Csukaországban jártunk

2011. február 23. - Bogyo_bacsi

Már sok legendás történetet hallottunk a Várpalota közelében elterülő Nagybivalyos tórendszer hatalmas csukáiról. A négy tóból álló vízterület egyikén tilos a kifogott halak elvitele, így az idők során a víz lakói igen termetesre növekedtek meg. Idén már egyszer próbálkoztunk a kifogásukkal, de sajnos az időjárás nem volt partnerünk ebben. Az egyre erősödő szitáló esőben pár óra után bőrig ázva kényszerültünk visszavonulót fújni. Balatonon eltöltött hétvégénk után azonban nem volt kérdéses, hogy megállunk e néhány órás pergetésre a pont útba eső horgásztavon. Az időjárás ezúttal a kegyeibe fogadott minket, hiszen a kezdetben borongós idő délutánra kellemes napsütésbe fordult át.

Kezdetben borongós idő fogadott minket Nagybivalyoson

Valamivel tizenegy óra után érkeztünk a helyszínre. Aggodalmunk, hogy nem fogunk találni szabad helyet, gyorsan köddé vált. Szinte az egész tavon egyedül pergethettünk faterral. A nagyhalas víz három, ősnádas által elhatárolt öbölre tagolódik. Úgy döntöttünk, hogy körbejárjuk az egész tavat, hiszen így tudunk a legkönnyebben rátalálni a jó csukákat rejtő részekre. Hozzá is láttunk rögtön a víz korbácsolásához. Mindketten nagy, ötös méretű körforgót kapcsoltunk acélelőkénk karabinerébe. Én a már sokat bizonyított DAM EFFZET villantómat állítottam hadrendbe, amit az elmúlt év során alaposan elhasználtak a falánk ragadozók hegyes fogaikkal. A ráfestett piros sávok, már igencsak megkoptak és a tengelyre is ráfért egy kis igazítás néhány tucat dobás után.

Az ősnádasok  által tagolt víz egyik öblében megfáradt villanypóznák árválkodtak

Fatert mindig is jobban szerették a csukák. Szinte minden halból én vezetem közös rekordlistánkat, de ebben a fajban egyszerűen nem tudom utolérni. Már számos két és fél kilósat zsákmányolt ezidáig, sőt egy majdnem ötös szörnyeteggel is büszkélkedhet trófeái között, míg én csupán a két kilós határt is alig bírtam átlépni ezidáig. Már régi vágyam volt egy tisztességes csuka zsákmányul ejtése. Talán ezen a hétvégén sikerülni fog... :o)

Partról nem könnyű meghorgászni ezt a vizet a sok fa és benyúló nádasok miatt

Szákban fater csukája. Egy szép kettőfeles ragadozó

Nem is telt sok időbe, apám már kiabált is, hogy halat akasztott. Gyorsan átszaladtam a szomszéd állásból, hogy megmerítsem a nap első, két és feles zsákmányát. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan sikerült megfogni az első krokit. A gyors horogszabadítás után készítettem pár fényképet, majd útjára engedtük a falánk kis haramiát. Bár egy kéttőfeles csuka nem számít rossz zsákmánynak más vizeken, itt mégiscsak az aprajából való. Reménykedve dobáltam tovább, talán sikerül elcsípni nekem is egy nagyobb példányt a törzsállományból.

Más tavon kiemelkedő zsákmánynak számít, de Nagybivalyoson...

... jóval nagyobb krokodilusokkal is összemérhetjük az erőnket

Bár egyszerűnek tűnhet megfogni álmaink csukáját Nagybivalyoson, hiszen a tó ragadozó állománya kiemelkedő, esélyeinket azonban jelentősen csökkenti, hogy a műcsali horgán a szakállat le kell nyomni egy kombinátfogóval. Ez kíméletessé teszi a horgászatot a hal szempontjából, de jóval több kapás végződik kudarccal. Tulajdonképen két dologban bízhatunk. Vagy sikerül szerencsésen megakasztani a tettest és a szakálltalan horog több ága is biztosan belekarol az éhes ragadozó szájába, vagy megpróbáljuk a meglepett csukát rövid csatában a szákba erőltetni. Persze ezt egy termetes ellenféllel egyáltalán nem könnyű megtenni, de a sok elvesztett halért cserébe, itt lehetőségünk nyílik nem mindennapi csukaóriások rabul ejtésére.

Csukaország madár távlatból

Kombinátfogóval lenyomtuk villantóink horgán a  szakállat, ahogy a helyi rend megköveteli

Pár óra alatt sematikusan körbedobáltuk az egész tavat. Sajnos a tó többi részén kapásunk nem akadt. Ahogy múlt az idő lassan előbújt a felhők közül a nap, átmelegítve a hétvége folyamán átfagyott tagjainkat. Miután körbejártuk a vízterületet, kicsit megpihentünk, elfogyasztottunk pár szendvicset és erőt gyűjtöttünk egy végső támadásra. Már nem akartunk sokáig maradni, de nem könnyű abbahagyni a dobálást tudván, mekkora csukák laknak az előttünk elterülő vízben. Egyszer csak fater mintha elakadt volna a tó alján, majd hirtelen az akadó kettőt rúgott, majd a körforgó kiszabadult a csukaszájból. Biztos vagyok benne, hogy egy kapitális ragadozó volt a tettes, de hiába, a szakáll nélküli horog most nem akadt rendesen.

Fater kitartóan vallatta a vizet...

... de én sem voltam rest :o)

Ilyen csigát még életemben nem láttam

Úgy döntöttünk, hogy még egyszer megdobáljuk azt a részt, ahol az első csukát fogtuk. Helyet foglaltunk tehát és műcsalijainkat a tó közepe felé hajítottuk. A második dobásra elemi erejű rántás szaladt végig a karomon. Bevágtam és rögtön megéreztem, a horog végén táncoló termetes csukát. Hirtelen elkezdtem aggódni csupasz helyű horgom miatt ezért hangosan kiabáltam faternak, hogy segítsen megszákolni. Azonban hiába óbégattam torkom szakadtából, apán a fülén ült. Húztam ki a halat, ahogy csak tudtam, nem könnyű feszesen tartani a zsinórt a szaltókat vető csuka szájában. Már csak fél méterre volt a parttól, mikor váratlanul lefordult a horogról. Fater csak ekkor bukkant fel a hátam mögött a merítővel. Nem siette el a dolgot. Persze, amikor ő akasztott halat, én rögtön rohantam segíteni, őkelme meg úgy gondolta, még dob párat mielőtt megmozdul. Le sem tudom írni, mennyire pipa voltam rá...

Végül azonban teljesült az álmom...

... és megfogtam a hőn áhított csukát

Elkeseredve emeltem újabb dobásra pálcámat. Már éppen kiemeltem volna villantómat a vízből, mikor az előbbi események főszereplője újra odatörölt neki egyet. Most viszont már esélye sem volt a gaznak. Fater rögtön megmerítette, így végül matracunkon landolt életem eddigi legnagyobb 3,25 kg-os csukája. Szinte hihetetlen, hogy a meglepett ragadozó, miután vagy 30 métert húztam ki a part felé és leakadt, újra odavágott a műcsalinak. Talán sokkot kapott, vagy a kapásreflex... Ki tudja? Mindenesetre óriási örömet okozott nekem, hogy másodszorra is rohamra indult villantóm ellen. Miközben a matracról visszacsúsztattam a vízbe, éreztem, mára egyen ennyi elég lesz. Hagyni kell élményeket a következő alkalomra is. Így fater is megúszta a hazáig tartó szekálást... :o)

Új csuka rekordomat állítottam be ezzel a fogással

A visszaengedés pillanatai

Lám a mai napon engem szerettek jobban a vizek tigrisei és végre sikerült egy gyönyörű ragadozót becsapnom. Igaz fater sem panaszkodhat, hiszen az ő csukája sem volt mindennapi. Tudjuk azonban, hogy ebben a tórendszerben még jóval nagyobb útonállók is élnek, így biztosra vehetitek, hogy jövő évben még többször vissza fogunk térni Nagybivalyosra.

Jövő tavasszal újra visszatérünk, hiszen egy csuka óriás még vár ránk Nagybivalyoson

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr132384845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2011.02.26. 17:35:58

Azt a pár mondatot 3x is elolvastam, nem hittem a szememnek. Biztos kapásreflex! Ezek szerint a csukát nem olyan nehéz becsapni. Grat a szép halhoz
Amúgy az spanyol csiga. Szeretnek tömegesen belemászni a horgásztáskába és összenyálkázni mindent! Nem ritka a 5-10 db/m^2, igaz az utóbbi 2-3 évben megritkultak (bbiztos az időjárás miatt)
hu.wikipedia.org/wiki/Spanyol_csupaszcsiga

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.02.26. 17:47:13

@Kapásjelző: Szia Laci! Nekem az a tapasztalatom, hogy a kis csukákat nem nehéz megfogni, de a nagyok igencsak rafináltak. Nézd meg a horgászújságok rekordlistáit. Míg a kapitális süllőknek több mint a felét műcsalival csapják be, addig a csukáknál ez az arány jóval szerényebb. Egyébként ezt a kapásreflexet már tapasztaltuk máskor is. Volt egyszer, hogy a neszmélyi holtágon fater villantójára 3 x is odatörölt egy jó három kilós csuka, de egyszer sem akadt meg rendesen pedig mindig ficánkolt kicsit a zsinór végén...
Csiga ügyben köszi az infót... :o)

Tom

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2011.03.04. 12:06:20

Jó kis peca lehetett... Mivel a kedvesem várpalotai, jópár évvel ezelőtt (még a palotai egyesületé volt a víz) sokat horgásztam azokon a tavakon, sőt csónakom is volt. Már rég nem jártam arra, de most kedvet kaptam.. :-)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.05. 23:27:34

@hzizi: Szia Zizi!

Érdemes ellátogatni rá, mert a csuka populáció igen jelentős. Most olvastam egy horgászújságot, ahol 9 kilós dögöt fogtak ki ezen a tavon és ez nem kamu, tényleg sok kapitális csuka és ponty van benne. Az igazi nehézség a szakáll nélküli horog. Nagyon nehéz kiszedni vele egy vadul védekező ragadozót.
Idén ahogy letelik a csuka tilalom egyből kinézünk egy kis pergetésre, de valószínűleg nyáron többnapos pontyos-csukás horgásztúrát is beiktatunk a naptárba Nagybivalyosra...
Üdv.

Tom

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2011.03.07. 10:11:53

@Bogyo_bacsi: köszönöm, azthiszem a következő rokonlátogatás alkalmával körülnézek. Majd beszámolok :-)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.03.08. 22:16:58

@hzizi: Oksi, várom a beszámolót. Majd még én is írok erről a tóról, csak jöjjön már a jó idő... ;o)
Üdv.

Tom

Weiller 2011.04.07. 15:03:21

A "kis" krokodilok!!!!

Szeretem a csukákat, az egyik legszebb hal.