Idén a Duna rendkívül szűkmarkúan bánt velem. Nem bővelkedem a tavalyihoz hasonló fogásokban és ez kissé elcsüggesztet. Persze nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen feladja a próbálkozásokat, így az előző heti sikeres keszegfogást követően hamarosan újra a fővárosi Duna parton találtam magamat. Bár, nagyon örültem a bőséges dévér zsákmánynak, mégis ezúttal márnát szerettem volna fogni. A tavalyi évben igencsak belopták magukat a szívembe ezek a harcos folyami békés halak, és elhatároztam, hogy idén többet foglalkozok majd a becserkészésükkel. A sors mégis úgy hozta, hogy csupán szeptemberben tudtam először célzottan rájuk horgászni.

Hajóforgalom a fővárosi Duna szakaszon

Késő délután értem ki az Erzsébet híd alatti kövezésre, ahol az Ördögárok melletti sarkantyú miatt a víz erőteljesen visszafelé forog. Sikerült a remélt helyet elfoglalnom, hiszen ahogy az este közeledik, gyorsan megtelik horgászokkal a vízpart. Szerelékemet a múltkorihoz hasonlatosan ólmos, megharmadolt végfüles szerelékkel láttam el, és a horogra jókora sajtkockát tűztem fel. Szeretek ezzel a csalival horgászni, mert viszonylag kevés géb kerül a horogra és márnát, dévért is szépen lehet fogni vele. Ha gilisztával, csontival csaliznék, két percenként tekerhetném ki a gébeket.

Sajnos a part nem éppen a legtisztább errefelé...

Természetesen a sajtkockát is felveszik időnként a nagyobbacska gébek és így történt ez most is. Mint legutóbbi alkalommal, ezúttal is egy termetes példány kebelezte be először a csalit, nem kis bosszúságot okozva nekem ezzel. Sajnos ez benne van a pakliban, ha az ember békés halat szeretne fogni a Dunán, lépten-nyomon szembe kerül ezekkel a tüskés kis gonosztevőkkel. Miután beállt a sötétség és felgyúltak a város fényei, a gébsereg nyugovóra tért, így jogosan reméltem, hogy a következő vendég már egy érdemesebb folyóvízi zsákmány lesz.

Az első zsákmány természetesen itt is egy géb lett

És egyszer csak megremegett a bot spicce, pont miközben telefonon beszéltem valakivel. Így bal kézzel suhintottam be, és börleszk filmbe illő mozdulatokkal próbáltam elhúzni a fenéktől zsákmányomat. Miután felszabadult jobb kezem is, helyre állt a rend. Így már határozottan tereltem zsákmányomat a parti kövezés lábához, hogy egy hirtelen mozdulattal tarkón ragadjam idei első márnámat.

Megvan az idei első márna 

Rendkívül boldog voltam, hogy sikerült végre horogvégre keríteni egy Marcit. Sajnos nem döntöttem rekordot, hiszen alig érte el a kilós méretet, de a Dunán minden fogott halnak nagy becsülete van. Gyors fényképezés után útjára eresztettem a meglepett sajtevőt és reménykedtem, hogy hamarosan néhány fajtársa követi majd példáját. Kapásom akadt még, de sajnos vagy elakadt a szerelékem, vagy megtépett egy-egy nagyobb példány. Mindenesetre nem sikerült aznap este már több halat partra segítenem.

Nem a legnagyobb példány, de azért örültünk neki...

A szomszéd horgászok viszont nem tétlenkedtek. Először Jani bácsi egy jó két kilós jószágot, majd egy másik csapat egy kétésfeles gyönyörű példányt segített szákba. Sajnos nem fényképeztem le ezeket a kivételes fogásokat, amit utólag nagyon megbántam. Egyedül egy enyémhez hasonlatos példányt kaptam lencsevégre, amit a helyi erők tereltek szákba a jobb oldalamon.

A szomszédoknak sem maradt száraz a szákjuk

... egy szép márna akadt a horog végére

Ahogy közeledett a tizenegy óra, végül visszavonulót fújtam. Nem búslakodtam, hogy szűk környezetemben én fogtam a legkisebb márnát, inkább örültem, hogy ennyi szép halat láttam és ilyen sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Jövő őszelőn újra visszatérek majd ide és biztos vagyok benne, hogy fogok itt még gyönyörű folyami halakat...

Gyönyörű kilátás tárul elénk az éjszakai Duna parton

Szeretnél részese lenni a fővárosi horgászatnak? Klikk ide >>>