Az idei évben legtöbbet kedvenc tavunkra a tatai Római tóra jártunk horgászni főleg pontyokra, termetesebb kárászokra, dévérekre. A tó legtöbbször bőkezű volt velünk, mindig akadt valami a horogra. Amurokkal ezidáig viszont nem ajándékozott meg a bennünket, bár láttuk hogy egyik, másik szomszédunk időnként megszákol egy ezüst torpedót. Mi kénytelenek voltunk azzal vigasztalni magunkat, hogy előbb-utóbb minket is megtisztel ez a sokak által annyira magasztalt harcos halfaj. Reményeink egy kora nyári estén váltak valósággá...

Június 18-at írunk. Már hetek óta terveztük faterral a kiruccanást a Rómaira, de az időjárás kis híján keresztül húzta a számításainkat, ugyanis dél körül orkán erejű vihar söpört végig a régión. A szél vadul tépte a fákat az eső pedig, mint ha dézsából öntötték volna úgy zúdult alá. Mi azonban bátran szembeszálltunk az elemekkel. Már úton voltunk Tata felé, mikor az eső kezdett alább hagyni. Nem baj, lesz legalább helyünk, gondoltuk. És valóban. A helyszínre érkezve szinte üresen találtuk a tavat. A szemerkélő esőben szereltük össze felszerelésünket.

Mivel nemrégiben az utolsó horogig ellopták a horgászfelszerelésemet, éppen bevásárlás előtt álltam. Úgy gondoltam két darab ősrégi teleszkópos botom elnyűtt gyerekkoromból megmaradt orsókkal, rajta több éves zsinegekkel még ezt a horgászatot kibírják és legközelebb, már érdemesebb felszereléssel szaladok neki a küzdelemnek. Következő héten le is cseréltem a cájgot, de erről majd később írok, most még ezzel kellett halat fognom. Mindkét boton hagyományos etetőkosaras szereléket használtam, a 25-ös damilon egy forgókapoccsal megütköztetve. Előkének pedig 17-es SUFIX fonott zsinóron 4-es számú Gamakatsu G-Carp Method horgot használtam. Az etetőanyag piros Maros MIX pontyos kaja volt, amibe egy doboz csemege kukorica is került. A horgon szintén csemegekukoricát kínáltam fel. Tapasztalatom szerint ezt igen szeretik a halak itt.

Vihar hozta amur

Az első kapásra nagyjából egy órát kellett várni. A szép emelésbe jókor bele is vágtam, egyből éreztem, hogy az idén fogott halakhoz képest jóval nagyobb az ellenállás. Bevágás után a hal hirtelen feltört a felszínre, majd visszafordult a mélybe. Viszonylag könnyen, engedelmesen engedte magát kitekerni, ám amikor a parthoz ért megindult a cirkusz. Amur volt őkelme. Tudtam, hogy kiszőrösödött damilom nem biztos, hogy meg tudja tartani, ezért engedtem a féken, de a régi orsó fékje nem igazán szuperált már megfelelően. Vagy teljesen elzáródott, vagy szabadon engedte lehúzni a zsinórt. Végül is az utóbbit választottam és az ujjammal fékeztem a dobot. A sokadik kitörés után éreztem a hal fárad így elzártam a féket és keményebbre fogtam a gyeplőt. A merítés ekkor már gond nélkül történt. A mérlegelésnél derült ki 3,5 kilót nyom idei első amúrom és csak a gyenge felszerelésnek tudható be a több mint negyedórás fárasztás.

A nap hala és kistesója

Sok időm nem volt pihenni. Bő fél óra és jött a következő kapás. Ez is jól akadt, bár az ellenállás kisebbnek mutatkozott. A friss tapasztalatok felhasználva gond nélkül elboldogultam vele, bár éreztem, ha valami nagyobb hal beköszönne, azzal már nem boldogulnék el ezzel a cájggal. Végül is megjött az előbbi hal kistestvére egy 2 kilós amur személyében, amit sikeresen szákoltunk meg. Ekkor már kezdett sötétedni, és mivel világító eszközöket nem hoztunk magunkkal, lassan fontolgatnunk kellett az indulást. De azért annyira nem siettünk, hogy az utolsó kapást ne vártuk volna ki. A harmadik halat is sikerült horogra csalni. Ez már nem annyira kiszámíthatatlanul viselkedett, így rutinosan fárasztottam ki a kereken 2 kilós potykát.

Sötétedés elött egy potyka is betévedt

Így végül a pár órás horgászatot 7,5 kilós összfogással zártam. Fényképezés után indultunk is hazafelé nagyszerű élményekkel gazdagodva. És persze a tapasztalatokat leszűrve. Legközelebb már nem fogok esélyt adni a halaknak, legalábbis, ami a gyenge, elhasználódott felszerelést illeti...