Első két sikeres próbálkozásomon felbuzdulva, nem tudtam megállni, hogy idén még egy alkalommal vissza ne térjek a délegyházi tavakra egy nyárbúcsúztató feketesügér pergetés erejéig. Elhatároztam, hogy ezúttal nem csak a már beállt módszerekkel fogom üldözőbe venni ezeket a falánk rablóhalakat, hanem kipróbálok több, számomra még újnak számító trükköt, ezzel is csiszolgatva horgásztudásomat. Alaposabban felszerelkeztem különféle plasztik férgekkel, rákokkal és ezúttal sem felejtettem otthon a felszínen járó poppereket és egyéb kütyüket. András barátommal hatalmas elvárásokkal szálltunk ki gépjárművünkből, hogy a rendkívül forró, kánikulába hajló nyári napsütés ellenére próbára tegyük szerencsénket ezen az elbűvölő környezetben elterülő tórendszeren.

Idén utoljára állok a Délegyházi tavak partján

A strandi részen kezdtük el vallatni a vizet. Bár eldöntöttem, hogy most nem fogom erőltetni a texas riggel történő pergetést, mégis egy ilyen módon szerelt plasztik rákocska került fel először a zsinór végére. Egymás utánijában nekem és Andrisnak is sikerül néhány apróságot sebtében kivarázsolni a vízből. Sajnos, a múltkor oly sikeresnek bizonyuló lóbogár színű készletem már végleg kifogyott, ám a nemrégiben vásárolt sötétebb tónusú műcsalik is jól adták a halat. Ekkor úgy döntöttem, hogy ideje váltani és egy jól megtermett Deps Deathadder férget fűztem fel horgomra wacky rig módon szerelve.

A texas rig és a plasztik rákok ezen a hajnalon is hozták az apróbb sügéreket

Andással pont egy kis szigethez értünk, mikor rám szólt, hogy egy termetes fekákból álló raj úszik a lábam előtt. Mivel nekem nem volt polár szemüvegem, nem tudtam miről beszél, de bepöccintettem csalimat az ígéretes helyre és kicsit megrezegtettem. A válasz nem is maradt el, rögvest elmarta valami a vibráló plasztik férget. Vártam egy pillanatig, míg halam megindul a zsinórral, majd besuhintottam és válaszként egy jól megtermett pisztrángsügér vágódott ki a vízből. A fárasztás nem tartott sokáig, gyorsan partra parancsoltam a 35 centis fekát, ami elnyerte az aznapi legtermetesebb fogás címét. Visszaeresztésnél szerencsétlenségemre lecsúsztam a meredek parton és seggre ültem. Még jó, hogy ilyen veszélyes helyzetekben mindig áll mögöttem egy barát, kezében egy fényképezőgéppel. :o)

Ez a gyönyörű pisztrángsügér elnyerte a nap hala címet

Haragoszöld hát, fehér has, hatalmas száj

Sügér visszaengedése seggre üléssel :o)

Sajnos, a sikeres műcsali a kapás következtében leröppent a horogról, így egy jóval olcsóbb YUM féreggel pótoltam a veszteséget. Ám, ez a műcsali sem vallott kudarcot, sőt egymás után adta a kisebb sügéreket. Bár a nap viszonylag kiegyensúlyozottan indult, fogásszámban lassan kezdtem elszakadni Andristól. A következő állomásunk egy apró öböl volt, ahol kipróbálhattam barátom casting felszerelését. Nagyon megtetszett nekem ez a számomra még ismeretlen pergetési módszer. Mindössze tíz dobás elég volt, hogy gubanc mentesen el tudjam hajítani műcsalimat. A közeljövőben szándékomban áll nyitni majd efelé az újdonságként ható technika felé is.

Fény és árnyak játéka

Vizi növényzettel körülölelt szélvédett kis öböl

Káprázatos színek

Miután megvallattuk a kis öböl csendes vizét, újabb helyszínre esett a választásunk. András itt fogta meg aznapi utolsó halát. Látszott rajta, hogy rendkívül feszült, nincs a helyzet magaslatán, de természetesen erre én is ráerősítettem, hiszen egyre intenzívebben osztottam őkelmét. Miután számos halat fogtam wacky riggel, felkötöttem egy felszínen járó propelleres végű wobblert a zsinór végére. András elé dobtam, mert láttam nagyon küzd már önmagával. Talán, ha fél métert húztam, mikor lecuppantotta valami műcsalimat a víz felszínéről. Rendkívüli élmény volt kifogni egy szép feketesügért a kerek szemekkel bámuló sporttárs orra elől. :o)

A bordó YUM féreg valósággal tartolt a mai napon...

... pedig ára csupán töredéke a márkás plasztik kreatúráknak

Sügérre vágyakozva

A propelleres farkú Heddon Torpedo sem vallott kudarcot

Ezután átballagtunk a hármas tóra, ahol egy sekélyvizű öbölben derékig gázoltunk a vízbe, amely olyan langyosnak bizonyult, hogy az ember el sem tudta képzelni, hogy itt élő, táplálkozó halak rejtőzhetnek. Az egyik nádas tövéből rögtön ki is pattintottam egy kisebb fekát, majd a következő nádasnál fogtam egy gyönyörű harminchármas sügért, ami fárasztás közben átúszott a lábaim között. Készítettem róla pár képet, majd útjára engedtem, hogy a következő nádas felé vegyem az irányt. Ott nincs hal, már megnéztem! – kiáltott felém Andris, de én rögtön az első dobásra akasztottam egyet szép példányt. Ekkor már fülig ért a szám látván, hogy barátom miként omlik össze, miután körbefogtam őt. :o) De végül is ilyen a horgászat. Egyszer hopp, máskor kopp! :o)

Talán nem a legnagyobb, de a legszebb feketesügér, amit valaha fogtam

Olajzöld hát és leopárd foltos mintázat

Sügér mosdatás :o)

Viszlát haver!

A következő horgászállásban nem kis reményem lakozott, ugyanis itt akasztottam meg múltkori legnagyobb halamat. Mutattam barátomnak hova dobjon, de a sors iróniájaként, ismét az én műcsalimnak törölt oda valami. Rövid fárasztás után a parton ficánkolt egy újabb 34 centis fekete sügér. Már azon gondolkoztam, hogy a part felé dobok, hogy Andrisnak legyen esélye utolérni engem… ám, így sem sikerülhetett neki, hiszen a következő hal is az én horgomon végezte. Pedig már tényleg lehetetlen helyre fúrtam be magamat a bozótba, hiszen nem akartam, hogy Andris lássa arcomon, mennyire élvezem az alázást. Ez a YUM pióca utánzat egyszerűen megállíthatatlan volt aznap. Ajánlgattam Andrásnak is ezt a műcsalit, de ő inkább a saját arzenáljában bízott.

Ebbe  a szájba egy teniszlabda is beférne

Ő sem tudott ellenállni a vaskos YUM féregnek

Haragos sügér a zavaros vízben

Egy idő után meguntam a gumi csalikat és egy Deps poppert kötöttem fel a zsinór végére. Kinéztem egy vízi növényzettel sűrűn benőtt kis öblöt és a nádfal elé pöccintettem műcsalimat. Szakaszos mozdulatokkal húztam magam felé wobbleremet, hogy az bluggyanó hangot adva szánkázzon a víz felszínén. És ekkor mintha valami árny követte volna a víz alatt… Újra a tett színhelyére dobtam és húztam rajta egyet, mire hatalmas loccsanással egy ifjonc csuka fordult rá műcsalimra, de elhibázta. Dermedten álltam, miközben az éhes ragadozó farolt egyet a vízben és szembefordult popperemmmel. Óvatosan húztam még egyet a zsinóron és bumm, már rá is ragadt a falánk ragadozó műcsalimra. Egy pillanatra összeszorult a torkom, ugyanis fekára számítva nem használtam acélelőkét, de csakhamar kezemben tartottam a felszínen megakasztott rablóhalat.

Ez a fészkét ádázul őrző naphal még a nála nagyobb műcsaliknak is nekiment

Vajon milyen halat rejt a nádas széle?

Felszínen fogott csuka ifjonc

Lassan elérkezett a csomagolás ideje, de cseppet sem bántam, mert a tikkasztó melegben fizikai tűrőképességem határára kerültem. Összességében egy tucat halat sikerült partra parancsolnom, köztük 3 szebb sügért és egy 43 centis csukát. Andrásnak, csupán négy apró feka jutott aznapra, de végül is ez egy kezdőtől nem is rossz eredmény. :o) Összességében, a harmadik horgászatunk is sikerrel végződött Délegyházán, és bár idén többször már nem térek vissza ide, a jövő évi naptárban kiemelt szerepet fog kapni ez a csodás rablóhal tanya.

Talán békának vélte az elhúzott poppert

Az elúszás előtti utolsó pillanatok