Áprilisi csalódások

2011. május 22. - Bogyo_bacsi

A nyughatatlan horgászember lelkében mindig ott motoszkál az ismeretlen vizek, új területek felderítése iránti vágy. Persze sokkal kényelmesebb olyan helyekre menni horgászni, ahol már megtapasztaltuk a dörgést és a fogás tutinak mondható, mégis jól esik időről időre próbára tenni a szerencsénket egy-egy új élményekkel, új kihívásokkal kecsegtető tavon, vagy folyószakaszon. Persze a kalapban a siker mellett mindig ott van a kudarc lehetősége is... Az áprilist java részt e szellemben történő, úttörő horgászatoknak szántam. Már türelmetlenül vártam az egymást követő hévégéket, hogy meglátogassuk a Pest megyében található Háziréti tározót, illetve a Tata szívében elhelyezkedő Cseke tavat. Megvallom őszintén minkét horgászatot illetően nagy reményeket tápláltam, mégsem jöttek úgy be a számításaim, ahogy előre gondoltam.

Erdővel borított hegyek mögött kelt fel a nap a Háziréti tározó mögött

Hajnal hat órakor érkeztünk meg a Pilisvörösvár közelében elterülő Háziréti tározóhoz. Bár a tó hat órakor nyit, mégis úgy tűnt későn értünk a helyszínre, a halőrház előtt hatalmas tömeg tolongott. Először arra gondoltam, hogy talán horgászverseny lehet a tavon, de aztán leesett a húsz fillér, itt egy átlagos szombati napon ez a normális. Nagyon nehezen találtunk magunknak helyet, hisz a horgászok öt méterenként teljesen lefedték a partszakaszt. A tó halőrház felőli területén foglaltunk állást. Mivel fater Tatabányán felejtette a horgászfelszerelésem nagy részét, a szomszéd sráctól kellett horgászbotokat kölcsön kérnem, amit ezúton is köszönök Gábornak. Így alakult, hogy most pecáztam életemben először feeder bottal. Apró etetőkosár, kis horog és giliszta csali került a zsinór végére, míg másik pálcámmal fixen rögzített ólmot és egy szem pelletet röpítettem be a tó közepe felé.

Egyik botom feeder, a másik bojlis. Elég bénán néz ki, de az élet ezt hozta

Az első kapásra nem is kellett sokáig várni. Valami erőteljesen megrázta a rezgőspiccet. Rögtön kapásra emeltem botomat és nagy élvezettel fárasztottam ki első háziréti pontyomat. Be kell, hogy valljam, kis potykákra, keszegekre sokkal élvezetesebb ezzel a módszerrel horgászni, mint a dorong bojlis botokkal. Fényképezést követően visszacsúsztattam két kilós tükrösömet a tó hideg vizébe. Szomszédjaim majdnem sokkot kaptak az eset láttán, ezzel vettem rajtuk elégtételt a sok keresztbe dobásért. :o)

Szép kerek két kilós tükrös az első látogató

Megfürdettem a késő tavaszi napfényben :o)

A következő kapás szintén finom szerelékes botomra érkezett. Miután besuhintottam, azt hittem, nincs hal a zsinór végén, de végül a partnál egy gyönyörű fél kilós dévér feje bukkant fel. Rendkívüli módon örültem ennek a fogásnak, hiszen dévért már igen hosszú ideje nem köszönthettem a horgomon. Természetesen ő is csobbant vissza a habokba. Nagyon megtetszett, ez a számomra még új horgászmódszer, a jövőben szándékomban áll jobban megismerkedni a feeder botos technikával. Véleményem szerint olyan tavakon, ahol inkább kisebb testű halakra lehet számítani, vagy a kapások nagyon óvatosak, ez a módszer sokkal hatékonyabb lehet a hagyományos fenekezésnél. A dunai márnázások során szintén érdemes lenne két erősebb feeder botot bevetni, hiszen a kapások sokkal látványosabbak rajtuk, mint a vastag teleszkópos botokon.

Már nagyon régen nem fogtam dévérkeszeget...

... ezért nagyon örültem ennek a fogásnak

Ekkor még úgy tűnt, hogy egy fogásokban bővelkedő napnak fogunk elébe nézni, azonban az időjárás áthúzta a terveinket. Reggel kilenc óra körül, az addig csendesen fújdogáló szellő, orkán erejű szélviharrá erősödött. A pontos dobás és a kapás észlelése leküzdhetetlen kihívássá vált minden, az elemekkel dacoló horgász számára. Ilyen hideg szélben az ember már azt kívánja, bár csak ne lenne kapása, hisz a nedves hal megfogása, vagy a kéz megmosása a hideg vizes vödörben olyan kínnal ér fel, mintha egyszerre ezer tűt szúrnának az ember bőrébe. Sajnos a távozás mellett kellett döntenünk annak ellenére, hogy fater még partra segítette a maga becsület potykáját, amely képes volt olyan bátor kapást produkálni, hogy a viharos szélben is észre lehessen venni a rángatást. Ember tervez, Isten végez. Pedig a tó, a zsúfoltsága ellenére, nagyon tetszett nekem. Még egy szép tíz kilós jószágot is szemrevételeztünk, amit egy ügyes horgász csípett el a törzsállományból. Talán majd legközelebb több szerencsével járunk Háziréten...

Az időjárást leszámítva kellemes volt Háziréten horgászni

Mitsubishi reklámarc ponttyal :o)

Egy héttel később, már az időjárás sokkal barátságosabbra fordult. El is határoztuk, hogy kinézünk a tatai Cseke tóra. Én még sohasem horgásztam itt, de türelmetlenül vártam, hogy felfedezzem ezt a vizet is és egy élményekben gazdag beszámolót írjak róla internetes naplómba. A halőrházzal átellenes parton sikerült elhelyezkednünk. Szerencsére szomszédaink nagyon kedvesek voltak, így minden gond nélkül befurakodhattunk az egyik, még alkalmas szabad résbe. A nap kitartóan sütött le ránk, mi pedig élveztük a tavaszi napfény fürdőt.

Kapásra várva a Cseke tavon

A halak fogását tekintve már egyáltalán nem volt ilyen szívmelengető a helyzet. Csak nem akart jönni az a fránya kapás. Próbálkoztunk gilisztával, pelletekkel, különféle ízű etetőanyagokkal, de nem akart megtörni a jég. A hajnalból délelőtt lett, a délelőttből, pedig lassan délután, de horgászatunkat még mindig nem koronázta siker. Három óra körül, arra riadtam, hogy kapásjelzőm vadul táncol a zsinóron. Rögtön bevágtam és kifárasztottam a nap egyetlen pontyát, egy két kilós tükröst. Nagyon megörültem a fogásnak, hisz legalább a becsület halat sikerül megfogni, ám derűm egyhamar borúra fordult...

Végül csak sikerült megfogni a tatai becsület halat

Alighogy betettem a halat a szákba és kezet mostam, odalépett hozzám a helyi halőr és kérte az engedélyemet. Mondtam neki, hogy szívesen a rendelkezésére bocsájtom, de a halat, amit ebben a pillanatban fogtam, még nem írtam be. A válasz szinte sokkolt engem: A kifogott halat rögtön be kell írni! Hogy van a szabály? Mondja fel a szabályt! Mondja fel újra a szabályt! Fényképezni volt idő, beírni nem? Azt akarja, hogy megbüntessem? - kárálta. Akkor a meglepetéstől nem tudtam kellőképpen lereagálni az eseményeket, de most már tudom, a szabály így szól: A kifogott és megtartani kívánt nemes halat a fogást követően azonnal, vagyis a horgászat folytatása előtt be kell írni. Persze ezt lehet többféle képen értelmezni, de egy biztos, hogy a horgászatot még nem folytattam, mivel a botomat még nem dobtam vissza. De amúgy is miről volt szó? A halőr a hátam mögött állva végignézte a hal kifárasztását, szákba tételét és mielőtt még beírhattam volna közbelépett, hogy megmutassa ki a főnök ezen a tavon.

 Itt még felhőtlen boldogságban úsztam, de örömöm egyhamar tovaszállt...

Még ha eltelt volna tíz perc és még mindig nem jegyeztem volna be zsákmányomat fogási naplómba, vagy netán a botomat visszadobva ücsörögtem volna a parton, azt mondom, neki lett volna igaza, de így másként nem tudom minősíteni a dolgot, mint egyszerű faragatlanságot. Úgy beszélt velem, mint egy bűnöző rapsiccal, akit sikerült lefülelnie. Mintha szükségem lett volna arra a nyomorult kétkilós pontyra, mikor évente több, mint háromszáz kiló halat fogok ki és engedek vissza, megkímélve életüket. Úgy gondolom, hogy az indokolatlan keménykedés inkább imponálásként szolgált annak a hölgynek, akivel a tó körül sétált. Mivel sem a tőlem jobbra, sem a tőlem balra horgászó sporttársakat nem ellenőrizte, mi több a szákba sem nézett bele, ezt a fellépést a személyem ellen történő durva és szakszerűtlen támadásnak tartom. Leszögezem, szomszédaim ugyanígy vélekedtek a történtekről.

A soha vissza nem látásra!

Azt gondolom, hogy ha a horgászatnak vannak etikai szabályai, akkor a halőrzésnek és horgászokkal való beszédmodornak is kereteket kéne szabni. A halőr feladata a szándékosan szabályt szegő, vagy engedély nélkül horgászó rabsicok megfogása, nem pedig a becsületes horgászok megalázása, kínos helyzetbe hozása. Nem szabad elfelejteni, hogy nem mi, horgászok vagyunk az ellenőrökért, hanem ők vannak értünk! Egyébként a fogott halat végül természetesen bejegyeztem, a kedves halőr kolléga távozása után, a fogást követő pár percen belül, még a horgászat folytatása előtt. Ezek után mondanom sem kell, el is ment a kedvünk a további próbálkozásoktól, és angolosan távoztunk a Cseke tóról. Szerettem volna egy kedves, a tavat barátságosan bemutató történetet publikálni erről a vízterületről, de zárószóként csak annyit tudok mondani: Ide soha többé nem térünk vissza horgászni és nektek sem ajánlom!

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr312888444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2011.05.22. 13:39:34

Ne is mondd! Ez nagyon ismerős!
Nekem az a tapasztalatom, hogy a halőrök java aluliskolázott, nincs tisztában a szabályokkal és azonnal jönnek a feljelentéssel meg hasonlókkal.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.05.22. 15:27:24

@Kapásjelző: Érted az én problémám az volt, hogy nem követtem el semmit. Ilyen alapon, bárkibe beleköthetett volna a parton. Ez az igazságérzetemet eléggé bántotta... Nem bunkósodni kellene, hanem szabálytalanul horgászókkal szemben fellépni. De mindegy a tanulságot levontuk, többet nem megyünk a Csekére. Főleg, hogy hal sem nagyon volt...
Üdv.

Tom

Bmiki81 2011.05.23. 21:46:18

Hát bizony eléggé lelombozó ez az eset. És érdekes, de az ilyen rossz élmények sokáig megmaradnak az emberben és utána az egész tóra, környezetére kivetülnek (itt volt az az idióta halőr stb...), szóval teljesen egyetértek veled, tök igazad van. Még sosem horgásztam a tavon, de eddig amolyan "öreguras" horgásztónak gondoltam, ahol nyugodtan lehet lógatni. Amúgy szerintem csak játszotta az eszét a nőnek... Azért remélem nem hagytátok szó nélkül az egészet!

Tegnap újfent meglátogattuk a Bocska tavat, bevetettem a fűszeres halas pellet pack-ot, számolatlanul fogtuk a pontyokat, keszegeket. Többször nem volt időm bedobni a többi szereléket, mert folyamatosan kapás volt, nem egyszer a bedobás után 15-20 másodperccel már fárasztottam. Nagyon ment a csemegekukorica. Sajnos amur nem akadt a horgainkra, de így is örök emlék marad a tegnapi horgászat. Az ebéd utáni zápor sem volt semmi, az etetős vödrömet meg sem találtam utána. :)

Üdv.:
Miki

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.05.23. 22:31:00

@Bmiki81: Hello Miki!

Akkor nem tudtam lereagálni az esetet, de ebben az írásban most kifejeztem a nemtetszésemet.

Gratulálok az eredmény dús horgászathoz! Sajnos nekem most nem szerepel az útiterven a Bocska tó. Hétvégén Tardosra megyünk valami horgászversenyre, jövő szombaton meg a Dunára megyek pergetni. Tervezek még egy csukázást Neszmélyen, illetve pünkösdkor egy 24 órás horgászatot a Rómain. Most hétvégén voltunk kint másfél napra. A legnagyobb hal egy 14,3 kilós tőponty lett. Hamarosan olvashatjátok majd a történetet, de addig még lesz egy dunai pergetős cikk is. :o)

Azt mondod érdemes kipróbálni a pellet packot?

Tom

Bmiki81 2011.05.26. 19:05:11

Sziasztok!

Hát én 2x próbálkoztam eddig pellet pack-kal. Kora tavasszal epres vörös démonnal, most hétvégén fűszeres halassal. Bár 1,5 dobozzal a Bocskán, azaz kockatavon kísérleteztem vele, de szerintem jól vizsgázott. Fél doboz epreset a honvédségi tavon is eldobáltam, ott szép kárászok jöttek rá, igaz volt két tépésem is (vékonynak bizonyult a 18-as előke). Ha nagyobb kiterjedésű horgásztóra jutok el, biztos, hogy viszek magammal belőle egy dobozzal. Szerintem próbáld ki akár a rómain is, bár te ott pellet pack nélkül is sikeres vagy. :)

Üdv.:
Miki

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.05.26. 22:31:20

@Bmiki81: Hello!

Én majd olyan helyen próbálom ki, ahol jöhet afrikai harcsa vagy tok is. Kíváncsi leszek. Hátha behozza ezeket a halakat... Rómaira a 2 db 20 mm-es pellet is kicsi, mert felveszik a 2-3 kilós pontyok. Csak a 2 db 23 mm-essel sikerült jól szelektálni. Meg aztán a Rómain annyi a hal, hogy elég a sima etetőkaja is. :o) Tapasztald csak, kíváncsi vagyok, hogy tényleg ennyire ütős e...

Tom