Magyarországon a horgászok többségének a kedvenc hala a ponty, így a legtöbben ezt a halfajt próbálják horogvégre keríteni. A legtöbbünknek egy betévedő tíz kiló feletti potyka élete halát jelentheti. Így voltam idáig én is, hiszen bár sokat horgászok pontyra, tízpluszost ezidáig nem sikerült elcsípnem. Ezért is izgatott fel Gábor telefonhívása, aki egy teljes hétig sátorozott a Római tó partján, amiben újságolta, hogy egy 21 kilós tükröst és több 15 kiló körüli pikkelyest segített partra már az első napon. Egész héten tartottuk a kapcsolatot telefonon, értesülve az egyre másra akasztott gyönyörű halakról. Péntek hajnalban jött el az én időm, amikor már a napkeltét követően robogtunk faterral a rekordfogással kecsegtető vízterület felé.
A majdnem meglett dunai fogas
A horgászat néha nagy sikerekkel, néha nagy kudarcokkal lepi meg a kitartó próbálkozókat. A sikerek magukért beszélnek, de a kudarcokat is érdemes utólag végiggondolni, hiszen olyan tanulságokkal szolgálhatnak, amiket legközelebbi próbálkozásainkon a javunkra fordíthatunk. A megszerzett tapasztalat midig növeli következő horgászatunk esélyeit. Most én is egy ilyen történetet fogok elmesélni, mely végül kudarccal végződött, de mégis vannak leszűrendő tanulságai.
Tíz plusz egy bajuszos
Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.
Kora tavaszi örömpeca
A kemény fagyokat követően a március lassan meghozta a felmelegedést, ami szinte egyik napról a másikra köszöntött be. Mit tehet a horgász, ha a ragadozó halak szerelmese és ha a késői tavasz mélyen belenyúlt a tilalmi időszakba? Meglátogat egy intenzíven telepített vizet, ahol ragadozó halakra a tilalom alatt is lehetséges a horgászat. Persze, ez felvet bizonyos etikai kérdéseket, de hát a kígyó is megbotlik néha... Mindenesetre a legtöbb tavon megszüntették a pontytilalmat, némelyiken pedig a ragadozók tilalmát is, hiszen ezeken az intenzív vizeken már rég nem a természetes szaporulatból tevődik össze az állomány. Egy ilyen intenzíven telepített tó a tatai Derítő tó, melynek kifolyó patakja ezen időszakban is lehetőséget ad a rablóhalazóknak szenvedélyük kiélésre. Én sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Kérlek, nézzétek el nekem!
Süllő helyett ponty
A januári sikertelen próbálkozások után visszavonulót fújtam egy időre, ugyanis beköszöntött a zord tél. A tavak befagytak, a Duna is zajlott. Nem sok lehetőség maradt a környéken az eredményes horgászatra. Február közepén kis enyhülés volt érzehető az időjárásban, így kilátogattam az Által érre szerencsét próbálni. A kiszemelt préda természetesen a süllő volt, de tisztában voltam vele, hogy a téli jeges vízben nem fogom degeszre fogni magamat. Mindenesetre tucatnyi kishallal a csalihalas vödrömben bandukoltam a patak vége felé. A borongós, szeles, esős időben a hőmérő higanyszála alig kúszott 0 fok fölé.
Haltalan fagyos téli napok
December második fele óta a szerencse elpártolt mellőlem. Háromszor mentem ki horgászni a fagyos időben és egyszer sem sikerült kapásig eljutnom. A téli hideg ritkán ad halat, de még mindig több esély van horogvégre csalni valamit, mintha otthon maradnék és a Fish & Hunting csatornát bámulnám a fotelból. Nemde? Idáig csak olyan írásokat publikáltam, amelyeket halakkal tudtam megfűszerezni, de most ez a cikk nem ilyen lesz. Miért készítek mégis bejegyzést? Mert gyönyörű havas tájakon jártam, ahol olyan képeket készítettem, amelyeket vétek lenne nem megmutatni. Mert, bár halat nem fogtam, mégis feledhetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Szeretnék nektek is betekintést adni ezekbe a jeges barangolásokba.
Süllőkaland szállingózó hóban
A tatai Derítő tóhoz tartozó Által ér utolsó novemberi horgászatom alakalmával egy gyönyörűséges süllővel ajándékozott meg, ezért döntöttem úgy, ahogy időm engedi, újabb próbát teszek ezen a patakocskán. Sajnos a következő horgászat nem adott halat... December elején a télapó nem rakott a szákomba süllőt, csak virgácsot sikerült fognom. :o) Persze én nem vagyok az a fajta horgász, aki ilyen könnyen feladja a dolgot, így december második hétvégéjén már kora reggel úton voltam Tata felé, pedig az időjós zord hideget és havazást mondott aznapra.
Tüskés hátú pataklakók
Szinte mióta horgászbot került a kezembe, a süllő számít a kedvenc halamnak. Az elsőt még 14 éves koromban, az akkortájt még vadtónak számító, Vértesszőlősi tavon csíptem el fehér twiszterrel. Idén sajnos még nem találkoztam velük, ezért döntöttem úgy, hogy következő horgászatom alkalmával ezeknek a nemes ragadozóknak szentelek kitüntetett figyelmet. Választásom a Derítő tó kifolyó patakjára, az Által érre esett. Ez a 8 -10 méter széles patakocska a fent említett tavat köti össze a Tatai Öreg tóval. A mélysége nem túl nagy, olyan fél és másfél méter között mozog, de teles tele van bedőlt fákkal, tuskókkal, amik valóságos ragadozó paradicsommá teszik ezt a falatnyi vizet. A süllők mellett a harcsa és csuka populáció is jelentős. Ebbe a vízbe ritkán telepítenek pontyokat, amurokat, így az apró halaknak nincs táplálék konkurense. Kialakult tehát, egy olyan biológiai egyensúly, amibe az ember még nem nyúlt bele és a bőséges apró hal állományon a ragadozók is nagyon jól érzik magukat a keskeny patakban.
Krokodilvadászat Majkon
A ragadozóhalak becserkészésének különböző módjait mindig a legizgalmasabb horgászmódszereknek tartottam, hiszen egész más élmény becsapni a vizek ravasz farkasait, mint a nagy tömegben telepített békés halakat. Ők nem jönnek be az etetésre, utánuk kell járni. Ki kell tapasztalni búvóhelyeiket, és ki kell várni a megfelelő időszakot. Lehetőségünk van felvonultatni a legeredményesebb horgászmódszereket, hogy felpiszkáljuk a beléjük kódolt vadász ösztönt, kapást kiváltva. Sajnos ezek a halak indokolatlanul kevés megbecsülést kapnak hazánkban. A korszerű horgászkezelésű vizeken a nagy pontyokat, amurokat felső súlyhatár védi. Ugyanez a védelem a ragadozó halaknak miért nem jár ki soha? Hiszen egy öt kiló feletti csuka, vagy süllő legalább annyira megérdemelné az örökké tartó biztonságot, mint a fent említett falfajok. Így talán többünknek lenne lehetősége termetesebb ragadozókat is fogni, hiszen például csukából, szinte az utolsó darabobot is ki lehet fogni egy kisebb tóból...
Az év utolsó pontyozása koikkal
Még soha életemben nem voltam horgászversenyen. Kicsit idegenkedek is is a halfogás versenyszerű űzésétől, a horgászújságokban is mindig átlapozom ezeket a rovatokat... Számomra a horgászat inkább kikapcsolódás, pihenés, természetjárás, mint gépies halkitermelés. Bizonyára a halfogás eme műfajának is megvan a maga szépsége, de engem ezidáig sosem érintett meg. Most ősszel mégis beneveztünk egy horgászversenyre, mert a cégcsoport, ahol dolgozom szervezett egy rendezvényt Sződligeten az Ordas tavon. Cégem /NETRISK, ahol a biztosítók versengenek Önért... :o)/ két darab háromfős csapatot indított, és meg is támogatott minket fejenként egy verseny szákkal, egy zacskó pellettel és egy zacskó etető kukoricával. Ezúton is köszönjük!
Tehát, az év utolsó pontyozása erre a nevezetes eseményre jutott. Nagy érdeklődéssel vártuk, hogy tudunk e bizonyítani a megmérettetésen. Mindkét csapatunkba két-két tapasztalt pecás jutott, illetve egy kamu horgász, aki el sem jött. :o)