Hit és kitartás

2016. május 04. - Bogyo_bacsi

Cserkelő csukapergetés dunai holtágakon. Immáron több, mint 22 év telt el, mióta megfogtam első dunai csukámat a lakóhelyemhez legközelebbi holtágon. Az elkövetkező években rengeteg időt töltöttem el itt szúnyogokkal hadakozva, bozótosban furakodva, sokszor szinte térdig süppedve az áradás által visszamaradt lágy iszapban. Ám, mégis megérte kitartani, hiszen esetenként tucatszámra lehetett fogni a falánk kis krokikat. Ugyan nem voltak ezek óriások, a többsége negyvenpár centisre nőtt csupán, de időről-időre beesett egy-egy másfél kilót meghaladó példány is. Nos, mindez már a múlté. Az általam látogatott holtágakon olyan szinten megritkult a csukaállomány, hogy már az is szép, ha szezononként néhány fogást sikerül behúzni. Most nem firtatnám ennek okait, a szomorú valóság azonban az, hogy legkedvesebb módszerem örömpecából vesszőfutásba torkolló betlisorozattá változott, mely során csak a hit és kitartás ajándékoz meg egy-egy szebb fogással.

hit01.jpgAmikor a Dunán horgászom egyé válok a mesebeli tájjal, megnyugszom és elillannak a hétköznapok problémái

hit02.jpgEgykoron igazi élménypecának számítottak a dunai holtágpergetések. Manapság már egy-egy ilyen csukesz is boldoggá tesz

Mégsem vagyok hajlandó feladni a holtág-csukázást a pergetőtavak olcsó sikeréért. Tudom, manapság rengeteg olyan zárt víz található országunkban, ahol bárki minimális energiabefektetéssel foghat magának kapitális csukát, ám ez mégsem az én utam. Ilyen vizeken a tömeg, a zsúfoltság, a zsivaj és a megnyomorított halak látványa, gyorsan kiöli belőlem az életkedvet. És most nem is firtatom annak hátterét, hogy a rablóhalak honnan és milyen módon kerültek ezekbe a vizekbe. Sok sporthorgásznak lehervadna a mosolya, ha megtudná az igazságot a pergető tavak működési gépezetéről. Kapitális halakat ugyanis ezek a kockatavak nem képesek kinevelni. Ezzel szemben a Dunán horgászva úgy érzem, otthon vagyok. Akárhányszor ringatózom ladikomban a holtág néma vízén, olyan mértékű szabadságérzet járja át a lelkemet, amit sehol máshol nem élek át. A természet közelsége, az ártéri erdő illata, a madárcsicsergés, a hódok által bedöntött fák látványa mindig teljesen feltöltenek pozitív energiákkal. Még ha a zsákmány alkalomszerű is, vagy a fogási méret messze elmarad a sporttavak eredményességétől, mindig ide vágyom vissza újra és újra.

hit03.jpgCsónakban a zsákmány

hit04.jpgEngedjük őket szabadon, hiszen már oly kevés van belőlük! :o(

Ami a legjobban felcsigáz a holtágpergetésben, az a folyamatosan változó körülmények törvényszerűségeinek megfejtése. Ugyanis itt nem úgy működnek a dolgok, hogy a csukák beállnak a fix helyükre a part mellett, ahogy az abnormálisan túlzsúfolt vizeken. A rablóhalak itt még megőrizték természetes, ösztönös viselkedésüket. Ami talán a legfontosabb, hogy a krokik a kishalrajokkal együtt mozognak, sokszor hasonló egyedsúlyú falkákban. Ugye, ha jön egy árhullám az betolja a táplálékhalat az öblökbe, ha pedig apad a víz, akkor kihúzza onnan őket. A csukák is ezt a mozgást követik. Ha a vízállás tartósan alacsony, a ragadozók hosszabb időre kimozdulhatnak akár az élő Dunára is. Ekkor a holtágakban sokszor bottal üthetjük a nyomukat. Ilyen volt például a tavalyi év nagy része is. Amikor azonban beszorul a fehérhal a holtágba és a csukák is étvágyuknál vannak, nekiállnak lakmározni az ideges apróhal rajból... ekkor szépen lehet fogni belőlük. Ám, a táplálkozási időszak általában nagyon rövid, ezt elcsípni nem könnyű feladat. Jókor lenni jó helyen, ez a kirakós játék legfontosabb darabja. Elcsípni a ritmust csak gyors, folyamatos helyváltoztatással és a „hotspot”-ra utaló jelek megértésével, illetve helyes döntésekkel lehet. Ez a macska egér játék teszi igazán izgalmassá számomra a dunai csukázást.

hit05.jpgA körforgó villantó mellett a spinnerbait  a másik legjobb kereső-műcsali

hit07.jpgTipikus dunai csuka: halvány színek, sérülésmentes sárga uszonyok és mokány testalkat

Hogy ne csak az egy-egy halakért folyó küzdelemről szóljon a fáma, ha szerencsések vagyunk belefuthatunk hatalmas zabálásokba is. Ezek a rendkívül ritka események piros betűs ünnepnapok a dunai csukahorgászok életében. Velem nagyjából kétévente fordul elő a nagy belenyúlás és jellemzően április második felében... sokszor a dél körüli órákban. Ilyenkor, ha egy partszakaszra beszorulnak a kishalak, a termetesebb csukák egyszerre mozdulnak ki a mélyebb részekről és sorakoznak fel az adott területen, méghozzá oly módon, hogy a legjobb helyeket a legnagyobb példányok foglalják el, a kevésbé előnyöseket pedig a kisebbek. Ilyen szituációban jellemzően két kilótól indul az egyedsúly, ám akár kapitális játékos is jelentkezhet a horgon. Belenyúlni egy ilyen zabálásba hatalmas örömpeca, hiszen akár négy-öt méterenként üthetünk egy-egy termetes vadvízi csukát, melyek igazán őszintén küzdenek az életükért a horgon. Sajnos ezek a nagy áprilisi zabálások csupán nagyon rövid ideig tartanak, talán maximum egy szűk óra, vagy inkább csak fél. Az esemény végét nagy szünet, majd a kisebb fajtársak megjelenése jelzi. A nagyok ekkor már visszahúzódtak a mederbe. Következő írásomban egy ilyen óriási belenyúlás történetét fogom nektek elmesélni, melyet nemrég éltünk át Tamás barátommal egy gyönyörű dunai holtágon.

hit06.jpgSohasem cserélném el ezt a látványt a pergetőtavi zsibvásárra

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr538668654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Roland Nagy 2016.05.04. 10:43:49

Gratula nagyon jó írás!

Roland Nagy 2016.05.04. 11:57:34

@Bogyo_bacsi: Én azt gondolom,hogy a sok-sok ilyen-olyan termék megvétele után nem maradhatsz élmény nélkül.Ez üzlet.Erre vannak a "sporttavak".Voltam már ilyenen és nagyon rosszakat tapasztaltam.Fogtam olyan csukát aminek a szájában wobbler volt,a zsinór,az előke pedig rátekeredve szájába bevágódva.4 csukából 4nek darabok hiányoznak a pofájukból,csupa seb mind,horogszakáll nincs elnyomva és naponta nem tudom hányszor kifogják őket vagy hetente.Tökmindegy.Ezt minek lehet nevezni?Sportnak?Tisztelet a kivételnek, ha van aki máshogy csinálja!
Ezt el kellett mondanom, csóri halak is éreznek nem?Inkább lennének fejen baszva s úgy csak egy bajuk lenne :(

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 12:26:11

@Roland Nagy: Roli! Én tudatosan kerülöm az ilyen jellegű pergető tavakat. Lehet, hogy nagyon könnyen lehetsz sikeres, hiszen abnormális mennyiségben vannak összezsúfolva a csukák és sokszor kellő mennyiségű táplálékuk sincs, de azt, hogy ezeknek a halaknak mit kell kiállniuk, el se tudjuk képzelni.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 12:28:40

@Roland Nagy: Láttam a FB-on olyan képeket csukákról, amelyek kórosan le voltak fogyva, elhasználódva. Jött egy telepítés, utána újra indult a móka. Ezek a halak folyamatosan ütve vannak, még tilalom alatt sincs nyugtuk! Én ez ellen sokat nem tudok tenni, azon kívül, hogy utalok rá a blogon, a horgászoknak kéne önmérsékletet tanúsítaniuk. Ám, egy könnyen megszerzett trófeahal igen nagy kísértés mindenki számára.Nem látok reményt a változásra. Ami meg így folyik, felér egy állatkínzással.

Roland Nagy 2016.05.04. 12:41:46

@Bogyo_bacsi: A lelkére van bízva mindenkinek.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 13:05:47

@Roland Nagy: Ezzel nem értek egyet. Ha minden az emberek lelkére lenne bízva, akkor az utcák teli lennének halottakkal és megerőszakolt nőkkel. Sajnos, nem csak pergetőtavakon dívik ez a csúfos folyamat. Ezt már korábban kifejtettem amúgy a Gondolatok a bojlizásról című írásomban, amiért kaptam hideget, meleget. Érdemes elolvasni:
pecazas.blog.hu/2012/10/31/gondolatok_a_bojlizasrol

Roland Nagy 2016.05.04. 13:42:04

@Bogyo_bacsi: Elkezdjük boncolgatni valahonnan,és a lépcső az égig ér :(

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 13:46:17

@Roland Nagy: Sajnos, így van. Amit mi tehetünk, hogy kimaradunk ebből... :oP

Halfdane 2016.05.04. 14:27:49

Tamás, azt kell mondjam, hogy ez az írásod talán a blog történetének legjobbika, elképesztő a sodró lendület, a gyomorszorító izgalom, ahogy átélem lépteid sárban cuppogását. Írói zsenid itt ért a csúcsra, a toposzok és epitheton ornans-ok virtuozitása már-már Nobel-díjas magasságokba hág. Szellemi csillagporod ránk, szerény olvasókra hullik és magunkba szívjuk a mély bölcsességet, melyet mint gyöngyöt a disznók elé, úgy terítesz elibénk. :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 14:32:36

@Halfdane: Ez az írás most rendhagyó, nincs benne történeti elem, viszont a következő cikk szervesen kapcsolódik majd hozzá, amiben alá lesz támasztva kalanddal is amit itt leírtam. Vedd úgy, hogy a kettő együtt alkot majd egy egészet, csak előrehoztam az észosztásos részt. A folytatáshoz lesz kapcsolva videó is, és lesznek benne brutál halak ;o)

Halfdane 2016.05.04. 14:57:49

@Bogyo_bacsi: Igen, tudom, hisz ismerem a "hátteret". Viszont nem bírtam ki, hogy ne cukkoljalak egy kicsit. Amúgy tudod a véleményem, jól írsz, tartalmilag és stilárisan is kiemelkedő amit csinálsz, úgyhogy a cukkolás inkább csak amolyan viccelődés, hogy feldobjuk az eseménytelen hétköznapokat. AMúgy meg nem nyalok, azt is megmondom, ha valami nem tetszik. Pl. a képed...:)

Pár éve én is ellátogattam pár alkalommal egy rablóhalakkal telizsúfolt tóra, ahol te is elkönyvelhettél korábban sikereket. Önös szempontból nézve valóban szórakoztató volt, de hamar rájöttem, hogy nem támogathatok egy olyan horgász-vállalkozást, amely a halak kínzásából tartja fenn magát. Pedig ott még nem is voltak annyira szétgyilkolva a halak, de mégis éreztem, hogy ez nem nekem való.

Amúgy nem vagyok ellensége a tavi csukázásnak, természeteshez közelítő körülmények között nem ördögtől való 1-1 csukázás. Sokszor az ilyen helyek sem könnyűek, bár tény, hogy könnyebbek mint egy dunai holtág. Kell az embernek néha a sok küzdelem mellett a halfogás élménye, te magad is igencsak hisztis voltál már az utóbbi betlisorozattól :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 15:09:42

@Halfdane: Nehezen adta idén a Duna halat az tény. Ilyen nehéz tél még egy sem volt. Ám, már most fordulni látszik a kocka... :o)

Igen, abban az időben, amikor még anno elmentünk egy két nagyobb csukás tóra, még nem volt ilyen módon elfajulva a helyzet és nem volt ennyire kihegyezve a pergetők kiszolgálására a piac. Ugye én már akkor is kritikát fogalmaztam meg a jelenséggel kapcsolatban:
pecazas.blog.hu/2013/03/06/felemas_erzesek_291

Igazából főleg a halakat sajnálom csak az egészben. :o(

Sz György 2016.05.04. 20:23:32

Tomi! Engedd meg hogy Gratuláljak! Nem régen vagyok olvasója a blogodnak ne most mondom ezek az írások nagyon Erősen jól sikerültek!Rem lesznek továbbiak!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.04. 22:02:49

@Sz György: Szia Gyuri!

Üdvözöllek a blogomon!
Nagyon szépen köszönöm. Igyekszem megszolgálni a bizalmat a jövőben is. :)
Üdv.

Tom

Miklós Ratkai 2016.05.05. 06:13:23

Kitartás és hit! Na ez 200%-ban benned van a többi emberhez képest! JÓ a cím! Azért az írásba belevarázsolhattál volna egy kis izgalmat is,mert mindíg várom,mikor jönnek az írásaid,mivel igen jók! Elvett volna abból a hangulatból,amit a kockatavakról írtál! Sajnálatos módon igazad lehet,amit én nem tudok,és nem is fogok megtudni soha,mivel én csak és kizárólag a Tiszán horgászom! A tilalomnak a kockatavakon is tilalomnak kellene lennie! Várom a következő írásod! Üdv:MIKI

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.05. 08:53:21

@Miklós Ratkai: Szia Miki!

Nagyon szépen köszönöm. A jelenség engem sem érint közvetlenül, hiszen én sem járok ilyen vizekre, de a FB-on nap, mint nap szembesülök vele és eléggé elkeserít.
Most ebből az írásból kimaradt a történet, de a következőben már újra a kaland lesz fókuszban és lesznek benne combos halak is. :o) Úgy gondolom azonban, hogy néha le kell írni ezeket a szomorú tényeket is, nem pedig besöpörni a szőnyeg alá. A horgász szakirodalomban nemhogy mindenki lehunyja a szemét ez ügyben, de a szakírók egy része még rá is ül erre a hullámra. KI írja meg, ha nem egy blogger?
Amúgy az írás nem csak erről szól, szerintem a vadvízi csukás rész legalább ennyire érdekes.
Üdv.

Tom

DS Gergő 2016.05.05. 09:40:59

A szóban forgó tónak az a legfőbb baja mint ahogy a neve is mutatja, hogy nagyon kicsi és túl sok csukát raktak bele ahhoz képest. Girhesek is szerencsétlenek. Kevés a táplálék hal ami benne van annak a sok csukának. Nem véletlen hogy pár óra alatt lehet is vagy egy fél tucat csukát fogni. Múltkori pecám alkalmával megfogalmazódott bennem valami az ott megfogott halakról / kapásokról, mégpedig az hogy szinte semmi adrenalin löketet nem ad számomra, mert igazából lehet számítani rájuk bármelyik pillanatban (nincs benne kihívás), és arra is hogy nagy hal lesz mert csak azok vannak benne amiket bele tettek.(máshonnan "vásárolt" nagy halak) Semmi természetesség sincs benne.(se a tóban se a halfogásban) Én idén is voltam ott, de megígértem magamnak hogy soha többet nem megyek oda. Az állatkínzás részével én is egyet kell hogy értsek. (emiatt kicsit szégyellem is magam hogy én is részt vettem benne)   De a sok betli után engem is elkapott a vágy hogy fogjak végre egy csukát. De megbántam. Közelébe sem ér egy dunai természetes körülmények között fogott csukának amit soha nem akasztottak meg. Legyen az bármekkora. Egyébkén a cikk nagyon fain lett!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.05. 10:34:35

@DS Gergő: Szia Gergő!

Az a baj, hogy sokakat elkap a vágy... és ha van ilyen igény, akkor lesz üzleti oldal is, ami kiszolgálja ezt az igényt. Ebben az egészben pedig akik a legrövidebbet húzzák azok a halak. A Roli által leírt sérülések egy EGY HÓNAPPAL EZELŐTT telepített állományból vannak!!! Tehát egy hónap alatt szétcsapták a horgászok azt az x mázsa csukát. Sok hasonló tó működik amúgy. Nem mindenhol van ennyire elfajulva a helyzet, de akkor is szomorú ez az egész... :o(
Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.05. 15:42:29

Amúgy, hogy ne csak a panaszkodás menjen folyton. Az elmúlt hetekben rengeteg előnevelt csukát helyeztek ki a Dunába különböző pontokon. A fővárosi-óbudai szakaszon mintegy 40.000 kis csuka lett kitéve és hamarosan érkeznek a süllők is. Esztergomnál 3000 db előnevelt kecsege került ki és más helyen is történtek telepítések. Ha ez rendszeres lesz, pár éven belül meglesz a hatása... :o)

Miklós Ratkai 2016.05.06. 07:23:55

Igazad van Tamás! Tényleg nem lehet a problémákat a szőnyeg alá söpörni! Mindenesetre várom a következő írásod! :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2016.05.06. 09:13:42

@Miklós Ratkai: Három hét és újra jelentkezek egy csukás írással. Abban már leszenek szép halak ;o)