Gondolatok a bojlizásról

2012. október 31. - Bogyo_bacsi

A tavalyi remekül végződött közös bojlis hétvége után, ebben az esztendőben ismét vendégül láttuk Kocikát és Misit, a két elszánt balatoni horgászt. A cél ezúttal is a közösen eltöltött idő, önfeledt beszélgetések, és a tavi pontyok becserkészése volt. Bár, a hétvége fogási mérlege elmaradt az előző évitől, így is sikerült néhány gyönyörű pontyot horogvégre keríteni a tó ősállományából. Nagyjából fél tucat termetes jószágot fektettünk matracra a hétvége folyamán, melyek súlya hét és tizenkét kiló között mozgott. Mellettük rengeteg kisebb példány és néhány siheder amur került szákba ez alatt a két nap alatt. Rendhagyó módon most mégsem erről a történetről szeretnék írni, azt majd a képek elmesélik. Ebben az írásban inkább olyan gondolatokat szeretnék papírra vetni, melyek a bojlis tavakon átélt tapasztalatim nyomán merültek fel bennem és már régóta kikívánkoztak.

bojlizas01.jpg

Ismerős terepen vettük üldözőbe az óriáspontyokat ezen a hétvégén

bojlizas02.jpg

Botok beélesítve, jöhetnek a halak

bojlizas03.jpg

Az első áldozat, egy 8 kilós tőpont, halas bojlira éhezett meg

bojlizas04.jpg

Misinek ez a szép töves volt az idei eddigi legnagyobb fogása

Mikor három évvel ezelőtt először megpróbálkoztam a bojlis módszerrel, olyan sikereket értem el általa, melyek korábban álomszámba mentek. Egymás után fogtuk ki barátaimmal a tíz kilót meghaladó súlyú, bivaly erős, egészséges tavi pontyokat. Az óriási halakkal vívott harc élménye teljesen magával ragadott. Olybá tűnt számomra, hogy a kifogott halak visszaengedése, a velük való kíméletes bánásmód kijelölte számomra a spotszerű horgászathoz vezető utat. Nincs is annál szebb dolog, mint zsákmányunkat szabadon engedni, hogy azok minél nagyobb méreteket érjenek el idővel, hozzásegítve minket soha nem látott rekordfogásokhoz. Tévedtem.

bojlizas05.jpg

Munkában az idősebb generáció

bojlizas06.jpg

Többnyire ilyen apróságok húzták el a szereléket, akárhogy próbáltunk szelektálni

bojlizas07.jpg

Az első megdöbbenést ez a sebes szájú 9 kilós potyka okozta

bojlizas08.jpg

Szája széttépve, feje teljesen begyulladva

Már eleinte is feltűnt egy-egy termetesebb ponty, minek a száját korábban megszúrta valaki, de ahogy múlt az idő, egyre sűrűbben fogtam olyan halakat, amelyeknek nagyon durván szét volt tépve a pofájuk, némelyiknek gyakorlatilag nem is volt arca. Ki tehet erről? – tettem fel a kérdést magamban. Egyértelműen azok a horgászok, akik nem figyelnek oda a halak testi épségére és a kíméletes bánásmód eszközeit mellőzve, sokszor ittasan, vagy az akadó mellé letett botjukat gazdátlanul hagyva próbálnak halat fogni. Igen, csakis ők lehetnek a hibásak! Később rájöttem, hogy bár erre is akad példa szép számmal, mégsem ez a fő oka a tömegesen előforduló megtépett szájú, nyomorék halak megjelenésének.

bojlizas09.jpg

Tizenegy és feles hibátlan pikkelyes fater kezében

bojlizas10.jpg

A visszaengedés pillanatai

Be kell látni, hogy hazánkban a ponty centrikus horgásztársadalom okán a bojlizás az egyik legnépszerűbb horgászmódszerré vált. Erre ráépült egy olyan piac, amely ezt az igényt teljes mértékben kiszolgálja. Méregdrága felszerelések, versenyek, showk és hektáros bojlis tavak, melyek meg lettek tömve természetes környezetükből kiszakított kapitális pontyokkal. Ebben a torz világban minden a pénznek és az üzleti érdekeknek van alárendelve és maga a kifogandó hal csupán egy eszköz, ami köré az egész cirkusz fel van építve. Csupán egy pótolható fogyóeszköz…

bojlizas11.jpg

Bojliról pellettre váltva jelentősen megnőtt a kapások száma

bojlizas12.jpg

Hét kilós spanyol pikkelyes a matracon

bojlizas13.jpg

Ponty portré

bojlizas14.jpg

Ez a ponty rendkívül jó kondícióban volt. Először azt hittem, bőven tíz feletti

Az úgynevezett kocka tavak egyre másra a bojlis horgászmódszerre  rendezkednek be, ugyanis ebből lehet rövidtávon minél több pénzt visszaszedni. A betelepített óriáshalaknak van egy bizonyos piaci ára és a pocsolya méretű tavacskát folyamatosan körülülő horgászok pedig termelik a hasznot. Ezeken a tavakon a halaknak nincs hova menekülni, nincs más táplálékuk, mint a tonnaszámra beszórt pellet és bojli. Az egész olybá tűnik, mint egy moslékra bevonuló disznó csorda, melyek a proteinben feldúsított tápláléknak köszönhetően, igen termetesre híznak és miután számtalanszor kifogták őket egyszerűen elhasználódnak. Az a hal, amely minden erejét regenerálódásra fordítja, megáll a fejlődésben, összeesik, idővel elpusztul. Ilyen körülmények között a catch & release nem a hal életét megkímélő sportszerű módszer, hiszen ezeknek a szerencsétlen páráknak talán az lenne a megváltás, ha agyoncsapnák és kifiléznék őket.

bojlizas15.jpg

Újabb kilenc kilós zsákmány

bojlizas16.jpg

Egyikünk mosolya sem őszinte :o(

Persze ennek a történetnek nem feltétlenül kéne így végződnie. Szabályokkal lehet kialakítani védett helyeket, időszakokat a tó lakóinak számára, meghagyva az esélyt a regenerálódáshoz. Az állások közötti távolság is nagyban befolyásolja, hogy mennyire túlhorgászott egy tó. Nyilván egy olyan vízterületen, ahol jégvesztétől jégbeálltáig folyamatosan horgásznak és az állások három méterenként helyezkednek el egymástól, a halak elhasználódása rendkívüli mértékű, amit újabb vásárolt kapitális példányokkal muszáj pótolni. Agyrém! Lehetne másképp is, de az a haszonszerzéssel és az üzleti érdekekkel nem összeegyeztethető álláspont. És akkor még nem is beszéltem egy szót sem a teljesen felesleges pénzdíjas horgászversenyekről, ahol tonnaszámra szurkálják össze a szerencsétlen pontyok száját, és elképesztő mennyiségű bojlival és pellettel terhelik a vizet. Itt a cél már rég nem a tó legnagyobb lakóinak horogvégre kerítése és a kisebb példányok szelektálása…

bojlizas17.jpg

Az előttünk letett bóját etetik Kocikáék

bojlizas18.jpg

Rendkívűl sűrűn elhelyezkedő horgászállások, alkalmanként hat bottal is felszerelkezve

Ebben az esetben a horgász is át van verve, mert a sportszerű horgászmódszer, a halak kímélése valójában egyszerű állatkínzás. Nyilván ha valaki természetes vizeken akaszt valamit és azt visszaengedi, ezzel a természetet szolgálja, hiszen ez a példány valószínűleg soha többet nem találkozik horoggal, kedvére él és szaporodik. Ebben az esetben viszont nem erről beszélünk! A mesterségesen kialakított csöppnyi tavakban a halaknak esélyük sincs minderre. A horog ütötte sebek sorozata révén lassan, de biztosan elhasználódnak. Persze erről a dologról senki sem beszél, mert az üzleti érdekek nem ezt diktálják…

bojlizas19.jpg

Sikeres etetés után jöhetnek a nagy halak

A minap egy országosan ismert bojlis tavon pergettünk barátaimmal. Gyönyörű süllőket és csukákat kerítettünk horogvégre. Távozásunkkor meg is dicsértem a tógazdát, hogy milyen derék a ragadozó állomány. A válasz megdöbbentő volt. Egy hónap múlva leengedik a tavat és lehalásszák a rablóhalak nagy részét, túladnak rajtuk, mert erősen túlszaporodtak. Megdöbbenve hallgattam a mondóját. Olyan, hogy a ragadozó állomány túlszaporodik, olyan nincs! Egy vízben mindig csak annyi ragadozó hal található, amennyit az kényelmesen el tud tartani. Itt inkább arról van szó, hogy míg a pergető horgásszal elhitetik, milyen sortszerű a halat visszaengedni, sőt méretkorlátozással védik ezeket a fajokat is, időnként egyszerűen leszüretelik az állományt és eladják vendéglőknek. A horgászok ilyen módon való megtévesztése döbbenetes. Előbb utóbb el fogunk jutni oda, hogy földbe ásott lavórokban horgászunk, melyek teli vannak húsz-harminc kilós pontyokkal. Én nem ilyen jövőt képzelek el magamnak, ha horgászni megyek majd az elkövetkező évtizedekben…

bojlizas20.jpg

Harmónia

Sajnálom, ha sokakat felkavart ez az írás. Nem szokásom ennyire élesen véleményformáló sorokat papírra vetni, de vannak dolgok, amik mellett az ember nem mehet el szó nélkül. Leszögezem, a fent írt gondolatok nem arra a tóra vonatkoznak, ahol a képek készültek, hanem általános érvényűek a bojlis vizek nagy részét illetőleg. Megmondom őszintén, bennem megrendült a pontyhorgászat sportszerűségébe vetett hit, még nem tudom merre kéne tovább lépnem, hogy ismét önfeledten tudjak erre a nemes halfajra vadászni…

bojlizas21.jpg

Nyugtával dicsérd a napot!

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr434815501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Largemouth 2012.10.31. 14:10:06

Szia Tomi!

Teljes mértékben egyetértek veled!!!Ez így nem vezet jóra!!! Ráadásul sok olyan képet lehet látni, ahol az egyik tóból a másik tóba átrakott pontyok rohamosan fogyásnak indulnak... Vannak olyan képek, melyen a "sporttárs" tart egy 20 körüli tükröst, aminek van egy bizonyos megkülönböztető jegye pl.:egy különálló hasi pikkely stb... És ez a hal később, egy másik "sporttárs" kezében van, pár száz kilométerrel arrébb 10 kilósan...

Máté
largemouth.blog.hu

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.10.31. 14:39:12

@Largemouth: Szia Máté!

Általában nem szoktam csípős cikkeket írni, mert az a célom, hogy aki távozik a blogomról, jobb kedvvel menjen el, mint amivel jött, de effölött a jelenség fölött nem léphettem át. Sajnos, a pontyhorgászok nagy részének ideállis ez az állapot, pedig ez olyan, mintha karámban sétáló tehenekre vadásznánk puskával. A tógazdáknak meg a lényeg a haszon maximalizálása. A halak meg csak szenvedő alanyai az egésznek. Nincs természetes táplálék, nincs búvóhely, hetente megakasztják őket. Én szeretek pontyozni, de nem így...
Üdv.

Tom

Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2012.10.31. 21:08:13

Tom, én ezért kerülöm a kocka tavakat.... Már az egyesületi bányatavakra sem járok horgászni, pedig sok szép csukát fogtam ott, de mikor tavasszal a csuka tilalom után kimentem pergetni, a fenekező sporik szabályosan elhajtottak, hogy nem verjem fel a vizet! A Dunán egyedül a kajakban, csak én vagyok meg a sokat szenvedett folyó, de még mindig természetközelibb mint Magyarország kocka és bányatavai... Lehetne jobb is a helyzet, vannak is rá példák szép igényes tavak kemény szabályokkal és fenntartható üzletpolitikával, ez kellene minél több helyen alkalmazni.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.10.31. 21:20:53

@Szigetközi Csónakos Pecás: Szia Ervin!

Igen, sok kisebb tó van, ahol kifejezetten szeretek horgászni. Ezeket a problémákat most szűkítsük le a pontyhorgászatra, mert ragadozókkal kapcsolatosan a fent leírt egy eseten kívül nem tapasztaltam semmi rosszat. Szóval ponty. Bojlizás kapcsán szinte lépten nyomon belebotlok a széttépett szájú halakba. Ez igen erős rossz érzéseket kelt bennem, de mégsem hagyhatom ki a repertoáromból a pontyozást. Ennek egyik oka, hogy azt az élményt, amit egy 14-15 kilós behemót kifárasztása jelent, a pergetés csak nagyon ritkán adja meg. Más részt, van egy társaság körülöttem (főleg Fater) akik pontyozni szeretnek. Ők igényelik, hogy velük tartsak, hozzájáruljak a sikerükhöz. Idén ez volt az utolsó pontyos cikkem, inkább márnás kalandokat fogok leközölni, ami számomra más minőségi kategória. Jövőre meg újragondolom majd ezt a pontyos dolgot. :o)
Üdv.

Tom

Kapásjelző 2012.10.31. 21:50:22

Üdv Bogyó!
A széttépett száj jelenség inkább a Kelet-Európai bojlis tavakra jellemző: Nyugaton 6-os a maximum horogméret, valamint 2,5 lbs tesztívű botokkal horgásznak a kapitális halakra, míg mifelénk nyugodt szívvel használja mindenki a nagyobb méreteket, valamint a 3,5-4 lbs-es botokat . A sebek a nagy horogátmérő, az erős botok, és az erőltetés következménye.
A rablós dolog pedig nyilvánvaló: a tó éves szinten több rablóhúst termel, mint ami a horgásztatásból befolyna, így gazdaságilag kedvezőbb eladni a drága húst.
A bojlizás pedig mint módszer sosem lesz a szívem csücske. Tökéletes módszer szelektálásra, de cégek előretörése, az erős nyomuló marketing, amivel a tudatlan kezdőket is bojlizásra (és feederezésre) buzdítják elég visszataszító

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.10.31. 21:59:17

@Kapásjelző: Szia Laci!

Nem hinném, hogy a nagy horog és az erős felszerelés okozhat önmagában problémát, hiszen nekem is 3,5 librás botom van és 2-es horgot használok és még soha egy halam sem sérült meg. Én inkább a problémát abban látom, hogy a sporttársak az akadók mellé húzzák be a szereléket, aztán elmennek csicsikálni, esetleg ittasan. Mire kitápászkodnak a fűtött sátorból, a hal már régen az akadóba ugrott.
És az a rablóhús sajnos nem más tavakba, hanem a vendéglőkbe megy. Az a bajom ezzel, hogy az emberrel elhitetik, hogy C&R meg mindenkisfaszom, aztán ők viszik piacra a halat.
Alapvetően nincsen bajom a bojlis és a feederes módszerrel, csupán az, hogy próbálnak a cégek olyan képet felállítani, hogy milliós felszerelésekkel lehetsz csak eredményes, illetve egy kis zacsi tésztagolyóért is elkérnek 5-6 rugót.
Ez azért elég durva... aki nem rendelkezik jól fizető állással, az ezt sosem engedheti meg magának!
Üdv.

Tom

jimmba 2012.10.31. 23:03:32

Szia! Nagyon jó,hogy végre ilyet is lehet olvasni.
Az igazat! Szomorú,hogy ez a helyzet,de valahol a sok
horgász is hibás,hogy ezeket a tavakat keresik fel folyamatosan.
Nem egy olcsó dolog ez a bojlizás.
Ha csak a napijegyet veszem,akkor mindjárt 3 ronggyal könnyebb az ember zsebe. Még hozzá veszem a bojli és a pellet árát,akkor tízezrekbe mérhető egy tavi peca.
Ennyi pénzből a Dunán,folyamatos etetés mellett nagy élmények érhetik az embert. Láttam már horgászt nem egy 7kiló feletti nyurgát kiszedni a Dunából és tudok olyan öreg pecásról,aki csak 10 feletti amúrokat fog.
Számomra a tavak,arra jók,hogy az ember az új felszerelését kipróbálja mit is tud,mindezt rövid idő alatt.
Ráadásul nincs nyugalom ezeken a helyeken,mert egymáson ülnek a horgászok.
Ezért nem is járok tavakra.
Csak azokat sajnálom,akiknek nincs lehetőségük élővízen horgászni.

Üdv. Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.01. 07:40:14

@jimmba: Szia Gábor!

Örülök, hogy egyetértesz az írásommal. Szerintem kicsit elszámoltad magadat! Ha egy 48 órás bojlis jegyet veszel, az már majdnem 9 rugó. Ha már veszel egy zacskó bojlit és 2-3 kiló pelletet, túllépted a 20 rugót!!! A bojlis peca összemérhetetlenül drágább, mint mondjuk egy dunai márnázás. A mi szakaszunkra az éves jegy talán 6000 Ft és én az idei márnázások alatt egyetlen egyszer sem etettem, mégis eredményes voltam. Csupán a medertörés szélét kellett eltalálni. Sajnos, itt amurhoz és pontyhoz még nem volt szerencsém, de gyönyörű marcik, keszegek (Dunán más értelmet nyer a keszeg szó), kis harcsák, magyar bucók vették fel a horgomat. Hamarosan olvashattok majd róla!
Én szeretek nagyon tavakra is járni egyébként. Az idei csukaszezonban és a nyári fekete sügéres próbálkozások során számos fantasztikus élményt éltem át tavakon. Meg te is tudod, elég gyakran van, hogy a Dunához nem férsz hozzá...
Nekem nagyon fontos a blogomon az írások változatossága. Ezért megyek tóra, folyóra, természetes és mesterséges vizekre horgászni. Így mindenki megtalálja a magának megfelelő szegmenseket a történeteim között...
Üdv.

Tom

VGabesz 2012.11.01. 10:10:28

Szia Tomi!

A fent leírtaknak minden szavával egyet tudok érteni, de legszörnyűbb mégis az, hogy ezt pont azok nem fogják elolvasni akiknek kellene, azok a tógazdák akiket ez érint. Mindenki pénzből él ezt értem, de sajnos nálunk mindig a gyorsan szerzett haszon volt az elsődleges. Hosszútávon nem tudtunk sosem gondolkodni.
A halállomány kímélése, a regenerálódás elősegítése nyilván nehezebbé tenné a halak becserkészését ezáltal a horgásznak is többet kellene tennie a siker érdekében, ami természetesen fogás esetén a katarzis fokát is növelni, lásd az említett pergető horgászat. Jó példa volt az ismert tó gazdájának kijelentése a ragadozó állományáról, én is fültanúja voltam és engem is ledöbbentett. A kritizált tavak az emberek lustaságára támaszkodnak amire tökéletesen ráépül a gyors és nagy sikereket ígérő termékeket áruló cégek marketingje. Mindaddig amíg lesz rájuk vevő, ne várj változást! Addig marad a maroknyi "lázadó" néhányunk személyében!

Üdv.
Gabesz

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.01. 10:21:08

@VGabesz: Gabesz!

Nagyon jól látod a dolgokat.
Annyit még hozzáfűznék a témához, hogy nem a bojlis horgászmódszer sportszerűségét kérdőjeleztem meg, hanem az erre irányuló igények abnormális kiszolgálását. Természetesen nem minden kis tavon tapasztalhatóak ezek a dolgok.
Azt is megjegyezném, hogy a halakkal való kíméletes bánásmód, nem merül ki abban, hogy megvesszük a méregdrága felszereléseket. Nem egyszer voltam már tanúja a pontymatracon több tíz percig kamerázott nagy testű ponty, vagy a pontyzsába gyömöszölt és langyos vízbe engedett döglődő amur látványának.
Az általam fogott halak 2 percen belül, sérülés mentesen visszakerülnek a vízbe, akár van matrac, akár nincs, akár leteszem őket a fűbe, vagy a Duna lépcsőjére, akár nem.
Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.03. 12:06:33

Kedves Blogolvasók!

Kaptam néhány visszajelzést az írásommal kapcsolatban, hogy néhány mondat olybá tűnhet, mintha a tisztességes bojlis horgászokat azonosítanám a nem sportszerűen viselkedő egyénekkel. Természetesen ez nem állt szándékomban. Legnagyobb tiszteletem a sportszerű bojlis horgászoké, illetve azoké a tógazdáké, akik a horgásztatást saját vízterületükön kulturált keretek közé szorítják. Kérek mindenkit aki olvassa az írást, ne keressen általánosítást a sorok között, hanem próbálja a mondandóm értelmét a problémás horgászokra, halastavakra vonatkoztatni!
Remélem mindenkit megnyugtattam ezzel a kiegészítéssel...
Üdv.

Tom

lovas1230 2012.11.03. 13:18:49

Sziasztok!
Sajnos Egyet tudok érteni Tamás veled ami nem túl jó ebben az esetben. Ami nekem feltűnt hogy emberek elfelejtik hogy nem bojlis horgászat hanem ponty horgászatról van szó.Énis ezt űzöm és igen mi sem sok mindent tehetünk ennek érdekébe, hiszen mit tehet az ember?Kíméletesség? odafigyelés?És ami a legfontosabb a figyelem?de ez mind kevés a kizsákmányoló dizájn cégek horribilis összegű termékeinek nagyon sokan bedőlnek ezért még jobban nyomulnak.A másik az üzemeltető.Milyen alapon várja el hogy c&r ha ő meg full ellenkező irányba tart??Ezt nem képmutatásnak nevezik?én amúgy erről a tó-rol is beszélek úgyan így igaz hiszen milyen horgászat az ahol etetés nélkül már majdnem hogy üres horoggal 10+os pontyokat foghatsz?? hol marad az izgalom?hol marad a munka?? a taktika? sehol lassan elég lesz ha a 2és fél éves lányom kiküldöm 1 spárgával meg egy hajlított szöggel..nem jó ez így nem jó az irány..sziasztok

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.03. 13:28:38

@lovas1230: Szia Zsolti!

Nagyon régen hallottam felőled, örülök, hogy ismét tiszteletedet tetted itt. :o)
Képzeld pár hónapja voltunk pergetni egy országos hírű pontyos tavon, ahol bojlis versenyen világrekordot döntöttek. Természetesen körbejártuk az egész tavat és azt vettük észre, hogy a pontyok iszonyat tömegekben a védett területekre zsúfolódtak be. Ha arra dobtunk a twisterel, csak úgy robbanntak szét a nagytestű pontyok. Természetesen nem zargattuk tovább őket, de szerencsétlenek ott találtak csak védelmet az erősen túlhorgászott tavon.
Üdv.

Tom

lovas1230 2012.11.03. 13:40:14

Hát igen nem tudom milyen rendszerrel vagy milyen megoldással lehetne ezt kordában tartani Hiszen:
A horgászoknak elvárásaik vannak a kiszemelt tóval kapcsolatban.A cél általában minél több nagyobb zsákmány...sajnos az emberek többsége így választ következő helyszínt.Bevallom velem is volt már így, de rájöttem idővel hogy már számomra nem is ez a legnagyobb élmény sokkal nagyobb öröm amikor egy tapogató rúddal találok egy platót vagy törést, vagy amikor megtalálom a legmegfelelőbb csalit vagy etetést és igen ami legfontosabb a nyugalom hogy ott és akkor abban a helyzetben kizárhatok minden problémát.Nekem már ez fontosabb, és ez teszi ki egy horgászatom legnagyobb izgalmát plusz ha hal is jön az csak ráadás:) további sok sikereket a cikkekhez így tovább Üdvözletem

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.03. 13:50:17

@lovas1230: Zsolti!

Ez sajnos egy ördögi kör. Hiába vannak akik nem ezt az utat választják, a többség igen. És mindig a többség mögött van a pénz.
Örülök, hogy hallattál magadról, remélem ezentúl gyakrabban fogsz írni ide. Bár, tudom mostanában kevés pontyos írásom van... :o)
Üdv.

Tom

Csongor C&R 2012.11.03. 22:46:53

Szia Tomi!

Mindig élvezet a cikkeidet olvasni, de ez a téma azt hiszem egy soha véget nem érő harc amit Jedi-k és Sitek vívnak.
Itt csak a falunyi faházas részegen ordibálós horgászos, etetőhajóval mindenkit kesztbe húzós tavakról beszélünk, de mi van az élővizek kirablásásval, leháőlózásával ahol nagy pontyos alias bojlis horgász oda se tud szagolni?
Szerintem erről is érdemes beszélni,meg a méreten aluli pontyokkal hazafutó nyugdijasokról, kapitális pontyokból főzött rossz halászlében végzett pontyokról amiket a szomszéd macskák lakmároztak.

Szóval szerintme nincs új a nap alatt és nem islesz amíg a horgászkultúránk ilyen, illetve a multicégekben töltött fél életünk kis maradékát csak ezeken a méregdrága tavakon tudjuk kipihenni.

Üdv,
Csongor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.04. 08:16:54

@Csongor C&R: Szia Csongor!

Sajnos igazad van abban, hogy ilyen a horgászkultúránk, de én azért látok fényt az alagút végén. Az idősebb generációkkal már sok mindent nem lehet kezdeni, de a mi korosztályunk nagy része már más szemléletben horgászik. A mostani gyerekeknek meg már természetes lesz, a C and R gondolkodás. Tehát generációknak kell még kifutnia, mire megtörténik a változás, de én most is úgy látom, hogy napról napra növekszik a normálisan gondolkodok tábora.
A fent leírt jelenségekről azonban írni kell! A pontyos újságok írnak epres-banános-tintahalas tésztagolyók gyúrásáról, rigek megkötéséről, tóreklámokról, felszerelés tesztekről, a problémákról viszont csak nagyon ritkán, vagy soha. Nekem ha valami böki majd a szememet és lesz hozzá megfelelő anyagom, feltétlenül írni fogok róla a jövőben is, mert mint említetted problémák még vannak bőségesen.
Üdv.

Tom

Csongor C&R 2012.11.04. 13:23:42

@Bogyo_bacsi: Szeva Tomi!

Félre ne érts, teljesen igazoltnak látom a téma felvetését és egyet is értek a pro és kontrákkal, csak abbéli aggodalmamnak adtam talán egy kicsit nyersen hangot, hogy a törekvés egy kicsit szélmalomharnak tűnik. Kétségtelen a gyerekeimet én is a természet és az állatok védelmére nevelem, de hiszem hogy sok víznek kell még lefolyni még a Dunán is hogy változzon az emberek és a tógazdák hozzáállásában. Hiszem, hogy ez nem csak kultúrális, de életszinvonal kérdése is. Többek között ezért működnek ezek a gondolatok egy kicsit jobban tőlönk nyugatabbra.
További kitartó haroclást és mégtöbb kitűnő cikket!
Üdv,
Csongor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.04. 13:38:11

@Csongor C&R: Szia Csongor!

Attól, hogy a 'jó' nem megvalósítható, még törekedni lehet rá. Másrészt én nem kívánok harcot folytatni senkivel sem. Volt egy észrevételem, amit leírtam, de a következő történetek már ismét horgászkalandokról fognak szólni.

Én a saját elgondolásaim szerint horgászok és írom a blogomat. Lehet van akiknek bizonyos dolgok nem elég sportszerűek (pl grip használata, vagy hogy esetenként leteszem a halat), ez nekem még belefér. A hallal mindig tisztességesen bánok, és nem okozok sérülést. A kifogott hal 2 percen belül újra a vízben van. Remélem sokan egyetértenek velem, a visszajelzések ezt igazolják...
Sokan lehetnének legalább ennyire sportszerűek...
Üdv.

Tom

Csongor C&R 2012.11.04. 14:23:25

@Bogyo_bacsi: Szia Tomi!

Nincs köztünk ellentét ;)
A harcot pedig csak képletesen értettem, amit minden jóérzésű horgász folytat, ha bármikor is tapasztal a fent említett állatkínzások közül. Részemről már akkor is örülök, ha egy kicsit élvezhetem a természet adta csodákat anélkül, hogy bolond és illuminált szomszédokkal kellene viaskodni az ostobán használt műszaki meglodások okán (lásd. etető hajó). Szerintem érted...
Ahogy én tudom a rablózás esetén a túlkapások inkább az élővizeken jellemzőek a rapsicok harcsanyúzásai, gereblyézés, hálózásból kifolyólag. Tavakon, ahogy Te is említetted sokkal példásabb a halkezelése.

Még 1x gratula blog-hoz és további jó irást kívánok Neked
Üdv,
Csongor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.04. 14:35:04

@Csongor C&R: Szia!

Igen, mindenben egyetértünk. A hozzászólásom második része nem neked szólt csak kicsit elkalandoztam. :o)
Ragadozó halaknál kevesebb hasonló rossz dolgot tapasztaltam. Eleve azokat ritkábban fogják meg. Velük talán az a fő gond, hogy felső méretkorlátozás kevés helyen védi őket, így nagyon ritkán lehet igazán szépeket fogni...
Köszönöm a jókívánságokat! :o)
Üdv.

Tom

Riderspinblade 2012.11.04. 17:14:14

Gartulálok :) kár azokért a halakért akik nem kapnak óvatos bánásmodot.... Nekem egy álmom van a bojlizással kapcsolatban egy hatalmas AMUR kifogása :) probáltam pellettel de semmi ahogy felfüztem pár kukoricát egyből egy 4es ponty akadt horogra :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.04. 17:31:29

@Riderspinblade: Szia Jani!

Igen, szegények nem voltak túl jó bőrben. Főleg az első nagyobb. És persze ez nem eseti jelenség, hanem rendszeres.
Ahol sok a ponty, ott nagyon nehéz szelektálni az amurt. Felénk kevés jó amuros víz van. Ezért is ritka szereplő a blogomon...
Üdv.

Tom

Halfdane 2012.11.05. 00:12:31

Szervusz Tamás!

Kicsit továbbgondolnám a témát.

Min csodálkozunk? A horgászat óriási ipar lett, aminek tömegek hódolnak. Ezek a tömegek az irodából kilépve gyors és könnyen fogyasztható élményt várnak, amire áldoznak is. Miért lenne a horgászat kivétel? Ha igény van a könnyű, gyors sikerélményre, akkor mindig is lesz aki kielégítse. A világ sajnos egyre inkább afelé halad, hogy az emberek küzdelem nélkül akarnak valamit megszerezni. Nagyon örülnék ha beteljesülne a várakozásod a szemléletváltásról, de félek, hogy ez hiú ábránd marad...

Elég ha a saját példámra gondolok. A Duna partján nőttem fel, tudom milyen a betli és tudom milyen 1-1 süllőért rengeteget kijárni a partra. Majd' 15 év kihagyás után én is szomjaztam az élményeket, szinte az egész tavalyi évem "kocka" pontyos tavakon telt. Őszintén szólva jól esett 8-10 pontyot fogni egy pecázásnál, megvolt az instant élmény, az akció, az adrenalin. Csak megvettem a napijegyet, bedobtam és már jöttek is a halak. AKKOR nekem ez kellett. Aztán persze én is eluntam a könnyű sikert, új kihívásokat kerestem, amelyekkel - hisz tudod - mostanában jól elszórakoztatom magam. ;)

Végül pedig már beszéltünk arról, hogy "eszköz"-e a hal? Lehet-e a szórakozásunk eszközének tekinteni, mint ahogy egy sokak által ismert véleményformáló ember leírta... Nos azt gondolom, hogy ha igazán komolyan vesszük szeretett halaink tiszteletét, akkor haladéktalanul tűzre dobjuk minden felszerelésünket. Vagy ahogy ezt egészen drasztikus formában olvastam valahol: az igazi környezetvédő akkor teszi a legjobbat, ha egyszerűen főbe lövi magát. A másik alternatíva pedig az, ha elfogadjuk, hogy csúcsragadozói mivoltunkból következik az, hogy megtehetjük, hogy eszközként kezeljük a halat. Bármennyire is gusztustalanul hangzik a kristálytiszta elvek fényében, ezt tesszük.

De hogy hogy tesszük, az kinek-kinek az elvi hozzáállásától függ, és ebben nagyjából egyet értünk.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.05. 08:36:53

@Halfdane: Szia András!

Egyetértek teljes mértékben.
Annyit hozzáfűznék azonban, hogy én nem azt mondom, hogy senki ne vigyen halat haza egyálltalán, vagy hogy minden hal alá matracot tegyünk, meg hasonló dolgok. Ez az írás elsősorban a túlkapásokról és a horgászok megtévesztéséről szól.
Nincs ellenvetésem az intenzíven telepített tavak ellen, ha ott a horgásztatás kultúrált keretek közé szorúl, hiszen én is szívesen járok ilyen helyekre és be kell látni a világ is erre felé megy. Lehet azonban ezt is normálisan csinálni. Van például egy tó a környékünkön kiemelkedő ragadozó állománnyal, mint ahogy te is tapasztaltad. Ezen a tavon novembertől márciusig tilos a horgászat. Ez egy nagyon jó lehetőség a halaknak a regenerálódásra. Van rajta védett terület, stb...

Én úgy érzem, hogy a kifogás legritkább esetben sem kellemes élmény a halnak. :o) Meg lehet azonban tenni mindent, hogy az a sokk minél kisebb legyen. Itt most nem a kíméletesség eszközeire gondolok, hanem hogy minél gyorsabban kerüljön vissza a vízbe, vagy ne rakjuk le a végszerelékünket akadó mellé úgy, hogy otthagyjuk, stb...
Ezek nem megvalósíthatatlan dolgok...
Üdv.

Tom

egyatlagoshorgasz · http://egyatlaghorgaszkalandjai.wordpress.com/ 2012.11.06. 16:37:33

Egyetlen szóval jellemezhető a történet: Pénzcentrikusság.
A legtöbb tógazda televágja békéshallal (ponttyal) a vizét, és kész. Persze kellenek a vízbe nagy, 10+-os halak is, ami nem túl olcsó, ha tógazdaságból veszi, és ugye itt jön szóba a halak vándorlása, mert sajnos vannak olyan "horgászok" akik azért is (!) járnak a vízpartra, hogyha esetleg egy nagyobb halat kifognak, akkor azt jó pénzért, de mégis kevesebbért, mint amit egy halgazdaságban elkérnének érte, azt eladja valamely tógazdának. Ezzel ugye jól jár a tógazda és az eladó is. De az áttelepített nagyhalaknak meg is kell szokniuk az új környezetet, ami legtöbbször a halak lefogyásával jár, ahogy említették előttem egy kommentben. Ennek a költöztetésnek én szerintem egyrészt a pénz, másrészről pedig az az oka, hogy a horgászok egyre inkább a nagyobb halakat akarják kifogni, és a tógazdák pedig próbálnak megfelelni ennek.
---
Egyetértek abban, hogy sok hely túlhorgászott. Azt hiszem megoldható lenne ez egy kíméleti terület létrehozásával, persze nehéz ezt kivitelezni egy 1-2 hektáros kockatavakon.
---
Azt hiszem kissé túl van már cifrázva ez az egész bánj kíméletesen a hallal dolog. Jó persze vigyázzunk a halra, ha visszaengedjük, ha nem. De ez a vigyünk matracot már akkor is ha elmegyünk kishalazni, pergetni, vagy akármi már eléggé túlzás. Aki akar matrac nélkül is tud vigyázni egy-egy kifogott csukára,kis ponytra. Nem mondom azt, hogy hülyeség a matrac, mert egy nagy hallal nélkül nehéz lenne kíméletesen bánni.
---
A pergetés megtiltása szerintem hülyeség. Ennyi erővel a fenekes cucc kihúzásakor is beleakadhatunk kívülről egy halba. Persze pergetéskor a sok dobás miatt nagyobb az esély a kabátba akasztásra, talán ez az indok a tiltásra.
---
Egyébként nem vagyok a kockatavak ellen, mert sajnos a mai világban szükség van rájuk. A melóból kiszabadult ember lemegy egy ilyen tóra és pár óra alatt fog elegendő "élményt",vagy "eszközt" ahhoz, hogy elégedett legyen. Ez egy természetes vízen nem igazán mondható el, ennek ugye tudja mindenki az okát, szóval ezt nem fejtem ki.
---
A jövő generációjában én is bízom. Felhozom a saját példám. Nem horgászom túl régóta, talán 10-12 éve, komolyabban pedig 3 éve, de én húshorgászként kezdtem, mivel Apám még a "régi" korszakhoz tartozik. Szóval eleinte hordtuk haza a halat, amit persze el is fogyasztottunk, pazarlásról szó sem volt. Na, de idővel kezdtük venni a horgászújságokat, amiben sok új dolgot felfedeztünk, de a visszaengedés számunkra idegen műfaj volt. Én azonban kezdtem rájönni a dolgok miértjére, és mára már fogott halaim nagyját visszaengedem, és ezt csak a horgászsajtónak, az internetes horgászoldalaknak köszönhetem,mert ők ébresztettek rá, hogy nem kell minden halat elvinni.
Tehát a lényeg az, hogy van értelme a C&R szemlélet népszerűsítésének.

Ádám...és bocsi a hosszú kommentért.

Piranha. · http://piranhafishing.blog.hu/ 2012.11.06. 17:22:06

Szia
A leírtakkal teljesen egggyet tudok érteni. Én is olyan vizekre tudok csak eljutni amik kis méretű intenzíven telepített vizek. És a kiábrándultság érzete bennem is ott van. Hacsak az időtöltés minőségére gondolok akár a halfogás milyenségére. Rengeteg barlangban született tahó jár ilyen vizekre akiknek az se szent, ha csupán 4 szereléken dobnak keresztül, tépik a halat, dobálják mert ugye egy kib@szott matracra már nem futja, beledöglesztik a szákba,és egyebek. Sajnos szerintem ezzel az a legnagyobb baj, hogy nincs szinte semmilyen előképzettséghez kötve a horgász engedély megszerzése. Na meg az is mi ? Vicc kategória. Amíg minden jöttment senkiházi szinte percek alatt juthat vizsgához és engedélyhez addig itt semmi nem fog változni.

Én azzal próbálom a halfauna épségét őrizni , hogy szakáll nélküli horgot használok. Tudom az se sok, de biztos vagyok benne, hogy kisebb sebet nyitok ezzel a halak száján, ami gyorsabban is képes gyógyulni. Valamint minden tőlem telhetőt megteszek a halak épségéért.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.06. 21:23:54

@egyatlagoshorgasz: Szia Ádám!

Én sem vagyok a kockatavak ellen, amennyiben ott kulturált viszonyokat teremtenek. Véleményem szerint a pontyok nem abban amortizálódnak le, hogy egyszer valaki megtépi őket, hanem ha ez sorozatosan fordul elő, mondjuk havonta, vagy gyakrabban. A horog ütötte seb begyógyulására energiát kell áldozni. Ha ez folyamatos stressz a halaknak, akkor egy idő után negatívan befolyásolja az életfeltételeiket. A nagy halak lopásáról meg nem is akartam már írni. Igazából hiába tiltják meg a behordást a Balatonon például, ha a szabályok nem védik a nagy halakat... ez olyan mintha valaki bliccelne a villamoson és mindenkit leszállítanának. Megfelelő szabályozás és ellenőrzés kell!

A pergetés betiltása szerintem is baromság. Számos sérült pontyot láttam az utóbbi években, de egyik sem külső akasztás, hanem száj széttépés áldozata lett...
Igazából pergető horgász kocka tavon nem is tud érvényesülni, mert a helyek fixek, le vannak foglalva, a part meg általában ingerszegény, nem kínál megfelelő életfeltételeket a ragadozóknak.

Én is bízok abban, hogy az idő múltával a közgondolkodás is átalakul. Ha nem is mindenkiben, de ha már csak a horgászok 10 %-ában, már az is érezhető változásokat hoz... Ha változást akarunk, akkor először saját magunkban kell elkezdeni a folyamatot... azzal az emberrel a tükörben. :o)
Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2012.11.06. 21:34:11

@Piranha.: Szia Piranha!

Üdvözöllek a blogomon!
Ez is egy érdekes felvetés, szerintem is kevés az előképzett horgász. Azt látom, hogy sokan elkezdenek horgászni és egyből belevágnak a lecsóba: bojlis, feederes, vagy pergető leszek. Az a baj csak ezzel, hogy számos lépcsőfokot átlépnek a horgászatban. Kimarad az úszós kishalazás, vagy a csomó kötés képessége, stb. Nem ritka az olyan horgász, aki egy normális csomót sem tud megkötni. A horgászat nem nagy ördöngösség, de ha az alapokat nem sajátítja el valaki, akkor az problémákat, sikertelenséget okozhat a későbbiekben. A halak és a természet károsodásáról nem is beszélve...

Szép dolog a szakáll nélküli horog használata. Én sajnos csak ritkán alkalmazom, ha a szabályok megkövetelik, de mint fent leírtam, nem azzal van gond, ha egyszer megakasztanak egy halat szakállas horoggal, hanem ha sorozatos stressznek van kitéve. Például ragadozó halak esetében sosem tapasztaltam ilyen problémát, hiszen azokat jóval ritkábban akasztják meg...

Látom van blogod is. Sok sikert hozzá! Az elkövetkezendő napokban megpróbálom átolvasgatni...
;o)
Üdv.

Tom