Ricsi barátomat nyár elején láttam vendégül egy tavi pontyozás alkalmával. Dunai horgász lévén, ismeretlen volt számára a terep és a módszer, mégis sikerült elcsípnie egy tizenkét és feles tőpontyot, ami élete eddigi legnagyobb fogásának bizonyult. Hatalmas élményekkel tért haza, és ígéretet tett, hogy még ebben az esztendőben visszahív engem egy hosszú hétvégére az Esztergom alatti Duna szakaszra. Már többször vendégeskedtem náluk és rendkívül különleges halakat fogtunk együtt azon a részen. Termetes sügérek és domolykók kapták el apró műcsalijainkat. Ezen a hétvégén sem vártam kevesebbet az öreg Dunától, így bizakodva szálltam le a buszról a Búbánat völgy helyközi megállójában. Sajnos a körülmények nem úgy jöttek össze, ahogy reméltük. Terveztünk sok-sok kuttyogatást, pergetést, ám az időjárás zordsága és egyéb körülmények áthúzták a számításainkat.
Az éjszaka királynője
Három napos horgásztúránk alatt számos óriási pontyot és amurt fogtunk a Római tavon, de a békés halak kapásai kizárólag a hajnaltól alkonyatig terjedő időszakra korlátozódtak. Az éjszakák folyamán egyetlen érdeklődő sem akadt a tó mélyén felkínált ínycsiklandozó falatokra. Az első éjjelen nagyon gyorsan feladtam a tétlen várakozást és új módszereken törtem a fejemet, miként csaphatnám be a tó uszonyos lakóit. Ahogy a faházakban lassan elhalkult az élet, a villanyok is leoltódtak, a stégsor mögötti kis öböl egyszeriben életre kelt. A vad rablásoktól, menekülő kishalak fröccsenésétől szinte forrt a víz felszíne a tó ezen pontján. Elhatároztam, hogy szerencsét próbálok, hátha néhány ragadozót sikerül horogvégre kerítenem a stégek mögötti öbölben.
Fater nagy napja
Három napos horgásztúránk alatt számos óriási pontyot és amurt fogtunk a Római tavon, de a békés halak kapásai kizárólag a hajnaltól alkonyatig terjedő időszakra korlátozódtak. Az éjszakák folyamán egyetlen érdeklődő sem akadt a tó mélyén felkínált ínycsiklandozó falatokra. Az első éjjelen nagyon gyorsan feladtam a tétlen várakozást és új módszereken törtem a fejemet, miként csaphatnám be a tó uszonyos lakóit. Ahogy a faházakban lassan elhalkult az élet, a villanyok is leoltódtak, a stégsor mögötti kis öböl egyszeriben életre kelt. A vad rablásoktól, menekülő kishalak fröccsenésétől szinte forrt a víz felszíne a tó ezen pontján. Elhatároztam, hogy szerencsét próbálok, hátha néhány ragadozót sikerül horogvégre kerítenem a stégek mögötti öbölben.
Minden kezdet nehéz
Idén utolsó alkalommal látogattam el barátaimmal kedvenc vizemre, a tatai Római tóra, mely ebben az esztendőben már oly sok termetes hallal ajándékozott meg minket. Év végéig rengeteg terv áll még előttem. Szeretnék eljutni sok általam már ismert és még felfedezésre váró tóra, folyószakaszra. Bár Agostyánban mindig kiemelkedő eredményeket sikerült elérnem, szeretném próbára tenni horgásztudásomat más vízterületeken is. Ezen a hétvégén azonban még figyelmemet a pikkelyes óriásokat rejtő tatai mélység meghorgászásának szenteltem, hátha sikerül elcsípnem egy olyan halat, amivel eddig még nem találkoztam.
Egy kerek esztendő
Október elején lesz kereken egy éve, hogy elhatároztam, elindítom horgászblogomat. Akkor még remélni sem mertem, hogy mi fog kisülni ebből a dologból, de bátran belevágtam. Ez idő alatt közel harminc történettel álltam elétek, ami rendkívül sok munkát, időt és energiát emésztett fel. A blog rendszeres frissítése, a történetek sorokba öntése, illetve a kalandok átélése szinte minden szabadidőmet felemésztette. Ugyanakkor rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőletek, ami megerősítette bennem, igenis van értelme folytatni a munkát. Az idő haladtával a látogatószám egyre nőt és egyre több olvasói megjegyzést írtatok történeteim alá. Ezúton is köszönöm visszajelzéseiteket! Blogom által szereztem néhány új barátot és néhány új horgásztársat. Remélem az elkövetkező időkben is rászolgálok majd figyelmetekre írásaimmal.
Idén az élő Duna adta a legszebb horgászélményeket
Mostanra több célkitűzés is körvonalazódni látszik írásaim nyomán. Az első, ami magától értetődik, minél nagyobb halak, kiemelkedő fogások történeteinek bemutatása. Ezt idén kedvenc vizemen a tatai Római tavon adatott meg nekem, de a jövőben szeretném több nagy hírű horgásztavon is próbára tenni horgásztudásomat. A második célkitűzés, hogy bemutassam nektek Komárom-Esztergom megye vizeit. Itt nem csak a nagy, intenzíven telepített tórendszerekre, de a kisebb, eldugottabb, neve nincs tavacskákra, folyószakaszokra, patakokra is gondolok. Idén írtam már történeteket a Kecskédi, a Galambász, a Bocska tavakról, de ellátogattam Síkvölgyre, Mocsára és más kisebb tavacskákra is. Ezt a sorozatot mindenképpen folytatni szeretném, még ha nem is tartogatnak számomra olyan kiemelkedő fogásokat, mint a nagy kiterjedésű neves vizek. Harmadik célkitűzésként pedig szeretnék bemutatni nektek minél több vadvízi kalandot. Idén számos alkalommal sikeresen horgásztam a Dunán és holtágain, illetve az Által éren. Ezeken a vizeken estek meg a számomra legizgalmasabb, legélménydúsabb történetek, hisz itt az agyontelepített műanyag lavórban való kotorászás helyett, a vadság és a szabadság érzése lengi be a horgászatot. Az elkövetkezendő időkben szeretnék előállni még több dunai, balatoni és ha az élet megadja, akkor tiszai élménybeszámolóval is.
Végül szeretnék köszönetet mondani pár embernek, aki nélkül a munkásságom ebben a formában nem bontakozhatott volna ki. Szeretném megköszönni Kocikának, a Balaton nagy ismerőjének, hogy a kezdetektől figyelemmel kísérte, tanácsaival segítette írásaimat. Köszönettel tartozok faternak és Gabesznak, akikkel a legtöbb kalandot együtt éltem át, és nagy szerepük volt a sikeres fogásokban. Köszönöm Jimminek, Krisztiánnak és Ricsinek, akik bevezettek a dunai horgászat rejtelmeibe és Lacinak, illetve Mikinek akik sosem szalasztották el, hogy hozzászólásaikkal megfűszerezzék írásaimat. Görbüljön a bot! :o)
Ahol minden elkezdődött...
Még alig múltam 14 éves, mikor sikeres horgászvizsgát tettem és a tagdíj befizetését követően tagjává váltam a tatabányai Jószerencsét horgászegyesületnek. Már alig fértem a bőrömbe, úgy vártam, hogy életemben először egy engedélyes tavon tegyem próbára horgásztudásomat. Ahogy márciusban felolvadtak az egyesület hideg vizes tavai, az első lehetséges időpontban buszra pattantam, hogy meglátogassam a Síkvölgyi tavak egyikét. A partra érkezve besuhintottam dióverő HOKÉV botomat és rögzítettem kapást jelző ruhacsipeszemet megviselt TEKNŐC damilomon. Ám hibába az etetőanyagnak használt pirospaprikás búzadara és horgon lebegő puffasztott rizs, az első potykámat csak a sokadik alkalomra sikerül megfognom. Jól emlékszem az első évben összesen négy halat sikerült csupán elcsípnem és ezekből mindössze három volt ponty, de az eddigi engedély nélküli tavakon fogott törpeharcsákhoz, naphalakhoz képest ez is tekintélyes zsákmánynak számított.
Neszmély, ahogy én látom
Az elmúlt esztendő sajnálatos eseményeinek kapcsán, ha mostanság horgászberkekben elhangzik a neszmélyi Duna neve, minden horgász gereblyéző rabsicokról készült videókat, kifilézett halakat mutató fotókat lát maga előtt. Ha lehunyom a szememet, elém egész más kép tárul. Látom a neszmélyi holtág buja ősvadonnal körülölelt csillogó vizét, melynek mozdulatlan tükrét időről időre megtörik a küszöket hajtó balinok rablásai. Számos szép emlék köt ide engem, hiszen már hosszú évek óta járjuk, az egyik felén zárt öböl mesés partjait. Az esetek döntő többségében nem is maradtunk zsákmány nélkül, hisz ez a gyönyörű víz számos derék ragadozót rejt magában. Igazi horgászparadicsomként feledhetetlen élményeket nyújt a titkait ismerő horgászok számára.
A Duna két arca
A Dunai horgászat rendkívül nehéz és kiszámíthatatlan. Van, mikor a folyó elhalmoz minket élményekkel, van mikor napokig egyetlen kapás nélkül töltjük el szabadidőnket köves, sóderos partján. Rendkívül nehéz, sőt szinte lehetetlen kiismerni az ős folyamot, hisz itt az eredményesség nem csupán az évszaktól, napszaktól, időjárástól, de a víz magasságától, zavarosságától is nagyban függ. Az sem mindegy, hogy éppen apad, vagy árad a folyó, mert egész más lehetőségeket tartogatnak számunkra ezek a jelenségek. Általában az ember megérzéseire kényszerül hagyatkozni, amik vagy bejönnek, vagy nem. Hosszútávon azonban ezek a megérzések a kitartó horgász számára egyre gyakrabban hozzák meg a várva várt eredményt.
Végén csattan az ostor
Lassan a végéhez közeledett a kíméletlenül tűző napon töltött vesszőfutásunk, ahogy a narancs színű labda lomhán közelített a horizont felé. A tikkasztó meleg, bár csodás halakkal ajándékozott meg minket, erősen próbára tette kitartásunkat. A késő délutáni órákat az elvonuló vihar által helybenhagyott felszerelésünk rendezésével, újracsalizással és etetésünk felfrissítésével töltöttük. Jómagam elballagtam a halőrházhoz zuhanyozni, így szinte újjászületve tértem vissza horgászállásunkhoz. Fater is megérkezett a tópartra, hogy a napközbeni telefonváltásokon felcsigázva, kivegye részét a termetes halak megtizedeléséből a Tata és Agostyán között elterülő Római tavon.
Tikkasztó küzdelem az izmos nyurgákkal
Már régóta terveztünk egy újabb nagyhalas horgásztúrát, amely a májusi sikereket felidéző élményekkel ajándékozhat meg minket. Nem gondoltuk azonban, hogy ez a már annyira várt program, a nyár talán legperzselőbb hétvégéjére fog esni. A jósolt kánikula és a 38 fokos hőmérséklet ismeretében, talán balgaságnak tűnt a Római tó gáti szakaszát választani horgászhelyül, hiszen itt a közelben sem egy épített horgászállás, sem egy kóbor fa nem található, ami árnyékával menedéket nyújtana a kíméletlen napsugaraktól. Azonban, a nyári melegtől felhevült vízben, a gát előtt elterülő mélyebb részeken nagy eséllyel csíphetünk el néhány óriáspontyot a tó lakói közül. Természetesen, csak ha az általunk választott stratégia ismét működni fog...