Miközben a Dunán igen keserves, haltalan időszakot éltünk át az elmúlt télen, a Tiszára mindig örömmel tértünk vissza, hiszen majd minden alkalommal a kegyeibe fogadott a szőke folyó és bőségesen elhalmozott minket koppintós kapásokkal. Hihetetlen, hogy két legnagyobb folyónk között mekkora a differencia halbőséget illetőleg. A Tisza jóval nagyobb terhelés - ha úgy tetszik kizsákmányolás - mellett is sokkal bőségesebb halfaunával rendelkezik. Bele se mernék gondolni, hogy mi lenne itt, ha egy kicsit nagyobb védelmet, nagyobb megbecsülést kapna ez a folyam... ? Mikor a Tisza hátán horgászom, mindig olyan érzésem támad - nem is tudom, hogy mondjam - valami vadság lengi körül ezt a vizet. A végeláthatatlan mélységek, a kanyargó ívek, a hódok által bedöntött fák sora azt sugallja, itt bizony bármikor bármi megtörténhet... bárhol meglapulhat életem hala is akár.

Az elmúlt télen minden egyes süllőhorgászat felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg minket a szőke folyón

Sokáig kétséges volt, hogy meg tudjuk e ejteni ezt a horgászatot, mert az elmúlt hetekben erős áradás festette barnára a vizet. Ám a karácsony előtti utolsó hétvégén már 30 centis átlátszósággal bírt a Tisza... így megnyílt a lehetőség az év utolsó csónakos süllőpergetésére. Kora hajnalban érkeztünk a vízpartra Nagy Andris barátommal. Lám, a helyi haramiák már rég befoglalták a legjobb állásokat, de jöttünkre kivált egy ladik az alakzatból és a part felé vette az irányt. Ratkai Miki cimborám ügyesen a part mellé kormányozta a csónakot, hogy bepakoljuk felszerelésünket, majd leeresszük a horgonyt az egyik ígéretes pozícióban. A koppintások gyorsan meg is érkeztek. Az első halat én akasztottam, de félúton távozott. Hiába, a rejtett horognál, sajnos, ez gyakran előfordul. Végül Miki csípte nyakon a hétvége nyitó süllőjét, mire én hamarosan rákontráztam egy kisebb fogassal. Mivel a víz rendkívül zavaros volt, egy élénkebb színű, UV zöld gumit választottam ki dobozomból, és úgy látszott, a döntésem helyesnek bizonyult.

Miki indította a sorozatot egy hajnali fogas fogással

Az offset horog gyakran nem akad jól, de más módszerrel elérhetetlen területeket is meghorgászhatunk általa

Gyorsan megjött nekem is az első jelentkező

Ezután az én perceim következtek. Minden beálláson akadt egy-egy koppintásom és zsinórban három jó süllőt fogtam. Sorrendben 46 - 46 és 48 centiseket. Ugyan ezek nem kapitális ragadozók, de a kapások folyamatosan jöttek és igen jó szórakozásban nyílt így részünk. Az UV zöld szín és a hosszú, vékony gumi kiválóan tette a dolgát. Meg kell említenem azt is, hogy az előző peca alkalmával jó pár szép süllőm leakadt, már szinte a csónak mellett. Ezért mostanra beszereztem egy öblös kéziszákot, amivel az ilyen jellegű halvesztést minimalizálni tudom. Ugye, mivel laposabb, akadósabb részeken horgászunk, a süllők a gallyak között lapulnak. Offset horoggal megtűzött, vékonyabb testű gumikkal és cheburashkával ezek a területek is kiválóan meghorgászhatóak. Ha az ember elakad az ágakban és megrángatja azokat, a kapások megszűnnek... ezzel szemben a rejtett horgos megoldással akár négy-öt koppintást is ki lehet harcolni egy-egy akadóból. Cserébe azonban az akadási arány sokkal rosszabb és gyakoribb a halvesztés is.

Csak én látom úgy hogy minden tiszai süllő rémült képet vág? :oD

A kézi merítőhálónak köszönhetően a vékonyan akadt halak is csónakba kerültek

Ahogy telt az idő egyre szebb méretű süllőket sikerült fognunk

Hosszú, vékony gumihalak, offset horgok és cheburashka nehezékek

Íme a hétvége nyerő összeállítása

A végére jött a legszebb süllőm :o)

András barátom sem sokáig tétlenkedett. Eleinte csak a koppintásokat számolta, ám végül ő is horogvégre kerített két gyönyörű, körülbelül 48 centis forma süllőt. Neki is a zöld gumik hozták meg a sikert... úgy látszik, hogy a mai napon ez működött a zavaros, kakaó barna vízben. A kapások hullámokban jöttek. Amikor az erőműben megengedték egy-egy fél órára a vizet, sorozatban sültek el a botok, a köztes időszakban azonban nagyobb szerepet kapott a kísérletezgetés. Mondanom sem kell, a csónakban igazi party-hangulat uralkodott. Az egymás ugratása és a tanulságos történetek sora, része a csónakos téli pecának, ahogy a meleg tea és egy-egy korty pálinka is. :o) Kora délutánra feltámadt a szél és én olyan szinten átfáztam, hogy szinte szambázott a botom spicce a vacogástól. Csontig fagytam köszönhetően a polár kabátnak, ami a mai pecán már nem bizonyult elégségesnek. :o( Bizony a termo ruházatot kellett volna felvenni, hiszen javában benne jártunk már a decemberben.

Andris is megfogta a maga szép süllőit

És Miki eleresztett egy néma sikolyt a téli tiszai tájban :oD

Decemberi tiszai látkép, még kormoránok nélkül

Andris másik szép süllőjével

A zavaros vízben csak UV zöld színnel sikerült halat fognunk

Lassan véget ért a mai peca. A fényváltás időszakában még bíztunk, de sajnos már nem adott több halat a folyó. Megmondom őszintén, én már alig vártam, hogy a fűtött kocsiban melegedjek hazafelé. :o) Kaptunk egy ellenőrzést is, ami jó érzéssel töltött el minket. A Tiszán nekem ez volt az első. :o) Lám, mégiscsak felcsillan a remény, van aki vigyázza ezt a vizet. Akkor még nem sejtettük, hogy sajnos, talán ez volt az utolsó pecánk az erőmű alatt, hiszen az év eleji áradások, kombinálva a területi jegyek körül kialakult fejetlenséggel ellehetetlenítették a tiszai süllőpergetést. Ez évtől pedig a vízkezelő letiltotta a csónakos horgászatot az erőmű és a híd között. :o( Így jövő ősztől újabb süllős helyek után kell majd néznünk, ám biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk majd a saját utunkat a Tiszán lejjebb is. :o)

Úton hazafelé :o)

Végül pedig tekintsétek meg ezt a hangulatvideót tiszai süllős kalandozásainkról: