Vetkőzős harcsázás

2015. július 08. - Bogyo_bacsi

Immáron harmadik alkalommal keltünk útra, hogy harcsák után áhítozva, próbára tegyük szerencsénket a Pó deltában. Eddig egyszer sem tértem haza fogás nélkül, ám igaz, degeszre sem fogtam magamat az olasz folyón. Két éve csónakba húzott 47 kilós harcsám emléke már lassacskán a múlt homályába vész. Ezidáig egyszer sem fogtunk ki ideális körülményeket.... többnyire erősen apadó vízszint fogadott minket, így minden egyes kapásért vért kellett izzadnunk. Sajnos, így alakult ez idén áprilisban is... nemhogy rendkívül alacsony, csökkenő vízállással néztünk szembe ismét, de egy éppen betörő hidegfront is erősen csökkentette harcsafogási esélyeinket. Hiába, ha az ember fél évre előre foglalja le a horgásztúrát, abból kell főzni, ami éppen jut. Mindenesetre, mi nagy elszántsággal néztünk a dolgok elébe. Ha törik, ha szakad, idén sem fogunk hazajönni becsületharcsa nélkül. :o)

vpo01.jpgA Pó folyó immáron régi ismerősként köszöntött minket

Idén bővítettük repertoárunkat a vertikális harcsázással. Megmondom őszintén, nem nőtt a szívemhez ez a rendkívül monoton műveletsor. Miközben csónakunkkal a sodorvonalon csorogva a mederfenéken emelgetjük vertikális wobblerünket, vagy ólombetétes szilikonhalunkat, kitűnően fel tudjuk térképezni a mederviszonyokat radar nélkül is. Pergetőhorgászként technikailag nem érzek túl nagy kihívást ebben a módszerben, de mégsem érdemes elvetni, mivel egyrészt igen szép harcsákat lehet fogni így a mederben, másrészt az éjszakai partdobálós wobblerezés igen jó alkonyat előtti kiegészítése. Még nem sok gyakorlatunk van a vertikális harcsázásban, de gyorsan belejöttünk... ám így sem sikerült kapásig jutnunk. Úgy gondolom azonban, hogy kellő kitartással, idővel halra sikerül majd váltanunk így szerzett tapasztalatainkat is. De ez bizony, nem idén áprilisban történt meg... :o)

vpo02.jpgAz élő folyón vertikális és csorgós-partdobálós módszerekkel kerestük a harcsákat

vpo03.jpgAz emelgetés igen monoton módszer. Pár óra után az ember kezd belefásulni :oP

Ahogy elérkezett az éjszaka, lassan rácsorogtunk a már ismerős pályákra, majd wobblereinket a part tövébe tottyantottuk, lassan haladva, sok-sok kilométereken át. Ám, olyan alacsony volt a víz, hogy a fás, bokros részek mind szárazra kerültek, csak a sóderos partszélt dobáltuk. Kövezéseken is próbálkoztunk, de ott sem találkoztunk táplálkozó bajuszosokkal. A harcsák egyszerűen nem álltak ki a part szélébe. Sem a visszaforgókban szédelegve, sem a csatornákba behatolva, nem találkoztunk halakkal... de még rablást sem hallottunk, vagy bármiféle harcsára utaló jelet. Ilyenkor domborodik ki a harcsapergetés embert próbáló része. Mikor egymás után telnek esemény nélkül az éjszakák, az ember kezd megtörni, kételkedni magában. Ilyenkor kell beletenni azt a kis plusz energiát, ami elvezet a sikerig. A több ezer üresen loccsanó dobás ellenére is ki kell tartani hajnalig, mert bármikor fordulhat a kocka!

vpo04.jpgNaplemente a Pó deltában

vpo05.jpgAz aranyhíd a harcsás időszak kezdetét jelenti

Meg kell említeni, hogy ha harcsát nem is, ezt-azt azért fogtunk az élő folyón. Elképesztően kis halak jöttek, elképesztően nagy wobblerekte. :o) Kisebb süllők és balinok dobták fel az eseménytelen éjszakákat és ismét sikerült pár cefalo-t is leszerelnünk vállal, vagy háttal. A negyedik éjszakát követő hajnalon megugrasztottunk pár harcsát. Véleményem szerint, bár kint álltak a szélében, a táplálkozási időszakon már túl lehettek, mikor rácsorogtunk a pályára. A legelképesztőbb eset úgy történt, hogy az apály időszakában a belső lagúnákból sáros víz szivárgott vissza a folyóba. Egy, talán harminc centi keskeny erecske vékony sárcsíkot rajzolt az élő Póba. Felé közeledve mindketten odacsobbantottuk wobblereinket a sáros csíkba, mire egy bő harminc fölötti harcsa csapta szét a vízfelszínt. Sajnos, ő sem kapta el műcsalinkat, de alaposan megdöbbentett minket, hogy mekkora hal képes beállni, ebbe a keskeny zavaros sávba.

vpo06.jpgKis süllő 14 centis Mata wobblerre

vpo07.jpgSzintén Mata fogta süllőcske

vpo08.jpgKölyök balin 13 centis joi-ra

vpo09.jpgA deltai harcsák egyik fő táplálékhala a cefalo

Az ötödik éjszakát is becsülettel végigdobáltuk mindenféle eredmény nélkül. Máshonnan is rossz hírek érkeztek... az élő folyón nem igen fogták a halat. Ritmust kellett váltanunk, mert ebből így nem lesz harcsa – morfondíroztunk. Az utolsó két napot a Pót övező csatornákra szántuk rá. Ha nem működik az A és a B terv, jöjjön akkor a C alapon. :o) Nyilván aki igazán nagy harcsát szeretne fogni, azt nagyobb eséllyel teheti ezt meg az élő folyón, de ha nem eszik a hal, muszáj változtatni a stratégián. Elbúcsúztunk hát vendéglátónktól, hogy a túra lezáró akkordjaként, a jóval könnyebben meghorgászható, harcsában gazdagabb csatornarendszert vegyük célba egy deltától távolabbi helyszínen.

vpo10.jpgAz élő folyó idén sajnos nem adott harcsát

Mielőtt azonban áttérnék túránk második fejezetére, néhány szót ejtenék a műcsalikról is. Két neves magyar kézműves wobblergyártótól kaptam tesztelésre váró fahalacskákat fegyvertáramba, melyeket becsülettel dobáltam is hét éjszakán át. Matasics Józsitól egy 14 centis, két részes és egy Gigant Fatty wobblert rendszeresítettem. Őket elsősorban az élő Pón használtam, és kiválóan tették is a dolgukat. Tökéletes csobbanás, riszáló mozgás. Igazán nem rajtuk múlt, hogy nem akadtak torkán egy bajuszosnak sem ezen a túrán... biztos vagyok benne, hogy az ősszel szép harcsákkal fognak ugyanitt megajándékozni. :o) A másik mestertől, Blázy Tamástól, szintén kaptam két „vakond” fantázianevű wobbit, melyeknek elsősorban csatornákon sejtettem hasznát. Ezek kisebb testű, két részes műcsalik. Nagyjából fél méteren vezethetőek billegő, verető mozgással. Csobbanásuk pont a harcsák kedve szerint lett beállítva... beesés után pedig lassan emelkednek a felszínre. Utólag is köszönöm minkét szakember remekműveit. Kiemelt darabok lesznek majd harcsás dobozomban. :o)

vpo11.jpgEgy és kétrészes Mata wobblerek és Blázy féle vakondok :o)

Az utolsó két napban végre beköszöntött a kánikula. Tikkasztó hőségben érkeztünk meg Engemayer Tibihez, hol régi cimboráink Ferenczi Csabi, Panyi Bence és Gothárd Feri, illetve barátaik, már napok óta vallatták a vizet. Egy-egy harcsa akadt eddig csak elvétve, ami nem túl jó hír, de tudván, hogy a berobbant kánikula bizonyára átrendezi a lehetőségeket, nyugodtan aludtunk késő délutánig. Tibi tartott egy rövid útmutatást, merre-hogyan induljunk el, majd belevetettük magunkat az ismeretlen terepbe. Ami rögtön feltűnt, hogy az elárasztott rizsföldekről csövekben zúdult be a sáros víz a csatornákba, így elsősorban ezeket a befolyókat kerestük, vallattuk. A csatornák szélén rendkívül magas a part, ami igen csak megnehezíti a terep hatékony megpergetését és a hal kivételét.

vpo12.jpgAz első alkonyat a csatornákon. Háttérben pedig elárasztott rizsföld

Lassan közeledett az éjfél. Andráson láthatóan erőt vett a csalódottság... már a hatodik éjszakát tapostuk egy normális kapás nélkül. Mondtam is neki többször, hogy ne adja fel, hiszen a végén csattan az ostor. Elég egy jó dobás és fordulhat a kocka. Tudtam, ha a második Pó túráján sem fog halat, már nem biztos, hogy belevág a harmadikba. :o( Elhelyezkedtünk a következő ígéretes helyen és talán a másodikat dobtam a Blázy „vakonddal”, mikor BUMM megcibálta valaki botom spiccét. Rögtön akasztottam és örömmel konstatáltam, megérkezett túránk első harcsája. Vadul forgolódott zsákmányom a csatorna sekély vízében, de vadi új xZoga pálcámnak nem volt ellenfél. Pár perc telt csak el, és barátom már állkapcson is ragadta a meglepett bajuszost.

vpo13.jpgA túra első harcsája faroktőig 99 centi hosszúnak bizonyúlt

vpo14.jpgTamás barátomtól tesztelésre kapott "vakond" wobblerem kitűnően vizsgázott :o)

Nagy örömmel tartottam a fényképezőgép lencséje elé prédámat. Nem volt egy óriás, faroktőig 99 centit mértünk és nagyjából olyan hetesre saccoltuk első harcsánkat, de mégis lélekfordító volt ez a fogás. Visszaadta lelkesedésünket, hitünket és újabb elszántsággal felvértezve vágtunk bele a víz korbácsolásába. Nemsokára Gothárd Feri is magáénak tudhatott egy hasonló bajuszost. :o) Bizony itt még nincs veszve semmi sem... elkezdtek mocorogni a csatorna lakói. Mondanom sem kell, halam visszanyerte szabadságát, mint ahogy hét napos túránk minden kifogott zsákmánya is. Rendjén is van ez így. Az utóbbi hat évben egyetlen kifogott harcsámat sem vittem haza. Minden harcsafogás ünnep, ami a sportszerű visszaengedéssel teljesedik be!

vpo15.jpgÚj xZoga botomat már első bevetésén sikerült felavatni :o)

vpo16.jpgSzabadsága visszaadatott :o)

Hajnal kettőre járhatott már az idő, mikor ismét pozíciót váltottunk. Én egy ingoványos részen kezdtem dobálni, míg Andris felállt egy betoncső tetejére, melyből ömlött a csatornába a rizsföldekről érkező zavaros víz. Már utolsó emelésnél tartott Sandra twisterével, mikor a lába alatt valami iszonyat erővel rántotta vissza a bot spiccét, majd egyszeriben felrobbant a víz előtte. A rövid pórázon megakasztott nagy testű harcsa elemi erővel tépte le a zsinórt orsója dobjáról, majd többször megkerülve az előttünk vízből kiálló tuskósort, csapdába ejtette magát. Megmozdítani sem lehetett az akadóba ugrott bajuszost, csak hangosan súrlódott a vastag zsinór a tuskókon... már-már reménytelennek látszott a helyzet. :o(

vpo17_1.jpgAndrást nem zavarja sem az áprilisi hideg éjszaka, sem a szúnyogok hada. Ez az ő módszere :oD

vpo18.jpgÍme élete eddigi legnagyobb pergetve fogott halával...

Andris nem tétlenkedett. Átadta nekem botját, majd lekapta magáról ruháit (kivéve az alsógatyát, amiért egy életre hálás leszek) és berongyolt a vízbe kiszabadítani a zsinórt. Ha valaki azt gondolja, hogy ez egy alkalom szülte esemény, az bizony téved. A vetkőzős, beúszós pergetés András specialitása, amit a Kőrösökön fejlesztett ki és az Omszki tavon csiszolgatott. :o) Utóbbi helyen ruhában már szinte meg sem ismerik. :o) Furcsa módszer, de hatékony... így sikerült kiszabadítani végül a zsinórt és folytatódott a pucér fárasztás. :o) Sajnos a küzdelem legélvezetesebb része így kimaradt, mert a harcsa nagyrészt felőrölte erejét a tuskókon csúszkáló zsinóron, viszont így újabb esélyünk nyílt partra húzni őkelmét. Hamarosan felszínre bukkant egy hatalmas harcsafej, én pedig belegázoltam az ingoványba, hogy partra húzzam barátom halát.

vpo19.jpg... mely faroktőig 148 cm hosszúra nőtt meg ezidáig

vpo20.jpgEz már bizony kétkezes harcsaszáj

Térdig süppedtem a lágy iszapban, lépni sem tudtam, de a harcsát megragadtam és nem engedtem. :o) Nem kis kihívás volt kivergődni az istentelen csapdából, de egy ilyen csúcsragadozó megéri a küzdelmet. Nagy volt az öröm... gyors mérés, faroktőig 148 cm... olyan 30-asra saccoltuk. Nem is reménykedtünk csatornán ekkora fogásban. Készítettem pár frappáns képet, majd megörökítettem a visszaengedést is. Gratuláltam barátomnak élete eddigi legnagyobb fogásához. Nagyon hálás volt, hogy összegányoltam magamat az ő sikeréért. Megígérte, hogy cserébe másnap letisztítja a bakancsomat, amire kb 1 centi vastag iszappakolás tapadt, de természetesen nem tartotta be a szavát!!! Sose bízzatok meg egy ügyvédben!!! :oD

vpo21.jpgViszlát jövőre! :o)

vpo22.jpgJaj, úgy élvezem én a strandot :oD

Utolsó este már lazábbra vettük a figurát. Hajnal kettőig dobáltunk Andrissal és Panyi Bencével. Fejenként egy-egy kapásig jutottunk, de ezt csak nekem sikerült értékesíteni egy kettesforma harcsa képében. Lassan összepakoltunk, elköszöntünk Tibiéktől, majd hazafelé vettük az irányt. Bizony az idei túrának is voltak tanulságai, mint helyismeret, mint a harcsa viselkedésének ismerete szempontjából. A Pó továbbra is a legnehezebb terep számomra, igen rapszodikus víz. Az biztos, hogy ennél is nagyobb kitartásra van szükség a jövőben és bizony, ha az élő folyó nem adja a halat, komolyan számolni kell a csatornarendszerrel is, ahol egy újabb lehetőség nyílik a sikerre. A kora tavaszi dunai gumis pergetés után, a Pó volt a második harcsás momentum ebben az évben és most is sikerült szép halakat fognunk. A következő állomás a nyári éjszakákon lassan csorgó Tisza lesz. Mikor ezt a cikket írom, már biztosan mondhatom nektek, hamarosan erről is olvashattok majd legalább egy történetet, mert az első csorgásunkat már rögtön siker koronázta a szőke folyón. :o)

vpo23.jpgTúránk utolsó "vakond" fogta harcsája

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr447596838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Halfdane 2015.07.08. 09:29:20

Gratulálok magunknak :) Nem ér beszólni, én letakarítottam volna a bakancsodat, de mire mire én megpróbáltam volna már te kipucoltad. Francnak ez a kapkodás...:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.08. 09:31:53

@Halfdane: Jah meg közben még csesztettél is, hogy siessek, mert indulunk. :o) Nem felejtek... nem felejtek! Mindenesetre gratula a harcsához. Lesz még 2 x ekkora is, meg még az élő Pón is. Csak kitartás kérdése...

Halfdane 2015.07.08. 09:35:54

Kamugép! :D Nem kétlem, hogy lesz még nagyobb is, de ezzel maradéktalanul elégedett vagyok. Lett szép harcsám, a túra eredményesen zárult és újfent sokat tanultunk. Sokan hiszik hogy a Pón kolbászból van a kerítés, mert csak a nagy fogások híre jut el az emberekhez, de az már többnyire nem látszik, hogy odáig milyen utat kell bejárni. Mi bejárjuk a szamárlétrát, így értékesek igazán a trófeák!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.08. 09:59:01

@Halfdane: Én úgy gondolom, hogy a Pó Duna nehézségű víz harcsafogást tekintve. Persze mások az átlagméretek az biztos. További nehézség, hogy míg a Dunára, Tiszára akkor mész ki, amikor ideálisak a körülmények, itt lutri, hogy milyen körülményeket fogsz ki. Kell nagyon a szerencse. Ki gondolta volna, hogy például április közepén ilyen alacsony vizünk lesz egy ennyire csapadékos tél után?
Vannak csapatok, akik, ha jön az áradás beugranak a kocsiba és utaznak. Én sem egzisztenciálisan, sem technikailag nem tudom ezt megtenni. Marad tehát az előre foglalt túra.
Mindenesetre úgy gondolom, hogy ahogy évről-évre, hónapról-hónapra nő a harcsapergetési tapasztalatunk úgy jövögetnek az eredmények is. Tavaly például a Tiszán pár dolgot igen rosszul csináltam. Idén ezen változtattam és fogtam is már egy 10-es harit.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha megtaláljuk a táplálkozó harcsákat, többnyire értékesíteni is tudjuk a lehetőséget. Idővel úgy gondolom eredményesebbek leszünk...

Halfdane 2015.07.08. 10:14:03

Valóban nem tudunk versenyezni azzal, aki gyors döntéseket hozva "infóra" megy le akár csak pár napra. Azzal sem, aki hightech kütyükkel felvértezve jelentős előnyökre tesz szert. És azzal sem, akinek korlátlanok az anyagi forrásai, hogy a legjobb gájdolást, felszerelést, infrastruktúrát, ad absurdum helyet megfizesse. A harcsázás egy szolgáltatás, instant élmény lett a Pón, mi azonban nem ezt az utat választottuk, hanem hogy megtanuljuk és kitapasztaljuk. Ez vezet majd sikerhez a Dunán és a Tiszán is....

Te egy kicsit ebben előbbre jársz, több okból is, de ez az út engem is érdekel, vonz, úgyhogy eltökéltségből nincs hiány...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.08. 10:22:53

@Halfdane: Én úgy gondolom nem is kell senkivel sem versenyezni. A lényeg, hogy jól érezze magát az ember és én igen jól éreztem magamat ezeken az olasz túrákon. Mindegyik víznek megvan a maga helye és ideje a horgásznaptárban. A Dunának, a Tiszának, a Tisza-tónak és a Pónak is szentelünk kellő figyelmet. Elég egy jó ritmust elcsípni és ott van a harcsa.
Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a csorgásos harcsapergetés számomra a legnagyobb kihívást jelentő horgászmódszer. Nagyon sok mindennek kell összeállnia, nagyon könnyű hibázni és ha mindent jól csinálsz, akkor is rendkívüli kitartást kíván az akár egy-egy kapásig való eljutás is.
Viszont van egy olyan feelingje, hangulata, ami rendkívül izgalmassá teszi ezt a módszert. Engem teljesen magával ragadott...

JED2014 2015.07.09. 15:53:44

Először is gratula Srácok valamennyi kifogott halhoz. A Pó-delta, mint általában a nagy vízhozamú területek, mindamellett, hogy komoly lehetőségeket rejt magában, az időjárás viszontagsága miatt olykor lutri is. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen a szomszédban van, így gyorsan alkalmazkodni az éppen jónak mondható időjárási körülményhez egy spontán kiutazással, nem nagyon kivitelezhető. Bár nem volt nagyon ideális a víz szintje, és a hőmérséklet, Nektek mégis sikerült néhány igazán szép ragadozót a partra csábítani. Persze, a Pón a kapitális méret igencsak más súlycsoportot jelent egy dunai vagy éppen tiszai közegben akasztott harcsához képest, ennek ellenére igenis szép volt a 99-es és a 148-as bajszos. Itt azért egy gondolat erejéig - mert hogy ezt nem lehet kihagyni - kitérnék az András igencsak egyedileg kifejlesztett vetkőzős pergetési módszerére, ami úgy tűnik immáron többedik alkalommal gondoskodott arról, hogy az "i"-re felkerüljön a pont :-) Mondjuk azért az eléggé felelőtlen ígéret volt jogászunk részéről, hogy a Tomi gondolkodás nélkül berongyolt az iszapos vízbe, és a beígért bakancs tisztítást egy amolyan preaktív kezdeményezés helyett, villámgyorsan el is felejtette :-) ez biztos a még másnapig tartó "harcsa-láz" miatt lehetett így, mivel én személy szerint azért Andrást egy megbízható, és a szavát betartó pecásnak tartom ;-)
Egyébként ígéretesnek tűnnek a Mata illetve a Blázy féle wobblerek, nem csak azért mert kitűnően megalkotott "művészi" alkotások, hanem mert úgy tűnik, tényleg működnek is, sőt.....van az a peca, amikor a made in japan formát egy made in hungary le tudja győzni.
Egy biztos, jó úton haladtok és hát ez még csak a kezdet :-)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.09. 16:11:01

@JED2014: Szia Edi!

Az az igazság, hogy sokkal szívesebben segítem tesztekkel, írásokkal egy magyar kézműves gyártó munkáját, mint mondjuk egy multi cégét. Mint Mata, mint Tamás wobberei, mint Ottó kanalai a legmagasabb minőségi kategóriát képviselik megfizethető áron. Biztos vagyok benne, hogy fel fognak még bukkanni a blogon ezek a kézműves termékek egy-egy bitang hal szájában lógva... ;o)
Számomra meg megtisztelő, hogy ilyen forma felkéréseket kapok. :o) Igyekszem meghálálni... ;o)
Üdv.

Tom

Levente43 2015.07.09. 17:13:03

gratulálok a halakhoz

ridgeback · http://akvariumipecas.wordpress.com/ 2015.07.11. 12:03:59

Gratulálok mindkettőtöknek a szép halakhoz! Naná, hogy bemegy az ember a vízbe, én még beakadt wobblerekért is szoktam, nemhogy egy harminckilós harcsáért! :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.12. 16:40:21

@ridgeback: Szia Pisti!

Köszönöm. Ha majd jó ritmusban csinálod, a blogra is felkerülhetsz vele ;o)
Üdv.

Tom

Roland Nagy 2015.07.13. 21:44:50

Üdvözlet!
Sok közöm nincs a harcsákhoz,de azt sejtem, milyen kitartás és koncentráció kell egy többnapos túrához.Gratulálok fiúk!
Roland

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.13. 21:55:06

@Roland Nagy: Szia Roli!

Köszönjük szépen. Való igaz, az embernek saját magával is meg kell birkóznia egy 7 éjszakás horgásztúrán. Emlékszel tavasszal a Tisza tóra? Ha nincs kapás 2 napig, hogy ki tudja venni az emberből a hitet?
Nah, ezt kell megszorozni kb 3-al. ;o)
Üdv.

Tom

Roland Nagy 2015.07.13. 22:11:49

@Bogyo_bacsi: Emlékszem.Az ember a saját határait feszegeti.Jó kis önismereti tréning :D
Voltam már pecázni éjjel de csak 1 ig bírtam.Rajtam kívűl csak a denevérek rángatták a zsinórt.
Roland

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.13. 22:15:27

@Roland Nagy: Én általában egész jól bírom hajnalig, de amikor rám süt a nap tutira elfogyok. Nemrég meghúzódott a derekam. Reggelre már alig bírok állni úgy sajog. Sajnos, öregszünk.
Mondjuk egy ilyen több napos túrán legalább nem kell semmi mással sem foglalkoznod, csak a peca van és ez kibaszott jó...
Nah, készülj majd. Jövő pénteken támadunk hajnalig! ;o)

Roland Nagy 2015.07.13. 22:23:14

@Bogyo_bacsi: Vigyek övet a derekadra? :D
Amúgy nem hülyeség így 50 felé :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.13. 22:25:16

@Roland Nagy: :oD Hát azért napról napra múlik el, csak egy teljes éjszakát végigállva jön elő. Persze, hozz, csak ne TV Shopos csodát :oDDDDDD

Roland Nagy 2015.07.13. 22:44:27

@Bogyo_bacsi: Nem tv shopos.Van a csomiban deszka meg gumipók :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.13. 22:47:50

@Roland Nagy: Hahaha Nem akarom tudni mire használod... ;o)

Halfdane 2015.07.27. 09:49:38

A nyár tiszai tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy a következő túránkon sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani a kövezéseknek. Eddig a köves részeket alig dobáltuk, pedig - mint ahogy most már szinte törvényszerűen látjuk - kicsi, lassú víznél nemigen áll ki a harcsa a lapos szakaszokra. Nem azt mondom hogy lehetetlen, de kicsi az esélye. Nem tudom, hogy ez a tapasztalat működik-e a Pón is, de valahol kis víznél is lennie kell a harcsáknak, sőt enniük is kell. És nem csak a mederben. A víznek ilyenkor csak a köves, külső íveken van sebessége, így egyedül itt "motivált" a harcsa a kiállásra. Egyébként meg bármennyire is hanyagoltuk eddig, de az emelgetés és a gumizás is nagyobb terepet kellene hogy kapjon...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.27. 15:24:10

@Halfdane: Igen, én is így gondolom. Ismerünk pár jó kövezéses pályát, de nem ezeket vallattuk túlnyomó részt. Még jobban szélesíteni kell a látókörünket úgy gondolom. Ha egy pálya nem működik, újakat kell megpróbálni.
A Tiszai tapasztalatok igen sokat érnek, mert idén a Tiszán is hasonló állapotokkal találkoztunk, mint tavasszal a Pón. Főleg, hogy ezeken a köves szakaszokon, partközelben van a harcsa akkor is, ha nem áll fel. Ilyenkor mélyre törő wobblerekkel meg is lehet őket fogni.
A vertikális cuccok is játszanak legközelebb is, csak úgy gondolom, hogy ott kéne elkezdenünk az emelgetést, ahol tavaly abbahagytuk. Mire a legjobb részhez értünk, akkor jött el mindig a naplemente...

Halfdane 2015.07.27. 15:39:24

Igen, kifejezetten előbb kezdeném a pecát és hangsúlyt fektetnék a vertikezésre naplementéig. Még akár azon az áron is, hogy éjjel egy 2 órát alszunk, úgyis azt figyeltük meg, hogy az éjfél és 2 óra közti időszak általában üres. (Persze erre is van ellenpélda, de mindent nem lehet bírni erővel...) Józsi szerint vannak pályák, ahol kimondottan reggel aktív a harcsa, ezeket a tippeket komolyabban kéne vennünk. Rohamosan okosodunk, de még mindig oly keveset tudunk....

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.27. 15:42:45

@Halfdane: Persze. Azon is változtatni kell, hogy kipihentebben kell érkezni. És talán többet is aludni. Ebben a tetővilágításos szobában kevésbé tudtam jól aludni, mint tavaly a sötétben és sajnos ez este meg is látszott...
Másik tanulság, hogy a hajnalt mindig meg kell várni, mert általában napfelkelte előtt indul egy második kör... ezt a Tiszán is tapasztaltuk.

Halfdane 2015.07.27. 15:50:51

Minél többféle szitut tapasztalunk, annál rugalmasabban tudunk rá reagálni. Szinte érthetetlen mostani fejjel, hogy miért erőltettük estéről estére a homokos partokat, miért nem kísérleteztünk... Nyilván a járt utat az ember nem szívesen hagyja el, ha minden más homályban van, viszont ha nem vagyunk innovatívak, akkor megrekedünk. Sztem ezzel nem lesz gond, van sok olyan új tapasztalat (és m ég lesz is), ami sikeresebbé tehet minket.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.27. 16:04:02

@Halfdane: Nem homokpadokat erőltettünk, hanem fás bokros részeket. Emellett voltak visszaforgók, öblítőcsatornák és sáros kifolyások is a pályán. Nem volt ez teljesen hibás elképzelés és úgy gondolom, hogy kellően változatos volt a terep, simán be is jöhetett volna. Az érkező hidegfront is ellenünk dolgozott, szerintem ez meghatározóbb volt. Az utolsó két napi kánikulában akár ezek a pályák is működhettek volna. A Tiszán is volt alacsony víznél homokos részen kapásunk, mert nem tudhatod milyen törés húzódik a part mellett... pl az utolsó harcsámat pont ilyen részen fogtam.

Halfdane 2015.07.27. 16:47:03

Én sem állítom hogy hibás volt az elképzelés, hanem hogy a fás-bokros részek alatt nem volt víz, ill. víznyomás. Ilyenkor ezeken a helyeken "csak úgy" nincs kinn a harcsa, csak ahol valami "extra" körülmény van. Pl. a kifolyó. Kb 15 kilométeres szakaszon pár forró pont volt csak, kilométereket csorogtunk anélkül, hogy bármi jelét láttuk volna a halaknak. Ezt a tapasztalatot a Tisza most szépen alátámasztotta, annak ellenére, hogy 1 halad kijött egy iszapos részről, de arról hajlamos vagyok azt gondolni, hogy véletlen volt. Egyértelmű, hogy a mély és köves részek tartottak halat. A hidegfront már egy egész más tészta, az tényleg szerencse kérdése, mert ha nem eszik a hal, akkor max úgy fogod meg, hogy az orrára dobod a csalit. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, de a kis vizet sztem meg lehet fejteni.... Kíváncsi vagyok, mennyit tudunk ebből majd halra váltani...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.07.27. 16:53:37

@Halfdane: Talán a titok nyitja, hogy több pályát meg kell próbálni. Ki gondolta volna, hogy április közepén ilyen extrém alacsony lesz a Pó? Van is pár tippem, hogy miket lehetne becsorogni. Ha valami nem működik ritmust kell váltani.
Azért azt látni kell, hogy a Pó jóval nagyobb vízterület mint a Tisza. Nehezebb megtalálnia halat, de nem lehetetlen...
egyszer már kifognék egy optimális túrát is, amikor nem minden ellenünk dolgozik...
süti beállítások módosítása