A téli napok beálltával figyelmem újra az öreg Duna felé irányult. Bár, a folyóvízi horgászatot illetőleg, idén parádés évet tudhatok magam mögött, mégis úgy éreztem, tartozik még nekem a folyam egy szép süllővel. Télidőben a sodrás meglassul, a vízállás állandósul és ha nem pimaszkodik bele egy hirtelen jött áradás, szépen kitisztul a víz. Nincs is jobb időtöltés az év utolsó napjaiban, mint a zord hideggel dacolva, vadvízi süllők nyomába eredni. Sajnos, az elmúlt évben írásaim nyomán, jó dunai süllős helyeink igen népszerűvé váltak, majd elapadtak. Így ebben az esztendőben jelentős energiákat fordítottunk új lehetőségek keresésére barátommal. Jimmy felfedező útjai az év végére kezdték kijelölni számunkra az új pályákat, így kíváncsian vártuk mivel kedveskedik nekünk hőn szeretett folyónk a fagyos téli hónapokban. Különösen egy apró, eldugott sarkantyú kecsegtetett minket páratlan lehetőségekkel.
Apró sarkantyú a Duna egy eldugott szegletében
Vízparti fák sejtelmes sziluettje a fényváltás időszakában
Mindössze háromszor volt lehetőségem kijutni a vízpartra ezekben a hetekben, így ennyi idő alatt kellett megfognom az áhított süllőt. Első alkalommal főleg a mélyen járó wobblereket próbálgattunk és bizony keserves kudarcot vallottam. Míg Gábor hat kapásig, és három süllőig jutott az én műcsalijaim érintetlenek maradtak. Magamban és felszerelésemben kerestem a hiba okát, hiszen ekkora különbség nem múlhat csupán a szerencsén. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a rendkívül rövid, 2,4 méteres bottal nem tudom megfelelő szögben húzni wobbleremet, túl rövid az itteni kövezésre, illetve nekem is lejjebb kell merészkednem, egészen a legalsó sziklákig. Orvosolva a problémát vásároltam egy új pergető botot kifejezetten parti dunai wobblerezésre, gumizásra.
Az éjszaka beálltával a mélyen járó wobblerek is adtak halat
Új pergető botom bizonyításra vár :o)
Második alkalommal újra nagy reményekkel vágtam neki a megpróbáltatásoknak. Most elsősorban gumihalakkal tettük próbára szerencsénket. Nagy elszántsággal emelgettem műcsalimat a sodrásban, le sem véve szememet botom spiccéről, érzékelve mikor ér újra medret a termetes jig fej. A sötétség közelgettével a mozdulatok szinte automatikussá váltak, mígnem egy zöld flitteres gumihalra egyszeriben koppintós kapás érkezett. Bevágtam és éreztem, valami megindult odalent műcsalimmal. Gyorsan felpumpáltam víz felszínére áldozatomat és egy gyönyörű, talán kiló nyolcvanas süllő forgolódott előttem a habokban. Gábor már éppen érte nyúlt, mikor bénázásomnak köszönhetően belazult a főzsinór és a gumihal megfordult zsákmányom szájában, így szépen kihúztam az akadásból a műcsalit. Lassú, méltóságteljes mozdulatokkal távozott körünkből, a majdnem meglett dunai fogas... :o( Bár, én szúrtam el, mégsem voltam szomorú, hiszen tudtam, jó nyomon járok és ha a szerencse is mellém áll, legközelebb nem fogok hibázni...
Télidőben a gumihal a legfogósabb műcsali a Dunán
Utolsó alkalommal mindent egy lapra kellett feltennem, mert már közeledett a kánaánnak véget vető áradás. Laza félórás sétát követően érkeztem meg a kiszemelt sarkantyúhoz. Még az elsőt dobtam csupán, mikor Jimmy megjelent a hátam mögött és rám köszönt. Pár szót váltottunk, mikor határozott ütést érzetem éppen fellibbenő fehér gumihalamon. Bevágtam, és akadt! Az öreg Duna újra megadta a lehetőséget a javításra... Rendkívüli módon koncentráltam, ezt a halat már nem engedhettem el. Pár kör a vízben, majd engedelmesen felfeküdt a felszínre. Lassan a part mellé kormányoztam, majd Gábor nyakon ragadta áldozatomat. Egy csodálatos 46 centis, 1,55 kilós dunai süllőt érezhettem magaménak ezen a fagyos téli napon. Nem kapitális ugyan, sőt, átlagosnak mondható, de én ott és akkor nagyon örültem neki. Sajnos, a nap további részében már nem sikerült kapásig jutnunk, de így is elégedetten zötykölődtem a hazafelé a vonaton. Vadvízen mindig feledhetetlen élmény rablóhalat fogni, különösen a Dunán...
Végül sikerült megfognom az év utolsó halát...
... egy páratlan szépségű dunai fogast
Ezzel a gyönyörű tüskés hátúval zártam az évet, el sem tudtam volna képzelni méltóbb befejezést. A felszerelésemben történő változtatások is meghozták végül a várt sikert. Sok kudarccal és maradandó élményekkel ajándékozott meg a Duna engem ebben az évben, de talán, ami a legfontosabb, rengeteg tapasztalatot is szereztem, melyek birtokában, biztos vagyok benne, hogy a következő esztendő is legalább ennyire izgalmas lesz. Tartsatok velem a továbbiakban is, hiszen tavaszig még néhány nem mindennapi kalandot fogok megosztani veletek blogom hasábjain! :o)
Jimmy egy szépség díjas, két kilót meghaladó dunai süllővel
És szabadsága visszaadatott...