A történet címe ne tévesszen meg senkit sem! Nem arról van szó, hogy beálltam volna a határőrség kötelékébe, vagy az Afrikából érkező utazókat zargatnám. A cím arra utal, hogy legújabb horgásztúrám alkalmával megpróbáltam megfogni életem első afrikai harcsáját. Már nagyon régóta terveztem egy, e fajba tartozó, tájidegen hal becserkészését. Sajnos, ezidáig még csak meg sem fordultam olyan vízterületen, ahol telepítettek volna belőlük, hiszen ez a halfaj igényli a 17 fok feletti vízhőmérsékletet, így csak kisebb tavakba helyeznek ki állományt. Most azonban ez az ábránd kezdett valóságot ölteni, hiszen egy olyan tavacskára készültünk horgászni, ahova rendszeresen telepítenek ezekből a zord külsejű bajuszosokból.
Vak ponty is talál szemet
Június végén úgy döntöttem, hogy meglátogatom a szőnyi Bocska tavat. Elsősorban afrikai harcsát szerettem volna fogni, de kiérkezésünkkor azt az információt kaptuk, hogy a hideg víz miatt idén még nem helyeztek ki a tóba belőlük. Sebaj, gondoltam, hiszen magammal hoztam pontyozó felszerelésemet is, hátha szükség lesz rá. Ez végül helyes döntésnek bizonyult. Tehát, a tervezett afrikai harcsázásból egy nagy pontyozás kerekedett ki. Méghozzá nem is akármilyen...
Körkép árvíz után
Az elmúlt hetekben a Duna megmutatta haragos arcát. Az özönvízszerű esőzéseknek köszönhetően, medréből kilépve mélyen magához ölelte az ártéri tájat. Bár, a folyó közel sem okozott akkora krízishelyzetet, mint keleti kistestvérei, a horgászat természetesen lehetetlenné vált a vad áradatban. Minden nap nézegettem az vízállásjelentést, de az ár csak nagyon lassan akart lejjebb vonulni. Meg is lepődtem Jimmy barátom hívásán, amiben újságolta, hogy neki még a rendkívül magas víz ellenére is sikerült néhány balint elcsípnie a habokban. Nyomban meg is beszéltünk egy estébe nyúló wobblerezést a komáromi szakaszon, pedig a Duna tetőzése óta egy hét sem telt el.
Spontán peca Agostyánon
Június közepén Nagybivalyosra terveztünk egy háromnapos horgásztúrát, de sajnos a viharos szelekkel beköszöntő hidegfront meghiúsította terveinket. Mivel azonban szabadságainkat már kikértük, úgy döntöttünk, hogy ha nem is három napig, éjjel nappal, de azért kimegyünk horgászni ezen a hétvégén is. Amikor rögtönözni kellett, nem is eshetett más vízterületre a választásunk, mint az agostyáni Római tóra, ahol egy hónappal ezelőtt felejthetetlen élményekben volt részünk. Úgy döntöttünk, megkockáztatjuk a horgászatot kedvenc tavunkon, a kiszámíthatatlan, viharokkal baljós időjárás ellenére is. Mint utólag kiderült, jól döntöttünk.
Kecskédi kánikula
Általában, hogy melyik vízterületre megyünk horgászni, jelentősen befolyásolja eredményességünket, hiszen míg az intenzíven telepített tavakba sokszor heti rendszerességgel tesznek halakat, addig a kisebb horgászkezelésű vizekbe csak ősszel kerülnek új lakók. Mégis az ember sokszor vágyik a kisebb, eldugottabb tavacskákra, hiszen itt nincsen zsúfoltság, nincsen hangzavar, keresztbe dobálások, kapásjelző sípolás, csak a pőre természet, a nyugalom és a harmónia. Ez az, amit a népszerű horgászvizek nem tudnak megadni az ember számára. Még ha itt a horgászat nem is kecsegtet kiemelkedő zsákmánnyal, az a varázs, ami ezeket az eldugott vizeket körülöleli, újra és újra arra ösztönzi a vándorhorgászt, hogy ellátogasson partjaikra egy újabb felejthetetlen élmény reményében.
Horgászbottal Görögországban
Ez év júniusának első hetében történt, hogy a jólét elvetett, a nem is oly távoli Görögország egyik csodás szigetére Thasszoszra. Természetesen a hátizsákba a ruhák és konzervek mellé némi horgászfelszerelés is befért, hiszen egy vérbeli pecás nem hagyhatja ki a lehetőséget, hogy ha csak találomra is, de ne lógassa be a horgát az Égei tenger kristálytiszta sós vízébe. Természetesen nem bíztam óriási cápák és kardhalak kifogásában, de azt az információt kaptam tengert megjárt horgászismerőseimtől, hogy a kikötők mólóiról finom szerelékkel nem túl nagy méretű, de érdekes halacskákat lehet fogdosni. Felkészültem tehát a találkozásra a sós vízi uszonyosokkal, bár később kiderült, hogy közel sem tudtam annyi időt szánni horgászatra, mint előre terveztem. Mindösszesen háromszor egy órát hódoltam kedvenc időtöltésemnek, ugyanis annyi érdekes és gyönyörű dolgot tárt fel előttem a sziget, amit kár lett volna kihagyni, meg nem csodálni a folyamatos horgászat miatt.
Az áradó Duna balinjai
Hazánk legnagyobb folyama, a Duna kiemelt helyet foglal el a szívemben. Ez az a víz, mely szinte kiismerhetetlen rejtélyességével, csak azokat a horgászokat ajándékozza meg élményekkel, akik kellő tiszteletet gyakorolnak iránta és nem sajnálják az időt titkainak kifürkészésére. Itt sosem borítékolható előre a biztos fogás, ellenben az intenzíven telepített tavakkal, mégis időről időre visszacsábulok az ős folyam partjára, hiszen itt egyedülálló kalandokban lehet részem. Itt akár kilométereket gyalogolhatok az érintetetlen, vadregényes folyóparton anélkül, hogy emberekkel találkoznék és ha a horgász jó időben van jó helyen, olyan harcos folyami halakat keríthet horogra, amelyekről egy tavi horgász nem is álmodhat. Ez az, amit annyira szeretek a Dunában és ez az oka, amiért rendszeresen visszatérek a partjára.
A mocsai csukás tavon
Már tavaly ősz óta nem volt részem egy jó csukás horgászatban, pedig ezek a ragadozók kedvenc horgászhalaim közé tartoznak. Imádok rájuk vadászni, akár villantóval pergetve, akár élő kishallal csalizott úszós készséggel. Sajnos, a megyében elég kevés jó csukás víz található. A legtöbb helyen csupán megtűrt útonálló ez a halfaj a ponty és az amur mellett. Fel is keltette az érdeklődésemet, amikor meghallottam, hogy a mocsai tórendszeren belül kialakítottak egy vízterületet kifejezetten a csukázni kívánók számára. Fater munkatársa volt ott pár hete pergetni és többek között egy kétkilós ragadozót csípett el wobblerrel. Így nem volt kérdés, melyik lesz a következő horgásztúránk célállomása.
Ki a kicsit nem becsüli...
Ahogy beköszöntött a május, úgy döntöttünk faterral, hogy kinézünk az Által érre egy tavaszi patakpecázásra. Ahogy bandukoltunk a vízparton feltűnt, hogy milyen csodás zöld ruhát öltött a táj, mióta utoljára erre jártam. A fák lombja sok helyütt szinte ráborult a patak tükrére. A víz megtelt élettel. Kishalak ficánkoltak a felszínen, békák kuruttyoltak a part tövében. Igazi vadregényes rengeteggé alakult át a kis patakocska.
Egy nehéz nap éjszakája
Lassan beborította a tájat a sötétség, ahogy botjaink mellett ülve csodáltuk a lemenő nap utolsó sugarai által beragyogott aranyhidat a Római tó víztükrén. A mögöttünk álló nehéz nap egy életre szóló élményekkel ajándékozott meg minket. Elégedetten pihentettük szemeinket a kapásjelzőkön tudva, hogy a történetnek itt még nincs vége, hisz a beköszönő éjszaka még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az aranyszínű táj lassan elsötétült és a környéket beborította a fekete éjszaka. A csendet csak a szúnyogok zümmögése törte meg néha, ahogy elröppentek az ember füle mellett.