A nyughatatlan horgászember lelkében mindig ott motoszkál az ismeretlen vizek, új területek felderítése iránti vágy. Persze sokkal kényelmesebb olyan helyekre menni horgászni, ahol már megtapasztaltuk a dörgést és a fogás tutinak mondható, mégis jól esik időről időre próbára tenni a szerencsénket egy-egy új élményekkel, új kihívásokkal kecsegtető tavon, vagy folyószakaszon. Persze a kalapban a siker mellett mindig ott van a kudarc lehetősége is... Az áprilist java részt e szellemben történő, úttörő horgászatoknak szántam. Már türelmetlenül vártam az egymást követő hévégéket, hogy meglátogassuk a Pest megyében található Háziréti tározót, illetve a Tata szívében elhelyezkedő Cseke tavat. Megvallom őszintén minkét horgászatot illetően nagy reményeket tápláltam, mégsem jöttek úgy be a számításaim, ahogy előre gondoltam.
Erdővel borított hegyek mögött kelt fel a nap a Háziréti tározó mögött
Hajnal hat órakor érkeztünk meg a Pilisvörösvár közelében elterülő Háziréti tározóhoz. Bár a tó hat órakor nyit, mégis úgy tűnt későn értünk a helyszínre, a halőrház előtt hatalmas tömeg tolongott. Először arra gondoltam, hogy talán horgászverseny lehet a tavon, de aztán leesett a húsz fillér, itt egy átlagos szombati napon ez a normális. Nagyon nehezen találtunk magunknak helyet, hisz a horgászok öt méterenként teljesen lefedték a partszakaszt. A tó halőrház felőli területén foglaltunk állást. Mivel fater Tatabányán felejtette a horgászfelszerelésem nagy részét, a szomszéd sráctól kellett horgászbotokat kölcsön kérnem, amit ezúton is köszönök Gábornak. Így alakult, hogy most pecáztam életemben először feeder bottal. Apró etetőkosár, kis horog és giliszta csali került a zsinór végére, míg másik pálcámmal fixen rögzített ólmot és egy szem pelletet röpítettem be a tó közepe felé.
Egyik botom feeder, a másik bojlis. Elég bénán néz ki, de az élet ezt hozta
Az első kapásra nem is kellett sokáig várni. Valami erőteljesen megrázta a rezgőspiccet. Rögtön kapásra emeltem botomat és nagy élvezettel fárasztottam ki első háziréti pontyomat. Be kell, hogy valljam, kis potykákra, keszegekre sokkal élvezetesebb ezzel a módszerrel horgászni, mint a dorong bojlis botokkal. Fényképezést követően visszacsúsztattam két kilós tükrösömet a tó hideg vizébe. Szomszédjaim majdnem sokkot kaptak az eset láttán, ezzel vettem rajtuk elégtételt a sok keresztbe dobásért. :o)
Szép kerek két kilós tükrös az első látogató
Megfürdettem a késő tavaszi napfényben :o)
A következő kapás szintén finom szerelékes botomra érkezett. Miután besuhintottam, azt hittem, nincs hal a zsinór végén, de végül a partnál egy gyönyörű fél kilós dévér feje bukkant fel. Rendkívüli módon örültem ennek a fogásnak, hiszen dévért már igen hosszú ideje nem köszönthettem a horgomon. Természetesen ő is csobbant vissza a habokba. Nagyon megtetszett, ez a számomra még új horgászmódszer, a jövőben szándékomban áll jobban megismerkedni a feeder botos technikával. Véleményem szerint olyan tavakon, ahol inkább kisebb testű halakra lehet számítani, vagy a kapások nagyon óvatosak, ez a módszer sokkal hatékonyabb lehet a hagyományos fenekezésnél. A dunai márnázások során szintén érdemes lenne két erősebb feeder botot bevetni, hiszen a kapások sokkal látványosabbak rajtuk, mint a vastag teleszkópos botokon.
Már nagyon régen nem fogtam dévérkeszeget...
... ezért nagyon örültem ennek a fogásnak
Ekkor még úgy tűnt, hogy egy fogásokban bővelkedő napnak fogunk elébe nézni, azonban az időjárás áthúzta a terveinket. Reggel kilenc óra körül, az addig csendesen fújdogáló szellő, orkán erejű szélviharrá erősödött. A pontos dobás és a kapás észlelése leküzdhetetlen kihívássá vált minden, az elemekkel dacoló horgász számára. Ilyen hideg szélben az ember már azt kívánja, bár csak ne lenne kapása, hisz a nedves hal megfogása, vagy a kéz megmosása a hideg vizes vödörben olyan kínnal ér fel, mintha egyszerre ezer tűt szúrnának az ember bőrébe. Sajnos a távozás mellett kellett döntenünk annak ellenére, hogy fater még partra segítette a maga becsület potykáját, amely képes volt olyan bátor kapást produkálni, hogy a viharos szélben is észre lehessen venni a rángatást. Ember tervez, Isten végez. Pedig a tó, a zsúfoltsága ellenére, nagyon tetszett nekem. Még egy szép tíz kilós jószágot is szemrevételeztünk, amit egy ügyes horgász csípett el a törzsállományból. Talán majd legközelebb több szerencsével járunk Háziréten...
Az időjárást leszámítva kellemes volt Háziréten horgászni
Mitsubishi reklámarc ponttyal :o)
Egy héttel később, már az időjárás sokkal barátságosabbra fordult. El is határoztuk, hogy kinézünk a tatai Cseke tóra. Én még sohasem horgásztam itt, de türelmetlenül vártam, hogy felfedezzem ezt a vizet is és egy élményekben gazdag beszámolót írjak róla internetes naplómba. A halőrházzal átellenes parton sikerült elhelyezkednünk. Szerencsére szomszédaink nagyon kedvesek voltak, így minden gond nélkül befurakodhattunk az egyik, még alkalmas szabad résbe. A nap kitartóan sütött le ránk, mi pedig élveztük a tavaszi napfény fürdőt.
Kapásra várva a Cseke tavon
A halak fogását tekintve már egyáltalán nem volt ilyen szívmelengető a helyzet. Csak nem akart jönni az a fránya kapás. Próbálkoztunk gilisztával, pelletekkel, különféle ízű etetőanyagokkal, de nem akart megtörni a jég. A hajnalból délelőtt lett, a délelőttből, pedig lassan délután, de horgászatunkat még mindig nem koronázta siker. Három óra körül, arra riadtam, hogy kapásjelzőm vadul táncol a zsinóron. Rögtön bevágtam és kifárasztottam a nap egyetlen pontyát, egy két kilós tükröst. Nagyon megörültem a fogásnak, hisz legalább a becsület halat sikerül megfogni, ám derűm egyhamar borúra fordult...
Végül csak sikerült megfogni a tatai becsület halat
Alighogy betettem a halat a szákba és kezet mostam, odalépett hozzám a helyi halőr és kérte az engedélyemet. Mondtam neki, hogy szívesen a rendelkezésére bocsájtom, de a halat, amit ebben a pillanatban fogtam, még nem írtam be. A válasz szinte sokkolt engem: A kifogott halat rögtön be kell írni! Hogy van a szabály? Mondja fel a szabályt! Mondja fel újra a szabályt! Fényképezni volt idő, beírni nem? Azt akarja, hogy megbüntessem? - kárálta. Akkor a meglepetéstől nem tudtam kellőképpen lereagálni az eseményeket, de most már tudom, a szabály így szól: A kifogott és megtartani kívánt nemes halat a fogást követően azonnal, vagyis a horgászat folytatása előtt be kell írni. Persze ezt lehet többféle képen értelmezni, de egy biztos, hogy a horgászatot még nem folytattam, mivel a botomat még nem dobtam vissza. De amúgy is miről volt szó? A halőr a hátam mögött állva végignézte a hal kifárasztását, szákba tételét és mielőtt még beírhattam volna közbelépett, hogy megmutassa ki a főnök ezen a tavon.
Itt még felhőtlen boldogságban úsztam, de örömöm egyhamar tovaszállt...
Még ha eltelt volna tíz perc és még mindig nem jegyeztem volna be zsákmányomat fogási naplómba, vagy netán a botomat visszadobva ücsörögtem volna a parton, azt mondom, neki lett volna igaza, de így másként nem tudom minősíteni a dolgot, mint egyszerű faragatlanságot. Úgy beszélt velem, mint egy bűnöző rapsiccal, akit sikerült lefülelnie. Mintha szükségem lett volna arra a nyomorult kétkilós pontyra, mikor évente több, mint háromszáz kiló halat fogok ki és engedek vissza, megkímélve életüket. Úgy gondolom, hogy az indokolatlan keménykedés inkább imponálásként szolgált annak a hölgynek, akivel a tó körül sétált. Mivel sem a tőlem jobbra, sem a tőlem balra horgászó sporttársakat nem ellenőrizte, mi több a szákba sem nézett bele, ezt a fellépést a személyem ellen történő durva és szakszerűtlen támadásnak tartom. Leszögezem, szomszédaim ugyanígy vélekedtek a történtekről.
A soha vissza nem látásra!
Azt gondolom, hogy ha a horgászatnak vannak etikai szabályai, akkor a halőrzésnek és horgászokkal való beszédmodornak is kereteket kéne szabni. A halőr feladata a szándékosan szabályt szegő, vagy engedély nélkül horgászó rabsicok megfogása, nem pedig a becsületes horgászok megalázása, kínos helyzetbe hozása. Nem szabad elfelejteni, hogy nem mi, horgászok vagyunk az ellenőrökért, hanem ők vannak értünk! Egyébként a fogott halat végül természetesen bejegyeztem, a kedves halőr kolléga távozása után, a fogást követő pár percen belül, még a horgászat folytatása előtt. Ezek után mondanom sem kell, el is ment a kedvünk a további próbálkozásoktól, és angolosan távoztunk a Cseke tóról. Szerettem volna egy kedves, a tavat barátságosan bemutató történetet publikálni erről a vízterületről, de zárószóként csak annyit tudok mondani: Ide soha többé nem térünk vissza horgászni és nektek sem ajánlom!