Február utolsó heteiben a szeszélyes dunai vízállás ismét a meghorgászható szint közelébe apadt, így nem volt kérdéses, a tilalom beállta előtt még újra lehetőségünk nyílik nyakon csípni néhány csodás téli süllőt a hömpölygő folyamból. A zord hideg még mindig nem engedett szorításából és bizony az időjárás sem járt a kedvünkben, ugyanis egy rendkívül csapadékos, havas-esős hétvége állt előttünk. Cseppet sem szívmelengető érzés a februári embertelen hidegben nyakig ázni, de talán ezek a napok nyújtják az utolsó lehetőséget a szezonban egy gumihalas támadásra az öreg Dunán, hiszen a tavaszi áradások beálltával az ajtók bezáródnak előttünk, talán egészen május végéig. Tudtam, nem fogom kihagyni ezeket a napokat, legyenek a körülmények bármennyire is barátságtalanok.

Gumihal fogta szépség díjas téli süllő

Havas lett a kobakom :o)

Twisterekkel is érdemes próbát tenni. Bizonyos típusok szépen mozognak a sodrásban

Gábor barátom előző napokban igen szép fogások hírével csigázott fel engem. Új helyeinken sikerült néhány igen szép süllőt horogvégre kerítenie. Idegesen bámultam az internetes időjárás előrejelzés radarját, és arra a megállapításra jutottam, bizony a fölöttünk lévő esőfelhők, talán mire megérkezek már átúsznak a vidék fölött. Gyorsan összepakoltam felszerelésemet, majd vonatra pattantam. Az ablakból végig a szürke eget kémleltem. Az célállomáson megnyugodva realizáltam, bizony a felhők már tovaszálltak, így jókedvvel kapkodtam lábaimat, hogy minél előbb az ígéretes kövezéshez érjek.

Süllőfogak által megnyomorított lila flitteres twister

Köpcös dunai süllő

Mire összeraktam botomat, már Jimmy is megérkezett, így a szokásos módon, egymástól némileg eltávolodva kezdtük korbácsolni a vizet. Nem telt el sok idő, mikor barátom jelezte, halat akasztott. Fényképezőgépemet gyorsan előkotortam táskámból, majd rohantam megörökíteni az eseményeket. A megakasztott süllő nem volt ugyan kapitális, talán olyan harmincöt centi körüli, de télidőben minden pergetett halnak örülni kell a Dunán. Így, készítettem róla pár frappáns képet, majd Gábor megszabadította a horogtól és óvatosan visszahelyezte a vízbe a nap első zsákmányát. Ha ilyen gyorsan került horogvégre az első halunk, még lehet akármi a mai napon... – konstatálta barátom.

Jimmy barátom hibátlan szépségű fogása

És szabadsága visszaadatott

Nagy önbizalommal dobáltunk tovább, váltogatva a különböző típusú gumihalak színvariációit, de a következő kapásig bő másfél órát kellett várni. Ekkor Gábor újabb süllőt akasztott, ezúttal már egy tisztességes méretű példányt. Ismét a segítségére siettem és grippemmel partra emeltem a csodaszép, másfél kiló körüli tüskés hátú jószágot. Jimmy ezt a példányt sem érezte kellően nagynak, de én fél karomat is odaadtam volna egy ilyen gyönyörű zsákmányért. Készítettem pár fotót horgászról és prédájáról, majd végül ez a példányt is útjára engedtük. Igazán szép zsákmánynak számít két ilyen csodás dunai süllő pár óra dobálás alatt...

Ez már süllő a javából :o)

Természetesen ő is ment vissza a jeges vízbe

Gumihal variációk süllőre

Sajnos, rám nem mosolygott aznap a szerencse, műcsalijaim érintetlenek maradtak, de cseppet sem bántam, hiszen az előző hónapokban a Duna engem is gyönyörű halakkal ajándékozott meg. Ezek most Gábor pillanatai voltak, és én ugyanúgy örültem barátom sikerének is, mint a saját fogásaimnak. Bár, a süllő tilalomig még volt egy bő hetünk, a pár nap múlva beköszöntő tavaszias idő és a megáradó Duna elvágta tőlünk a folyóvízi gumihalas pergetés lehetőségeit. Azért még másnap kaptam egy telefont, hogy hajnalban egy szép süllő ismét elesett kedvenc helyünkön. Ez lett a szezon utolsó rablóhala hőn szeretett folyónkon. Legközelebb nyárelőn látogatok majd el újra a környékre és akkor már bizony a wobblerek kapnak majd újra főszerepet a zsinór végén.

Ebfogak szorításában

A szezon utolsó gumis süllője