Lassan vége az áprilisnak, de a legnagyobb kaland még előttünk állt, hiszen Roli barátommal és kisfiával, Marcellal egynapos túrát terveztünk a Tisza-tó nádastengerére. Már türelmetlenül vártuk, hogy begördüljünk az Albatrosz kikötő udvarára és csónakba pattanva, a falánk ragadozók nyomába szegődjünk. Öblítőcsatornákon, holt Tisza ágakon át vezetett utunk. Némán csodáltuk az ébredező természet zöldbe hajló színeit, miközben csónakunk némán siklott tova a mesebeli tájon. Valami fennkölt érzés kerített hatalmába minket. A tavasz illata, az új élet ébredése valósággal átjárta a levegőt. Éreztem, egy ilyen nap nem végződhet kudarccal. Ma biztosan vár ránk valahol pár pompás rablóhal, csupán meg kell őket találnunk.

Már zöld ruhába öltözött az ébredező természet

Hátrahagyva a nagyváros zaját, béke és nyugalom járta át lelkünket

Célunk a Hordódi Holt-Tisza volt, ahol évekig nem lehetett horgászni. Amikor feloldották a tilalmat, valóságos csuka paradicsom fogadta itt a sporttársakat, de sajnos, nagyon gyorsan kirámolták belőle a szebbeket. Így, mikor legutóbb jártunk ott, javarészt méret körüli példányok akadtak csak horogra. Ám, nem kis meglepetés fogadott minket, mikor az élő Tiszáról ráfordultunk a holtághoz vezető csatornára, ugyanis a zsilip zárva volt, megfosztva minket az odajutás lehetőségétől. Improvizálni kellett tehát... úgy döntöttem, hogy egy olyan morotvát fogunk meghorgászni, ahol ezidáig még nem jártunk. Hosszú út vezetett a kiszemelt vízterületig, ám megérkezve kissé megkönnyebbültem. Kezdődhet a horgászat! Elkezdtük a nádszél sematikus átfésülését, de több órás próbálkozás sem vezetett sikerre, így tovább álltunk egy szomszédos nádasöbölbe.

Jókedvből sem volt hiány

Harmadik állomásunk már igazán ígéretesnek terepnek tűnt. Nem csak a nádasfalak előtt elterülő akadós rengeteg tette izgalmassá a pályát, hanem a tény is, hogy élt a víz. Megriadt, menekülő kishalak csobbanására, rablások zajára kapkodtuk tekintetünket. Ha itt nem fogunk csukát, akkor hol? Úgy helyezkedtünk a csónakban, hogy én utolsónak tudjam megdobni a pályát, nem fosztva meg barátaimat a lehetőségtől. Zárójelben megjegyezném, hogy utolsó Tisza-tavi túránkon megkaptam, hogy azért én fogtam a legtöbb csukát, mert elől helyezkedtem el a csónakban. Nah, persze... higgyék csak ezt a pancserek. Most megmutatom, hogy hátulról is megfogom a halat, ha kell. :o) Efféle dolgokon morfondíroztam magamban, miközben visszafelé dobtam egy vízből ágaskodó akadó felé, amit már társaim megvallattak az imént. Billegve húztam el a vasat az ágak előtt, mikor akkora ütést kaptam rá, hogy majd ki csavarta a kezemből botomat a beköszönő idegen.

Kezeim köz tartom eddig fogott legnagyobb vadvízi csukámat

Keményen küzdött, de végül én nyertem a csatát :o)

Csuka táncolt a horgon, de milyen csuka... elemi erejű kirohanásokkal, bukfencekkel, dupla szaltókkal borzolta idegeimet a hatalmas fenevad. Egyszer még a horgonykötelet is megkerülte, bizonytalanná téve ezzel a csata kimenetelét. Szerencsére Roli ügyesen megoldotta a problémát. Nem túlzok, a küzdelem közel negyed órája zajlott már... még soha sem találkoztam ilyen erőtől duzzadó krokival. Méreteit csodálva is magabiztosan fárasztottam zsákmányomat mindaddig, míg fel nem bukkant a feje előttünk. Te jó ég... hiszen csak az orra csücskében tartja a horog hegye halamat, még rendesen bele sem fordult a kampó ága. Most kezdtek csak el remegni lábaim, miközben csukám újabb bukfenccel próbált kitérni a kiemeléstől. Végre becsúsztattam ujjaimat a kopoltyúfedő alá, de mélyre nyúlva megéreztem fogainak tapintását, így rögtön elengedtem. Roli! a grippet gyorsan! Barátom selejtes halkiemelő eszközéből visszacsobbant a csuka a vízbe, de még mindig tartott a horog... szinte láttam ahogy tágul az akadás helye.

Ádáz tekintetű csúcsragadozó

Gyönyörű színek, telt alkat... hibátlan trófea

Elő az én gripemet! - kiáltottam kétségbe esetlen. Az utolsó pillanatban sikerült berántani a hatalmas ragadozót a csónakba, miközben az össze-vissza karcolt Lutra kanál kiesett a szájából. Hajszálon múlt ugyan, de győztünk! :o) Elképedve csodáltuk a hatalmas fenevad méreteit. 77 centiméter faroktőig és súly gyanánt kereken öt kilót mértünk. Ugyan nem eddigi legnagyobb csukám, de a vadvízi toplistámon a csúcsra tört. Színei mélyek, erőteljesek, alkata telt, vaskos... páratlan trófea. Néhány gyors kép és videó, majd óvatosan visszahelyeztük a vízbe zsákmányomat. Miközben lassan, méltóságteljesen elúszott, mérhetetlen boldogság járta át lelkemet. Jöttem, láttam, győztem, hogy Julius Caesart idézzem. :o) Az érzés az arcomra volt írva, ha megnézitek a kalandról készült videót, láthatjátok. :o) Most már egy kívánságom maradt csupán. Szerettem volna, ha barátaim is fognának valamit ezen a csodás napon.

A visszaengedés sem volt kérdéses

Mindössze ennyi műcsalit viszek magammal, ha csukázni indulok

Ám a történetnek itt még nincs vége. A morotva egy újabb szegletébe érve, valóságos rablásparádéra lettünk figyelmesek. Mondtam Rolinak és Marcinak, most bizony ők következnek, és némán figyeltem, ahogy rádobnak az ígéretes helyre. És BUMM, Roland támolygóját is elmarta valaki. Rövid, de intenzív fárasztás következett, ám gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nem csuka nyúlt rá a blinkerre, hanem egy szebb forma balin. Többszöri kitörés után sikerült grabancon ragadnom a megvadult fenekeszeget, amely igen csak mélyre nyelte a műcsalit. Ám, ügyesen megszabadítottuk őkelmét a kolonctól és útjára engedtük. Roli kissé csalódottan jegyezte meg, hogy egy csukának jobban örült volna, de biztosítottam róla, hogy még lehetősége csukát is fogni a jövőben és azért egy ilyen kiló nyolcvanas forma balin sem piskóta. :o)

A napot Roli zárta ezzel a gyönyörű, acélos színű balinnal

Csodálatos nap állt mögöttünk. Nem minden alkalommal horgászhat úgy az ember, hogy a feje fölött réti sasok repkednek. Ám, a közelgő vihar miatt arra az elhatározásra jutottunk, hogy hátunk mögött hagyjuk a halat tartó helyet és a kikötőhöz közelebb keressük menedéket. A Füredi Holt-Tiszán kötöttünk ki végül, de a sűrű nyárfaszösz paplantól nem igazán tudtuk meghorgászni ezt a részt. Úgy döntöttünk végül, hogy pár órával a sötétedés előtt már abbahagyjuk a horgászatot, de így sem panaszkodhattunk. A mai napon nyakon csíptem Tisza-tavi álomcsukámat, amire már olyan régóta ácsingóztam és persze barátaim sem maradtak fogás nélkül. Már alig várom az őszi viszont találkozást. Remélem, legalább ekkora élményekkel kedveskedik nekünk újra a Tisza-tó. :o)

Köszönjük az élményeket Tisza-tó! Ősszel újra találkozunk :o)

És most tekintsétek meg a kaland élménybeszámolójáról készült videó összeállítást: