Öt nap a Pó deltában

2013. augusztus 21. - Bogyo_bacsi

A harcsa horgászata már régóta piszkálta a fantáziámat, de ez idáig még nem volt alkalmam, lehetőségem komolyabban belekóstolni. Minden évben horgom végre akad ugyan két-három bajuszos, de sosem beszélhettünk tudatos, célzott harcsahorgászatról. Januári gumihalas dunai fogásom is tovább csigázta bennem az érdeklődést, mígnem megszületett az elhatározás, ezen a nyáron ellátogatunk majd a Pó deltavidékére, hátha sikerül némi tapasztalatot szerezni e számomra még járatlan ösvényeken. A felkészülés nem kis erőfeszítéseket kívánt. Kiválasztani és beszerezni a megfelelő felszereléseket, rengeteg utánajárással, keresgéléssel járt. Sokszor külön boltba kellett menni horogért, külön boltba úszóért, vagy ólomért. Az út megtervezése sem volt elhanyagolható logisztikai teljesítmény, különösen, hogy a túratársak személyében is esett némi változás még az utolsó pillanatokban is. Ám, végül felnőttünk a feladathoz és sikerült áthidalnunk minden felmerülő problémát.

podelta01.jpgA Pó folyó szépsége leginkább a mi Dunánkhoz hasonlítható, de némileg más a karaktere

Egy napsütéses júniusi hajnalon érkeztünk Taglio Di Po-ba, ahol két vendéglátónk Józsi és Hajni nagy szeretettel fogadtak minket. Barátságos apartmannal, tökéletesen felszerelt csónakokkal, korrekt ügyintézéssel és segítőkész hozzáállással találkoztunk, csak jókat tudok mondani szállásadóinkról. Öt nap és öt éjszaka harcsahorgászat állt előttünk, ezért egy alapos pihenővel kezdtük a túrát, hogy a közelgő éjszakára némileg visszanyerjük erőnket. Józsi első alkalommal kijött velünk a vízre és útbaigazított minket, merre induljunk, mire figyeljünk, milyen technikákat alkalmazzunk. Minden tanácsát megfogadtuk, mert bizony, ha az ember nem hallgatja meg a tapasztaltabb véleményeket, könnyen hoppon maradhat végül az ismeretlen terepen.

podelta02.jpgÖt nap is kevés volt rá, hogy felfedezzük a delta teljes környékét

podelta03.jpgIdőnk nagy részében a pergető módszer mellett törtünk pálcát

Sokakban téves kép él a Póról… az internetes videókat böngészve azt hinné az ember, hogy itt halból van a kerítés is, de ez bizony tévedés. Vadvízről beszélünk, akárcsak a mi Dunánkról és bizony minden egyes harcsáért igen keményen meg kell küzdeni. A Pó csak a legkitartóbb, legszívósabb horgászokat ajándékozza meg kincseivel. Véleményem szerint, aki sikeresen kíván harcsára horgászi ezen a vízen, az alábbi területeken kell tapasztalattal bírnia: pergetési gyakorlat, folyóvízi ismeretek, csónakvezetési tapasztalat és a harcsa viselkedésének, biológiájának elméleti ismerete. Nekem, parti horgász lévén, elsősorban vízi alkalmatosságunk irányításában voltak hiányosságaim, ettől tartottam a legjobban és nem ok nélkül. Egy folyamatosan apadó, igen gyors folyót fogtunk ki, ami harcsapergetésre cseppet sem a legideálisabb terep. Ráadásul, a hideg tavasz miatt elhúzódott az ívás, amibe most június elején nagy eséllyel futhattunk bele, borítva ezzel minden stratégiát…

podelta04.jpgItt sem könnyű harcsát fogni, minden halért bizony keményen meg kell dolgozni

Alapvetően két lehetőség kínálkozott számunkra. Vagy csatornára megyünk horgászni, ahol nagy eséllyel foghatunk több kisebb harcsát naponta, vagy a nagy folyót vesszük célba, ahol kevesebb, de darabosabb példányokra számíthatunk. Mi az utóbbi lehetőséget választottuk, kocáztatva azt is, hogy egyáltalán nem fogunk semmit sem a rendelkezésünkre álló öt éjszaka alatt. Módszernek az éjszakai csurgós pergetést választottuk, némi napnyugta előtti kuttyogatással megfűszerezve. Minden nap újabb és újabb területeket fedeztünk fel, nem ültünk rá egy-egy szakaszra akkor sem, ha előzőleg több kapásunk is volt a környéken. A cél egyértelműen a tapasztalatszerzés és a lehetőségek felmérése volt. Persze, ha sikerülne néhány szép harcsát fogni, az már csak hab lenne a tortán…

podelta05.jpgA műcsalikat illetőleg is alaposan felkészültünk

Az első éjszaka katasztrofálisan telt. A rendkívül erős sodrásban igen nehéz volt irányban tartani a csónakot. Össze-vissza pörögtünk, mint a ringlispil. :o) Hiába, a tanulópénzt meg kell fizetni… ennek ellenére már a túra ezen szakaszán is sikerült szinte mindenkinek kapásig jutnia a csapatból. Egy lapos sóderzátonyon találtuk meg a harcsákat és többször elcsorogva mellette, sorozatosan ütötték wobblereinket, de valahogy nem akadt meg egyik sem. Én több, mint négyszer vágtam luftot! Hogy miért így történt arról lehetne vitatkozni… véleményem szerint kis harcsák támadták műcsalijainkat, pohárnyi fognyomot hagyva rajtuk emlékül. Egy emberes bajuszos már gond nélkül ledurrantotta volna ezeket a tizenhárom centis fahalakat. Viszont, sikerült felderítenünk számos lehetőséget, melyeket a nagy folyó kínált számunka az elkövetkező éjszakákra.

podelta06.jpgAmikor eljött az est, hangtalanul csorogtunk tova a vadregényes part mentén

Második napra némileg lassult a sodrás, így már kevesebb gondunk akadt a megbokrosodott csónakkal. Szellemként siklottunk a part mentén, a fák, bokrok által szabdalt részbe pöccintgetve műcsalijainkat. Alapvetően elmondható, hogy a harcsa a vízbe csobbanó wobblerre reagál. Az esetek nagy részében vagy beesőre durrantottak oda, vagy az első pár tekerésben volt benne a kapás. Ennek az éjszakának, már úgy gondolom, sokkal kiforrottabb technikával és konkrét elképzelésekkel ugrottunk neki, de az ismét jelentkező kapásokat még mindig nem sikerült harcsára váltani. Számomra azonban egyértelműen körvonalazódott, jó úton járunk és csak idő kérdése mikor találkozunk egy emberesebb bajuszossal, aki már nem hibázza el a célt. Az éjszaka derekán egy brutális harcsafárasztásnak lehettünk tanúi. Egy, a hídlábaknál vertikálisan mártogató olasz horgász hatalmas harcsát akasztott. A megvadult óriás úgy húzta a csónakot a fekete éjszakában, mintha az robbanó motorral száguldott volna. A sporttárs akkorákat nyögött, miközben felszínre erőltette halát, mintha legalábbis szült volna. A harcsa pedig farkával olyanokat csapott a felszínen, hogy az az egész tájban visszhangzott. Falfehéren hallgattuk, ahogy beerőltette a csónakba hatalmas prédáját és feltettük a kérdés: Mi vajon mihez kezdünk, ha netán ekkora halat akasztunk majd?

podelta07.jpgJani 61 centis balinja a Dunán sem mindennapi zsákmánynak számít

A harmadik napon egy teljesen új pályát választottunk, ahol a sekély vízbe dőlt hatalmas ágak és a víz fölé nyúló füzek bármit rejtettek kusza akadójukban. Már első csorgásra is két kapásom esett, de ezek most más jellegűek voltak, mint az előző napok akciói. Hatalmas öblös buffanás, és örvénylő fordulás jelezte a táplálkozó derekasabb harcsák jelenlétét. A csefaló rajok is alakzatban ugráltak ki a vízből, sokszor méteres magasságba menekülve a ragadozók elől. Már azt vártuk, mikor pottyan egyik-másik a csónakunkba, vagy ne adj isten az arcunkba. Tudtam, eljött a mi idők. Jó helyen vagyunk jókor, most már csak egy nagy kalap szerencsére lenne szükségünk, hogy valóra váljon az álmunk. És ekkor megtörtént, aminek meg kellett történnie…

podelta08.jpgÚtban az ígéretes pályák felé

podelta09.jpgA deltában komolyan kell kalkulálni az ár-apály jelenséggel is

Éppen egy vízben álló fűzfa mellett csorogtunk el, mikor wobbleremet bejtettem a mögötte megbúvó lábtörlőnyi lyukba. Vártam két másodpercet, majd egyet tekertem orsómon, mire valami akkorát rászívott műcsalimra, hogy botom spiccét rögtön a vízbe rántotta. Határozottam belevágtam az akcióba, mire zsákmányom egy helyben kezdett forgolódni a négy-öt méteres zsineg végén. Halam van, de nem hiszem, hogy nagy! - szóltam Janinak, mire ő felcsévélte zsinórját. És ekkor harcsám óriási lendülettel tört át a csónak alatt, amire megmondom őszintén nem számítottam. A ladik végénél átfordítottam botomat, ám nem vettem észre, hogy az ülő deszka a lábam közé szorult és a harcsa csípőből kifordítva, egyensúlyomból kibillentve, úgy megrántott, hogy majdnem beleestem a vízbe. Nagy tanulság ez mindenkinek a jövőre nézve!

podelta10.jpgAz első találkozás

Feltápászkodtam és ellentartottam harcsámnak. Három kilós fékerőre beállított orsómról csak úgy fütyült lefelé a zsinór. Helyet cseréltünk a csónakban társammal, majd feladta rám fejlámpámat, de ekkorra már jó ötven méter zsinórt lehúzott a dobról ellenfelem. Tekertem kettőt a kis Ryobi fékcsillagján és ráfékeztem hüvelykujjammal is a dobra, mire csónakunk megindult sodrásnak felfelé. Kis lámpámat felkapcsolva észrevettem, hogy harcsám egy nagyjából hatvan méterre található bója felé tör. Állítom, hogy az Egész Pó deltában ez az egyetlen bója és pont itt kellett lennie. :oD Mindenesetre nem tudtam megállítani ellenfelemet, így sikerült ráúsznia mesterséges akadóra. Ekkorra már Jani berobbantotta a motort és a hal fölé kormányozta a csónakot. Tudtam, hogy ez a kritikus pillanat, most dől el, hogy enyém lészen e a behemót, vagy sem...

podelta11.jpgA Black Cat pergető bot és Ryobi orsó páros hibátlanul működött

podelta12.jpgSzikrázó mosoly :o)

A bója fölött felfelé erőltettem zsákmányomat, mire az a meder felé tört. Ekkor tudatosult bennem, most már nem lesz kegyelem, jól akadt a horog és a veszélyes zónától is eltávolodtunk. Elkezdtem lépésről-lépésre lopni a métereket, folyamatosan nyomás alatt tartva a hatalmas ragadozót. Pár perc sem telt bele és már én voltam a főnök. A megvadult harcsa sodrásnak lefelé húzta szélsebesen a csónakot, de tudtam, percről-percre fogy az ereje. Nemsokára megláttuk a maga teljes valójában. Egy hatalmas mélybarna fej bukkant föl előttem, szája csücskében szorongatva piros Rapalámat. Behemót testével kígyózva, forgolódva próbált megszabadulni a rövid póráztól, de nem adtam neki sok esélyt rá. Jani csattintott néhány pacsit a fejére, mire ő újra és újra a mélybe tört. Végül engedelmesen felfeküdt a felszínre, mire barátom megragadta állkapcsát, de a beemelés nem ment olyan könnyen, mint gondoltuk. Bizony, két ember kellett a csónakba emeléshez, mint amikor a mama húzza répát, a papa meg húzza a mamát. :oD Legközelebb majd több gyakorlattal, ügyesebben megoldjuk a helyzetet, de mindegy is, hiszen a delta sötétjében nem látott minket senki sem… és végül becsusszant a csónakba életem eddigi legnagyobb kifogott hala. Az egész közjáték talán maximum negyed óra lehetett… de milyen intenzív negyed óra! :o)

podelta13.jpgHarcsámat fényes nappal fényképeztük le, addig kíméletesen kipányváztam

podelta14.jpgÉletem eddigi legnagyobb halával :o)

Elképedve szemléltük prédám hatalmas méretét. Egy gyors mérés, farok tőig 170 centimétert mutat a szalag. Tippelgettük a súlyát, de viszonyítási alapunk sajnos még nem volt, hiszen ekkora halat ez idáig egyikünk sem fogott mostanáig. Úgy döntöttem kipányvázzuk egy közeli fához a másnapi fényképezésig, így beakasztottam szájában a közel tíz méteres, kímélő műanyag borítással ellátott vastag kötelet. Az éjszaka további részében több harcsa már nem esett el, de Jani nyakon csípett még egy gyönyörű, 61 centi hosszú balint, ami még nekem is egyéni rekordom lett volna. Visszaeresztettük a köpcös fenekeszeget, majd a kikötő felé vettük az irányt. Ez egy derekas éjszaka volt. Végre megkaptam, amiért jöttem, egy gyönyörű, jól meg termett öreg harcsát.

podelta15.jpgA mérleg 47 kilót jelzett, de ha azonnal lemértük volna, bizonyára 50 fölé kúszott volna a mutató

podelta16.jpgIszapbirkózás

podelta17.jpgEgy ekkora szájba bizony sok minden belefér

Fényes nappal visszatértünk a helyszínre a mérlegeléshez szükséges felszerelésekkel. Csapatmunkával sikerült megbizonyosodni arról a bizonyos számról, amit mindannyian saccolgattunk folyamatosan. 47 kilogramm volt halam súlya, bár Józsi szerint, ha rögtön lemérjük, az ötven kilót is meghaladta volna. A kikötés helyszínén egy jó másfél kilós fehérhal teteme úszkált. Nem tudhatom biztosan, de szerintem ez volt harcsám utolsó vacsorájának egy része. Készítettünk pár képet, mely érdekében derékig vízbe mártóztam halammal. Nem vagyok egy gyenge ember, de jó párszor meg kellett emelni a hatalmas tömeget, így a művelet végére igencsak kimerültem. Végül útjára engedtük a megtermett jószágot és köszönetet mondtam neki a nem mindennapi kalandért.

podelta18.jpgVégül megköszöntem a kifogott öreg harcosnak az átélt élményeket...

podelta19.jpg... majd óvatosan útjára engedtem, hogy egyszer talán újra találkozzunk a jövőben

A túra utolsó két napjában nem fogtunk már további harcsát, de még rablást sem hallottunk. A csefalók sem ugráltak már idegesen, a Pó elnémult. Valószínűleg elkezdődött az ívás, amitől annyira tartottunk. Mindenesetre becsületesen végighorgásztuk ezt az időszakot is, mert ugye sosem lehet tudni… majd végül életre szóló élményekkel gazdagodva mondtunk búcsút az olasz folyónak. Én azt gondoltam előzőleg, hogy valószínűleg több kisebb harcsát fogunk majd a túra alatt, de utólag visszagondolva ezt a behemótot, nem cserélném el több szerényebb fogásért. Biztos vagyok benne, hogy még számos alkalommal visszatérünk majd a Pó folyóra, mert életre szóló élményekkel lettünk gazdagabbak. Lenyűgöző tájakon siklottunk tova, barátságos emberekkel ismerkedtünk meg és tényleg minden, de minden dobásban ott lehet életünk hala. A lehetőség bárki számára adott, de ez bizony csak a legszívósabb, legkitartóbb horgászoknak adatik meg, hogy karjaikban tartsák pár fénykép erejéig a folyó egy öreg harcosát…

podelta20.jpgHihetetlen élményekkel gazdagodtunk a Pó deltában. Jövőre egész biztosan visszatérünk

Akiknek pedig köszönettel tartozom:
Józsi és Hajni ( www.podelta.hu )
Michnay Guszáv ( az önzetlen segítségért )
Szlovák Jani, Krocsány József, Ficsura András

És végül tekintsetek meg egy rövid videót ami az elmúlt 5 nap legszebb képeit, és a harcsám szabadon engedését meséli el:

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr285419293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 10:05:11

Ha jól számoltam, ez a 100. történet, amit leközöltem a blogomon. :o)

Halfdane 2013.08.21. 10:18:03

Na Tomi, végre megjelent A CIKK AMIRE MINDENKI VÁRT. :) Igaz, már a történet minden részletét ismertem, de szinte remegő térddel, a véremben tomboló adrenalinnal olvastam a kapás és fárasztás pillanatait, szinte a karomban érezve a behemót őserejét. Remek élmény lehetett, kár, hogy kimaradtam, belőle...

Két roppant képszerű szófordulaton meg jót mosolyogtam. Az egyik, hogy a pergető módszer mellett törtetek pálcát. Még jó, hogy nem a harcsák törtek...;) A másik, hogy a papa húzza a mamát. Nos, ebből viszont örülök, hogy kimaradtam...;)

Jövőre viszont minden félelmetes kihívást vállalok, hogy én is átélhessem ezt az élményt!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 10:25:09

@Halfdane: Szia András!

Örülök, hogy ekkora hatással volt rád a történet. Bizony ez az év egyik legemlékezetesebb kalandja volt. Sajnos, a körülményekkel nem volt szerencsénk, de így sem mentünk hiába, hiszen megfogtam életem halát.

Persze, azért még van lehetőség felfelé törni, de úgy gondolom ez sem rossz így elsőre. Igen, ezek a szófordulatok nem véletlenek. próbáltam kis humort belecsempészni a történetbe, hogy a tiédhez hasonló, kifinomult izlésű olvasoknak is örömet szerezzek...

Jövőre együtt támadunk majd! ;o)
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.08.21. 10:41:13

Elsőre, másodikra, sokadikra sem lenne rossz, nem csak az új világrekordban lehet gondolkodni...;)

A répa-papa-mama kép nem a kifinomult (ha ugyan valóban az...) ízlésem, hanem a vizuális gondolkodásom miatt derített fel. Elképzeltem, ahogy a vékony Jani hátulról kapaszkodik a megtermett testedbe. Nos ez nem hogy csak vicces, de egyenesen az év poénja!!! :D

Halfdane 2013.08.21. 10:42:13

Ja, nem mellesleg, gratulálok a 100 cikkhez. Vitathatatlanul te vagy a horgászblog-szféra Nagy Öregje...;)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 10:48:03

@Halfdane: András!

Hát a világrekord nem cél, viszont a Pón azért reális esély van ötven fölé kerülni. Ez nem lehetetlen. Főleg, hogy ebben a hónapban fogtak 45, 47, és 75 kilósat is.
Szóval az esély adott. Persze jobban örülnék, ha nem egy hal jönne túránként, de ugye ez nem kívánság műsor... :)
Amúgy a sorrend fordítva volt, Jani húzta a halat. Legközelebb már több rutinnal fogunk rendelkezni és nem lesz gond... majd megnézem te hogyan csinálod. Az irodai fotelben ülve gyakorold addig is a mozdulatot. :oD

A tréfát félretéve, iszonyat sok munka van ebben a blogban. Akik nem csinálják, el sem tudják képzelni...
nem csak megírni, de megélni a kalandokat. Főleg, hogy én nem egy egy helyre járok csak ki, hanem vándor horgász vagyok...
Üdv.

Tom

Halfdane 2013.08.21. 11:07:09

Szóval a balinhoz kellett a nagy huzavona? Vagy a harcsa téged térdeltetett le, és a Jani nyújtott segítséget? Ájjáj...:)

Tomi, azt hiszem, komolyan sajnállak. Ennyi élményt átélni tényleg rendkívül nehéz lehet. Hiába, a horgászat is egy olyan dolog, amit valakinek meg kell csinálni, de te önfeláldozó hősiességgel vállalod ezt magadra. ;)

Na, kívánok sok erőt és kitartást mind a halhúzogatáshoz, mind a tollvonogatáshoz!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 11:16:23

@Halfdane: András!

Én fárasztottam, a partnerem meg kiemelte a halat. Ez volt a legcélszerűbb. Ha mondjuk te fárasztanád életed halát, neked is elkélne a segítség. Ez nem fekete sügér, amit kikapsz három ujjal. Szerintem a harcsapergetés két emberes játék. A fárasztás minden pillanatában kell segítség csónak irányításban, világításban, kiemelésben, mozgatásban.
Ahoz, hogy valaki egymaga boldoguljon, nagyon profinak kell lennie. Ekkora halakkal összeakadni nem vicc ám.
Az élményekért mentünk és meg is kaptuk. Bár, jobb lett volna, ha a többieknek is akad egy-egy harcsája...
Üdv.

Tom

asp01 2013.08.21. 11:20:18

Szia Tom!
Gratulálok a nem mindennapi halhoz! Komoly lehetett a sötétben a folyó közepén ahogy húzott titeket, olvasás közben eléggé beleéltem magam! :)

Üdv
Dani

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 11:23:36

@asp01: Szia Dani!

Nah, ha ennyire sikerült átélnetek a fárasztás pillanatait, akkor azt hiszem nem végeztem most rossz munkát. Megmondom őszintén sokkot is kaptam egy pár percig, amikor hirtelen szembesültem egy ekkora erővel. 4-5 méter zsinóron akasztottam meg. Remélem legközelebb, ha megadja a sors, már rutinból fog menni.
Amúgy jó ez az év harcsa szempontjából. 4 halam van a Póról és a Dunáról és az átlag még 14 kiló fölött van. :)
Üdv.

Tom

asp01 2013.08.21. 11:25:18

@Bogyo_bacsi: Na akkor annyira csak nem romlott le az utóbbi kisebbektől :D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 11:32:36

@asp01: Most szombaton szerintem kimegyek megint harcsázni, mert hétvégén 3-at is akasztottunk fenéken a Dunán. Kíváncsi vagyok, szerintem elég jó esély van fogni. Viszek pergetőbotot is, ha látnék mozgást.
Nyilvánvalóan a Dunán igen kicsi az esély fölfelé húzni az átlagot, de nem is ez a cél.
Számomra minden harcsa fogása öröm... még ha kicsi is.
Üdv.

Tom

asp01 2013.08.21. 11:38:00

@Bogyo_bacsi: Jó kis peca az! Mi is többször csináltunk éjszakai kiülős harcsázást, és meg is lett egy idő után az eredménye... de többségben a kisebbek jöttek, de azok nagyon :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 11:41:43

@asp01: Én a kisebbeknek is örülök, nem lehet egyből kapitálissal kezdeni. Lehet tucat kisebbet kell fogni, mire megjön a nagy, de szerintem, ahol kicsi van, ott lennie kell nagyobbnak is, csak a csali méretét is növelni kell...
Ti mivel csaliztok az RSD-n? Egy szál nadály?
Üdv.

Tom

Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2013.08.21. 13:02:09

Gratulálok Papa! Nem mindennapi élmény lehetett ;-)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 13:11:16

@Szigetközi Csónakos Pecás: Szia Ervin!

Köszönöm. Hát az biztos. Már alig várom a visszatérést... ;o)
Üdv.

Tom

lovas1230 2013.08.21. 22:12:25

Szia Tomi:)

Hát hűűűha :) Gratulálok az íráshoz és a képekhez, de legfőképp az élményhez ;) Nekem is nagy vágyam a Pó bár én pergetésre nem biztos hogy elmernék indulni:)Azt megkérdezhetem hogy pontosan milyen botot használtál és hogy milyennek találtad? Nagyon izgalmasnak tűnik a harcsa pergetés de gondolom azért elég nagy felkészültség és tapasztalat kellett hozzá hogy ilyen jól sikerüljön ez a peca:) mennyivel különbözik ez a fajta pergetés szerinted?
Válaszaid várom. Üdv és Gratulálok nektek: Zsolti

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 22:20:20

@lovas1230: Szia Zsolti!

Nem olyan nagy történet az egész, csak először tűnik húzósnak. Persze, nagy előny, ha van olyan társad aki rendelkezik már tapasztalatokkal a Pón, vagy akár a Dunán harcsázás ügyileg.

- Black Cat Boat Spin 2,4 m
- Ryobi Applause 5000
- Berkley Whiplash Pro 0,24mm

Tökéletesen muzsikált ez a felszerelés. Szerintem ennél sem jobb, sem rosszabb nem kell.
Igen, mint a cikkben is írtam kell hozzá folyóvízi tapasztalat, harcsás tapasztalat, pergetési tapasztalat és csónakvezetési ismeretek.
A technika annyira nem nehéz, de könnyű hibázni. És bizony itt apróságokon múlik a siker...
Én azt mondom, hogy ha ilyen túrát tervezel, először folyóvízen próbálgasd a szárnyaidat. Egyből a Pón tanulni pergetni nem éppen olcsó project...
Üdv.

Tom

lovas1230 2013.08.21. 22:26:45

Hát az biztos bár jó tanár mellett megér ennyi pénzt ilyen szép környezetbe tanulni :)
Hát amúgy igen te is tudod hogy a folyó vízi peca nem az erősségem :)És mennyi felszerelést vittél magaddal? :)gondolom a környék azért elég felszerelt horgászbolt terén:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 22:33:32

@lovas1230: Zsolti!

Nézd, készülni kell A, B és C tervvel.

- pergetésre készülni kell, mert a legnagyobbakat úgy fogják. Ahhoz elég a fent leírt felszerelés, illetve 4-5 db wobbler.

- kuttyogatásra is célszerű készülni egy erősebb bottal, mert nappal egy nagyon jó módszer a harcsák becserkészésere. A többi módszer, ha nincs zavaros áradás, akkor inkább éjszaka működik.

- ha a folyó, vagy az időjárás nem teszi lehetővé, hogy csónakkal kimenj, akkor marad a csatorna horgászat. Itt úszós harcsázás műxik, szakítózsinóros kikötéssel.

Ezekre kell készülni. Ezen felül még a harcsa kiemeléséhez, ideiglenes fogva tartásához szükséges cumók, ruhák kellenek. Zöld fény, stb...

Mindent itthon kell megvenni. Ott erre nincs idő...
Üdv.

Tom

lovas1230 2013.08.21. 22:38:28

Értem:) hát remélem össze jön a kis tervünk :) bár én lehet egy kis időt szánok az öreg bajszosokra is (nem tudnék addig eljönni):) És Ebróval miújság? Arról is nagyon sok szép álom valóra válását hallani :)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.21. 22:43:07

@lovas1230: Az Ebró inkább neked való lenne. Ott tulajdonképpen egy durvított pontyos módszerről van szó pellet csalival. Nekem a fönt leírt módszerek szimpatikusabbak. Az Ebróval kapcsolatban nincs tapasztalatom, de az biztos, hogy jóval messzebb van és jóval többe kerül. Talán majd egyszer arra is elvet a sors... ;o)

Üdv.

Tom

Takács Szabolcs 2013.08.22. 11:49:28

Gyönyörű halakat fogtatok, nagyon szép helyszínen gratula hozzá!:)

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.22. 11:54:59

@Takács Szabolcs: Szia Szabolcs!

Nagyon szépen köszönöm. Remélem a képek jól átadták a Pó hangulatát... ;o)
Üdv.

Tom

asp01 2013.08.22. 21:08:07

Egyre jobban fontolgatom, hogy majd egyszer én is is felépítgetek egy harcsa pergető szettet... majd egyszer, egy ilyen halért :)

Üdv
Dani

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.22. 21:13:42

@asp01: Dani! Nálatok az RSD-n és a nagy Dunán is van esély pergetve fogni harcsát. Persze, ekkorát ritkán, de én a kicsiknek is örülök...
Nem a Pón kell kitanulni a módszert napi 20 rugóért, hanem itthon.
Üdv.

Tom

VGabesz 2013.08.23. 11:36:08

Szia Tomi!

Csatlakoznék az előttem szólókhoz, gratulálok a cikkhez, a képekhez és leginkább életed halához! Biztos, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de én fel sem tudom fogni ép ésszel, hogy milyen érzés, kihívás és élmény egy ekkora hallal küzdeni. Régen sok hír szólt arról, hogy milyen rossz híre van a magyaroknak a Pónál. Történt ebben változás szerinted? És ha igen akkor jó irányba?

Üdv.
Gabesz

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.23. 11:46:23

@VGabesz: Szia Gabesz!

Nagyon szépen köszönöm.
Az ott tartozkodásunk alatt kérdezősködtem erről is vendéglátónknál. Régebben csakugyan voltak visszaélések, de mostanra a helyiek rájöttek, hogy több pénz van benne, ha a horgászturizmusra apellálnak, így nem nézik jó szemmel a rabsickodni érkezőket. Mivel mindenki ismer mindenkit, rögtön feltűnik egy új csónak a vízen...
Tehát, a helyzet nagyon sokat javult.
Mi semmiféle rossz dolgot nem tapasztaltunk, sőt... ottlétünk alatt csak egy olasz és egy osztrák, vagy német csapattal találkoztunk csupán.
A szállásadónk nem enged behozni fejenlént 5 kilónál több halhúst a szállásra, ez kint van a honlapján is...
Üdv.

Tom

VGabesz 2013.08.23. 12:08:31

@Bogyo_bacsi: Szia Tomi!

Ez jó hír.Jó látni, hogy vannak ilyen hozzáállással bíró vendéglátók! Egyébként jó felvetés volt az egyik kommentelő kollégától az Ebró :)! Nem vetném el a helyedben azt sem! :) De persze ismerd ki a Pó titkait előbb!! :)

Üdv.

Gabesz

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.23. 12:35:31

@VGabesz: Az Ebró is rajta van a bakancslistán, de a Pó azért könnyebben megvalósítható. Az itteni módszerekhez már megvan a felszerelésem, a távolság is áthidalható, illetve olcsóbb is mint egy Spanyol út. Egy Ebró túrához nagyon komoly partnerek kellenének... meg hát itt a klasszikus harcsázó módszerekkel lehet érvényesülni, ami számomra fontosabb, mint egy beülős peca pellettel csalizva...
De Somáék idén szeptemberben mennek oda. Kíváncsi leszek a tapasztalataikra...
Üdv.

Tom

jimmba 2013.08.29. 11:22:44

Hi! Jó kis történet. Gratulálok a szép fogáshoz!Öröm látni,hogy megérte a sok belefektetett pénz és energia.
Nagy élmény lehet megfogni egy ilyen szép nagy harcsa megfogása.
Az éjszakai képek nagyon rosszul sikerültek. Némelyik olyan,mint egy röntgen felvétel. Viszont a reggeli képek szépen sikerültek és visszaadják a hal méretét. A Rambós kép nagyon kemény lett.
Még annyit,hogy azért a Dunával nem semmilyen szinten sem hasonlítanám össze a Pót,mert a mi szegényes folyónk nagyon alul marad halmennyiségében. A harcsák nagyságáról már nem is beszélve. Míg a Dunán egy élet is kevés lehet egy ilyen hal megfogásához,a Pón elég lehet egy hét is. Egyenlőre nem ide jönnek horgászni külföldről,hanem sajnos mi kényszerülünk más országok vizeire egy nagy fogás reményében.
Gratulálok a cikkhez és harcsához egyaránt!

Üdv.Jimmy

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.08.29. 12:37:05

@jimmba: Szia Jimmy!

A két folyó közötti legélesebb különbség a körülötte élő emberek mentalitása. Az olaszok nem eszik nagyon az édesvizi halfajokat, ott ha rablás megy, azt többnyire honfitársaink számlárjára írható. Itt a Dunán mindent visznek. Ha szombaton kimész a Dunapartra végig beülik a horgászok és a 10 centis bagolykeszegtől, az éppenhogy méretes harcsán át a kilós márnákig mindent visznek. Szerintem még a gébet is bedarálják fasirtnak... És most hogy elszegényedik az ország sokkal sokkal többen szorulnak a Dunára a kockatavakról. Hihetetlen mit látok reggelenként, de teljesen beülik a partot, míg tavaly csak egy egy márnás csapat volt 100 méterenként. Pontosan ezért van az, hogy a Dunán egy életben, ha egyszer fogsz egy ilyen halat, akkor boldog lehetsz és a horgászturisták sosem fognak ide jönni... Én örülök, hogy van olyan folyó, ahol ilyen élményekben lehet részünk, mint a cikkben is olvasható, és biztosan visszatérek még a Póra.
Az éjszakai röntgenképet direkt raktam fel, mert viccesnek találom. Persze, ez nem olyan minőség, mint a többi, de nekem tetszik. Akció képek sajnos nem készültek, mert nem tudtam vele foglalkozni fárasztás közben, más meg nem értett a géphez a csónakban.
Köszi a gratulációt ;o)
Üdv.

Tom

Boo 2013.09.04. 18:50:29

Jó kis cikk lett ez. Mindenki okulhat belőle, aki Póra készül. Szép a hal is (nem mellékesen). Remélem egyszer a Dunán is kirángatunk egy ilyet.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2013.09.04. 20:29:20

@Bogyo_bacsi: Szia Csabi!

Nagyon köszönöm. A sok Pós videó és írás kicsit torz képet fest, ugye. A szomszédban mindig zöldebb a fű... :oD Ha megy a hal és belenyúlunk akkor itt is lehet fogni és ott is, ha nem megy akkor mindenhol küzdelmes a horgászat.
Én azóta már fogtam 2-t a Dunán. A nagyobbik kb 1 kiló volt... :oD
Üdv.

Tom
süti beállítások módosítása