Újra eljött az október és egy újabb évet tudhatok magam mögött, mely blogom indítása óta sorban már a negyedik esztendő. Bizony, négy év és több mint száz megírt kerek történet áll mögöttem. Csak aki már próbálta, azt tudja csupán elképzelni, mennyi munka, energia és idő kell hozzá, hogy kéthetente friss, érdekes, változatos történeteket tudjak publikálni blogomon. Az elmúlt évben sok helyen megfordultam és bizony főleg a természetes vizekre koncentráltam útjaim során. Kergettem süllőket és balinokat dunai köveken, táncoltattam csukákat bányatavak és holtágak medertörésein, üldöztem a márnákat sóderzátonyok esésein, és bajuszokat cibáltam itthoni és távoli folyókon. Időközben kétszer is rekordot döntöttem harcsából, megfogtam életem legnagyobb balinját, fekete sügérjét, csapósügérjét... csukák terén sem panaszkodhatok és bizony idén húztam csónakba életem eddigi legnagyobb halát is. Ez egy igen emlékezetes esztendő volt. Rengeteg mesés tájon jártam és feledhetetlen élményekkel gazdagodtam régi és új barátaim társaságában.

Blogom közben szépen erősödött, olyan nézettséget elérve, melyeket négy évvel ezelőtt még el sem mertem volna képzelni. Mára írásaim rendszeresen megjelennek a Fishing Time és a Horgász-Zóna portálokon és kiadásba kerültek saját nyomtatott szakkönyveim is. Rengeteg új kapcsolatra tettem szert, de bizony kiderült, nem minden ismerős igaz barát és nem minden horgász igaz ember. Alaposan meg kell a jövőben válogatnom, kiket engedek közel magamhoz. Ez volt talán az elmúlt időszak legnagyobb tanulsága. Viszont akikben idén sem csalódtam, azoknak köszönettel tartozok. A teljesség igénye nélkül köszönöm a kitartást Andrásnak, Jimmynek, Csabának, Daninak, Somának és Zozónak, Faternak és Gabesznak az együtt megélt kalandokért. És persze mindenkinek aki olvassa, nyomon követi, vagy hozzászólásaival színesíti írásaimat. Kitartás a következő évre is, és görbüljön a bot! :o)