenger kristálytiszta sós vízébe. Természetesen nem bíztam óriási cápák és kardhalak kifogásában, de azt az információt kaptam tengert megjárt horgászismerőseimtől, hogy a kikötők mólóiról finom szerelékkel nem túl nagy méretű, de érdekes halacskákat lehet fogdosni. Felkészültem tehát a találkozásra a sós vízi uszonyosokkal, bár később kiderült, hogy közel sem tudtam annyi időt szánni horgászatra, mint előre terveztem. Mindösszesen háromszor egy órát hódoltam kedvenc időtöltésemnek, ugyanis annyi érdekes és gyönyörű dolgot tárt fel előttem a sziget, amit kár lett volna kihagyni, meg nem csodálni a folyamatos horgászat miatt.

Előtérben az Égei tenger, háttérben a sziget legnagyobb hegycsúcsa az Ypszárió

Thasszosz az Égei tenger északi részén található kis vulkáni sziget. A jelenleg nem aktív krátert sűrű, vadregényes fenyveserők borítják, amik a parthoz közelítve meredek, sziklás, cserjés tájjá változnak, hogy végül a tengerbe nyúló tagolt partszakaszokban, rejtett öblökben végződjenek. Thasszosz már az ókorban is híres volt a szigeten bányászott hófehér márványáról, arany, ezüst és vasércéről. Egy hét sem volt elég, hogy teljesen bejárjuk a partvidéket, és hogy a sziget felfedje minden titkát. Megcsodáltunk néhány márványbányát és márvány feldolgozó gyárat, olíva ültetvényeket és olaj sajtoló múzeumot, borospincéket, piacokat. Tanúja lehettünk a sziget még megmaradt ókori építményeinek és kortárs szobrász művészetének. Az akropoliszok, agorák és ókori színházak mellett megtekintettük a sziget ortodox kolostorait is. Mindezek a felfedezések egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg minket, de mivel ez nem egy turistáknak szóló útikalauz, hanem egy horgász élménybeszámoló, ezekre a csodás dolgokra most nem fogok kitérni.

 Az azúrkék tenger végtelensége csodás látvány a tavakhoz szokott horgász szemének

A felszerelésem összeállításánál két fontos dolgot kellett figyelembe vennem. Egyrészt, a víz rendkívül átlátszó. Derűs időben másfél méteres mélységben is tisztán látszanak a víz alatti mohos kövek és élőviláguk. Másrészt, pedig a partról fogható halaknak a szájmérete igen pici. Ezeket a szempontokat vettem alapul, amikor megválasztottam az eszközöket a tengeri horgászathoz. Új, drága dolgokat nem érdemes vinni, mivel a sós tengervíz nem tesz jót a horgászfelszerelésnek. Inkább a régi, még használható cuccokat érdemes becsomagolni az útra. Így vittem magammal egy leharcolt 3,9 m-es match botot hozzá illő 40-es méretű kiszuperált Eurostar orsóval. Szükséges az orsós bot, mert az ereszték a víz mélység függvényében akár 2 méternél is több lehet, a meghorgászandó távolság pedig a 20-25 métert is elérheti. Zsinegnek 0,17-es damilt választottam, de utólag nézve ez egy kicsit durvának tűnt az ottani halakhoz. A végszerelék egy 3 g-os két ponton rögzített úszóból, ólomsörétből és egy 14-es, 16-os apró sneciző horogból állt. Horogra valónak a már itthon kitűnően bevált csontkukacot vittem magammal. Olvastam az interneten, hogy általában kagylóval horgásznak arrafelé, de ha beteszek a táskába fél liter csontit, abból nagy baj nem lehet. Persze, csak ha ki nem másznak a buszon... :o) Ahogy fater mondaná: ha itt is eszik, akkor ott is fogják...

A helyi kikötőben nyüzsögtek a halak. Úgy döntöttem, itt fogok szerencsét próbálni

Tehát megérkezésem napján, pár órás pihenőt követően fütyörészve bandukoltam le a tengerpartra, ahol kiszemeltem magamnak egy helyes kis kikötőt. Odaérkezve összeállítottam a botomat és már repült is a szerelék a sós habokba. Rögtön elkezdték piszkálni a csalit halak és láss csodát, eltűnt az úszó. Bevágtam és már a parton is ficánkolt az első tengeri halam, egy kis csíkos sügér, ami sajnos felfelé kerekítve is csupán 3 centi hosszú volt. Sebaj, de legalább megvan az első tengeri! Ám, az események nem várt fordulatot vettek. A kikötőben a görög halászok elég csúnyán összevesztek. Bár nem értem a görög nyelvet, de olyan gesztusokat tettek, amik magyarul is hasonlóan értelmezhetőek... :o) Valaki elfoglalta a másik csónakhelyét, ezen robbant ki a viszály. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg, míg kirobban a második peloponnészoszi háború, így átmentem a móló tenger felőli oldalára, hátha itt nagyobb sikerben lesz részem.

Az egyszerű úszós felszerelés teljesen megfelel a mólóról történő horgászathoz

Amint bedobtam a szereléket észrevettem, hogy valami sötét folt mozog a víz alatt a márvány kövezés mentén és folyamatosan közeledik hozzám. Lépésről lépésre oldalaztam jobbra, de csak követett a part mentén a kagylókra vadászó békaember sziluettje. Hát nem igaz, hogy nem lehet itt nyugodtan horgászni. Amikor megérkeztem a móló végébe beért engem a víz alatti árnyék, lehetetlenné téve a horgászatot. Lassan kiemelkedett a vízből egy búvárszemüveges német turista feje. Ej, már csak arra vártam, hogy dalra fakadjon: 'Eine kleine jagermeister' és már repítettem is volna egy tíz kilós thasszoszi márványtömböt felé. Ám, mivel én egy végtelenül türelmes ember vagyok, csupán tört angolsággal ráförmedtem: I would like to catch some fish here. Erre a különös idegen lassan visszamerült a habokba és sértődötten elúszott. Hát, itt elegem is lett a horgászatból olyannyira, hogy három napig elő sem vettem a pecabotot.

A kikötőben élő halak nem nőnek túl nagyra, kifogásuk mégis különleges élményt nyújt

A második támadást már a hét derekán követtem el, amikor az esős, borongós idő miatt más programot lehetetlenség volt bevállalni. Pár ismerősöm elkísért, kíváncsiak voltak a nagy horgászatra. Ahogy elfoglaltam a pár nappal ezelőtti állásomat a mólón, az első, vagy második dobásra meg is jött a várva vár kapás és megfogtam első tisztességes tengeri halamat, egy közel tíz centis pandasügért. :o) Persze, nem ez a hivatalos meghatározása ennek a halfajnak, de én így neveztem el. Ahogy megjött az első hal, egyszeriben leszakadt az ég. Még félóráig próbálkoztam  a trópusi esőben, de kísérő közönségem koránt sem bírta annyira a gyűrődést, mint jómagam. Így, cirka fél óra után be kellett fejeznem a horgászatot. Bosszúból hazavittem a pandasügért és megsütöttem oregánós, olívás szószban. A mai nap tanulsága: sose vigyél magaddal senkit horgászni!

Egy aranyos kis panda sügér vette fel a horgon felkínált csontkukacot

Az üdülés utolsó előtti napján már erősen furdalt a lelkiismeret. Mégsem lehet, hogy egy tisztességes horgászat nélkül térjek vissza magyar földre. Fogtam tehát a felszerelésemet és ismét meglátogattam a kikötőt. Odaérve meglepődve tapasztaltam, hogy egy német különítmény teljesen megszállta a mólót. Először elbizonytalanodtam, de mivel nem láttam kikötve egyetlen Ubot-ot sem, bemerészkedtem a helyszínre. A német turistahorgászok látva közeledtemet, gyorsan úgy helyezkedtek el, nehogy véletlenül is elférjek közöttük. Hej srácok, majd én meg mutatom, hogy a magyar is tud bunkó lenni... :o) Így, befurakodtam kettejük közé és úgy repítettem be a szereléket, hogy kénytelenek legyenek teret biztosítani számomra. Egyébként a szerelékük roppant érdekes volt. Egy körülbelül egyméteres horgászbothoz egy akkora úszót használtak, amit nálunk csukázásra, vagy harcsázásra tesznek fel. Volt közöttük egy kiemelkedően eredményes sporttárs, aki még egy halat is fogott, amit a maga 8 centijével a derekára kötött nejlon zacskóban viselt, mint Csingacsguk az orvosságos zacskóját. :o)

A víz rendkívül átlátszó. Másfél méteres mélységben is tisztán látszik a mederfenék

És ekkor kezdődött az alázás. :o) Már első dobásra kiszedtem a vízből egy 15 centis csíkos sügért, ahogy elkereszteltem. A német sporttársak fanyalogva nézték végig sikeremet, hiszen ők kint voltak már egy egész álló napja. Ám, én nem értem be ennyivel. Egymás után fogdostam ki a kisebb, nagyobb síkos sügéreket. Kérem szépen, ez ungarische csontkukac! :o) A negyedik hal után horgásztársaim önbizalma annyira leamortizálódott, hogy összecsomagoltak és orrukat lógatva elindultak all inclusive hotelünk felé. És ekkor enyém lett az egész móló!

Egyik legnagyobb zsákmányom az a tizenöt centis csíkos sügér lett...


...bár, a legtöbbjük az öt centit sem érte el.


A kikötőt hófehér márványból készült hullámtörők óvják a tenger haragjától

Ekkora volt egy átlagos méretű csíkos sügér

Miután éppen elég csíkos sügért fogtam, észrevettem, hogy a közvetlenül a part mellett tengeri gébek pihennek a kövek között. A csontit eléjük lógatva egy pillanat alatt elnyelték a felkínált csalétket. Ezeket is alaposan megtizedeltem, így ittlétem alatt ez lett a harmadik halfaj, amely áldozatul esett nekem. Aznap kíméletes kedvemben voltam, így az összes kifogott halnak visszaadtam a szabadságát. Sajnos, az utolsó horgászatom alkalmával sem tudtam tovább maradni egy óránál, mivel a perzselő napon alaposan leégett az alkarom és a lábam. Miután otthon levettem a szandáljaimat, úgy nézett ki a két lábfejem, mint két vörös-fehér csíkos bohóchal.

A part tövében apró tarisznyarák lesi áldozatát


Egy apró tengeri géb kapta el a csalit

A legnagyobb géb sem lépte át a 15 centis méretet

A magasban repkedő sirályok a kifogott halakra pályáztak, de most nem jártak sikerrel

Tulajdonképen ennyi esemény történt horgászügyileg az egy hét alatt. Említést érdemel még a sziget élővilága. A magasban sirályok repkednek, a part menti kövek között tarisznyarákok lesnek példára. Aki sokat kémleli a látóhatárt, még delfint is láthat. Nekem kétszer is megadatott ez az élmény. Ám, aki igazi fejthetetlen élményekre vágyik, az minden képen vigyen magával egy búvárszemüveget hozzá tartozó pipával, mert a víz alatti világ, a tarka-barka halacskák, kagylók és remeterákok felderítése nagyobb kaland még a tengeri horgászatnál is. Búcsúzóul tekintsetek meg pár tájképet a szigetről, melyeket a nyaralásom alatt készítettem.

Ahol a márványsziklák elérik a tengert


Eldugott, lakatlan öböl a sziget egy távoli csücskében

Aki teheti, egyszer látogassa meg a szigetet és csodálja meg érintetlen tájait