Egy hétvége a magyar tengeren

2011. január 19. - Bogyo_bacsi

Gyermekkorom első horgászélményei a Balatonhoz kötődnek. A tihanyi félsziget lábánál található céges üdülő kis kikötőjében fogtam meg első snecimet mogyorófa vesszőre kötött zsebpecás szerelékkel. Apró élmény ugyan néhány küsz megfogása, de bennem egy életre felébresztette az ősi halfogó ösztönt. A későbbi évek során rengeteg kisebb-nagyobb kalandban volt részem a magyar tengeren, és a mai napig vágyok vissza a smaragdzöld színben pompázó víz partjára. Fogtunk itt termetes dévéreket, méretes pontyokat, gardákat számtalanul, de babahallal csalizott horgainkra időnként egy-egy kősüllő, fogas süllő, vagy angolna is bejelentkezett. Igazi csodálattal azonban azok az öreg sporik töltöttek el, akik csónakjukkal a nádrengetegben ücsörögve óriási pontyokat ejtettek fogságba, vagy hajnalban a nyílt vízről visszatérve megtermett fogasokból álló csokrot emeltek ki a partra. Szomorkodva gondoltam bele, hogy én sosem fogok belekóstolni ebbe a titokzatos, parti horgászok számára zárt világba.

Borús idő fogadott minket októberben a Balatonon, de a viharjelzést szerencsére elmaradt

Idén sajnos még nem sikerült meglátogatnom a Balatont. Nagyon megörültem, mikor Kocika, a nádi pontyozással fogalakozó horgászblog szerkesztője meginvitált egy balatongyöröki nyílt vízi fogasozásra. Október első hétvégéjének péntek reggelén ültünk autóba faterral. Még a Veszprém közelében elszenvedett defekt sem akadályozott meg minket, hogy időben megérkezzünk Gyenesdiásra. Rövid ismerkedés után összeállítottuk felszerelésünket és célba vettük a vonyarcvashegyi kikötőt. Bár szeles, borús időjárás fogadott minket a parton, szerencsére viharjelzésnek nyomát sem tapasztaltuk. Én Kocikával ültem egy csónakba, fater pedig Misi úszó alkalmatosságát kapta kölcsön, amit ezúton is szeretnénk megköszönni neki. Mindnyájan jól mulattunk fateron, aki megtette az első lépéseket a villanymotorral felszerel horgászcsónak irányításának rögös útvesztőjén.

Fater ismerkedik a csónakirányítás rejtelmeivel

Ott nincs hal! - mondá az Úr

A stratégia az első napon úgy alakult, hogy fatert beültettük a nádba pontyozni, mi pedig a nyílt vizet vettük célba süllőfogást remélve. Apám semmi tapasztalattal nem rendelkezik a nádi pontyozást illetőleg, így mielőtt magára hagytuk, Kocika felvilágosította őt a teendőkről. Sajnos nem sikerült semmit sem fognia, de mint utólag elmesélte volt egy nagy kapása, ami végül sajnos nem akadt meg. Úszója kiemelkedett a vízből, mire rögtön odavágott, de a szerelék kicsapódott a levegőbe és a tetthelyen egy méteres burvány jelezte a megzavart termetes ponty távozását. Fatert tehát a gyékényben hagytuk és célba vettük a tó közepét. Számomra hihetetlenek tűnik, hogy a Balatonon a fogast sokszor másfél kilométerre a parttól fogják az iszapos aljzat fölött. Mi akár a Dunán, akár más tavakon süllőt szinte kizárólag a part mellett zsákmányoltunk ezidáig kemény talaj fölött, akadós terepen. Ebből is látszik, hogy mennyire egyedi a jellege a magyar tengernek a halak fogását illetően.

Az öreg sporik a stratégiát egyeztetik :o)

Vendéglátónk Kocika, aki balatoni horgászattal foglalkozó míves horgászblog szerkesztője

Miután szakszerűen lemacskáztunk a választott területen. Csalijainkat bevetettük a szélrózsa minden irányába. A végtelenül egyszerű szerelék egy öt grammos csúszóra szerelt ólomból és egy süllőző horogra tűzött fagyasztott küszből állt. A kapást a zsinórra hajtogatott alufólia csík jelezte volna, ha lett volna érdeklődő. Sajnos az első éjszaka nem adott halat. Bár egyik küszöm derekán felfedeztem pár ebfog ütötte sebhelyet, komoly elhúzásom nem akadt.

Szigliget irányában sejtettem a halat

Kocika által kifejlesztett fapados balatoni kapásjelző

Persze nem abból a fából faragtak minket, akik csak úgy feladják a küzdelmet egy sikertelen próbálkozás után. Már másnap hajnali fél hatkor újra a sötét vízen ringatóztunk Vonyarcvashegytől jó nyolcszáz méterre. Kocikával való baráti beszélgetésünk közepette egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyik orsómról süvítve távozik a zsineg. Rögtön kézbe kaptam a botot és próbáltam adagolni a damilt a vadul száguldó halnak, bár alig bírtam vele lépést tartani. Mikor úgy éreztem itt az idő, megfeszítettem a zsinórt és beletartottam a rohanásba. Rögtön éreztem, hogy valami rugdalódzik a túlsó végen.

Egy gyönyörű őn teste ezüstlött a fekete vízben

A saccra másfeles balin megmentette mindannyiunk becsületét :o)

Mivel a tó közepén nincs akadó, lehetőségem nyílt a hal nyugodt fárasztására. Néhány perc múlva beemeltünk a csónakba egy hibátlan balatoni balint. Elsőre feltűnt mennyire különbözik ez a hal dunai fajtársaitól. Jóval zömökebb, farokúszója szinte vitorlaszerűen terebélyes, homloka széles, feje kicsit buldogszerű, háta sötétes. Ezen valamennyi jegy egyedi jelleget kölcsönöz a balatoni őnnek. Miután visszaengedtük a hajnali ragadozót, visszadobtam szerelékemet, majd egy pillanat erejéig megpihentem, miközben a hajnali párás levegőben fürdő tájat csodáltam.

Borús, párás hajnal a magyar tengeren. Egyszerűen gyönyörű

A következő heves kapásra sem kellett sokat várni. Talán fél óra sem telt el, ismét őrült iramban kezdett peregni a damil orsóm dobjáról. A zsinór adagolását immáron rutinosan oldottam meg. Már a lepergés intenzitásából lehetett érezni, hogy ismét egy mohó balin csapott le fejétől megfosztott, fagyasztott küszömre. Miután kellőképpen eltávolodott halam, egy erőteljes mozdulattal állítottam meg, majd ismét kezdetét vette a harc a csónak körül. Kocika nem mulasztotta el, hogy készítsen néhány akcióképet a fárasztásról.

Egy ilyen pompás ragadozó a Dunán is megállná a helyét

Ilyen óriási vitorla szerű farokúszót még sosem láttam ezidáig...

Nem sok esélyt adtam áldozatomnak, így csakhamar ő is a csónakdeszkán ficánkolt. Jó két kilós 48 centis balin volt a tettes, mely súlyát tekintve megerősítette dunai balinrekordomat. Bár az őnt a Balatonon sokan lebecsülik és sajnos nemkívánatos zsákmánynak tartják, én nagyon örültem ezeknek a hajnali vendégeknek. Jómagam a balinban kiváló sporthalat, nemes ellenfelet látok, amely bár nem egy gasztronómiai különlegesség, heves kapásával, ádáz harcosságával, ravaszságával alaposan fel tudja adni a leckét a reá vadászó sporthorgásznak. Egy szó mint száz, úgy döntöttem, hogy a kíméletes horogszabadítás után ennek a példánynak is visszaadom a szabadságát.

Hajnali öröm a kivételes zsákmánnyal...

Sajnos több kapás már nem érkezett, ezért úgy döntöttünk, hogy délutánig pár órás pihenőt rendelünk el. A kikötőbe érve arra lettünk figyelmesek, hogy fater két csónak között élő hidat alkotva függeszkedik a kikötőben. Két kezével és lábfejével kapaszkodva feszült a víz fölött. Ránk kiabált, hogy segítsünk, ne röhögjünk, de nem tudtuk megállni nevetés nélkül a látványt. Fényképezni nem mertem ugyan, mert a történet kimenetele még kétesélyes volt, de miután Kocika kiszalad a partra és összehúzta a két csónakot, megmentve fatert az októberi fürdőzéstől, mindannyian jót nevettünk. :o) Ez az eset időről időre nevetésre késztetett bennünket a hétvége hátralévő részében.

... és a kíméletes visszaengedés pillanatai

Tapasztalataimat összegezve megállapíthatom, a csónakos horgászat nem egy könnyű műfaj. Rendesen meg kell dolgozni minden egyes halért. Gyakran kell pozíciót váltani, újramacskázni, egy helyben ücsörögni a vadul hullámzó vízen, miközben a süvítő szél, a hideg és a nedves pára mardossa az ember bőrét. Kemény embereknek való csak a horgászat ezen válfaja. Délutánig újramelegítettük átfagyott porcikáinkat, kinyújtóztattuk elgémberedett tagjainkat és mentálisan is felkészültünk a magyar tenger elleni végső támadásra.

A hűvös októberi időben elkélt a jó meleg termoruha

A délutánt egy laza nádi pontyozással kezdtük. Bár csak egy órát szántunk rá, megvallattuk Kocika két etetett helyét, hátha becsúszik egy kóbor nádi potyka. Valami egyszer elhúzta az egyik úszót és a víz alatt tartotta egy ideig, de tapasztalt barátom úgy ítélte meg, hogy ez nem kapás, hanem beleúszás volt, így nem ütötte meg. Fater is elhelyezkedett a szomszédos nádnyiladékban, de ezen a napon már nem mosolygott rá a szerencse. Hiába, ha az ember elszalassza a lehetőséget, nem biztos, hogy újra beköszönt. Miután megbizonyosodtunk, hogy nem jár hal az etetésünkön, ismét a nyílt víz felé vettük az irányt. Társakat is kaptunk Józsi és felesége személyében, kikkel együtt próbáltuk megtalálni a tó ragadozóit.

Rövid betekintést nyerhettünk a balatoni nádi pontyozás világába

Más élmény olvasni róla és más élmény élőben átélni ezt az ősi horgászmódszert

Az első helyen, ahol lehorgonyoztunk, nekem volt egy elhúzásom, de pár méter után otthagyta a tettes a csalit. A megnyomorgatott, pikkelyétől megfosztott küszt és a kapás intenzitását mérlegelve utólag kősüllőre gyanakszom. Közben Józsi felesége fogott egy dévért kishallal csalizva, szabályosan szájba akasztva. Lám, ilyen is létezik... :o) Sötétedés után javasoltam Kocikának, hogy induljunk meg kifelé és félúton próbálkozzunk még egyszer, hátha ott még beköszön a hőn áhított balatoni fogas. Mint kiderült megérzésem helyesnek bizonyult.

Szákban a zsákmány, amiért annyit fáradoztunk

Miközben Kocikával az élet dolgairól beszélgettünk, arra lettem figyelmes, hogy egy óvatlan pillanatban botja után kap és elkezdi lefejteni a zsinórt a táplálkozó ragadozót követve. Érdeklődve figyeltem a nyeletés folyamatát, majd a sikeres akasztást. Míg barátom a hal fárasztásával foglalatoskodott én kinyitottam a merítőszákot és bekapcsoltam a fejlámpát. Esélyt nem adva a halnak sebtiben megmerítettem fehér testét a sötét, kávébarna vízben. Egy pompás balatoni fogas ficánkolt a merítő alján.

Kocika és a hőn áhított balatoni fogas

Tökéletes ragadozó

A kilóhuszas rablóhalat elnézve, rögtön feltűntek a különbségek a Dunán, vagy az Által éren fogott rokonaihoz képest. A legszembetűnőbb erős csontos feje, amely sokkal robusztusabb volt az általam eddig fogott tüskés hátúakénál. Szája és fogai is jóval nagyobbaknak tűntek. Ezüstös teste, szinte fehéresen világított az éjszakában, testalkata pedig jóval nyúlánkabb volt a dunai zömök felépítésű ragadozóknál. Rendkívül örültem Kocika fogásának. Bár nem az én csalimat kapta el a süllő, mégis sikerült fogságba ejtenünk a legendás balatoni fogast egyik példányát, hiszen ezért jöttünk...

Ez a fejedelmi fogás tette fel a koronát a hétvége horgászatára

A kikötőben elégedetten szálltunk ki csónakunkból, hisz csodás élményekben volt részünk ezen a hétvégén. Derekas halakat fogtunk, gyönyörű tájakon eveztünk és betekintést nyertünk a csónakos balatoni horgászat rejtett világába. Nem csak egy feledhetetlen hétvégét töltöttünk a magyar tengeren, de szereztünk egy új barátot is Kocika személyében, kiben egy végtelenül jó embert ismertünk meg. Ezúton is köszönjük ez a feledhetetlen kalandot!

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr642354965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2011.01.26. 17:36:05

Ez aztán jó hosszúra sikeredett!
Gratulálok a szép halakhoz! Azért fateros akcióját a két csónak között megnéztem volna! :D
A nádasban mekkora víz van?

kocika+ 2011.01.27. 09:02:49

Szia Bogyó bácsi!

Ilyen távlatból is nagy élmény volt más szemszögből látni és újraélni az őszi, közös balatoni, eseménydús horgászatunkat. Örömömre szolgál, hogy elégedett vagy a zord idő ellenére is az eredménnyel, bár én egy kicsit azért több halra számítottam.
Az az olvasó, aki többet szeretne megtudni a helyszínről és kíváncsi ennek a történetnek egy másik feldolgozására, az itt megtalálhatja. blog.kocika.hu/archives/2010/11/15/2010_Hetedik_bejegyzes_Ragadozok_nyomaban/
Kapásjelzőnek üzenem: a gyékényesben a tavalyi évben a víz mélysége nem csökkent 1,8 m alá.

jimmba 2011.01.29. 12:58:13

Hi! Jó peca volt ez! Tényleg másabbak,mint a dunai balinok. Így képen is feltünt,hogy egy kicsit másként
néznek ki ezek a ragadozók. Kicsit pergetve is probálkozhattál volna. Lehet megjött volna arra is
a balin. Persze így is szép eredmény ez. Lassan már megnézem mi a helyzet a Dunán. Most már a víz is kezd
helyreállni. Majd meglátom,hogy alakul az idő,mert most nagyon hideg van. Jó lett az élménybeszámolód!
Majd jelentkezem! Üdv. Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.01.29. 21:20:54

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat!

@Kapásjelző: Laci! Hát az eset a hétvége szenzációja volt... :oD Úgy érzem Kocika jobban vissza tudta adni fater partizán akcióját. :o) Mindenesetre nagyon örültem, hogy egy ilyen kalandot tudtam átélni a magyar tengeren. És hát a Blogom is sikított már egy balatoni történetért.

@kocika+: Kedves Kocika! Nagyon köszönjük, hogy lehetőséget adtál belekóstolni a balatoni csónakos horgászat zárt világába. Nagyon jól érzetük magunkat a zord idő ellenére is. A zsákmánnyal is elégedettek vagyunk, mert bevallom, én kevesebb fogásra számítottam. Egyedül azt sajnálom, hogy faternak nem sikerült fognia semmit sem. Egyébként nagyon jól szórakozott, amikor a cikkedet olvasta. :oD
Remélem sok közös horgászatban lesz még részünk a jövőben...

@jimmba: Hello Jimmy! A süllő és a balinok is másmilyenek voltak kicsit, mint az általunk megszokottak. Próbálkoztam volna pergetéssel is, de a hideg szeles idő, és kis csónak nehezen tette volna ezt lehetővé.
Amint az időjárás és a vízállás lehetővé teszi, ígérem, meglátogatjuk a Dunát. Ha bármilyen tapasztalatod, észrevételed van, rögtön jelezd, és már utazok is! ;o)

Üdv.

Tom

jimmba 2011.02.06. 21:54:35

Hi! Tegnap voltam kint a Dunán,de semmi eredményt nem tudok felmutatni. Három órát dobáltam twisterrel,de semmi,csak pár faágat sikerült fogni. Azért bízom benne,hogy sikerül vmit fognom pergetve a napokban. Bízom a hirtelen felmelegedésben. Amint produkálok
vmi eredményt jelentkezem.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.02.07. 19:06:49

@jimmba: Hello Jimmy!

Szombaton támadás! Ha nem jön árvíz, vagy hó, akkor megyek faterral. Kicsi az esélye a fogásnak ebben a hidegben, de több az esély, mintha otthon ülnénk... :o)
Addig is informálj! Nemám kifogod az összes halat mire megyünk... ;o)
Üdv.

Tom

Kapásjelző 2011.02.07. 19:23:58

Lassacskán itt a tavasz, ideje lógatni kicsit a kukacot! :D
Egyesek még a télen sem nyugodtak (bizony arcomra fagyott a könny a hideg szélben, kamerázás közben)

www.youtube.com/watch?v=hDx3tfp4ib4

Nekem még az idei év sajnos eredménytelen. Csütörtökön üldözőbe veszem a korán kelő pontyokat... :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.02.18. 20:49:09

@Kapásjelző: Szia Laci!

Hát, eléggé lassacskán... Idén már voltunk kint 3 x de még egy halat nem sikerült fogni. Már alig várom a márciust, hogy mehessünk kicsit lógatni...
A már megírt cikkeim is lassacskán elfogynak... :o) Már csak két történet van a tarisznyámban... A következő egy csukás kaland lesz, amit szerdán fogok publikálni.

Nagyon frankó lett a video egyébként. Téged mikor láthatunk majd egy jó nagy potykával? Másokat videózni könnyű... ;oD

Tom

Kapásjelző 2011.02.18. 21:49:26

@Bogyo_bacsi:
Döntenem kellett, h én filmezzek és legyen kevesebb halunk, vagy üljek le én pecálni, fogjak több halat, de a haverok bénázzanak a kamerával! Arra jutottam h inkább legyen kevesebb de jobb felvételünk. xD
Azóta készült már egy pár felvétel.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.02.26. 23:37:46

@Kapásjelző: Lehet, hogy a végén egy komoly horgász filmrendező lesz belőled...
Mikor lesz összefoglalva egy blogban?
Üdv.

Tom