A csuka tilalmat követő napokat a Tisza-tavon töltöttük barátaimmal, bízva a még érintetlen víz varázsában. Abban reménykedtünk, hogy a vízleeresztés óta nem zargatott területeken élő rablóhalak talán bátrabban támadják majd az orruk előtt táncoló műcsalikat, mint más időszakokban. Pár nappal az indulás előtt azonban baljós árnyak gyülekeztek... egy orkán erejű szélvihar pont bolondok napján készült lecsapni kis hazánkra. Ez még viccnek is rossz... rögtön módosítottuk a haditervet és olyan morotvákat néztünk ki, ahol az északnyugatról érkező 65 km/h-ás széllökések elől némi védelmet találunk és az embertelen körülmények ellenére is végighorgászhatjuk ezt a rövid időszakot. Természetesen, a meghátrálás, mint opció, szóba se jöhetett. Az ősszel átélt kalandok még élénken éltek emlékezetünkben, remélvén, hogy a páratlan színű Tisza-tavi csukák már fél éve várnak minket a tározó nádaslabirintusában. :o)

Kellemes, tavaszias idő fogadott minket a Tisza-tavon

A hajnal már a tározó hátán talált bennünket Edi barátommal. Tükör víz és kellemes tavaszi idő fogadott minket, bár mindez csalókának bizonyult, hiszen tudtuk, hamarosan megérkezik majd a viharos szél, így meg kell próbálni kihozni a maximumot a reggeli időszakból. Először úgy nézett ki, a terveink be is vállnak, hiszen fejenként két – két kapást könyvelhettünk el, ám ebből csupán egy kroki került horogvégre. Edi az egyik szegletben jobb csukát akasztott. A fárasztás izgalmasnak bizonyult, ugyanis barátom zsinórja egy óvatlan mozdulat következtében belazult fárasztás közben, ám csukája, hála égnek, nem akadt le. Szerencsére, még időben tolta alá a merítőt, így csónakba emelhettük a kereken hatvan centis haramiát. Érdekes módon elég hosszúkás testalkata volt, ám színei, a már ismert, Tisza-tavi élénk pompában égtek. Gyors horogszabadítás után útjára is engedtük a meglepett ragadozót.

Edmund az év első morotva-csukájával

Fehér Sandra twisterre szottyant kedve :o)

Tíz óra magasságában lecsapott ránk a vihar. Bár a morotva szélén található fasor menedéket nyújtva, némileg megfogta a szelet, a kapásokat mintha elvágták volna. Kora délutánig vallattuk a vizet, majd úgy döntöttünk, hogy a kikötőhöz közelebb húzódunk és egy másik morotván próbálunk szerencsét, amit sűrű erdő övez, nyugodtabb vízzel kecsegtetve. A Poroszlói medencében hatvan – hetven centis hullámok csapkodták a csónak oldalát, ráadásul a vizet sötétszürkére színezte a felkavart iszap. Nem volt veszélytelen mutatvány keresztüljutni ezen a nyílt területen. Különösen, hogy egy víz alatti láthatatlan tuskóerdőn kellett keresztülhaladnunk. A kiszemelt holt-Tisza ágban sikerült szélvédett, még meghorgászható részeket találnunk, hogy a maradék időnkben némi esélyünk nyíljon halakkal találkozni.

Vihar előtti csend

Ottó bácsi legújabb villantója a "Berek" nevet viseli

A víz itt is bezavarosodott, így a támolygókat elhagyva, a körforgó villantóknak szavaztam bizalmat. Azt gondoltam, hogy az alacsony átlátszóságú vízben, talán jobban felkelti a halak figyelmét, egy intenzív rezonanciát kibocsájtó műcsali. A számításaim be is jöttek, hiszen miközben az egyik törés szélén húztam el vasamat, éles ütés szaladt végig pálcámon. Rögtön reagáltam, mire intenzív fejrázások érkeztek válaszul odalentről. Viszonylag gyorsan a felszínre csavartam halamat, de legnagyobb meglepetésünkre nem csuka, hanem egy gyönyörű süllő körvonala robbantotta szét a vízfelszínt. A legnagyobb méretű Blue Fox körforgó kellett neki. Gyorsan megmerítettük és kíméletesen megszabadítottuk a horogtól. Halam színei sötétszürkében pompáztak, ami nem csak a nászruhának tudható be, hanem különösen jellemző azokra a süllőkre, amelyek a tározó tőzeges vizében élnek. Pár gyors kép és útjára is engedtük zsákmányomat, hiszem már jócskán benne jártunk a süllő tilalmi idejében... nem mintha más sors vár volna rá különben. :o)

Első Tisza-tavi süllőm...

... csodás, fekete pizsamát viselt

Pár nappal később Roli barátommal vágtam neki a tározónak. Ekkorra a vihar már elvonult, de nagyon durva lehűlést hagyott maga után, így téve próbára kitartásunkat. Sajnos az erős szél jelentősen felkavarta a tavat, összekeverve a különböző hőmérsékletű vízrétegeket. Így az eddig melegebb partszéli részek eltűntek, a kishalak pedig behúzódtak a mederbe... a csukák meg természetesen követték őket. Továbbra is meg kellett küzdeni minden egyes kapásért. A túra feléig csupán Rolandnak sikerül nyakon csípnie egy kisebb krokit, ami jóval kevesebb, mint amire előzetesen számítottunk. Úgy döntöttünk, hogy újabb morotvák felé vesszük az irányt... olyan zárt részeket után kutatva, ahova talán a zavaros víznek nem sikerült teljes mértékben elborítania a pályát.

Roli csukát cserkész a festői tájban :o)

Ez a csuka éppen most áll meg a növésben :oD

Hosszú út megtétele után végül sikerült egy ígéretes részre bukkannunk, ám túl sok aktivitást is sem találtunk. Rolinak fél nap dobálás után sikerül elcsípnie egy negyvennyolcas krokit, de én kapásig sem jutottam. Azonban ugyanúgy örültem barátom halának, mintha csak én fogtam volna. :o) Pár gyors kép után óvatosan visszahelyeztük a vízbe, hogy ősszel már a méretkorlátozást átlépve, ismét horogvégre kerítsük. Nem mondanám azt, hogy elégedettek voltunk a Tisza-tóról hazafelé zötykölődve, de végül is mindegyikünk fogott jó halat a rendkívül nehéz körülmények ellenére is. Mindazonáltal úgy gondolom, hiába volt most szűkmarkú velünk a tározó, lesz még idő, mikor újra kegyeibe fogad majd minket. Lakik itt még sok szép csuka, melyek csak a velünk való találkozásra várnak. :o)

Pár napos túránk záróhalát Roland csípte nyakon

Néha bőkezű, néha szűkmarkú, de bárhogy is legyen, mindig óriási élmény a Tisza-tavon horgászni

Nézzétek meg a kaland videós beszámolóját is!