A március valahogy nem a szerencse hónapom. Az évek során bármivel próbálkoztam, bárhol, bármilyen halfajra, szinte sosem jártam sikerrel. A tavalyi hóviharos, autóban rekedős tavaszkezdet után mondjuk ez nem is csoda, de az idei március már sokkal barátságosabbnak bizonyult. Tűző napsütés és rekord felmelegedés kísérte a tavasz első horgászatait. A hónapot rögtön egy kudarcba fulladó pontyozással kezdtem. Nem vagyok az a fajta, aki egy betli után nekikeseredik, inkább valami más lehetőség után néztem hirtelenjében. Eszembe jutott Délegyháza a messze földön híres pisztrángsügér állományával. Sokan járnak ki ide már márciusban is pergetni, ugyanis ennek a halfajnak az ívási ideje későbbre esik őshonos ragadozóink zöménél, de az eredmények ilyenkor még nagyon szeszélyesek. Ám, a puding próbája az evés és a tilalmas időszakban másra szinte nem is nyílt lehetőségem, így elhatároztam, újra próbára teszem szerencsémet ezen, az öblökkel, félszigetekkel szabdalt, labirintusos tórendszeren.
Az idén szokatlanul korán érkező tavasz már március közepére rügyekbe borította a fákat
Roland barátommal korán reggel érkeztünk a tópartra. Az előző évek tapasztalatai nyomán, már kialakult fejemben a stratégia, mely állásokat vegyük sorra. Próbáltam inkább azokat részeket előnyben részesíteni, melyek információm szerint talán kevésbé zargatottak. Gyönyörű szép napos időt fogtunk ki, ám csalóka volt ez az időjárás. A kocsiból kiszállva kemény, hűvös szelet kaptunk szembe a túlsó part felől, amely vadul felkorbácsolta a hullámokat a választott partszakaszon. Sebaj, ha esetleg nem jönnek be a számításaink, majd odébb állunk. Rolinak tartottam egy gyorstalpalót feka fronton, mert ő bizony, életében először próbálkozott e halfaj megfogásával. Miután barátom elméletben felvértezte magát, nekiálltunk vallatni a vizet. A kapásra nem is kellett sokáig várni, hiszen már a második dobásra megrángatta valaki botom spiccét.
Az év első fekete sügérje igen gyorsan, már második dobásra érkezett
Nem tudta kihagyni az ínycsiklandozó rák reggelit, de rajta veszített
A zsinórt belazítottam, hagytam, hogy áldozatom nyammogjon kicsit plasztik rákomon, majd ki jól végezte dolgát, tovaússzon, megfeszítve főzsinóromat. Ekkor durr, határozottan beletartottam az akcióba és megindult a sügértánc a víz alatt, néha pedig a víz felett is... :o) Rutinosan fárasztottam ki nagyszájú vendégemet. Kicsit köröztettem a vízben, majd Roli felé tereltem, hogy ő egy magabiztos mozdulattal állon ragadja és partra emelje. Gyönyörű, harminc centis fekát tarthattam kezeimben, míg a fényképezőgép megörökítette ezt a csodás pillanatot. Megmutattam Rolandnak, hogy is néz ki ez a jószág élőben, majd óvatosan visszahelyeztem a vízbe, hogy egy heves mozdulattal búcsút intsen nekünk.
Pár éve még rendkívüli fogásnak számított nekem egy harminc centis feka ezeken a vizeken...
... de mára úgy látszik, ez lett az átlag méret
A sikeres helyre invitáltam Rolit és ajánlottam neki, hogy a vízbe lógó bokrok előtt húzza el plasztik csaliját, míg én átmentem a stég másik felére, ami kevésbé számított ígéretes helynek. Ám, a szerencse ismét mellettem állt. Valaki vadul megcibálta a zsinór végét és én rögtön belazítottam, nyeletésre készen. A zsinór hasa lassan fogyott, majd megfeszült és a távozó hal már botom spiccét húzta el, mikor embereset bevágtam és rögtön kezdődött is a móka. Jobbra-balra cikázott a víz alatt a dühös sügér, szabadulni próbálva a horogtól. Gyorsan felőröltem erejét, hogy grabancon ragadva a fényképezőgép lencséje elé tartsam. Gyönyörű példány volt, méretre pontosan akkora, mint előző barátja. Nyomtam egy barackot a fejére, majd visszaengedtem a tó mélyzöld vízébe. Hm, jól kezdődik ez a nap, csak Rolinak is jöjjön össze az első feketéje... :o)
Roland sügért szimatol a nádtorzsák rejtekében :o)
Második halam sem maradt el méretben és szépségben elődjétől
A szél által felkorbácsolt, zavaros vízben igen aktívak voltak a fekák a mai napon
Az évszaktól szokatlan, nyárias időjárás erősen éreztette hatását, a fák már rügyezni kezdtek és itt is – ott is előbukkantak a tarka virágok, a tavasz hírnökei. Igazán élveztem a nap melengető hatását, miközben harmadik sügéremet engedtem útjára. Harminc centis forma volt őkelme is. Úgy látszik az idei évre már ez lett az átlagméret... vagy csak nekem volt szerencsém? Mindenesetre a sügéreket ott találtuk meg, ahol a szembe szél által keltett hullámok vadul ostromolták a partot. Még nem voltak kint a nádasban, inkább az első törésen tanyáztak, a parttól pár méterre. Érdekes módon, a csendes öblökben még csak kapásunk sem akadt, így rövid próbálkozás után visszatértünk a szélfútta részekre. Ha egyszer ez a siker titka, akkor miért próbálkoznánk mással?
Az aranyeső már csodás, sárga ruhát öltött
A zöld gyepen már megjelentek a tarka virágok, a tavasz első hírnökei
Újra aznapi első kiindulópontunkra értünk vissza és próbára tettük szerencsénket, a már korábban halat adó részeken és igen, újabb kapásom akadt. Nyeletés, bevágás, fárasztás, de hopp, ez már a szebbek közül való volt. Többször betört a stég alá, de végül sikerült olyan pozícióba fordítanom, hogy Roland meg tudja ragadni alsó állkapcsát. A nap halát tarthattuk kezünkben, egy robusztus testfelépítésű fekete sügért, amely farok tőig harmincöt centisnek bizonyult. Rendkívül megörültem ennek a fogásnak. Mivel Délegyházán korábban mindössze 38 centi volt az egyéni rekordom, ez igazán tisztességes példánynak minősül mellette. Pár gyors fotó és már úszhatott is a marcona haramia víz alatti fedezékébe. Most már rajtad a sor! - kacsintottam barátomra, aki rám is kontrázott egy 28-as fekával. Ezúton is gratulálok élete első fekete sügérjéhez!
Végül a szebbek közül is sikerült egyet nyakon csípnem
Roli barátom megfogta élete első feketéjét
A műcsalikról is essen pár szó! „Texas riggel” szereltük pálcáinkat. A vastag „fluoro” főzsinórra egy 7 grammos, furatos cseppólom került és egy 3/0-ás „offset” horogra tűzött, méregzöld „YUM Craw Papi” plasztik rák volt a sikeres csali. Próbálkoztam minden más egyébbel és bár, akadt kapásom rájuk is, csak ezzel a szettel sikerült halat fognom végül. A bevontatás apró, pár centis pöccintésekből állt. Ha túl nagyot emel az ember a bot spiccével, az megriaszthatja a fekákat. Már évek óta alkalmazom ezt a stratégiát és bizony, az egyik kedvenc módszerem fekete sügérre. Igazán szórakoztató, ahogy agresszívan lecsap a fenéken pöccintgetett csalira a sügér és rövid nyeletés után bevág neki a horgász ember.
Hatalmas műcsali arzenállal érkeztem...
... de egyedül a Texas rigen felkínált méregzöld plasztikrák kellett nekik
Aznapi ötödik halam
A nap folyamán még két további szép sügért sikerült partra parancsolnom. Igazán élménydús pecában volt részünk és bár, a videózás miatt elég sok kapást elszúrtam, illetve több halam le is akadt, így sem voltam elégedetlen. Egy kellemes napot töltöttem Roli barátommal a vízparton és bár, fújt a szél rendesen, mégis sokkal emberibb körülmények fogadtak minket, mint a téli jeges dunai pecákon. Mégis úgy gondolom, hogy az elkövetkező időszakban nem fogok ide visszatérni. A fekete sügér nincs benne kedvenc halaim listájában, csak időszakosan horgászok néha rájuk. Ellenben hamarosan közeledik az április és felszabadul a csuka, ami már bizony egy sokkal izgalmasabb téma számomra. Szóljon tehát a következő történet majd az áprilisi vadvízi fenevadakról és az ívás utáni nagy zabálásról... :o)
Hatalmas száj, barna szemek, olajzöld hát
Szerintetek ez a hal megegyezik azzal, amit elsőnek fogtam?
Hangulatos napot töltöttünk el Délegyházán, de a nap végén már az áprilisi csukákról ábrándoztam :o)
És végül tekintsétek meg a nap hangulatos videó összefoglalóját: