Tíz plusz egy bajuszos

2010. április 11. - Bogyo_bacsi

Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.

A Római tó az áprilisi napfényben fürdőzik

Korán reggel, fél hat körül érkeztünk a vízpartra faterral. A tó szinte üres volt, így zavartalanul választhattunk magunknak horgászállást. Az L alakú stégsoron telepedtünk le, amit a tél folyamán újra ácsoltak. Nagyon időszerű volt már, hiszen a tavalyi évben többször megroppant alattam egy-egy korhadt deszka, ami nem kicsit volt balesetveszélyes. A stabil padlózaton felállítottam új bottartó állványomat, és a gyors csalizás után szerelékeim már repültek is a tó közepe felé.

A felújított stégsoron foglaltam állást. Piros pont a tógazdának :o)

Úgy döntöttem, hogy ezúttal két pontyfogó módszert fogok alkalmazni párhuzamosan. Az egyik botomra a már korábbiakban ismertetett fix ólmos, önakasztós szereléket kötöttem fel egy 90 grammos nehezékkel. Itt a horogra egy polip-tintahal-kagyló ízesítésű 16 mm-es pellet került hajszálelőkén felkínálva egy HAYABUSA P1-es horog alatt. A csalit egy hasonló aromájú dippbe tunkoltam bele, hátha ez fokozza a csalogató hatást. A másik botomon egy klasszikus etetőkosaras szereléket állítottam össze. Itt egy HAYABUSA K1-es nagyobb öblű horog biztosította, hogy a közvetlenül a horogra fűzött két szem CUKK csemegekukorica mellett is biztos legyen az akadás. Az etetőkosárba HALDORÁDÓ Pelletes Fekete etetőanyag került némi csemegekukoricával megbolondítva.

A mai napon használt csaliarzenál pelletekből, kukoricákból és dippekből állt

Az önakasztós szereléket messze bedobtam 100 méteren túl, ahol a betévedő nagyobb halakra számítottam. Etetést itt nem alkalmaztam. Tapasztalataim szerint a parttal párhuzamos etetett sávon túl, a nagyobb halak biztonságosabban táplálkoznak, viszont a veszélyes zónában csak az apróbb, frissen telepített példányokból lehet fogni. Etetni sokszor felesleges, hiszen a tóba mindenhol vödörszámra szórják a szemes takarmányt. Én inkább a megfelelően feltuningolt csalogató hatású egy, vagy két szem pelletben hiszek. Az etetőkosaras szerelékemet ellenben pont a fent említett sávba dobtam 60-80 méter távolságba, hiszen amíg a pellettel csalizott botomon várom a nagy halat, addig az etetőkosaras szerlékkel a frissen telepített potykák megtizedelésével jól szórakozhatok. Fater hasonlóan szerelt azzal a különbséggel, hogy ő az egyik horgára csemege kukorica helyett gilisztát fűzött.

A felszerelés beélesítve. Jöhetnek a halak

Az első kapásra nem kellett sokat várni. Az önakasztós botomat húzta el egy két kilós forma tükrös, ami rövid úton a szákba került, majd gyorsan vissza is nyerte a szabadságát. A következő kapás szintén pelletre jött, ám ezúttal egy valamivel nagyobb, kettő nyolcvanas tőponty volt az érdeklődő. Már ekkor látszott, hogy a dippelt pelletes csali lesz a nyerő a mai napon, de a tó még tartogatott meglepetéseket számunkra, hisz még csupán alig egy órája voltunk a vízparton.

 A nap első hala egy kettesforma tükörponty volt

A következő jelentkező egy hibátlan töves. Szintén a pelletet kívánta meg

Ekkor már lehetett tudni, hogy mozgalmas napunk lesz :o)

Reggel nyolc körül a kukoricás botomon is kiegyenesítette valaki a zsinórt. Mivel itt nem volt bekapcsolva a nyeletőfék és a szerelék sem önakasztós volt, nekem kellett a megfelelő időpontban besuhintani. Most ez tökéletesen sikerült és rögtön elkezdődött a harc a nap legnagyobb pontyával. A csata kimenetele nem lehetett kétséges. A fárasztást megnehezítette a nagyon sűrűn bedobott szerlékek sokasága, de kemény botommal könnyedén irányítani tudtam a kitörni igyekvő halat. Így nemsokára a stégen pihegett a valamivel három kiló fölötti töves.

A legnagyobb ponty aznap egy duci töves lett a maga három kilójával

Ezen a tavon nem számít nagy halnak, de azért örültem neki

Az ezt követő időszakban kapás kapást követett. Először két kisebb tükröst sikerült egy rövid ideig a partra invitálnom, majd egy újabb tőponty tette tiszteletét nálam. A favorit továbbra is a messzire behajított pellet volt, de időről időre kukoricára is érkezett kapás. Észrevettem, hogy nagyon fontos a kukorica helyes felhelyezése, mert ha a kemény mag kitölti a horog öblét, jóval kevesebb hal akad meg. Sajnos a kifogott pontyok nem mind voltak egészségesek. A tükrösök testén, kevés kivétellel, sebeket találtunk. Ezek a pontyocskák valószínűleg egy telepítésből származtak. Ellenben a tőpontyok kivétel nélkül gyönyörű, egészséges példányok voltak és a horgon is sokkal keményebben védekeztek, mint pikkelytelen társaik.

Sorban jöttek a potykák. Volt amelyiknek a pellet ízlett...

... és volt, amelyiknek kukoricára szottyant kedve

Előfordult, hogy egyszerre két botomon volt kapás, így miközben fárasztottam az egyik halat, fater tigrisként ugrott a másik botom után. Igazi örömpeca volt a javából. Lassan faternál is beindultak a halak, így most már felváltva szedegettük ki a bajuszosokat. Sajnos, késő délelőtt eléggé feltámadt a szél, ami eléggé megkeserítette a horgászatunkat.

Jól ment a hal. Nem volt ritka, hogy faterral egyszerre volt kapásunk

Később fater is felvette a ritmust. Itt egy kis tükrössel mosolyog

Mire a nap elérte csúcspontját, már alaposan elfáradtam, így minkét botomat átszereltem önakasztósra és az egyik hajszálelőkére egy szem mézes bojlit fűztem. Nem nagyon bízok a tészta golyókban, de így legalább kis pihenőidőt nyertem két kapás között. Természetesen, bojlira nem volt kapás, de pelletre továbbra is akadt érdeklődő. Bár, így kevesebb halat fogtam, mégis félórás pihenőkhöz jutottam, hisz előzőleg az etetőkosaras szereléket húsz percenként újra kellett csalizni. Késő délutánra összesen tíz pontyot segítettem partra, míg fater ennek a felével birkózott meg. Lehetett volna több halat is fogni, hisz a szomszédok kukaccal csalizva egymás után csörlőzték ki a kis tükrösöket, de én inkább nagyobb csalikkal darabosabb halakra számítottam.

A fogásra nem lehetett panaszunk aznap...

... bár igazán nagy példányt nem sikerült elcsípni

Délután négykor már készülődtünk az indulásra, ám a tó még egy meglepetést tartogatott a számunkra. Fater már hordozgatta fel a felszerelését a kocsiba, mikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik kapásjelzője becsobban a vízbe, méghozzá azon a botján, amelyik gilisztával és egy szem hungarocell golyóval volt csalizva. Átsiettem a másik stégre és megfeszítettem a zsinórt, amire heves rángatózás volt a válasz. Rögtön be is vágtam, ám a hal elég furcsán viselkedett. Először mintha elakadtam volna, majd egyenesen felém úszott, szinte ellenállás nélkül. Amikor elém ért, össze vissza cikázott a víz alatt, nem ment oldalra, mint általában a békés halak. Hamarosan megmutatta magát a tettes. A horgon egy nyolcvan centis szürkeharcsa ficánkolt. A szákolás viszonylag könnyen megtörtént, a szomszéd stégen horgászó sporttárs segédkezett benne. Örömöm leírhatatlan volt. Megfogtam életem első harcsáját! Nem kapitális, de az enyém... :o)

Mindenre számítottunk, csak szürkeharcsára nem

A siker titka a fater által szakszerűen felfűzött giliszta volt :o)

Amikor fater visszaért, fogta is rendesen a fejét. Miért is hagytam ott a botot? - monda. Legyen ez örök tanulság minden horgásznak! Aki őrizetlenül hagyja a botját, az lemarad az élményről... :o) Érdekes, hogy az előző hetekben mindenféle elképzelhető módszerrel üldöztem a harcsákat. Próbáltam úsztatással, fenéken, stupekkal felszínen, bodorka csalival, nadállyal és semmi. Erre most egy 6-os pontyozó horgon felkínált kis kukaccal és 25-ös zsinórral megfogtam a bajuszost. Persze mondhatjátok, hogy csak a szerencsén múlt. Így is van, de a szerencse mindig jelentős tényező a horgászatban, akármilyen halra megyünk, akármilyen módszerrel. Fater szerint viszont a siker kulcsa a szakszerűen horogra fűzött giliszta volt... :o)

Bár nem érte el az öt kilót, de nagyon örültem első harcsámnak

A nap végén megesett fogás alaposan felkorbácsolta a lelkesedésünket. Jókedvűen pakoltuk össze felszerelésünket és hozzá láttunk a fényképezéshez. A Római tó ismét egy felejthetetlen élményt adott nekünk, hisz alig tíz óra alatt közel negyven kiló halat segítettünk partra ketten. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét visszatérünk ide és a tó pikkelyes lakói közül sikerül majd még nagyobb példányokat is a szákba terelni...

Az aznapi zsákmány igen derekasra sikeredett

Köszönjük az élményeket! Hamarosan újra találkozunk!

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr441911593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laci19870707 2010.04.12. 21:33:54

Gratulálok az első harcsádhoz!
Igencsak szép lett a teríték! A Római-tó most sem okozott csalódást Neked!
Én mindig próbálom levonni a tanulságot a horgászataim után, de mások eredményei is tanulságosak lehetnek.
Kíváncsi vagyok mit produkáltál volna két önaksztós szerelékkel -etetőanyag nélkül- egyiken a pellet, másikon a sima kukori.
Lehet, hogy fölösleges volt az etetőanyag a kosárba, anélkül is hasonlóan szerepelt volna kukorica? Persze az is lehet, hogy a pellet miatt működött olyan jól az önakasztós módszer.
Tanulság: nem'tom! :)
Majd tesztelgetem a pelletet, plusz hogy simán ólommal mit tudok fogni.
Harcsusznak mi lett a sorsa?

Gabesz00 2010.04.13. 13:03:53

Hát igen, erre szokták mondani, hogy bolndnak jár a szerencse!:-)
Csak vicc volt!:-)
5 éve járok a rómaira és nemhogy egy 80 centis, de még egy 20 cm-es kis bajszos sem jött. Na nem baj, ami késik nem múlik....
Pedig látod éjjelente az Által-éren még a víz alatt is kergetem őket......:-)
Már csak egy dologra lennék kíváncsi! A különleges giliszta felfűzési módszerre!!!!
Vagy ez marad a faterod titka?
Na látod, ezt mondtam, hogy ezért kell néha a keményebb bot és a vastagabb zsinór, hogy normálisan tudd irányítani a halat. Ne szedje össze másnak a szerelékét, mert utánna megy az anyázás......
Amúgy gratulálok mégegyszer!
Gábor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.04.13. 21:22:41

Köszi a gratulációkat. Bár nem kapitális, de az első!

@Laci19870707: Laci! Szerintem a kukoricáson is sok kapás lett volna, de minden képen hajszálelőkére kell tenni a magot, mert különben nem akad meg. Meg azt tapasztaltam, hogy a dippbe mártott pellet fogósabb volt, mint a natúr. Szóval próbálkozni kell. Az önakasztós kukoricásat akkor fogom majd megpróbálni, amikor melegebb lesz és már megy az amur is.
A harcsát elvittük, mert úgy tudom a Rómaiba nem lehet visszaengedni.

@Gabesz00: Ebben a gilisztafelfűzési módszer mondatban volt egy kis irónia. :o) Fater ezzel azt akarta mondani, hogy csakis rajta múlott a siker. :o) Egyébként úgy tudom, egy szál trágyagiliszta volt megbökve több ponton, meglebegtetve egy kisebb hungarocell golyócskával. Lehet, hogy ez utóbbi kulcsfontosságú volt a harcsánál és lehet ezért nem jött rá ponty!!! Mert mellettünk kukaccal fogtak sok pontyot, fater mégsem...
Amúgy a botom 3,5 librás, szóval a keménységével nem lehet gond. Nehéz úgy horgászni, hogy sokszor csak egy 2 m széles játéktered van. De általában meg szoktuk oldani. Csak nagyobb halnál kell kivenni a többi botot.

Gabesz00 2010.04.14. 11:20:27

Amúgy meg úgy látom, hogy eltört az etetőkosár gubancgátló csöve. Dobhatod ki!
Hát ezért megérte??????:-)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.04.14. 22:15:53

@Gabesz00: Jah, az nem az én etetőkosaram, hanem Fateré volt... :o) Szétcincálta úgy látszik. Én észre sem vettem. DE egyébként jól látszik a képen a giliszta csali a horgon.