Decemberben úgy döntöttem, hogy néhány villámpecát szentelek hőn szeretett patakomnak pár röpke óra erejéig. Már gyerekkorom óta járok vissza ide időről-időre kisebb testű rablóhalakra portyázni, sajnos, az utóbbi években egyre ritkábban. Akadt idő, mikor csukákban bővelkedett a kis folyam, aztán süllősebb időszakok következtek. Mostanában azonban inkább sügérekben bővelkedik a patakocska akadókkal átszőtt zavaros vize. Igazi vadvízről beszélünk, mely méretéből adódóan rendkívül sérülékeny. Az őrizetlenség, az emberi barbárság és mohóság, a télről-télre visszatérő halevő madarak tömege sújtja ezt a vizet szinte folyamatosan. Mindenezek dacára évről-évre sikerül itt magamévá tenni egy-egy felejthetetlen, halakban bővelkedő horgászatot. Szerencsére utolsó alkalommal sem kellett csalódnom e vadregényes kis vízben. Lássuk most ennek a kalandnak a történetét! :o)
Gyönyörű színekben pompázó patak-sügér
Gabesz barátommal egy hideg, szeles délelőttön érkeztünk ki a vízpartra. A patak fölé boruló ősfák régi ismerősként köszöntöttek minket. Szinte semmit sem veszített bájából a táj. A levegő annyira friss volt, hogy szinte bántotta az ember városi levegőhöz szokott tüdejét. Ilyen környezetben az ember mindig feltöltődik pozitív energiákkal egy gondterhelt munkahét után. Jókedvűen szereltük össze felszereléseinket. Gabesz ultra-light, jómagam két fokkal szigorúbb összeállítást választottam a rengeteg akadó miatt. Szépen elfoglaltuk pozíciónkat egy-egy kiszögelésben és láss csodát, már szinte az első dobásokra jelentkeztek a falánk sügérek.
Mesebéli táj, mely mindig elvarázsol gyönyörűségével
Az akadók környékén általában érdemes körbenéznünk
A kapások hullámokban érkeztek. Két-három kifogott sügér után a raj szétrebbent, vagy inaktív lett. Ilyenkor arrébb vándoroltunk kicsit és újraindult a cserkelés. :o) A régebben süllőt adó részeken nagyobb gumihalakkal is próbálkoztam, ám a sücik nem nagyon mutattak érdeklődést illegő-billegő gumihalaim iránt, így vissza-visszatértem a sügérrel kecsegtető spotokra. Gyakorlatilag az egész terület végigdobálható pár óra alatt széltében-hosszában. A gyönyörű sügérek folyamatosan támadták a minőségi gumikat. A kifogott halak közül a szebbek faroktőig 23-24 centire nőttek, ám az átlag húsz centiméter körül mozgott.
Az első tenyeres csíkos kis vitéz
Egy kis mohó az aprajából...
... és egy a szebbecskék közül :o)
A műcsalikról is szeretnék pár szót szólni. A 3 grammos chebun felkínált élénk színű Crazy Fish gumik bizonyultak a legfogósabbnak. Különösen az áttetsző-zöld színekben pompázó Allure és Crayfish nimfák és rákocskák hergelték kapásra a csíkos kis ragadozókat, bár az apróbb twiszterek is kapósnak bizonyultak. Kellett az élénk árnyalat, hisz a patak átlátszósága rendkívül alacsony. Általában felpöccintés utáni lehulló ágban jöttek a kapások, különösen a korong nélküli apróbb rákokra, mely agresszív rántásokban, vagy sunyi elnehezülésben nyilvánultak meg és már kezdődött is a sügértánc. :o)
Gabesz barátom az idők során a UL patakpergetésre specializálódott
Szépen szedegette a sügéreket ő is a mai napon
Egy ilyen gyönyörű sügérért már érdemes volt elengedni a Dunát a mai napra
Természetesen az összes kis ragadozó visszanyerte a szabadságát :o)
A Crazy Fish gumiknak nagy előnye továbbá az erős tintahal, vagy rák aroma. A pergető társadalom megoszlik abban a kérdésben, hogy fogósabbak e az ízesített, szagosított gumik. Hát, véleményem szerint, az effajta, kis területre irányuló, lassú peca - a nyammogós sügérkapásokkal - pontosan az a terület, ahol a tuningolt gumiknak megkérdőjelezhetetlen a jogosultsága. Az áttetsző zöld Crayfisht valósággal imádták a sügérek, mi pedig egymás után szedegettük őket, míg el nem teltünk élményekkel. A süllyedő fázisban izgő-mozgó csápok, szinte kapásba hajszolták a falánk kis ragadozókat.
Ízesített Crazy Fish Allure és Crayfish gumik három grammos chebun
Az izgő-mozgó csápokkal ellátott apró rákocskáknak...
... egyszerűen nem tudtak ellenállni a falánk sügérek
Nagy megelégedéssel zártuk a napot. Jókedvűen ballagtunk hazafelé az avar borította erdei úton. Sajnos, a patakpecának és a csapó sügéreknek rendszerint nagyon kevés figyelmet szentelek a blogon. Megpróbálom a jövőben ezt a csorbát kiköszörülni. :o) Addig is legközelebb visszakalandozunk majd nagyobb folyóinkhoz. Elmesélem nektek, hogyan alakult az év vége süllőfronton. Tartsatok velem a következő történet alkalmával is! :o)
A jövőben igyekszem majd valamivel több patak-peca kalandról beszámolni nektek ;o)
