Sokaknak a nyári hónapok az éves horgászszezon gerincét jelentik, hisz ilyenkor nem kell ázni-fázni a hidegben, az ember kellemes nappalokat, éjszakákat tölthet el a vízparton akár egy szál pólóban is. Számomra azonban ez az időszak mindig holtszezonnak minősült. A Duna ilyenkor rendszerint nehezen adja kincseit, későn sötétedik, korán hajnalodik és a szúnyogok hadával is muszáj megküzdeni. Ráadásul, a fogott halak mérete sem összevethető az őszi, vagy tilalom utáni pergető szezon eredményeivel. Ebben az évben ráadásul a vízállás is szokatlanul magasnak bizonyult... ám, a hömpölygő víz mégsem tolta ki úgy a halat a partszéli régióba, mint ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Az egymás után érkező árhullámok közül csak egyik-másik hozott szép fogásokat. Ritka és rövid szituációk adódtak csupán a pergető horgász számára, amikbe bele lehetett kapaszkodni. Kevés, ám ugyanakkor mégis gyönyörű halakat adott az idei július számomra. Nézzük hát a történetét ennek a szeszélyes időszaknak!

Kevés, ám szép halat adott az idei július

Számomra a gumihalas szezon rendszerint novembertől márciusig tart. Ekkor általában süllőkkel és harcsákkal szoktam találkozni a folyón, az utóbbi két évben, sajnos, egyre ritkábban. A nyári időszakban a plasztik csalik rendszerint csendben pihennek műanyag dobozukban. Ebben az esztendőben azonban harcba indítottam őket a felmelegedő víz dacára is, és milyen jól tettem! Rögtön az első bevetésen egy hatalmas sügért sikerült kipiszkálnom a hirtelen letörő kövezés lábának környékéről. Mikor megláttam a felbukkanó csapót, tátva maradt a szám, szinte teljesen begyűrte a háromcolos testes plasztikot a mohó kis ragadozó. Faroktőig 31 centimétert mértem. Életem második legnagyobb csapóját tartottam kezeim között, ráadásul dunai fogás. :o) Elképedve csodáltam a lemenő nap fényében irizáló színeit, miközben erejét próbálgatva lefordult a kristálytiszta mélységbe.

Életem második legnagyobb csapósügérje...

... faroktőig 31 cm hosszúra terebélyesedett

A szabadon engedés pillanata

Másik alkalommal kisebb átvonuló kősüllő rajjal találkoztam egy késő délutáni horgászat alkalmával. Nem mondhatnám, hogy tömegével tudtam horogvégre keríteni a kis csíkosokat, ám legalább nem az apraja jelentkezett. Kétszer is sikerült egymás után megdönteni egyéni kősüllő rekordomat. Előbb egy 37 centis kavicsot csíptem nyakon, majd később ezt felül múltam még két centiméterrel. Rendkívüli módon örültem ezeknek a ritka halaknak. Lapos hasuk jól mutatta, már egy ideje túl vannak az íváson. Természetesen visszaadtam mindkét halamat a folyónak, miután pár frappáns képeket készítettem róluk. Remélhetőleg, a jövőben jóval gyakrabban futok majd össze fajtársaikkal a sötétedés előtti pillanatokban. :o)

Ezzel a harminchét centis kövessel beállítottam új kősüllő rekordomat...

... majd másnap felül múltam két centivel az új rekordot :o)

Lapos hasuk elárulta, már régen túl vannak az íváson a dunai kövesek

Vissza a többiekhez :o)

Időnként a balinok is mutatták magukat zavarosabb árhullámok idején, ám nem igazán szántam rájuk időt és energiát. Az éjszakai órákban azonban süllőzés közben rendszeresen beesett egy-egy szebbecske példány közülük. Bátran támadták a fogasoknak szánt darabosabb wobblereket is és egy-egy sikeres őn fogás időről-időre színesebbé tette a sokszor süket, forró nyári éjszakákat.

A süllőknek szánt SSR9-et durrantotta le ez a mohó őn

A nyár legemlékezetesebb pillanatai azonban mégis a süllőkhöz kötődtek. A rendkívül koszos, zavaros vízben igen nehéz volt boldogulnia a horgászembernek. Csupán a parttal párhuzamosan húzott, a köveken döcögtetett minnow formájú wobblerekkel sikerült kapásig jutnom. Egyik alkalommal, Gergő barátommal egy érkező hidegfront előtt tettük próbára szerencsénket. Már gyülekeztek a közelgő fellegek, mikor egy váratlan pillanatban elemi rántás szaladt végig pálcámon. Rögtön reagáltam és máris a zsinór végén táncolt a gyönyörű süllő. Július legszebb fogásánál faroktőig 60 centit mértük és nagyjából három kilósra saccoltuk. Nem sokkal később Gergő kontrázni tudott egy kettesforma üvegszeművel. Ennél jobb pecát ritkán élünk meg mostanság az öreg folyón nyáridőben… :oP

Egy gyönyörű hármas süllőt is sikerült nyakon csípni a zavaros habokban

Ő is megérdemelte a szabadságot :o)

Pár héttel később újabb árhullám közeledett és mi pont a megfelelő ritmusban érkeztünk a vízpartra. Még ugyan magasan járt az égi vándor, mégis rablások tömkelege fogadott minket a kövezés mentén. Fehér Mata Fatty-t tettem fel a zsinór végére. Pár dobást követően, éppen emeltem ki wobbleremet a bevontatás végén, mikor valami lefordult róla az utolsó ütemben. A kutya fáját ! :o) Meghúzom újra az ívet, mire hatalmas koppintás érkezik, szinte a lábam alatt. Nem is tudtam rendeset bevágni. Gyönyörű kettes forma süllő robbantotta szét a vízfelszínt. Gyorsan kivezettem a padkára, ahol húsz centis vízben gumicsizmában álltam, majd tarkón ragadtam. Ám, ahogy emeltem fel prédámat, a horog kipattant a szájából, a hal súlypontja megváltozott és kipottyant a kezemből vissza, a padkán csordogáló zavaros vízbe. Még láttam kígyózó mozgását, amint fényképezés nélkül intett búcsút az áradás hozta süllő…

Gergő gyönyörű süllőjével

Hát így alakult a júliusom a Dunán. Volt már ennél jobb és rosszabb nyaram is úgy gondolom. :o) Következő alkalommal az olasz Po harcsáinak nyomába kalauzollak el titeket, hiszen idén is meglátogattuk András barátommal a talján folyót. Addig is görbüljön a bot mindenkinek! ;o)