Az Omszki és a Bokodi tó után úgy döntöttem, hogy próbára teszem szerencsémet egy újabb népszerű, jelentős fekete sügér állománnyal rendelkező tavon, a délegyházi tórendszeren. Próbáltam előzetesen magamba szívni minden fellelhető információt a helyszínről, de általában úgyis minden a vízparton szokott kiderülni... Gábor barátommal reggel nyolc óra magasságában érkeztünk a helyszínre. Ami rögtön szemet szúrt nekem, az a csodás környezet, a hatalmas vízterület és az üdülő házakkal, buja növényzettel körülölelt labirintusos vízpart. Elindultunk hát vaktában a tó körül, hátha találunk néhány ígéretes helyet, ami talán egy - két derék pisztrángsügért is rejteget számunkra...

Apró fahíd köti össze az egymásba kapcsolódó tavakat Délegyházán

Nádasokkal, tökleveles partszélekkel körülölelt labirintusos tájba csöppen az ember

Első körben walk the dog wobblereket vettem elő táskámból és azzal indultam felfedező útra. Gábort gyorsan elveszítettem szem elől, így időnként telefonon tartottuk a kapcsolatot egymással. Éppen egy apró öböl vízét zavartam, amikor felbukkant mellettem egy fiatal srác casting bottal felszerelkezve. Rövid bemutatkozás után kiderült, hogy újdonsült barátom, Laci nagyon rutinosan mozog a környéken, így vele folytattam tovább a horgászatot, hátha általa sikerül kicsit jobban megismerkednem a délegyházi tórendszer titkaival. Így is alakult végül, hiszen nem csak ígéretes horgászhelyeket fedeztem fel, de számtalan tippet is kaptam a nap folyamán, melyek megmutatták a sikerhez vezető utat.

Felszíni "walk the dog" Rapala és Heddon wobblerek

Alapvetően három módszer bizonyult eredményesnek a nap folyamán. Az első a látott halra való dobás súly nélkül szerelt plasztik csalival. Ilyenkor a süllyedő, meg-megmozgatott, rezegtetett gumi kreatúrát a sügér megvizsgálja, majd hatalmas szájával behabzsolja. Óriási előnyt jelent, ha az ember rendelkezik polgárszemüveggel. Volt olyan eset, hogy Laci rám kiáltott, hogy lógassam be az előttem elterülő vízbe plasztik rákomat, mert ott egy hatalmas feka ólálkodik. Én persze nem láttam semmit, de engedelmeskedtem és rögtön megrázta valaki a zsinór végét. Rövid ideig kivártam, majd besuhintottam, de a megakasztott harminc pluszos sügér végül egy hatalmas triplaszaltó után távozott.

Nagyon sokat tanultam Lacitól a pisztrángsügér horgászatról ezen a napon

Számomra a legeredményesebb módszernek azonban a Texas Rig bizonyult, amivel már az Omszki tavon is sikerült korábban fognom egy kisebb fekát. Mint most megtudtam, teljesen rossz ütemben vezettem idáig a műcsalit, így az eddigi kevés számú sikerélményem is inkább a véletlenen múlt. A harmadik módszer, pedig a felszíni wobblerekkel, főleg popperekkel történő horgászat, amiben eddig szintén nem sok bizodalmam volt, de ezen a napon végül sikerült ilyen taktikával is megfogni első halamat.

A tökleveles részek mellett is érdemes elhúzni műcsalinkat

A nap csúcspontja az volt, amikor Laci megmutatott nekem egy eldugottabb horgászállást a tó egyik szegletében. Miután összevetettük csali arzenálunkat, kezünkbe került egy csomag barna Deps rákocska amit még a tél során vásároltam első fekete sügérre történő próbálkozásaim előtt. Ezt tűztük az offset horogra, majd kezdődött a meder végigtapogatása. Laci még csak a második dobásnál tartott amikor egyszeriben felrobbant előtte a víz. Mögötte állva fényképeztem, hogy viaskodik a nap halával, egy hatalmas fekete sügérrel. Olyan izgalmasnak bizonyultak az események, olyan közeli a volt látvány, hogy még az én adrenalin szintem is az egekbe szökött...

Egyszer csak felrobbant a víz Laci előtt

Egy hatalmas fekete sügér kapta el az ügyesen vezetett plasztik rákot

Eltelt egy kis idő, mire megmutatta magát...

A hal vad kirohanásai, szaltói örvénylő kavalkáddá változtatták az eddig oly nyugodt vízfelszínt. A küzdelem azonban csak néhány percig tartott, hiszen Laci nem sok esélyt adott áldozatának. Ügyesen a partközelbe irányította, majd megragadta alsó állkapcsánál fogva a jól megtermett ragadozót, majd óvatosan kiemelte a vízből. Csodálatos látványt nyújtott a déli napsütésben tündöklő, olajzöld-arany pikkelyes teremtmény. Hatalmas szája szélén ott fityegett az apró plasztik rákocska, ami ilyen gyorsan meghozta a várva várt sikert számunkra. Türelmetlenül méricskéltük a nap legnagyobb halát, ami csukott szájától a farok tövéig negyvenegy centiméter hosszúra nőtt meg.

... végül engedelmesen felfeküdt a vízre

Laci egy gyors mozdulattal elkapta az alsó állkapcsánál fogva

És partra került a nap hala!

Természetesen nem maradhatott el a fényképezés sem. Jobbnál jobb fotók készültek a pompás pisztrángsügérről, hogy megörökítsük, még mielőtt Laci útjára engedi. Hatalmas farokcsapással távozott a szabadságát visszanyerő sügér és én boldogan gratuláltam barátomnak a sikeres fogáshoz. Izgalommal töltött el, hogy ilyen csodálatos halak élnek ebben a vadregényes tóban. Az eseményeken felbuzdulva folytattuk a víz korbácsolását, talán akad még párja a nemrég távozott kapitális fekának...

A maga 41 centijével teljesen lenyűgözött mindkettőnket ez a csodálatos jószág

Texas Rig-el szerelt Deps rákoska volt a nyerő csali

A gyönyörű olajbarna pikkelyek csak úgy tündököltek a napfényben

A visszaengedés pillanatai

Sajnos, a termetes halak a továbbiakban elkerültek bennünket, de az egymás után kapó 22-25 centis apróságok így is élvezetessé tették a további horgászatot. Nem is bántam, hiszen első alkalommal nem lehet rögtön megfogni a tó legnagyobb halát, viszont a kisebb egyedekkel való macska-egér játék során, talán némileg sikerül csiszolgatnom fekete sügér pergető tudományomat. A nap végére én is ráéreztem a helyes ritmusra, hiszen egymás utánijában kerültek partra az apró útonállók.

A barna plasztikrák sok kisebb fekát is horogvégre csalt

Távozó pisztrángsügér

Első délegyházán fogott zsákmányom

A Texas Rig és a barna Deps rák bizonyult a nyerő csalinak a mai napon

Később csónakból is próbát tettünk. Lacival beeveztünk a jobbnak vélt tartások környékére megtermett sügérek reményében, de sajnos ez most nem vezetett eredményhez. Mindenesetre érdekes volt a másik irányból is szemrevételezni a partot lehetséges horgászhelyek után vizslatva. A legkülönfélébb műcsalikkal próbáltuk kapásra bírnia nádas tövében lapuló ragadozókat, de sajnos kapásig nem jutottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a partra és megvizsgáljuk a korábban már halat adó területeket.

Később próbát tettünk a partról el nem érhető részeken is...

... de sajnos, ez most nem hozott eredményt számunkra

Ahogy elérkezett a késő délután, a sügérek kapókedve is kezdett felélénkülni. A nap során kitapasztalt technikákat csillogtatva én is egymás utánijában kerítettem horogvégre a falánk apróságokat. Szép kapásokat adtak a különféle apró gumirákok barnás, zöldes-kékes színekben. Nagy élmény volt, ahogy a kapó sügér megrángatja a bot végét, majd pár pillanattal később a zsinórral meginduló halnak besuhintunk, mire az magát a vízből kivetve próbál megszabadulni a horogtól. Egy parthoz kikötött csónak alól többször marakodó süllők is megtámadták műcsalimat, de nagy bánatomra nem voltak annyira éhesek, hogy behabzsolják.

Nádastenger Délegyházán

Ahogy beléptünk a késő délutánba, egymás után kezdtük szedegetni a halakat...

... bár az átlagméret olyan 22-23 centi körül mozgott csupán

Jó időben be tudunk gyalogolni a vízbe, ami elég nagy előnyt jelent ezeken a tavakon

Az alkonyat közeledtével elkezdtek működni a popperek is. Laci sikerét látva, úgy döntöttem, hogy próbát teszek a felszínen buggyanó hangot adó apró wobblerekkel. Nagy élményként éltem meg, ahogy az apró fekák a víz tetejéről lecuppantották műcsalimat. Persze több sikertelen kapást, mellévágást is produkáltak, mire sikerült megfognom első popperes halamat. Igazán jó szórakozásnak bizonyult. Biztos vagyok benne, hogy még sokat próbálkozok majd a jövőben felszíni műcsalikkal.

Fakó színű átlag feka

Az eldugottabb öblöket is érdemes megvallatni...

... mert tartogathatnak számunkra néhány éhes sügért

Naplemente előtt popperrel is sikerült fognom egy szép példányt

Ahogy a sötétség beállt, a hazamenetel mellett döntöttünk. Telefonon egyeztettem Gáborral az indulásról, majd elbúcsúztam Lacitól és megpróbáltam megkeresni kocsinkat a számomra még ismeretlen utcákban. Örömmel hallottam, hogy barátom is sikerrel járt és végül megfogta élete első pisztrángsügérjét. Miközben Budapest felé zötykölődtünk, lelkesen meséltük egymásnak friss élményeinket, az alkalmazott technikákkal kapcsolatos tapasztalatokat. Tudtam, ide biztosan visszatérek rövid időn belül, mert ez a tórendszer nem csak szépségével, vadregényességével, de rendkívüli halállományával is lenyűgözött engem ezen a hétvégén.

Naplemente a tórendszer fölött. Igazán szép élményekkel tértünk haza... :o)