Október második felét, mint minden éveben, idén is a csukák hajkurászásának szenteltem. Sajnos azt tapasztalom, hogy természetes vizeinken egyre ritkábban találkozik ezzel a nemes ragadozóval a horgászember. Míg gyermekkoromban egy-egy dunai holtágpeca alkalmával akár tizenöt – húsz krokit is horogvégre csaltam egyetlen nap alatt, mostanában nem ritka, hogy teljes rablóhal szezonok telnek el néhány csukás fogásokkal. Olyan helyeken találkozok csak erős állománnyal, ahol legalább ötven centis méretkorlát védi vizeink tigrisét. Ilyen víz a Tisza-tó is, amely a rendkívül erős horgásznyomás ellenére is szép csukaállománnyal bír. Igaz, itt is szinte mindenki visz mindent, így a mérethatárt jelentősen maghaladó ragadozóval egyre ritkábban találkozik az ember. Ám, a tározó tőzeges fekete vize által olajzöldre festett rablóhalak kifogásának élménye évről-évre visszacsábít a Tisza-tó ágas-bogas, tökös-hínaras vizére.

Számomra a csukázás a vadvízi cserkelős pergetést jelenti, még ha az átlagméret el is marad a halastavakhoz képest

A hétvége egyetlen méret alatti krokija... ám, ő volt az első :o)

A tavasz keserű leckét adott számunkra és igen soványan mérte a halat ezéven. Ám, most végre egy igazi ősz küszöbén álltunk. Az utóbb két évben egy pillanat alatt léptünk át a nyárból az télbe, így igazi csukás szezonunk nem is igen akadt. Kíváncsian vártam hát, mit sikerül fogni, a közzel-hellyel ideális körülmények között. Túránk első napjára egy esőbe hajló, rendkívül borús szombat jutott. Úgy döntöttem, hogy ilyen feltételek mellett az ezüst Lutrának szavazok bizalmat és bizony nem is csalódtam, hiszen a hulló falevélként táncoltatott kanálon, hamarosan rajta vesztett első csukám, ami igaz, hogy elmaradt a mérethatártól, de mégis optimizmusra adott okot a nap további részét illetőleg. Különösen, hogy első halamat négy gyönyörű sügér és egy 53 centis mérgeszöld csukesz követte. Természetesen minden halam visszanyerte szabadságát.

Járulékos halként rengeteg sügért sikerült fogni, ebből, a már jónak mondható mérettartományból

Horgásztúrám első méretes hala :o)

Késő délutánra kisütött a nap, mire a ragadozók kapókedve is lohadt némileg. Korábbi években mindig az akadósabb területeken kerestük a halat, a tökös-hínaras részeket nem is nagyon vallattuk. Hát ez bizony hiba volt, hiszen a nap harmadik csukáját a töklevelek árnyéka adta, méghozzá ezúttal egy nagy méretű, arany körforgóra érkezett a kapás. Vagy húsz éve lapulnak ezek a vasak a dobozom alján. Tizenéves koromban a halaim nagy részét ezekkel a műcsalikkal fogtam, de az utóbbi időben kevés szerepet kaptak, pedig bizony megvan a helyük és szerepük a csukás arzenálban, hiszen máig a legjobb keresőcsalik. Harmadik csukám hosszra elődjéhez hasonlatos, szép méretes példány volt. A naplemente előtti időszakot még keményen megtoltam, de csukák helyett csupán kisebb balinokat sikerült fognom.

Ő körforgó villantóra érkezett a töklevelek sűrűjéből

Kis balinból is sikerült horogvégre keríteni néhány példányt

Ez a látvány, amit sosem cserélnék el a halastavak keresztbedobós világára

Ekkor azt gondoltam, hogy a következő napon, ha napkelte előtt pozícióban leszek, igen erős hajnalt tudhatok majd magam előtt, ám az élet máshogy írta meg a forgatókönyvet. Néhány kisebb balin és a szokásos, huszonpár centis csapókon kívül nem adott komoly halat a délelőtt. Igaz, ez a nap már más volt mint az előző... felhőknek se híre, se hamva és a hőmérséklet is sokat emelkedett tegnap óta. Már azon gondolkodtam, hogy elhagyom kedvenc morotvámat, mikor arany unkára beköszönt a hétvége hala egy brutális kapással. Szerencsére a kamera pont a fejemen pihent, így sikerült az akció nagy részét megörökíteni, ám a visszaengedéskor kikapcsolt a készülék. :o( Mindenesetre egy gyönyörű, vaskos, faroktőig hatvanas csukának adhattam vissza jól megérdemelt szabadságát.

A hétvége csukája, faroktőig hatvan centisnek bizonyúlt

Íme vas-arzenálom. Idén is nekik jutott a főszerep ezen a vízen

Az Ottóbá-féle arany Unka szépen hozta az eredményeket a nap további részében. Igaz, nem hulló falevél technikával, hanem pöcögtetve vezettem. Az időnként bejelentkező sügéreken túl sikerült vele nyakon csípnem egy újabb ötvenpár centis csukát. Bár titkon nagyobb prédákról álmodoztam, ezek már azért olyan méretűek voltak, amiket vadvízen élmény becserkészni és kifárasztani. Nem gondoltam volna, hogy a napos, melegedő vasárnap délután ilyen jól fog muzsikálni, de kívánom, hogy legyen még sok hasonló, kellemes meglepetésben részem ebben az esztendőben. A rendszeresen jelentkező, őszintén küzdő vadvízi halak, a gyönyörű táj látványa, a páratlan élővilág, olyan élményekkel töltött fel, melyekre már nagyon szükségem volt az áthorgászott számtalan éjszakát követően. Május óta szinte csak az éj leple alatt vallattam a vizet, már kezdett infralátásom kialakulni. :o)

Ebből a fogrengetegből nincs menekvés

Unka fogta csuka :o)

Még egy érdekes dologról beszámolnék nektek. Nagyjából három éve vettem néhány spinnerbaitet, de nagyon nem hittem bennük. Ám, úgy gondoltam, most elhozom magammal ezeket az innovatív műcsalikat, hiszen a töklevelek szárai közt, akadók rengetegén, könnyedén át lehet húzni őket, olyan helyeket horgászva meg, melyekhez más jellegű műcsalikkal nem nagyon lehet hozzáférni. Felcsatoltam hát egy pink színű spinnert kapcsomba és behajítottam a töklevelek rengetegébe. Már első bevontatásra rácsimpaszkodott egy bő méretes kroki, nem kis meglepetésemre. Egy biztos, ha a terep megkívánja, a jövőben is gyakran szerepet fognak kapni a különböző spinnerek csukás kalandjaim során.

A sűrű tökösből még egy csukát sikerült kipiszkálni... ezúttal spinnerbaittel

Ha a terep megkívánja, a jövőben több figyelmet szentelek majd ennek a műcsali típusnak

Ez az olajzöld csukesz volt a hétvége utolsó hala

Így telt hát idei első októberi Tisza-tavi hétvégém. Összesen hat krokit emeltem csónakba és közülük csak egy volt méret alatti. Igazán nagy csukát, sajnos, most nem sikerült fogni, de a sok kapás és a halfajok változatossága igazi örömpecává varázsolták ezt a két napot. Az időjárás ezúttal a barátságosabb arcát mutatta felénk, a víz kristály tiszta, tőzegesen fekete volt. A fejünk fölött vonuló vadludak gágogása, a zsákmányáért alábukó vidra csobbanása, a mai napig kísért. Azt kívánom, ennél rosszabb pecám sose legyen. Nem cserélném el egyetlen percét sem egy csukákkal megpakolt halastavon eltöltött napért. Egy szó, mint száz, csodás hétvégét tudhattam magam mögött. És a történetnek itt még nincs vége, hiszen a következő hétvégén újra nekivágtunk a tározó labirintusának barátaimmal... bizony, nem is eredmény nélkül :o)

Igazi örömpecába fordult az ősz első csukás horgászata. Folytatása következik ;o)

Végül tekintsétek meg a kalandról készült videó összeállítást is!