Felemás érzések

2013. március 06. - Bogyo_bacsi

Most, hogy térdig gázolunk a rablóhal szezonban, barátaimban felötlött az ötlet, mi lenne, ha egy népszerű csukás vízen tennénk tiszteletünket Várpalota környékén. Ismerem jól a kiszemelt tavat. Kötnek hozzá igen kellemes, és nem túl emlékezetes élmények is a régmúlt időkből. A tóban hemzsegnek a termetes csukák, akár az átlagos vizeken megszokott mennyiségnek a több tucatszorosa is megtalálható itt. Sok népszerű horgász szakíró jár ide bemutatni a csuka horgászatának csínját-bínját, hatalmas halakkal támasztva alá a felvázolt stratégiát. Nos, engem taszítanak ezek a körülmények. Véleményem szerint egy ilyen tavon a csuka horgászatáról nem sokat lehet megtanulni, hiszen minden törésen pihen egy szerencsétlen ragadozó, amit szezononként több tucatszor is megfognak. A csukákat óvó szigorú szabályok is visszásságot keltenek bennem, hiszen csupán a halak elamortizálódását lassító intézkedések szememben. Mégis beadtam a derekamat, táncba vittem az ördögöt, hiszen a srácok szomjazták a sikert és kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)

s201.jpgArany az égbolt, arany a víztükör

s202.jpgÓvatosan eveztünk, nehogy megzavarjuk az álmából ébredező természetet

A vízpartra érve valamennyire mégis megenyhült fagyos lelkem, hiszen csodálatos hajnal fogadott minket. Az erejét próbálgató napkorong egyszeriben aranyba festette a tájat. Csónakunk lassan siklott a tükörsima víz felszínén, széles ívben kerülhetve a bozontos nádcsomókat. Mesés harmónia szállt meg minket, mígnem fel nem bukkantak az egymás utánijában közeledő csónakok. Igen intenzív hajóforgalom volt aznap a kis öbölben. A pár tucatnyi ígéretes hely fölött, mindenhol horgonyzott egy-egy ladik és egymásnak adták át a staféta botot. A pergető horgászok végigpróbálták a szegényes műcsali repertoárt, amit a szigorú szabályok még megengednek, majd a következő állomásra eveztek tova. Nem, ez nem az én világom, tudatosult bennem a gondolat...

s203.jpgAndrás vadvízi túravezetőket megszégyenítő ügyességgel kormányozta csónakunkat

s204.jpgA felkelő nap első sugarai már akció közben találták kis csapatunkat

Na de térjünk vissza a horgászathoz. Lemacskáztunk egy ígéretes álláson, valahol a nyolcadik és tizedik csónak közé furakodva, természetesen tartva a két dobásnyi távolságot. Máté és András „Sandra twistert” akasztottak az acélelőke kapcsába, hiszen ezen a vízen szerintük az jól működik. A biztosnak tűnő stratégiával szembemenve, én termetes vízközt járó gumihalat vettem elő dobozomból, hiszen ha mindenki a „már bevált” műcsalikkal dobál, azokat már bizonyára jól ismerik a sokat tapasztalt ragadozók. A nagyok legalábbis biztosan... Talán negyed órája sem dobáltunk még, mikor Máté halat akasztott. Rövid harc után a csónakban pihegett a nap első fogása egy 2,8 kilós, csodálatosan szép csuka képében. Gyors horogszabadítás, fényképezés, majd indultunk is tovább a következő felszabaduló helyre.

s205.jpgCsuka fordul a haragoszöld vízben

s206.jpgEl ne engedd gyerek, mert nyakon váglak! :oD

s207.jpgCsukafarok

s208.jpgDélidőben sejtelmes ködfátyol borult a vízi tájra

Itt egy 13 centis, többrészes „swimbait wobblert” kötöttem fel zsinórom végére, hátha a csaliváltás meghozza a hőn áhított sikert. És valóban, egy óvatlan pillanatban, mintha valami megbökte volna műcsalimat. Azon nyomban be is vágtam és bizony hal fordult a zsinór végén, de mekkora... Rögtön felszínre tört a hatalmas csuka. Ez csinált ekkora kapást? - lepődtem meg azonnal. Azokon a vizeken, ahol én horgászok egy öt pluszos csuka kicsavarná a kezemből a botot! Ez a példány pedig, mintha nem is élne, úgy hagyja magát a csónakhoz húzni. Pár percig sem tartott a küzdelem, mire kézbe vehettem életem eddigi második legnagyobb, 5,78 kg-os csukáját.

s209.jpgHiába a szép fogás, a körülmények mégis borússá tették hangulatomat

És ez a pontja a történetemnek, mikor felszínre kéne törnie belőlem az euforikus érzésnek, ám ez mégsem történt meg. Úgy éreztem magamat, mint a vadász, aki szarvasmarhát lőtt. Nem tudtam mire vélni a pillanatok alatt megfogott csukát, hiszen minimum negyed órát kellett volna küzdenie zsákmányomnak az őszi hideg, oxigéndús vízben... Mindegy, ez van, nem több. Lehet, már jó párszor ki lett fogva és tudta, kár ellenállni, jól ismerte a forgatókönyvet... Készítettem pár képet és csalódottan csúsztattam vissza a tó haragoszöld vizébe a nap halát. Kétségeimnek hangot is adtam a csónakban, mire megkaptam válaszul, hogy én nem tudok semminek sem örülni... :o)

s210.jpgTermészetesen, mindig az a kép lesz homályos, amin én vagyok a nap fogásával

Hamarosan újra Máté került a figyelem középpontjába, hiszen ismét csukát akasztott. Más tavon egy két és feles kroki szép zsákmánynak számít, de itt messze elmarad az átlagtól. Nem is pepecseltünk vele sokat, pár gyors kép és irány vissza a vízbe. Rendkívül kellemes időnk volt, jobbat sem kívánhattunk volna ősz derekán és a halak is bizony kapókedvükben voltak. Kívánhat e mást magának egy pergető horgász? Valahogy én mégis úgy érzetem, mintha fojtogatnának. Dunához szokott gyerekként nem érzetem magamat otthon a zsúfoltságban, a kiszámíthatóságban.

s211.jpgMáté duplázott piros-fehér színű Sandra twisterjével

s212.jpgA halakkal olyan kíméletesen bántunk, amennyire csak tőlünk telt

A távolban felszabadult egy hely, így ismét útra keltünk. Beton póznák között vertünk tanyát. Most Andráson volt a sor és érezvén a rá nehezedő nyomást, rögtön akasztott is egy kisebb csukát, olyan másfeles formát, de a csónak mellett persze lefordult a horogról. Ez a leghumánusabb, ő így engedi vissza a halat – magyarázta. :o) Kár érte, azért egy fotó erejéig megmutathatta volna magát. Idő közben feltámad a jeges szél, azon nyomban véget vetve a kellemes horgászatnak. Andris minden izmával megfeszülve hajtotta előre a három emberrel túlterhelt csónakot, keresve a kikötő biztonságát. Rögtön felajánlottam, hogy kidobom Mátét a ladikból, némileg megkönnyítve munkáját... Végül azonban arra jutottunk, hogy mégis megkegyelmezünk neki, mivel még nem élt eleget. Így, mindannyian sikeresen partot értünk. ;o)

s213.jpgProfi horgász, de vajon hol van a hal? Lefordult a horogról... :o(

A többiek még erőltették a dolgot, de én úgy döntöttem elég volt a mókából és beültem a kocsiba aludni kicsit. Ilyet nagyon ritkán csinálok a vízparton, de most úgy érzetem, nem maradok le semmiről. Álmomban már a következő hétre tervezett Tisza tavi túránkról ábrándoztam, öblítő csatornák és a holt Tisza partján csatangoltam vadvízi rablókra portyázva. Mire felébredtem, a szél némileg elcsendesedett. Kikászálódtam rejtekemből, majd megkerestem horgásztársaimat, kik éppen a megvadult csónakot próbálták megszelídíteni. A napnyugta még Andrásnak hozott egy akciót, de a kisebb csuka ismét lefordult a horogról. Nem maradt más hátra, mint gyönyörködni egy utolsót a naplemente intenzív színeiben, majd útra kelni.

s214.jpgMester és tanítványa a természet lágy ölén

s215.jpgÉs a csónak megbillen... :o)

s216.jpgA kiszállást is gyakorolni kell még :o)

Felemás érzések keringtek bennem hazafelé zötykölődve. Részben örültem, mert rendkívül szép tájakat csodáltunk meg, különösen a fényváltás időszakában és néhány igazán szép csuka is került a szákba. Mégis úgy érzem, ez a tó nem az én világom. Nem érzem azt, hogy kihívást jelentene számomra egy olyan víz, ahol bárki, minimális energiabefektetéssel megfoghatja a maga kapitális csukáját. Én szeretem megfejteni a körülményeket, megismerni, kitapasztalni a halak szokásait és nyakon csípni a tó, vagy holtág királyát. Nem mondom, hogy nem térek ide vissza többet, ha úgy hozza a sors, de szívem mélyén más szintű kihívásokra vágyok...

s217.jpgA nap megkoronázása lett végül ez a lélegzetelállító naplemente...

s218.jpg... mégis felemás érzésekkel búcsúztam a népszerű csukás tótól

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr235053975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asp01 2013.03.06. 15:21:18

Szia Tom!

Vártam már nagyon az új írást! Bár nem vadvízi hal, fogadd gratulációm, azért nem minden nap fog az ember ilyen halat. Ezt az érzést egyébként én is tapasztaltam már nem egyszer... :)

Üdv Dani

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 15:33:41

@asp01: Szia Dani!

Nagyon köszönöm. A következő történet már a Tisza tavon fog játszódni, bár az ott fogott csuka mérete azért jelentősen el fog maradni az ittenitől... :o)
Próbáltam én is megfogalmazni a kétségeimet... igazából nem a vadvíz-nem vadvíz a probléma, hanem az, hogy más vizeken azért keményen meg kell dolgozni egy-egy iylen halért. Akár évek munkája is lehet. Persze megértem, hogy sokaknak csak kevés ideje van és minimális energia befektetéssel szeretnének kapitális halat fogni, de ez nem az én utam...
Ahogy az utolsó bojlis cikkemben is leírtam.
Üdv.

Tom

asp01 2013.03.06. 15:37:49

@Bogyo_bacsi: Na arra még kíváncsibb vagyok! :D Régóta vágyok már a Tisza tóra... bár kisebb koromban voltunk, de abból már csak foszlányok maradtak meg!...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 15:39:59

@asp01: Dani!

Én is még csak kétszer voltam, de az a szabadságérzés, amit ott és a Dunán tapasztalok, nah, az hiányzott igazán S2-n. És nem csak azért, mert kicsi a tó, mert horgászok kisebb tavakon is. Hanem a zsúfoltság, a sorbanállás a halért... érted ugye?
Üdv.

Tom

asp01 2013.03.06. 15:45:37

@Bogyo_bacsi: Persze, teljes mértékben.

Dani

Clogfly 2013.03.06. 19:40:16

Kíváncsi vagyok, mikor jön az első "okos" hozzászólás, hogy: dehá' most tilalom van, vazzeg! :D
Jól néz ki ez a víz, szívesen lengetnék egyet itt. Az, hogy nem vadvíz, engem régóta nem érdekel. Miért érdekelne? Ha ezen agyal az ember, akkor ott van mindig a háttérben, hogy azért nem "menő" az ilyen víz, mert más ugye mit szól. Na, ez érdekel legkevésbé. Legnagyobb csukámat ilyen vízen fogtam, és az élmény nem volt kisebb, mint ha teszem azt a Balatonon akasztottam volna.

VGabesz 2013.03.06. 20:15:36

Szia Tomi!

Sajnálom a keserédes hangvételt, mindamellett gratulálok a nagy krokihoz! Meg tudlak érteni, de talán kellenek ezek a tapasztalatok. érzések is ahhoz, hogy igazán becsülni tudd a küzdelmesen megszerzett zsákmányt!

András!
Áprilisra szervezzünk egy mocsai támadást és elintézem Neked oda is a csónakot! :)

Üdv!
Gabesz

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2013.03.06. 21:02:36

@Clogfly: ebben most nem értünk 100%-ig egyet! A nagy hal fogása szerintem mindig eufórikus, de azért a természetes víz, vagy mondjuk egy egészséges egyensúlyban fenntartott tó egész más élményt ad. A hasonlat meg, hogy szarvasmarhákra vadászni egészen jól leírja a helyzetet.
Ettől függetlenül szépek a csukák és tényleg! FÚJ TILALOMBAN ILYENRŐL ÍRNI, monyjon le:)

Clogfly 2013.03.06. 21:06:49

@kisgyerek9: Igen, fúúúj! :D
Akkor másképp fogalmazok: inkább horgászok műtavon (és élvezem is), mint hogy egyáltalán ne horgásszak. :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 21:10:43

@Clogfly: Szia Clogfly!

Hát igen, szerencsére annyi anyagom van a tarsolyomba, hogy majd fél évvel le vagyok maradva az időben. Nézzétek el nekem ezt, hiszen egyenlőre még csak októbernél tartok, viszont cserébe egész télen boldogítottalak titeket a sztorikkal.
Mondjuk az is hozzátartozik a dologhoz, hogy van némi előítéletem a vízzel kapcsolatban. Ugyanis történt már meg, hogy telefonos egyeztetés után megjelentünk és azt mondták, mégsem lehet pergetni, mert jövő héten verseny lesz. Egy nap értékes szabi, egy fölöslegesen megtett 150 km es út, a benzinpénz és persze óriási csalódás.
Mondjuk lehet túl kritikus vagyok, de majd 2 hét múlva megmutatom a másik oldalt is. A Tisza tavon kevesebb és kisebb hal jött, de óriási szabadságélmény járt vele... :o)

Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 21:20:14

@VGabesz: Gabesz!

Amúgy történtek szép dolgok is ezen a napon, próbáltam azokat is bemutatni, nem csak a zavaró tényezőket. Csodálatos napkelte és napnyugta, talán az egyik legszebb ebben az évben. Remélem a képek visszaadják a hangulatot... és persze a halak sem voltak rosszak.

@kisgyerek9: kisgyerek9!

Persze ez így van jól, hiszen ez egy szubjektív vélemény és számítok is rá, hogy sokan nem értenek egyet velem. Mégis úgy gondolom, hogy néha a zavaró tényezőket, észrevételeket is beleírom majd a történetekbe, ha úgy tetszik véleményformáló írásokat készítek. Talán ezekre is szükség van manapság...
Talán ezzel a hasonlattal tudtam legjobban szemléltetni mit érzek. Mintha egy kocka tavon pontyoznék... Azokon a tavakon, ahol én horgászok, igen keményen meg kell dolgozni egy 4+ os csukáért. Sokszor évek munkája!!! Így egészen más élmény volt. De azért próbáltam nem lefikázni a tavat, hiszen végül is jól érzetük magunkat...
Üdv.

Tom

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 21:21:55

@Clogfly: Clogfly!

Nem akarlak elszomorítani titeket, de miután befejeztem a csukás sorozatomat, egészen május végéig a süllők lesznek majd a főszereplők. És tilalom ide, vagy oda, a májust egy dunai harcsás cikkel kezdem majd... :oD
Üdv.

Tom

Boo 2013.03.06. 21:28:05

Hát megértelek.. egy ilyen csukától nekem is sírhatnékom támad ...örömömben :-D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 21:29:38

@Boo: Szia Csaba!

Én ritka összetett személyiség vagyok... :oD és nagyon nehéz nekem örömet okozni! :oD
Mondjuk, szombaton egy harcsa jobb kedvre derítene a Derítőn... ;o)
Üdv.

Tom

Boo 2013.03.06. 21:31:01

Nosza rántsuk ki egy harival a mosolyt a szád szélére :-D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 21:39:01

@Boo: Már fenem is a horgokat... ;)
Üdv.

Tom

Kapásjelző 2013.03.06. 22:18:29

Gratulálok a gyönyörű csukához! Képzeld el, ha ez lett volna a rekordcsukád, és úgy okoz csalódást. :D Tessék értékelni a sok jót! Ráadásul gyönyörű vizeken horgászhatsz, amiket hála Neked mi is megismerhetünk. :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.06. 22:22:09

@Kapásjelző: Szia Laci!

Köszönöm. Megpróbálok kicsit pozitívabb lenni majd... és értékelni minden fogást. Amúgy erről a tóról korábban már olvashattatok a blogomon. Íme a cikk:
pecazas.blog.hu/2011/02/23/csukaorszagban_jartunk
Üdv.

Tom

Riderspinblade 2013.03.07. 10:20:31

Grat :) nagyon szép fotók sikerültek :) felemás érzés lehet attól van hogy folyó kihívásai elégitik ki az igényeidet :) :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 10:39:07

@Riderspinblade: Szia Jani!

Hát vadvíz azért teljesen más. A Duna, vagy egy holtág, Tisza tó, Balaton...
Ott azért jóval nehezebb egy ekkora csukát fogni, sokkal nagyobb kihívás. Ismerni kell a helyet, a halak szokásait... :o)
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.07. 21:47:44

Szia Tomi!

Számomra ez egy remek és tanulságos peca volt annak ellenére, hogy 4 kapásomból egy sem lett meg, sőt 2 hal fárasztás közben maradt le. Rá pár hétre javítottam szerencsére...

A vadvíz - kockató kérdéskörben meg szerintem felesleges végső igazságot keresni. Rengeteg fajta motiváció van, ami kivisz embereket a vízpartra. Szabolcs barátom, akivel végigpergettem a gyerekkoromat, most nem hajlandó mást csinálni, csak kockatavakon pontyozni. Mivel napi 16 óra fizikai munkát végez jórészt, neki az okoz örömet, hogy a karosszékből kimászva elvánszorog a botig, fárszt, fotóz, majd visszaül a söre mellé. El lehet ítélni? Szerintem nem. A mai rohanós világban sok embernek nincs módja egy vadvizi kapitális halhoz elegendő "munkát" befektetni a pecába, ezért ennek is van létjogosultsága. Én is 2 hetente jutok el csak horgászni és olyankor szeretek élményeket szerezni. Való igaz, hogy egy nagy természetes vízen nagyobb dicsőség egy szép halat megfogni, de nem ez az egyetlen mérce. Szerintem az a lényeg, hogy NEKED mekkora örömet okoz.

Ezért nincs egy fajta igazság.

Egyébként meg gratulálok, szép hal volt!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 21:58:24

@Halfdane: Szia András!

Igen, megértem azt az álláspontot is, hogy nem mindenkinek van ideje vadvízen horgászni, de figyelj! Többnyire én sem vadvízen pecázok csukára ám! Megfordulok dunai holtágon és a Tisza tavon is, de a legtöbbet bányatavakra, eldugott egyesületi tavakra járok. És ezeknek a tavaknak is egész más az íze, mert bizony itt meg kell keményen dolgozni egy-egy szép csukáért. Sokszor évek munkája, mire az ember fog egy igazán szépet.
Én azt mondom, bárki foghat csukát, sok sikert hozzá, de azok akik nem szánnak rá megfelelő időt, nem vagyok benne biztos, hogy megérdemlik a kapitális fogást. Az S2-n bárki, minimális energiabefektetéssel és kis szerencsével foghat akár 10 kilós csukát is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez így korrekt, még akkor is, ha most pont én voltam a szerencsés.
A másik problémám a zsúfoltság. Szerencsétlen halak igen nagy nyomásnak vannak kitéve. Néhány tó, ahova járok csukázni még kisebb is sokkal, mint S2. De nem 40 pergető dobál rajtuk, csak max 2-3.
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.07. 22:09:08

@Bogyo_bacsi: Ha úgy nézzük, hogy a kockatavak is egy fajta húshorgászatot támogatnak, legfeljebb nem mindenki kilóban mér, hanem fotókban, akkor igazad van. Olyan ez mint felvonóval hegyet mászni. A csúcsot sem mindenki érdemli meg.

Pontosan tudom hogy miről beszélsz. Erről már százszor beszélgettünk. Itt vagyok én akinek 15 maradt ki a pecás életéből, asszem nem elítélhető, ha legszívesebben habzsolnám az élményeket. Most a könnyen jött siker megadja számomra az elégedettséget. Mondom, MOST. Szűkös időmben és zilált életemben most nem a "nagy falatokat", a nagy kihívásokat hajkurászom, hanem a (majdnem) instant sikert. A kockatavi pontyozásból 1 év alatt elegem lett, majd eljutok oda is, hogy elkezdek nagyobb kihívásokra vágyni.

Nem biztos hogy a nagy hal fogását mindenkinél ugyanolyan mércével kell mérni. Az a lényeg, hogy neked szubjektíve mennyit ér. És ez nem attól függ, hogy hány balfék pózol kockatavak partján kapitális halakkal.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 22:22:20

@Halfdane: András!

Nézd, én az első pergetett csukámat nagyjából 14 éves koromban fogtam. Azóta az eltelt 20 évben több száz csukát fogtam anélkül, hogy EGYSZER IS ÁTLÉPTEM VOLNA A 3 KILÓS ÁTLAGSÚLYT!!! Például faternak ez többször is sikerült, nekem nem. Mégis kitartó voltam és nem csüggedtem, pedig úgy érzetem, engem nem nagyon szeretnek a csukák... :o) És tavaly előtt ráéreztem valamire, néhány apró változtatás meghozta az elő 4+ os krokit. Ezt az évet már az akkori tapasztalatok birtokában indítottam és bizony nem kis sikerrel. 6,5 5,8 és 4,6 volt a három legnagyobb kroki három különböző tavon. Persze, lehetett volna ennél sokkal nagyobb siker is, ha nem ott próbálkozok, ahol, hanem olyan tavakban, ahol több a csuka, mint a víz.
Nos, mint tudod nekem minden második horgászatom a Dunán történik meg. Itt igen soványka az eredmény. 3 horgászatból minimum 2 tuti betli. Mégis kitartóan járok ki, mert az itt esetlegesen megfogott szép süllő, harcsa, vagy márna számomra minden koca tavi csukaóriásnál többet ér...
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.07. 22:30:44

@Bogyo_bacsi: Tomi, ez Te vagy. Más meg mást tart fontosnak. Tulajdonképpen mindenkinek igaza van.

Azt azonban nem vitatom, hogy a nagy vad vízen fogott hal mindenképpen nagy szó, értékes fogás, nagy teljesítmény. Van aki ezt keresi, van aki meg azt, hogy a kevés idejében jól szórakozzon...

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 22:40:23

@Halfdane: Persze, egyetértek, csak azt tartanám a helyes útnak, ha mindenki végig járná azt a szamárlétrát, amit én is végigjártam. De ma már lehet nagy csukát, nagy pontyot, amurt fogni. Csak fel kell keresni a megfelelő tavakat és kész...
Tudod nagyon sok horgász van, akinél kimaradtak a gyermek kori úszós, fenekezős, csalihalas lépcsők és egyből pergető specialista lesz. Vegyen bármilyen drága cumót, sosem lesz olyan jó horgász, mint aki kitapasztalta minden lépcsőfokát a horgászatnak...
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.07. 23:06:21

@Bogyo_bacsi: Tomi, épp erről beszélek, hogy nincs egyedüli helyes út. A te utad nem helyes, hanem inkább konvencionális. Pl. kétlem, hogy az összes amerikai sügeres profi végigjárta a szamárlétra összes fokát, holott nem fér kétség hogy jók abban amit csinálnak.

Miért ne lehetne jó pergető, aki egész életében ezt csinálta? Attól hogy nem ismeri a pontyok táplálkozási szokásait még nem lesz rosszabb horgász, csak specializáltabb a tudása. Te magadat úgy definiálod, mint aki nem specialista. Van aki meg specialistának tekinti magát és így boldog.

Az viszont biztos, hogy nem a cucca teszi a horgászt...:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 23:13:05

@Halfdane: András! A vízparton minden összefügg mindennel. Sok esetben a békés halak viselkedése nagyban meghatározza azt is, hogy a ragadozók hol és mivel táplálkoznak. Folyóvízen ennek különösen nagy a jelentősége. Véleményem szerint minél professzionálisabb ismeretekkel rendelkezik valaki, annál könnyebben el tud igazodni ebben az összetett világban. Nagyon sokat számítanak a megérzések és a kreativitás is... majd meglátod nyáron a Pón! ;o)
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.07. 23:15:28

@Bogyo_bacsi: Bár már ott lennénk...:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.07. 23:16:48

@Halfdane: Meg kell várni, míg megérik a gyümölcs, mielőtt leszakítod... ;o)
Üdv.

Tom

Pergi94 2013.03.07. 23:38:06

Na jóestét:D
Az eddigi kommenteket olvasva, nekem az szúrja egy kicsit a szemem, mintha a vadvizekre rá lenne sütve, h kevesebb a hal bennük... és ez sajnos a nagyobbakra igaz is, de mégsem ettől természetesek.. A teljesen természetes állapot az, ha egy víz nincs is horgászva és ezt viszonylag jól modellezik a catch'n'release vizek. Ezzel pedig csak azért jár a horgászok tumultusa és az újra meg újra kifogott halakkal, mert túl kevés ilyen víz van. A kisebb természetes vizek között azonban lehet találni alig háborgatottakat, amiken hasonlóan könnyű sok és nagy halat fogni (én az ilyeneket szeretem legjobban,gyanítom nem vagyok egyedül) Ezeken vad halakra lehet horgászni, mégsem olyan nagyrészt a szerencsén múlik a siker. Jobban belegondolva a horgászvizeket nem lehet rendesen elkülöníteni, úgy, h pl vadvíz-mesterséges víz, mert a folyók is szabályozott, kotort mederben folynak, a tisza-tó is egy mesterséges tározó és szokták is telepíteni mindegyiket... ebből kiindulva, egy napijegyes kistározó vagy bányató hala is ugyanolyan vad, mint az ottaniak, ha a víz ökológiailag rendben van és ott nevelkedett fel, mondjuk egy alapozó ivadéktelepítésből, vagy az első telepített halak ivadékaiból, de ez sajnos kisméretű vízen csak catch'n'release mellett lehetséges...
Szóval összegzésképp bár abban igazad van Tomi, hogy általánosan sokkal nagyobb ráfordítást igényel pl egy nagy csuka az általad említett vizeken, mint pl az S2n de egy-egy fogás értékét nem csak a hely típusa határozza meg, hanem még számtalan dolog és mégis minden halnak örülni kell, mert bárhol, bármikor lehet betlizni is!:)
Asszem ebben a "kis szösszenetben" minden benne van, ami eszembejutott, kíváncsian várom ki-mit fűz még hozzá! Üdv!

Pergi94 2013.03.07. 23:39:30

(Hú... most, hogy nézem ez egy picit hosszú lett, sorry)

Halfdane 2013.03.08. 00:13:42

@Pergi94: Szia Pergi! Szerintem te most megint egy másik megközelítést vetettél fel, ugyanis a vizek állapota, ökológiai helyzete egy újabb szempont. Tomi inkább a horgászközpontú értékre akar kilyukadni. S2 nemcsakhogy cnr tó, de egyenesen tele van hordva nagy csukákkal, ami megintcsak nem természetes állapot. Bár ismernék olyan vadvizet elérhető közelségben, ahol ilyen sűrűségben találhatók a csukák, szívesen meglátogatnám.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.08. 09:04:59

@Pergi94: Szia Pergi!

Üdvözöllek a blogomon!
Igazad van, a tavak többségébe ragadozókat nem telepítenek, vagy csak igen kis mértékben, így javarészt az állomány saját erőből fejlődik és ha a tó nincs kifosztva, fennáll a természetes egyensúly. Én kifejezetten szeretek ilyesféle bányatavakra, egyesületi tavakra járni csukázni, főleg, ha a helyiek javarészt pontyoznak, igen nagyra nőhetnek meg a csukák.
A problémám az S2-vel, hogy a tó mértetéhez képest igen bőséges csukaállomány, igen nagy nyomásnak van kitéve. Amikor mi voltunk ősszel kint, szinte minden törés fölött állt egy csónak. Gondolhatod, hogy a területéhez ragaszkodó csukákat szezononként akár tucatszor is megfogják. És ekkor már tulajdonképpen ugyanarról beszélünk, mint a kockatavi pontyozásról. Instant élményszerzés! Nem csoda, hogy a halak iszonyatosan óvatoan kaptak, és alig küzdöttek a zsinór végén. Gondolom az én csukám is már számtalanszor csónakba lett emelve...
Pont te mesélted, hogy Harsányban mi történt hasonló körülmények között... megbetegedett, lefogyott az állomány végül.
A másik problémám meg, mint fent írtam, a minimális erődeszítéssel megszerezhető kapitális hal ténye. Én úgy gondolom, aki csak ünnepnapokon veszi a fáradtságot, hogy kimenjen horgászni, az nem érdemli meg a kapitális csukát... de ez már csak az én szubjektív véleményem.
Nem, gond, ha hosszú a gondolatmenet, van hely a lap aljáig... ;o)

@Halfdane: András! Azt azért nem állítottam, hogy bele lett hordva a sok nagy csuka a tóba, hiszen én már 4 éve is horgásztam S2-n és már akkor is nagyon jó csukás víz volt és akkor sem lehetett már elhozni a halat. Akkor még nem volt ekkora divat a pergetés és nem volt ekkora nyomásnak kitéve a tó. Az esetek többségében rajtunk kívül csak egy-két pergető volt ott. Akkor nagyon tetszett a tó. Amióta új kezelőhöz került, illetve a pergetés divatos horgászmódszer lett, ez azóta változott meg. És leszögezem, a dunai helyeinkről is azóta szorulunk ki...
Üdv.

Tom

Pergi94 2013.03.08. 18:48:37

Az a baj ezekkel a kérdésekkel, hogy ahány féle pontból indítom a gondolatmenetem, annyi féle eredménye van... és ha csokorba szedem ezeket, már tele is van ellentmondással:D A lényeg, h úgy gondolom, hogy egy egy fogás értéke vagy egyszerűbben szólva, hogy mennyire örülök neki nálam nem csak a helyszínen múlik, hanem hogy mennyire volt tudatos, mennyire múlt a tapasztalataimon és az ügyességemen. Ennek persze az egyik tényezője a helyszín is, de változó, hogy milyen mértékben... S2-n pl nagyobb teljesítmény lett volna aznap kivenni egy 2 kilós csukit, amikor 4en betliztünk, mint a tiszatavon aznap, mikor egymás után akasztgattam a csukákat... Szóval szerintem különösebben nem érdemes tavakat így "diszkriminálni", miközben azt a nagy általánosságban igaz különbséget sem vitatom, amit Tomi emleget. Csak azt tudom még ismételni, h minden halnak örülni kell!:D Én így teszek:) Üdv!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.08. 20:17:20

@Pergi94: Pergi!

Nem baj, azért van ez a fórum, hogy vitatkozzunk különböző témákról és amíg kulturált kerékvágásban megy az eszmecsere, addig csak jó dolgok sülhetnek ki belőle... :)
Mindenkinek igaza van valahol és hozzáteszem, azért örültem ennek a csukának is... ;o)
Mindazonáltal szerintem ilyen témákról is kell beszélni nem csak mindig arról, kinek milyen méregdrága felszerelése van...
Az én horgászataim mindig tudatosságra épülnek, még ha nem jönnek be a számításaim akkor is...
nyilván, ha nem eszik a hal, akkor nehéz bármit is kezdeni a helyzettel.
Sajnos, a Tisza tavon idáig ilyen fogási mennyiséget nem sikerült megtapasztalnom, de majd ősszel elnézünk együtt arrafelé is... ;o)
Üdv.

Tom

jimmba 2013.03.08. 21:31:31

Sziasztok! Látom jó témáról beszéltek.
Elolvastam az eddigi hozzászólásokat és tényleg mindenkinek részben igaza van.
A tavi pecát én személy szerint,már egy jó ideje kerülöm.
Valóban örülni kell minden fogásnak,de azért nekem még gyerekként sem jelentett akkora örömet a tavi peca,mint a Dunai. Gondolom nem kell mondani,hogy amúgy hol fogtam több halat.
Pergi94-nek a tudatos fogásban igaza

jimmba 2013.03.08. 21:38:08

A gépem megkattant. Tehát onnan folytatom,hogy Pergi94-nek igaza van a tudatos fogással kapcsolatban.
Nem mindegy,hogy süllőzés közben esik be egy szép csuka,vagy tudatosan csukára készültünk és úgy sikerül becsapni a ragadozót.
A tavakról még annyit,hogy ott a legtöbb helyen ki kell fizetni a halat,ha elakarod vinni. Ezért szépen visszaengedik a halakat. Dunán vagy más élővízen amit fognak már viszik is. Az sem számít,ha méret alatti.
Így persze,jóval kisebb az esélye még egy tapasztalt pecásnak is elejteni élővízen egy kapitális halat.

Üdv. Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.09. 20:04:06

@jimmba: Szia Jimmy!

Az én szememben a pergetés legmagasabb foka a folyóvízi süllőzés és harcsázás. Persze, ez is szubjektív... :oD
Az a szép, hogy ahány ember, annyi féle gondolkodás, de valahol mégis megértjük egymást.
Amúgy a történethez annyit hozzáfűznék, hogy a fogás nagyon is tudatos volt. Nem csak hogy csukát akartam fogni, hanem kifejezetten nagy csukát, nagy méretű, a mások által alkalmazottól eltérő mozgású műcsalival és bizony be is jöttek a számításaim.
A vadvizek szerelmeseinek meg az elkövetkezendőkben egy Tisza tavi és négy dunai pergetős történettel fogok kedveskedni... ;o)
Üdv.

Tom

Largemouth 2013.03.12. 12:38:38

Szia Tomi!

"kellett egy tapasztalt horgász is a csónakba... :o)"
Először is köszönettel szeretném kifejezni magam, nem kellett volna, de örülök, hogy elismersz! :D
Tetszik a cikk, jó volt újra az írásod által átélni az élményeket... Bár szerintem léteznek S2-nél sokkal nagyobb kockatavak is, de ebbe ne menjünk bele, mert látom ezt már "kifiléztétek"...
Gratulálok a csukádhoz is, ismét egy szép darabos példánnyal kerültél szemtől szembe. Én úgy gondolom, hogy a krokid azért nem küzdött olyan elemi erővel, mivel, ahogy a képen is látszik, mellévágott a csalidnak, és elég érzékeny helyre a kopoltyúja közelében akadt meg, és ez okozhatott a halnál egy sokk közeli állapotot, aminek eredménye az lett, hogy könnyen megadta magát... Sajnos, viszont a csónakban bepótolta az elmaradt izgalmakat... Eddig pár darab csukát fogtam ebből a tóból, de nálam kivétel nélkül mind becsülettel küzdött. :)
Várom a Tisza tavi történetet, ha jól emlékszem ott szakadt meg András sikertelen szériája, egy nem mindennapi hallal. :D

Máté
largemouth. blog.hu

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.12. 12:51:20

@Largemouth: Szia Máté!

Hát, a fene tudja miért nem küzdött. A tavaszi nagy csukám hasonlóan akadt és azt sem volt piskóta kifárasztani. Nagyobb csukáknál amúgy elég gyakori az ilyen akadás, főleg túlpergetett vizeken. Gyanakvóak, nem rontanak rá egyből a prédára, mellévágnak, játszanak vele. Persze, egy-két fogásból nem lehet általánosítást levonni...
András betli szériája a mai napig tart, így az a törpeharcsa nem került bele a történetbe. Mindenesetre egy alkalommal már el lett sütve ez a poén, nem akarom, hogy minden írásom a betliző mesterhorgászról szóljon. :oD Inkább majd megtöltöm a saját fogásaimmal... ;o)
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.13. 11:23:59

@Largemouth: Máté, ha visszaemlékszel arra a pecára amikor ketten voltunk ott, az én első, nagyobbik csukám is úgy jött ki mint egy darab fa, meg is lepődtem. A második aztán csinálta a grimbuszt, kitett magáért. Ki tudja mi az oka ennek, lehet az is amit Tomi mond, de lehet beteg, jóllakott a hal, vagy nemrégiben megfogta más is és még mindig fáradt. Amúgy a külső akadás szerintem kevésbé fáj a halnak, az én tapasztalatom szerint erősebben küzdenek a kívülről akasztott halak.

@Bogyo_bacsi: Tomi, azért sikerrel megtörtem novemberben a betlit. Mivel nem rendelkezem évtizedes pergető tapasztalattal, akár a betli is sok tanulságot hordozhat számomra, én is sokat tanultam belőle. Reméljük a tanultakat idén már tudom kamatoztatni.

Ha meg már a kóstolgatásnál tartunk, akkor kénytelen vagyok megemlíteni, hogy hogy nyivákoltatok a csónakban amikor le kellett engedni a horgonyt. Kipirosodó kéz, meg mittudomén. Mintha angolkisasszonyok közé csöppentem volna hirtelen. De legalább kölcsönös lehetett az oltogatás...:D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.13. 13:34:29

@Halfdane: András!

Abban az esetben, ha megtörted a sorozatot, akkor új sorozat kezdődött... ;o)
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.03.13. 13:39:20

@Bogyo_bacsi: Nénikéd! 2 peca az még nem sorozat...:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.03.13. 14:03:49

@Halfdane: Egy hosszú sorozat kezdete... ;)
Nah, jó majd lemész Délegyházára aztán kibogarászól pár fekát... Ott még a legbénábbak sem betliznek... ;)
Üdv.

Tom
süti beállítások módosítása