Visszatérés csukákkal

2017. október 29. - Bogyo_bacsi

Kimaradt pár hónap. Igen, a lendület kicsit megszakadt... bedarált a nyolc év folyamatos blogolás monotonsága. Alkotói válság húzta ki lábam alól a szőnyeget. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne kitörni a mókuskerékből, bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Ám ti, kedves olvasok, buzdítottatok, biztattatok és nektek köszönhetően újabb lendületet nyertem... kissé újragondoltam ez egészet. Úgy döntöttem, évi négy-öt írás még lazán belefér, nem terhel le túlzottan és ti továbbra is követhetitek horgászkalandjaimat. Nem fogok nektek csalódást okozni, ugyanis az eltelt hónapok alatt gyönyörű vadvízi halakat, különösen gyönyörű harcsákat és csukákat sikerült horogvégre csalni. Tehát, a film pereg tovább... Visszatekerve az idő fonalát egészen április elejéig, nézzük meg hogyan alakultak az év első csukás próbálkozásai.

csux00.jpgKapitális dunai csuka mélyre törő wobblerre

 

Április elsejét írjuk. Ez a nap a csukás szezon kezdetét jelenti... nekem. Ugyanis, sok specialista már jégveszte óta üti a csukákat a „mindent szabad tavakon”. Gergő barátommal egy mesés szépségű Duna holtágat vettünk célba. Nehéz pálya, az előző évben számos alkalommal beletört már a bicskám. A hosszú, kemény tél után hihetetlen felüdülésnek tűnt, a már zöldbe boruló fák között, a melengető napon haladni csónakunkkal a holtág tükörsima vizén. Mélyen tüdőnkbe szívtuk a városi embernek, szinte bántóan friss levegőt. Élt a víz. Kishalak loccsantak itt is - ott is, néhol még rablásokat is lehetett látni. Érzetük, benne van a csuka fogás lehetősége a mai napban.

csux01.jpgNehéz terep, ám ugyanakkor lélegzetelállítóan gyönyörű is egyben

 

Lassan haladtunk a part mentén. A vízbe borul fák ágai közé szórtuk műcsalinkat, ám kapásig nem jutottunk. Ekkor Gergő egy hitelen ötlettől vezérelve mélyre törő wobblert rakott fel a zsinór végére, majd a meder felé dobta. Szinte az első bevontatások egyikére el is marta valami szörnyeteg a holtág kellős közepén. Agresszív fárasztás vette kezdetét. A kapitális ragadozó többször betört a csónak alá, ám végül sikerült szákba terelni. Nagy volt az öröm. Rögtön mérlegeltük, a mutató 5.8 kilónál állt meg. A Dunán egy ekkora csuka nem mindennapi zsákmánynak számít. :o) Gratuláltam Gergőnek, miközben útjára engedte a csodálatos rablóhalat.

csux02.jpgCsónakban a hatalmas csuka

csux03.jpgGergő barátom nem minden napi zsákmányával

csux04.jpgHatalmas csuka, hatalmas öröm :o)

csux05.jpgZöldülő tavaszi táj

 

Jómagam letudtam a napot egy leakadt csukesszal, és az elkövetkező alkalmak próbálkozásai sem hoztak sikert. Első áprilisi csukámat egy másik Duna holtág zsilipe alatt habzó, kavargó vízből sikerül kipiszkálni. Gumicsizmában álltam a padkán, mikor a kettes forma útonálló, szinte a lábaim előtt törölte le a lassan vezetett kétrészes Blázy Mole wobblert. Gyorsan szákba tereltem a fakó halacskát. Csúnya seb tátongott alsó állkapcsa hegyén, reméljük, hamarosan begyógyul majd. Bár, nem az a méret volt, amiről titkon álmodozom, ám mégis nagy teher esett le a vállamról. Megvan az első áprilisi csuka. Reméltem, hamarosan egy nagyobb fajtársával is összeakadok majd. :o) 

csux06.jpgCsuka vs. Blázy Mole csux07.jpg

Nem óriás ugyan, de az idei elsőm :o)

 

Ám, erre a találkozásra majd egy hónapot kellett várni. Süllőzni indultam az élő Dunára. A sikeres ívásnak köszönhetően valóságos ivadék felhő borította a part menti langókat. A balinok rendre belenyargaltak az ivadékseregbe, hangos loccsanással hívva fel a figyelmet magukra. Sötétedés előtt megpróbálok egyet-kettőt becserkészni belőlük – gondoltam. Egy hatalmas kő mögötti elvágó vizet húztam meg hófehér Mata Fatty wobbleremmel, mikor elemi erővel durrantotta le valami, szinte kiemelés előtt. Rövid zsinóron indult a harc. Először azt hittem termetesebb balinnal találkoztam, de csakhamar egy gyönyörű csuka körvonalai törték át a vízfelszínt. Rövidre próbáltam szorítani a küzdelmet, ugyanis nem rendelkeztem acélelőkével, ám szerencsésen sikerült állkapcson ragadni ellenfelemet. 

csux08.jpgVégül én is nyakon csíptem a hőn áhított dunai csukámat

 

Egy álom vált valóra. Zsákmányomat négy kilósra saccoltam, ám se lemérni, sem normális fotót készíteni nem volt lehetőségem róla, egyedül lévén. A készült képek homályosak lettek, vagy nem adják vissza a hal szépségét, méreteit. Ám, kánikula közeli hőmérsékletben nem kívántam kínozni prédámat a rengeteg fotóval, inkább gyorsan útjára engedtem a váratlan vendéget. Tavi mércével, talán nem tűnik óriásnak, ám a Dunán sokszor évek kérdése, mire összeakad az ember egy ilyen ragadozóval. Gergő zsákmányáról pedig nem is beszélek, ami igazi trófea zsákmány. 

csux09.jpgSzabadsága visszaadatott :o)

 

Hát így teltek az év eleji próbálkozások. Legközelebb tiszai harcsás kalandjaimmal térek majd vissza. Garantálom, hogy nem fogtok unatkozni. :o)

 

Nézzétek meg Gergő csukájának visszaengedéséről készült videót is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr8813086050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása