Novemberben igen szép süllőfogásokkal ajándékozott engem és barátaimat az öreg folyó. Gumival és wobblerrel is egyre-másra kerültek horogvégre a szebbnél-szebb tüskés hátú haramiák. Kíváncsian vártuk hát a folytatást. Vajon, ha beköszönt a decemberi hideg, megmozdulnak majd a testesebb példányok is? Ám, a természet ismét tréfás kedvében járt és lehűlés helyett egy erőteljes felmelegedéssel és emelkedő vízszinttel találtuk szembe magunkat. Ha ezt dobta a gép, akkor ezt a helyzetet kellett megoldani. Bár kellemesebb pulóverben pergetni, mint vastag termoruhában, kesztyűben és csuklyában, számítottam rá, hogy ez bizony nem a nagy süllők időszaka lesz... és sajnos, igazam is lett végül.

Téli, kietlen dunai kövezés a hajnali napfényben

Edmund barátommal kora reggel érkeztünk a folyópartra. Bár a hőmérséklet nem volt fagypont alatt, az erőteljes széllökések mégis alaposan megkeserítették a dolgunkat. Mivel a kiszemelt kövezésen még nem találtunk egyetlen horgászt sem, a legjobb helyeket sikerült elfoglalnunk. Hamarosan meg is érkezett az első kapás egy agresszív koppintás formájában. Mikor bevágtam, rögtön érzetem, ez nem olyan méretű ragadozó lesz, mint amiről álmodozok, csupán egy 35 centis növendék süllő ficánkolt előttem a felszínen, miközben grabancon ragadtam. Nyomtam egy barackot a fejére, majd útjára engedtem szegény kis párát, gyarapodjon csak még mire újra találkozunk.

A decemberi felmelegedés csupán kisebb süllőkkel ajándékozott meg

A fent említett gyerek süllőn kívül mást nem adott a hajnali időszak, így napközben a csukákat hajkurásztuk a közeli öbölben, illetve felugrottunk a Visegrádi hegyekbe egy fokhagymás pisztráng ebédre. :o) Mindig nagyon jól esik a meleg étel, ha az ember egész nap a vízparton lődörög. :oP Sajnos, csukákkal nem hozott össze a szerencse, de sötétedésre ismét felkészültünk lelkiekben a süllőkkel való találkozásra. Az első kapás újra nálam érkezett, de a kis haramia bizonyára nem boldogult a négy colos, méretes gumihallal. Úgy gondolom, hogy amelyik süllőnek ez a műcsali túl nagynak bizonyúl, az inkább maradjon is a vízben. :o)

Sosem lehet tudni, mire szottyan kedvük a mai napon

Ezután Edi percei következtek. Először szájba vágott egy, az előzőeknél jobb tüskés hátút, de sajnos a partig nem jutott el hala. Nagyon sajnáltam, pedig ez lett volna rövid horgász pályafutása első dunai süllője. Ám, ő mégsem keseredett neki… sőt, inkább elragadta a harci szellem és ennek eredményeképpen a fényváltás perceiben újabb ragadozót akasztott. Ezúttal azonban nem hibáztunk, segítettem neki kiemelni eddigi legnagyobb, 44 centis süllőjét. A gratuláció után zsákmánya természetesen visszanyerte szabadságát. Így van ez rendjén, úgy gondolom. ;o)

Edi 44 centis rekord süllője a nap végére futott be

A kitartás meghozta gyümölcsét:o)

Ezt követően egy másik Duna szakasz felé fordult a figyelmem. Jimmy barátom több igen szép 40-45 centi közötti kősüllőt zsákmányolt az élő folyón, így gyorsan megbeszéltünk egy közös támadást a környékbeli köveken. Igaz, én nem kősüllőre pályáztam, hanem inkább nemes rokonából szerettem volna horogvégre keríteni párat, de azért nagy duzzogva elfogadtam volna én is egy ilyen kapitális kövest. Ám, az időjárás megint tréfát űzött velünk. A karácsony előtti napokban egy szál pólót, esetleg pulóvert kellett csupán felvenni horgászataink alkalmával, hiszen a hőmérséklet majdnem hogy nyáriasan melegnek bizonyult.

Gyönyörű dunai kősüllő a kiemelés előtti pillanatokban

Bizony, egy ilyen köves sokunknak egyéni rekordunk lehetne

Nem is kellett sokáig dobálni, hogy kapásig jussak. Az első hal most is nálam akadt horogra, de bizony ez a süllőcském sem volt termetesebb, mint előző heti zsákmányom. Nyilván, nem ekkora süllőket szerettem volna fogni, de ilyen viszonyok között minden fogásnak örülni kell. Érdekes volt viszont pöttyös mintázata… nem akarok hülyeségeket írni, hogy ez mitől lehet, én haltetűre tippelnék. Aki tudja, írja le kommentben! :o) Pár gyors képet készítettünk prédámról, majd csobbant is vissza a zöld habokba. Sajnos, nagyobb halat számomra nem szánt a sors ezen a napon, de azért nagy elszántsággal dobáltam végig a már régóta ismerős szakaszokat.

Pöttyös süllőcském

Azért az sem gyakori, hogy karácsony előtt egy szál pulóverben pergessünk

Bezzeg Gábor barátom elcsípett egy szebb példányt a nehéz körülmények ellenére is. Rövid kurjantással jelezte felém, hogy halat akasztott és bizony ezt már fárasztani is kellet, nem csak úgy feldobta magát a felszínre. A part mellett egy ötven centis süllő körvonalai robbantották szét a vízfelszínt. Szép, egészséges dunai fogast tarthattunk a fényképezőgép lencséje elé. Az igazat megvallva kicsit irigykedtem barátomra, szerettem volna még én is egy hasonló példányt nyakon csípni idén. Ám sajnos, ez nem a mai napon adatott meg… :oP

Gábor barátom zsákmánya már az a méret volt...

... amivel én is elégedett lettem volna ebben az ínséges időszakban

Sebaj, ami késik, az nem múlik. Tudtam, ez az enyhe idő még nem az igazi… ám, nem kell sokat várni már, hogy beköszöntsön a fogcsikorgató tél, mikor már csak a legkitartóbb horgászokat lehet megtalálni a Duna partján és bizony akkor jön el majd a jó süllők ideje. És nem is kellett csalatkoznom megérzéseimben, mert a karácsonykor megérkezett masszív fagy és szép fogásokkal ajándékozott meg minket. De ezt már csak a következő történetben mesélem majd el nektek… :o)

A közelgő lehűlés azonban már jobb süllőkkel kecsegtetett