Spontán peca Agostyánon

2010. június 27. - Bogyo_bacsi

Június közepén Nagybivalyosra terveztünk egy háromnapos horgásztúrát, de sajnos a viharos szelekkel beköszöntő hidegfront meghiúsította terveinket. Mivel azonban szabadságainkat már kikértük, úgy döntöttünk, hogy ha nem is három napig, éjjel nappal, de azért kimegyünk horgászni ezen a hétvégén is. Amikor rögtönözni kellett, nem is eshetett más vízterületre a választásunk, mint az agostyáni Római tóra, ahol egy hónappal ezelőtt felejthetetlen élményekben volt részünk. Úgy döntöttünk, megkockáztatjuk a horgászatot kedvenc tavunkon, a kiszámíthatatlan, viharokkal baljós időjárás ellenére is. Mint utólag kiderült, jól döntöttünk.

Rossz időt jósoltak, de mégis mégis kellemes meleg fogadott minket Agostányban

Ezúttal nem keltünk olyan korán. Biztosak voltunk benne, hogy az előző napi felhőszakadás miatt a tó bővelkedni fog a szabad állásokban. A szerencse minket igazolt. A stégsor nagy része csupasznak bizonyult és a gáti szakaszon is akadtak még üres helyek. Most az utóbbi mellett döntöttünk. A gátról derekas dobásokkal elérhetőek a jó haltartó helyek és általában a széltől is védelmet nyújt a hosszú földsánc. Reggel hétkor már a szerelékek a helyükön pihentek a tó mélyebb részein.

Júniusra már szépen megerősödtek a partot szegélyező nádszigetek

Fater minkét botjával pontyra próbálkozott giliszta, kukorica csalival. Én ezúttal fenekezőre szereltem harcsázó botomat és a méretes horogra három szál piócát tűztem fel. A szereléket a gátőrház elé dobtam be, ahol a víz mélysége jelentős. Másik pálcámmal a már megszokott önakasztós szerelékkel a pontyokat, vettem célkeresztbe a horog mellé felfűzött két szem polip – tintahal – kagyló ízesítésű 16 mm-es hallibut pellettel. Természetesen a csalit a már jól bevált 'tenger kincse' ízesítésű dippbe mártottam. Az így aromásított csali mindig előbb meghozza a várt kapást, mint a natúr.

Célbavettem a tó közepét, de felbukkanni láttam egy szörny fejét

A halak a mai napon nagyon nehezen indultak be. Fater többször is luftot ütött, amit annak tudtunk be, hogy a halak nagyon finnyásan kapnak. Az elsőt nekem sikerült megakasztanom egy kétkilós tükrös személyében. Nem gatyáztam sokáig, percek alatt a parton pihegett a meglepett bajuszos. Miután én is többször sikertelenül suhintottam be néhány orsótépő kapásnak, egyszer csak megállt a kezemben a pálca. Éreztem, hogy most valami nagy halat akasztottam. Átkoztam az eget, hogy bár megvettem az új jó minőségű zsinórjaimat, mégsem csévéltem még fel a dobra. Így most is nagyon óvatosan kellett fárasztanom a megvadult behemótot, ami az utolsó pillanatban a part mellett akadt le a horogról. Ekkorra már egy kisebb tábor gyűlt össze mögöttem, de sajnálatos módon csalódást kellett okoznom nekik. Ekkor kivettem a harcsázómat és helyette belegyintettem egy másik pontyozót is, hallibut pellettel csalizva. Hát ha van még több hasonló pikkelyes is a környéken...

Egy gyönyörű két kilós tükrös volt az első jelentkező aznap

A következő hal ismét az én horgomon jelentkezett. Egy érdekes mintázatú kettőharmincas pikkelyes ponty volt az elkövető. Örültem a fogásnak, de a nagy hal elvesztése kis keserűséget csalt a horgászatomba. Közben faternak vágta fel valami a kapásjelzőjét a gilisztás botján, de hiába akasztott, pár perc után neki is elment a nap hala. Tanakodtunk, hogy miért lehet az, hogy vagy nem sikerül megakasztani az elhúzós kapásokat, vagy egy pillanatra akasztunk és elmegy az elkövető, vagy pedig ha nagyobb hal kerül a horogra, azt nem tudjuk megtartani, pedig a felszerelés ugyanaz, mint a múltkori volt. Úgy ítéltük meg, hogy az első két problémáért amurok lehetnek a felelősek, hiszen körülöttünk itt is – ott is fogtak kisebb példányokat közülük. Az amur csontos szájában nehezebben akad a horog és a bevágással is tovább kell várni, mert nem felszippantja a csalit, hanem a szájával fogva szalad el vele. A harmadik probléma pedig abból fakadhatott, hogy a pontyok nagyon finnyásan kaptak aznap és a horog csak a szájuk sarkát csíphette el.


A halas pellet ismét bizonyított. Én az összes halat ezzel a csalival fogtam

Na, ez a kettőharmincas vajon milyen mintázatú?

A délelőtti eseményeket hosszú kapástalan időszak követte. A hátunk mögött többször elhaladt egy sporttárs, aki sörért igyekezett a büfébe. Minden egyes alkalommal egyre ziláltabban festett, de sosem felejtette el megjegyezni nekünk, hogy ő bizony ma amurra megy. Délután kettő körül fater is meglátogatta a büfét. Ahogy látóhatáron kívül ért, egyből szép kapásom kerekedet. A hal könnyen jött kifelé, éreztem, hogy nem pontyosan mozog. Segítséget kértem az amurozó sporttárstól, aki éppen megint sörért iparkodott a büfé felé, hogy segítsen már megmeríteni. A partnál láttam fordulni a halat és felkiáltottam: Ez egy amur! Segítségem erre azt válaszolta, hogy ő is látta és ez bizony ponty... Mondom, hogy amur! - feleseltem. A sporttárs megmerítette a kettőfeles növényevőt és büszkén magasra emelte: Na látod, hogy ponty. Szép nyurga! Én erre csak ennyit válaszoltam: Hány sört ittál ma? Akkor mélyen belenézett a szákba és arcát kezeibe temette. Túl sokat... - válaszolta. :o) Tehát, csakugyan amurok voltak a tettesek a sikertelen akasztások alkalmával.

A zsiványkodó növényevők közül az egyik fennakadt a horgomon

Miután megszabadítottam az ezüst torpedót koloncától, gyorsan beraktam a szákba és beírtam a naplóba. Fater már közeledett, mikor újracsaliztam. Gondoltam, megtréfálom az öreget. Mikor megkérdezte, hogy volt e valami, csak annyit válaszoltam, hogy egy mozdítás sem. A gyűrűs szákban az amur még nem tért magához, fejjel lefelé kapkodott levegő után. Átkiabáltam faternak: Az egyik hal kezdi feldobni a pacskert. Igazgasd már meg őket! Lebukdácsolt az emelkedőn és elkezdte igazgatni a szákot. Te, mi a fene ez? Mi van van benne? Mi ez itt? Egy amur? Mikor fogtad? - csodálkozott. Én nem fogtam semmit, biztosan beleúszott a szákba... - feleltem nevetve. :o)

Végül faternak is bejött a hal és megtörni látszott az átok...

Délután a halak ismét kezdtek megélénkülni. Itt is, ott is fogtak kisebb pontyokat. Fater egyik, majd másik botján is egy – egy két kiló alatti bajuszos jelentkezett. Már ideje volt, hogy ő is eredményt produkáljon. Mivel már neki is sikerült megfognia a kvótát, úgy döntöttünk, hogy lassan indulunk hazafelé. Megegyeztünk, hogy többet már nem fogunk dobni aznap.

Egy hetyke horgász és egy hetyke potyka

Fater elindult a kocsi felé a cucc egy részével, amikor gyors egymásutánban mindkét bent lévő botommal kifárasztottam egy egy kisebb pontyot. Már vagy két órája be voltak dobva, de csak most jött rájuk jelentkező. Mikor apám visszajött, leesett a húsz fillér: Az összes hal szinte akkor kapott, amikor fater nem volt a közelben. Ergo, ő a kapástalanság igazi oka!!! Most, hogy végig gondolom, Kecskéden is így történt az eset... :o)

Utolsó bedobásra egy hibátlan pikkelyes...

...és egy gerinc problémákkal küszködő kisebb társa kapott

Miután visszaengedtünk az utolsó két vendéget, összecsomagoltunk és indultunk haza. Bár ma is sikerült mindkettőnknek nagy halat akasztani, most mégsem jártunk sikerrel. De hiszen ilyen a horgászat. Sikerek és kudarcok kusza kavalkádja. Mindenesetre, a mai napon sem csalódtunk a tóban, hiszen mindketten fogtunk kisebb halakat és azért megvolt az esélye a nagy fogásnak is...

 Ugyan a mai napon nem fogtuk halálra magunkat, de mégis jól szórakoztunk

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr502114408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2010.07.02. 21:51:33

Azért szép eredmény ez, csak az a fránya harcsa nem akar megjönni soha! :D
Spanyol pikkelyes ponty! Eddig egy ilyennel találkoztam (nem én fogtam), nézegettem is egy jó ideig.
Amúgy Ezerjó-tavon (Mór) nem agyaltál már? Római-tótól nincs is olyan nagyon messze. Ott biztos nagyon szép élményekkel térnétek haza

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.07.02. 22:22:35

@Kapásjelző: Szia Laci! A spanyol pikkelyes nem az, amikor egy sáv megy végig az oldalvonalon? Lehet rosszul tudom... :P
Hát a harcsát sokáig nem próbáltam, mert amikor beköszönt a nagy ponty, egyből átszereltem a másik botot is. Kb egy-két órát próbálkoztam a harikra, de mivel nappal volt, nagy esély nem volt rá...
Nézd, mennék én mindenhova, de mivel nincs kocsim, mindig másoktól függök. Fatert nem könnyű rávenni a távoli pecára, mással meg jelenleg nincs lehetőségem menni. Szerintem egyszer eljutunk majd oda. Te voltál már ott horgászni?

Kapásjelző 2010.07.29. 10:28:54

@Bogyo_bacsi:
Nem voltam, de láttam F and H-n versenyt, meg párszor újságban. Gyönyörű víz, erős, nagy halak. Neked annyira nincs messze...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.07.29. 19:53:10

@Kapásjelző: Hát tudod a blog írással több célom is van. Egyrészt a feledhetetlen élményeimet papírra (vagy képernyőre) vetni, másrészt az állandó kísérletezéseimet, próbálkozásaimat bemutatni, hogy hogyan járok túl a ravasz halak eszén. :o) És nem utolsó sorban szeretném Komárom-Esztergom megye horgászvizeit bemutatni nektek. Ugyanis, rengeteg szép tó, patak és folyó van errefelé. Egy év is kevés lenne mindet bejárni. A legnépszerűbb tavak kivételével kevés olyan vízterület van felénk, amiről valaki valaha is írt volna élménybeszámolót. Megpróbálom bejárni a kisebb, eldugottabb tavakat is, amelyekről a legtöbb horgász nem is tud és szeretném megvallatni a mi Duna szakaszunk legkülönbözőbb pontjait...

Szeretnék kijutni a megyéből is és talán még idén lesz rá több lehetőségem, de a távoli horgásztúrákra majd jövőre kell számítani...

Mindenesetre örülök, hogy a régebbi írásaimra is reagáltok... :o)