„Ez a harc lesz a végső!” - dúdolgattam magamban, a még gyerekkoromban, utolsó generációs úttörőként tanult dallamokat, miközben a látóhatáron lassan feltűntek a bokodi hőerőmű óriás, piros-fehér sávos kéményei. Amikor ide érkezik az ember, mintha egyszeriben a régmúlt szocialista időkbe térne vissza. Az egész tavat belengi az iparosodás és az urbanizáció érzése, ahogy elhaladunk, az annak idején még a bányákból csencselt gerendákból megépített, vízen álló kunyhók hada mellett. Az erőmű kifolyójához érve nagyot dobban a lakótelepi ember szíve, hiszen a betontól betonig kijelölt horgászterület ismerősként köszönti a szürke falakhoz szokott horgászt. És ez most nem az irónia helye. Ennek a mesterséges környezetnek is van egyfajta bája, akár az ősvadonnal körülölelt természetes vizeknek. Nem rosszabb itt horgászni, nem jobb, csupán egyszerűen más.

A bokodi erőmű két szarvával ontja magából a fehér füstöt

Nem véletlenül választottam kora tavaszi horgászatunk színhelyéül a bokodi erőmű hűtőtavát. Az ipari épületből kifolyó meleg víz a téli időszakban is ébren tartja a tó lakóit. Így, míg más tavak még álmukat alusszák a vastag jégpáncél alatt, itt már javában tart az idény. Igaz, majdnem sokkot kaptam, amikor meghallottam a napijegy árát, ami aránytalanul borsosnak mondható a megyében, mégis jókedvvel foglaltunk helyet a meleg vizes kifolyó csatorna végében. A mellettünk lévő álláson Zoli és kisfia Balázs vallatták a vizet, kiket Fater már régebbről ismert. Így beszélgető társaságunk is akadt erre a kellemes, napfényes kora márciusi napra.

A túlsó oldalt végig saját tulajdonban álló stégek övezik

A stratégia viszonylag egyszerű volt. Mivel kárászozni jöttünk Bokodra, a hagyományos etetőkosaras szerelékre és a gilisztával csalizott horogra esett a választásom. A kapások gyakorisága miatt azonban az egyik botomat mégis idővel pellettel csaliztam fel, hisz a kényszerű téli pihenőben eltunyult végtagjaim még nem vették fel a fordulatszámot a két bottal való kárászozás kíméletlen tempójához. Rendkívül sok kapásunk volt, de a legtöbb csupán amolyan belerántás jellegű odavágás volt. Szinte lehetetlen volt elcsípni a tetteseket. Azért fél órát követően csak partra került az év első hala egy duci karász személyében.

Az év első hala, egy duci kis kárász lett

Kapásra várva...

A délután is hasonlóképen folytatódott. Villám kapások és elszalasztott lehetőségek. Időnként sikerült elcsípni egy-egy karcsit, de sok le is akadt a horogról a part közelében. Közben egy „sporttársra” lettünk figyelmesek, aki egy rendkívül nagy halat cipelt egy fekete nejlon zacskóban a parkoló felé. Megkérdeztük, hogy mekkora a zsákmány, hiszen a tóról hét kilósnál nagyobb potykát nem lehet elvinni. Hat és feles, de sietek, elviszem haza aztán jövök még ki később... - válaszolta a spori miközben tovább ballagott a szemre jó tízplusszos tükrössel. Lám, itt is sajátosan értelmezik egyesek a szabályokat...

Fater is kényelembe helyezte magát

 Apám is megfogta szezonnyitó halát

Zoliék eredményesebbek voltak nálunk, hiszen finom szerelékkel jóval több kárászt sikerült partra parancsolniuk. Sőt, Balázs két szép másfél kiló körüli potykát is fogott feeder botjával. Lehet bölcsebb lett volna nekünk is finomítani a készségünket, de a kicsit több karcsi megfogásának lehetősége annyira nem kecsegtetett minket. Jobban esett sütkérezni a napon és csak néha-néha besuhintani a tréfás kedvű kárászoknak. Mindenesetre nagyon ügyes horgászokat ismertünk meg újdonsült barátainkban.

Balázs feederrel fogott első pontya

 Akcióban a szomszédok

Összességében egy nagyon jó hangulatú délutánt töltöttünk el a Bokodi hűtőtó partján és bár kiemelkedő méretű halat nem sikerült fogni, ez betudható csupán pár órás próbálkozásunknak, illetve a tél során berozsdásodott reflexeinknek. Mindenesetre nagyon érdekes vízzel ismerkedtünk meg ezen a hétvégén. Úgy gondolom, érdemes lesz ide többször visszatérni a jövőben, hiszen a meleg vizes befolyó kora tavasszal nagyon jó horgászati lehetőségeket nyújt a hideg időjárást jól tűrő, szívósabb sporttársaknak.

Balázs második gyönyörű potykája

Szokatlan tájelem a Bokodi Erőműi Hűtőtavon