Mostanára ötödik alkalommal látogattunk el az olasz Pó folyóra harcsafogás reményében. Az első három történetet már korábban lejegyeztem, kettővel azonban még adós vagyok nektek. Ahogy a korábbi írásokból is kiderült, saját utunkat járjuk a harcsapergetésben, mint hazai, mint távoli vizeken. Próbáljuk magunk által felfedezni, kiismerni a választott folyókat és a halak szokásait, szűkös lehetőségeink birtokában. Ez az út könnyekkel és verejtékkel van kikövezve, ugyanakkor többször már életre szóló élményekkel is gazdagodtunk kalandjaink során. Dobásról-dobásra, éjszakáról-éjszakára találkozik az ember újabb szituációkkal, minek köszönhetően a kirakós játék darabjai lassanként a helyükre kerülnek és a sötétben való kutakodást szépen lassan felváltja a tudatos harcsavadászat. Koránt sem mondanám, hogy megérkeztünk volna, sőt úgy érzem, még az út elején járunk csupán... sok-sok esztendő talán, mire érett harcsapergetőként szállunk majd csónakba. Mégis, úgy érzem áttörést hozott az utolsó kalandunk, mikor tudatosan építkezve, lépésről-lépésre próbáltunk feltérképezni egy számunkra még ismeretlen folyószakaszt.
Olasz szürke mélyre törő ötös Barramundira a kövezés lábáról
Lapozzuk azonban vissza az időben tavaly szeptemberig. András barátommal negyedik alkalommal látogattunk el a Pó deltába, méghozzá a legjobb ütemben. Már napokkal előbb világosan látszódott, hogy pont elcsípjük egy áradás tetőzését. Fürkésző tekintettel vizslattuk a hídon áthaladva a folyó színét és bizony totál kakaós volt a víz nulla átlátszósággal, ráadásul habzott is, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva. Erre vártunk már évek óta! Rövid pihenő után bepattantunk a csónakba és célba vettük a már ismerős pályákat. Ahogy sötétedett, elkezdtek ugrálnia chefalók is, mutatva, harcsa vadászik a pályán. Alig fél órája, ha csorogtunk, mikor Andrásnak kapása akadt becsobbanó Monarch Dok Moby wobblerére. Rövid harc után csónakba emeltük a tizenkét kilósra mérlegelt harit. A wobbler mélyen a torkában akadt, de szerencsére nem sérült zsákmányunk. Hű, mi lesz itt még, ha ilyen gyorsan jött az első hal – örömködtünk.
Lám, újra a Pón. Egy egész évnyi meló után végre egy teljes hét, amit a horgászatnak szentelhetek
Naplementében való várakozás
Ezekért a pillanatokért érdemes élni :o)
Ez a tizenkettes hari csupán fél óra csorgás után jelentkezett a horgon
Már éjfél körül járt az idő, mikor elképesztő durrogást hallottunk a távolból. Nosza, nézzük meg mi folyik itt, villanymotorral szép lassan ráközelítettünk a helyszínre. Pót sokat megjárt harcsapergetők bizonyára mosolyognak majd azon, amit most leírok, de mi életünkben először tapasztaltunk ilyen jelenséget. Egy focipálya méretű visszaforgóba beszorultak a chefalok, mint a heringek. Elképesztő mennyiségű hal zsúfolódott össze itt, szinte főzelék volt a víz. A harcsák meg persze őket dézsmálták, ráadásul nem is az apraja. Szinte tíz-tizenöt másodpercenként durrant egyet a vízfelszín, hogy majdnem frászt kaptunk. Gyorsan kikötöttünk a visszaforgó közepén található bójához, majd elkezdtük szórni a vizet remegő lábakkal. Sokszor szinte a csónak mellett buffant a harcsa. Tutira vettem, hogy most bizony megfogjuk a nagyot, de hiába dobtunk bármit nekik, vagy húztuk bárhogyan wobblerünket, egyszerűen nem tudtunk kapásig jutni. Próbáltunk rablásra dobni, felszíni wobblert húzni, minden trükköt bevetettünk, de a sokat látott, rafinált delta-harcsákat nem sikerült átverni, főleg ekkora táplálékbőség közepette. Vert hadként távoztunk végül, pedig a szituáció több, mint egy órán át tartott. :o( Közületek találkozott már valaki hasonló nagy zabálással?
Becsobbanóra torokra vette a Monarch Dok Moby-t
András gyönyörű, élő Pón fogott harija
Ekkor még azt hittük, hogy számos harcsát fogunk majd a hat éjszaka alatt...
A folytatás sem volt egy sikersztori. Következő este már alig volt halmozgás, ráadásul a chefalók behúzódtak a folyó közepére az apadásnak indult vízben. Harmadik éjszaka még beköszöntöt egy hidegfront is, így öt éjszakát dobáltunk végig egyetlen akció nélkül. Nos, ennek az esetnek is van tanulsága. Hiába az áradó, zavaros víz, sokszor ilyenkor a halak már az első ütemben telezabálják magukat és ha ezt a rövid időszakot nem sikerül kamatoztatni, akkor nagyobb kínszenvedéssé válthat a történet, mintha egy stagnáló vízállásra érkeznénk. Bár, András fogott egy szép harcsát, ettől a túrától mégis sokkal többet vártunk. Nincs mese, a következő évben máshogy kell majd felépíteni a stratégiát...
... ám, az áradás lemenő ágában már passzívak voltak a harcsák
Úgy döntöttünk az idei évben a folyón feljebb tesszük próbára szerencsénket. Bár, én eléggé kötődök a deltához, Andris javaslatára mégis a Pó középső szakaszára szerveztünk túrát július elején. A víz ezúttal stagnálónak bizonyult és az időjárás is kedvezően alakult a harcsapergetéshez. Azonban a terep teljesen ismeretlen volt számunkra és a folyó jellege is jelentősen különbözik a deltától. Utóbbi helyen főleg bedőlt fás, tuskós, laposabb részeket dobáltunk, míg itt a folyó kanyargósabb, külső íveken kövezéssekkel megerősítve, belső részeken pedig homokpadok nyújtózkodnak mélyen, sokszor majdnem a víz közepéig. Némely helyen partszakadásos területeket találtunk, ahol egész erdők borultak a vízbe. A célunk ezen a hat éjszakán elsősorban a környék minél alaposabb felderítése volt, illetve a számunkra újdonságnak számító partalakulatokban rejlő lehetőségek kitapasztalása. Az első éjszaka sodrásnak felfelé indultunk el és nagyjából húsz kilométrert csorogtunk be egy éjszaka alatt. Azonban csupán csatorna harcsát sikerült fogni, ami mostanában jelent meg tömegesen a Pó vízrendszerében. Hasonlatos a nálunk élő törpeharcsához, ám mégis másik faj. Mi két kiló körüliből négy darabot is fogtunk a túra során. A szürke harcsához hasonlatosan kap műcsalira, ám sokkal élesebbet üt rávágáskor. Fárasztása élvezetes, tiszta izom egy hal, no de nem értük jöttünk ilyen messzire... :o)
Idén kora nyáron feljebb próbálkoztunk a folyón
A táj itt is gyönyörűséges naplementekor
A homokpadok mélyen a folyó közepébe nyúlnak. Sokszor félméteres vizet találtunk a parttól száz méterre is
Partszakadásos részeken egész erdők borultak a vízbe. Az ilyen jellegű partvonulatok meghorgászása nem könnyű feladat
Két kilós csatorna harcsa. Az utóbbi években kezdte ellepni a Pó vízgyűjtőjét ez a jövevény halfaj. Wobblerrel is jól fogható
Második éjszakán a középső húsz kilométeres szakaszt terveztük átvizsgálni, ám viharos szél csapott le a folyóra félméteres hullámokat korbácsolva. Az élő folyón ellehetetlenült a horgászat, ám mi mégsem adtuk fel. Egy fák által védett mellékágba csorogtunk be és ezt a részt dobáltuk végig talán négyszer aznap éjszaka. Ez igen jó döntésnek bizonyult... már első csorgásban három harit fogtam és hajnalig igazi örömpecába fordult ez a kilátástalan nap. Igaz a harcsák nem voltak óriások, öt kiló volt a teteje, ám rengeteg volt a kapás és így sikerült begyakorolni olyan technikai fogásokat, amikre eddig nem volt lehetőségünk. Például, amikor becsobban a wobbler és burvány keletkezik körülötte, mégsincs kapás. Kivárok két-három másodpercet, majd lassan elindítom a műcsalit és fél méter után DURR rajta van a harcsa a horgon. Ezt korábban nem sikerült tökéletesen kivitelezni, mindig elkapkodtam, itt viszont harcsáim nagy részét így fogtam, később az élő Pón és a Tiszán is kamatoztatva az itt begyakorolt műveletet. Számomra nagyon értékes volt a mellékágon szerzett tapasztalat. Az elkövetkező napokban is itt kezdtük és itt fejeztük be az éjszakát és szinte minden csorgásban csíptünk egy-két harit fejenként, ám az élő folyón a negyedik nap végéig nem találtuk a megoldás kulcsát.
Ötös hari a Pó mellékágából
A túra egyik siker csalija a Monarch Dok Moby volt
Átlag hari a mellékágban. Színük jellemzően barnás-sárgás tónusú, míg a főágban inkább szürke színűek a harcsák
Ez a négyes forma bajuszos Blázy Mole wobblerre jött, ami szintén remekül működött ezen a héten
Az éjszaka nagy részét természetesen az élő folyónak szenteltük. Próbálkoztunk kövezéseken, homokpadokon, és kisebb visszaforgókban is, de nem sikerült kapásig jutnunk. Ötödik éjszakára úgy döntöttünk lejjebb megyünk húsz kilométert a folyón és onnan indítjuk a csorgást. Végül megtört a jég. Egy gyors kövezésen András akasztott egy hétkilós harit mélyre törő Monarch Moby-val. Nagy volt az öröm. Végre elcsíptünk egyet az élőn is! Hitelen összeállt a kép, mit is kéne tennünk, hogy sikeresek legyünk. A körülményekből tanulva utolsó éjszakát hasonló szisztémában kezdtük. Tökéletes szimbiózisban dobáltuk a partot, se nem sokat, se nem keveset, a másiknak is megfelelően teret hagyva. Éjfél körül úgy döntöttem, ha becsobbanóra nincs kapás, felteszek egy ötös Barramundit és megpróbálok mélyebbre nyúlni. Nagyon tetszik ez a csali. Gyorsan tör le a kövezés mentén és nem marad el a csónak mögött keskeny nyelvének köszönhetően. Egyik dobás alkalmával már félúton járt a wobbler, mikor valaki megráncigálta a zsinór végét. Gyors fárasztás után csónakba emeltük a hat kilós szürkét, mely a kövezés lábától nyúlt fel a Barráért. Úgy érzetem végre lendületbe kerültünk.
Készenlétben a pergető botok, irány a kövezés :o)
Közeleg a harcsák ideje
Csónakban az első szürke az élő folyóról
Ismét András fogta a túra halát, hét kilogramm
Hatos harim szintén a főágról
Összes halunk, amit valaha a Pón fogtunk, mind visszanyerte szabadságát
Kis idő múlva, sajnos, András orsója elromlott, így az én tiszai tekerőmet volt kénytelen casting botjára tenni. :o) Javasolta, hogy adjuk fel mára és pihenjünk rá a hazaútra, de én éreztem, valamit még rejteget számunkra az éjszaka. Egyik beszögelésben végül ő is akasztott egy hatos harit becsobbanóra Strike Pro Carsonnal. Végül ránk hajnalodott és irányba vettük a kikötőt. Sajnos, nagy harcsát nem sikerült ezen a túrán sem fogni, viszont legalább sokat csíptünk nyakon és még tucatnyi kapásunk volt. Nem is emlékszem, talán 21, vagy 22 bajuszost emeltünk csónakba. Ennek ellenére elégedettnek érzem magam, hiszen technikánk most volt a legkiforrottabb, minden eddiginél szélesebb spektrumban gondolkodtunk és nem utolsó sorban számos jó döntést hoztunk. A következő túránknak sokkal több tapasztalattal és helyismerettel szaladunk majd neki. Talán, nincs is már messze, hogy újra egy félmázsás szörnyeteggel mérjem össze az erőmet... jövőre innen folytatjuk az élménybeszámolót. ;o)
Az utolsó pillanatokban András behúzott még egy hatos hareszt.
Irány hazafelé. Jövőre ugyanitt folytatódik majd a történet :o)
És íme, egy rövid videó a kalandról:
