Február második felére végleg elengedtük a süllőzést. A beköszöntő felmelegedés és az enyhe áradással bezavarosodó víz végérvényesen lezárta az amúgy sem túl eseménydús téli gumihalas szezont. Ám, az új körülmények új lehetőségeket szültek. Ahogy elmaradoztak a koppintós kapások, egymás után jelentkeztek horgainkon az ébredező bajuszosok. A hónap végére világosan kirajzolódott, mely gödrök, törések adják a harcsákat ebben az évben a Duna érintett szakaszán. Igaz a zöme nem volt túl nagy példány, de mindig benne van a pakliban egy-egy jobb harcsa megakasztásának lehetősége is. Ugyanakkor a két-három kilós bajuszosok is kemény, brutális kapásokat produkáltak az előttük lebegtetett gumihalra, illetve csónakba emelésüket is rendkívüli élmény volt átélni ez után, a kapásban sivár időszak után.

Az év első harcsája agresszíven vert oda az orra előtt ellibbenő neon-zöld gumihalnak

Verőfényes február végi napon szálltam csónakba Zozó barátommal, hogy a Duna harcsáinak nyomába eredjünk. Az elmúlt évhez hasonlóan, idén is rendkívül enyhe volt a február, ami általában kedvez a gumis harcsapergetésnek. Régebben úgy volt köztudott, hogy a harcsa télen nem igazán fogható, de a süllőre irányuló gumihalas pergetés közben időről-időre beköszönő bajuszosok határozottan cáfolják ezt a hiedelmet. Bizony a harcsák ilyenkor is csipegetnek. Igaz, nem olyan intenzitással mint tavasszal, de ha megkordul a gyomruk, az előttük ellibbenő gumihalnak nem igen tudnak ellenállni. Sőt, ha a csillagok együtt állnak, és egyszerre érkezik a felmelegedés egy enyhe áradással, illetve a víz is veszít némileg tisztaságából, olyan parádéban lehet részünk, amilyen a tavaszi-nyári időszakban is ritkaság számba megy az öreg folyón.

A kis harcsa is harcsa!!!

A gumihal korongját halam gyomrából kellett kihúzni :o)

Ilyenkor ha megtaláljuk a harcsákat, nagy eséllyel foghatunk többet is közülük. Ám, a horgászat ebben az időszakban rendkívül rapszodikus. Ha jó időben vagyunk jó helyen, hatalmas élményekkel gazdagodhatunk, de akár egy hétig is néma csend lehet ugyanitt, ha a körülmények nem stimmelnek. A mai napon egyelőre minden jónak tűnt, mindketten éreztük a fogás esélyét, de végül olyan parádéban volt részünk, ami igen ritka felénk. Mintegy tucat kapás érkezett kettőnknek bő egy óra alatt, miután rálopakodtunk az utolsó, legígéretesebb törésre. Az első harit én fogtam meg, ami izomból törölt oda 4 colos gumihalamnak. Igaz, nem volt nagy, 60 centit mértünk faroktőig, mégis nagy öröm volt kifogni az év első harcsáját. :o) Néhány gyors fotó után útjára is engedtem a kis mohót.

Négy- és hatcolos gumihal variációk harcsára, erős VMC jiggel

Ezután Zozó percei következtek, mintegy három kisebb bajszit fogott hasonló méretben. Rendkívüli módon élveztük a horgászatot, nagyjából minden második kapás akadt meg. Sokszor érezni lehetett, ahogy a harcsa ráfordul a gumihalra és végig simul testével a zsinóron. Sokan állítják, hogy halfajunk vadászatában nincs szerepe a látásnak. Bizonyára zavaros áradásban ez így is van, de tiszta, vagy fél-tiszta vízben nekem más a tapasztalatom. Voltak napok amikor kizárólag fehérrel és voltak napok, amikor kizárólag zöld tónusú műcsalikkal fogtunk. Általában mindig valamely műcsali méret és szín kiemelkedően működött adott napon. Amikor az ember alatt ott tanyázik több tucat harcsa, kiváló lehetőség nyílik a vezetési technika és a műcsalik próbálgatására. Ám, ne higgyétek, hogy a halak a gödörben pihentek. A kapások irányából szépen lehetett érezni, ahogy a bajszik lassan a part felé mozognak, esetleg később vissza a meder felé, majd eltűnnek.

Zoli barátom első fogása

Ezen a napon kifejezetten a zöld különböző árnyalatai működtek

Az ötödik ragadozót újra nekem sikerült horogvégre kerítenem. A jig a hal szájának alsó felébe fúródott. Ez az akadás típus igen gyakori a tél végi időszakban. Ilyenkor a harcsa az állával a fenékhez szorítja a lebegtetés utolsó fázisában a műcsalit. Nagy örömmel vettem kézbe második fogásomat. Valamivel nagyobb volt, mint az előzőek, 70 cm-t mértünk faroktőig. Fontos az is, hogy csak egyértelmű kapásra vágjunk be! Előfordul, hogy az ember áthúzza a fenéken pihenő halon a jiget. Alkalmas felszereléssel tisztán lehet érezni, hogy miről van szó. Ha ilyenkor bevágunk, nagy eséllyel akad kívülről zsákmányunk, így ezt semmiképen se tegyük. Inkább a hallal való érintkezés után emeljünk még egy ütemet, mert gyakran ez a harcsa is ráfordul még a műcsalira és jó eséllyel megfogható. Persze ahhoz, hogy az ember ezeket az apró trükköket alkalmazni tudja, sok tapasztalat kell, hogy a háta mögött álljon. A mai napon szerencsére étvágyuknál voltak a harik és minden kapás szépen akadt.

Nagyobbik harcsám hetven centisnek bizonyult faroktőig

Télen igen gyakori az alsó akadás, ilyenkor a harcsa a mederhez szorítja állkapcsával a gumihalat

A nap lassan lebukott a horizont mögött. A kellemes, tavaszias időjárás hirtelen eltűnt és a sötétséggel beálló hideg rögtön éreztette velünk a tél jelenlétét. A szürkület utolsó perceiben Zozó megütötte a nap halát. Igen jó erőben volt ellenfele, még a horgonyt is fel kellett szedni, nehogy elfogyjon a vékony, 0,10-es fonott zsinór. Kíváncsian vártuk mi bukkan majd fel előttünk a habokban. Végül egy méteres márványos alakja törte át a vízfelszínt. Párszor megpaskoltam a fejét, majd mikor már nem reagált, egy határozott mozdulattal megragadtam állkapcsát és csónakba emeltem. Gyönyörű példány volt, olyan nyolcasra saccoltuk. Ez a fogás bizony feltette a koronát erre az eseménydús napra. Tapasztaltabb barátom megerősített benne, tucatnyi kapás és hat kifogott harcsa ritkaságszámba megy errefelé. Tehát, a szerencse is mellénk szegődött rendesen ma délután.

Zozó végül megütötte a nap halát...

... olyan nyolcas formára saccoltuk a sötétedéskor beköszönő bajuszost

Zoli harcsája végül feltette a koronát erre a csodás napra

Elégedetten szálltunk partra egy ilyen élménydús kaland után. Egyből találgatni kezdtük, hogy vajon minek köszönhető a mai parádé. Felmelegedés, kisebb áradás, zavarosodó víz, légnyomás változás... talán mindegyiknek jelentős volt szerepe. Mindenesetre az elkövetkezendő napokban már hallgatott a víz, hogy egy szűk héten át még csak kapásunk sem akadt ugyanitt. Ám a kitartás végül meghozta gyümölcsét és sikerült horogvégre keríteni olyan példányokat is, amelyek már nem mindennaposak a Dunán. Volt amelyik kijött és volt amelyik nem... ám, ezt már csak a következő történetben fogom nektek elmesélni, addig is nézzétek meg a kalandról összevágott videós élmény beszámolót! ;o)

Alkonyat az öreg Dunán

És íme, a videó: