Október elején lesz kereken egy éve, hogy elhatároztam, elindítom horgászblogomat. Akkor még remélni sem mertem, hogy mi fog kisülni ebből a dologból, de bátran belevágtam. Ez idő alatt közel harminc történettel álltam elétek, ami rendkívül sok munkát, időt és energiát emésztett fel. A blog rendszeres frissítése, a történetek sorokba öntése, illetve a kalandok átélése szinte minden szabadidőmet felemésztette. Ugyanakkor rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőletek, ami megerősítette bennem, igenis van értelme folytatni a munkát. Az idő haladtával a látogatószám egyre nőt és egyre több olvasói megjegyzést írtatok történeteim alá. Ezúton is köszönöm visszajelzéseiteket! Blogom által szereztem néhány új barátot és néhány új horgásztársat. Remélem az elkövetkező időkben is rászolgálok majd figyelmetekre írásaimmal.

 Idén az élő Duna adta a legszebb horgászélményeket

Mostanra több célkitűzés is körvonalazódni látszik írásaim nyomán. Az első, ami magától értetődik, minél nagyobb halak, kiemelkedő fogások történeteinek bemutatása. Ezt idén kedvenc vizemen a tatai Római tavon adatott meg nekem, de a jövőben szeretném több nagy hírű horgásztavon is próbára tenni horgásztudásomat. A második célkitűzés, hogy bemutassam nektek Komárom-Esztergom megye vizeit. Itt nem csak a nagy, intenzíven telepített tórendszerekre, de a kisebb, eldugottabb, neve nincs tavacskákra, folyószakaszokra, patakokra is gondolok. Idén írtam már történeteket a Kecskédi, a Galambász, a Bocska tavakról, de ellátogattam Síkvölgyre, Mocsára és más kisebb tavacskákra is. Ezt a sorozatot mindenképpen folytatni szeretném, még ha nem is tartogatnak számomra olyan kiemelkedő fogásokat, mint a nagy kiterjedésű neves vizek. Harmadik célkitűzésként pedig szeretnék bemutatni nektek minél több vadvízi kalandot. Idén számos alkalommal sikeresen horgásztam a Dunán és holtágain, illetve az Által éren. Ezeken a vizeken estek meg a számomra legizgalmasabb, legélménydúsabb történetek, hisz itt az agyontelepített műanyag lavórban való kotorászás helyett, a vadság és a szabadság érzése lengi be a horgászatot. Az elkövetkezendő időkben szeretnék előállni még több dunai, balatoni és ha az élet megadja, akkor tiszai élménybeszámolóval is.

Végül szeretnék köszönetet mondani pár embernek, aki nélkül a munkásságom ebben a formában nem bontakozhatott volna ki. Szeretném megköszönni Kocikának, a Balaton nagy ismerőjének, hogy a kezdetektől figyelemmel kísérte, tanácsaival segítette írásaimat. Köszönettel tartozok faternak és Gabesznak, akikkel a legtöbb kalandot együtt éltem át, és nagy szerepük volt a sikeres fogásokban. Köszönöm Jimminek, Krisztiánnak és Ricsinek, akik bevezettek a dunai horgászat rejtelmeibe és Lacinak, illetve Mikinek akik sosem szalasztották el, hogy hozzászólásaikkal megfűszerezzék írásaimat. Görbüljön a bot! :o)