Immáron negyedik esztendeje, hogy mindent tavasszal és ősszel visszatérünk barátaimmal a Tisza-tó vadregényes vízére csukák után áhítozva. A tározó, mindig is lenyűgözött szépségével, buja növényvilágával és halálomanyával, bár azt is meg kell jegyezzem, hogy elképesztően rapszodikus vízről beszélünk. Gyakran éltünk át itt feledhetetlen élményeket, ám nem volt ritka, hogy bottal ütöttük a halak nyomát. :o) Látni kell, hogy a Tisza-tavi pergetés rendkívül kemény dió, még ennyi év távlatából is. Folyamatosan keresni kell a halat, mozgásban lenni, újabb és újabb trükköket bevetni a siker érdekében. Tudnia kell a horgásznak, milyen körülmények között hová nyúljon, főleg, ha a víz nincs adakozó kedvében. Ám, ha az ember elcsípi a szálat, nem mindennapi kalandokban lehet része, ahogy velem és Edi barátommal is megtörtént tavaly ősszel. Most ennek a hétvégének a tanulságait osztom meg veletek.

Az idei őszön a spinnerbaitek adták a legtöbb csukát a Tisza-tavon

Mindig várom az őszt, hogy visszatérjek az ország egyik legcsodálatosabb csukás vizére

Az első kérdés, hogy mikor is menjünk a Tisza-tóra. Vannak időszakok, amiket érdemes elkerülni, ha nem akarunk kínlódni a vízen. Talán ami a legjobban áthúzhatja a számításainkat, az egy zavaros áradás a Tiszán. Ilyenkor mindenhova beömlik a kakaó barna víz és az élvezetes csukapergetés a tiszta, vagy félzavaros részek utáni kutakodásba fordul, egy-egy kósza halért folyó küzdelemmel. Előfordult már, hogy e körülmények dacára is szép csukákat fogtunk, ám tapasztalatból mondom, érdemes ilyenkor más úti célt keresni. Amennyiben egy áradás elrontja a csukaszezont, a következő évben nem ritkák a 60+ os fogások a zárt morotvákon, amennyiben viszont az ősz kegyes a horgászokhoz, az eljövendő esztendőben a fogások átlagmérete visszaszorul ötvenpár centire. :o( Ez azért sokat elmond a hazai horgászkultúráról. :o( Jómagam kerülöm a pergető szezon gerincét is, mikor csónakok tömkelege lepi el a morotvákat. Ilyenkor sokszor tülekedni kell a helyekért, ami nem az én stílusom. :o(

Már rögtön az első dobások hozták ezt az ötvenpár centis csukeszt

Bár a támolygó villantó most is adott egy-egy csukát...

... a rablóhalak egyértelműen nem a szélső, sekély régióban portyáztak

Bár zárt vízen is belefuthatunk egy-egy szebb csukába, azonban meg vagyok győződve arról, hogy a kapitális ragadozókat nyílt vízen kell keresgélni. Igen ám, de az efféle pecához szélcsendes idő szükségeltetik, hiszen az erősebb széllökések által felkorbácsolt hullámok gyorsan bezavarosítják a nyílt részeket. Illetve a hely méreteiből fakadóan rendkívül sok időt kíván a nyílt vízi morotvák felderítése. Sajnos, pár hétvége alatt ritkán sikerül megtalálni a halat ezeken a tengernyi területeken, így sokszor inkább a már bevált részeken tesszük próbára szerencsénket. Ám, ezeken a zárt holtágakon rendkívül nehéz 65 cm fölé verekednünk magukat csukaügyileg. Mégis, ha jó ritmust fogunk ki, akár tucatot meghaladó fejenként fogással is zárhatjuk a hétvégét. Örök kérdés ez, rámenni a többé-kevésbé biztos lehetőségre, vagy a nagy hal nyomába szegődni a betlit kockáztatva. Mivel lehetőségeink korlátozottak, ezért gyakran az előbbit választjuk... egy-egy napot azonban mindig szánunk az ismeretlenbe való kalandozásra is, ám, ez a sikerhez ritkán elég. :o)

 Edi gyönyörű sügérje

Nekem is sikerült elcsípnem néhány tenyeres példányt

Edi barátommal egy kellemesen napos, szinte nyárias hétvégét fogtunk ki az ősz első Tisza-tavi horgászatán. A szombati nap délelőttjén klasszikus támolygó kanalas, hulló falevél technikás pergetéssel próbálkoztunk a sekélyebb részeken. Fogtunk is néhány csukát, illetve számos sügért, ám, a krokik mérete megrekedt ötvenpár centinél. Érzetük barátommal, hogy valami mást kéne kiagyalnunk. Ekkor váltottam spinnerbaitre. A mélyebb részeken található törések felé dobva, hagytam lesüllyedni a műcsalit majd azt lassan megindítva próbálkoztam. Az intenzív rezonanciát keltő spinnerre már bizony megérkeztek a kapások. A csukák mélyen táplálkoztak, ahová a könnyű támolygók már nem értek le. Innentől kezdve már tudatosan az alsóbb régiókban kerestem a csukákat és a hétvégénk igazi élménypecába torkollott. A két nap alatt összesen huszonegy csukát kerítettünk horogvége és nagy többségük méretes volt. A hétvége legnagyobb zsákmányaként két darab 60 centis krokit fogtam, mely mértnél nagyobb csukát az idei éveben, sajnos, nem tudtunk horogvégre keríteni a Tisza-tavon.

A mély víz felé dobált spinnerbait végül meghozta az áttörést

Edi idén ritkán tartott velem, ám azok mind emlékezetes pecák voltak

Megabass V-3 Bullet Shad és Deps B Custom

A halak döntő többsége spinnerbaitre kapott, így érdemes kicsit nagyító alá venni ezt a csalit. Igazán nagy előnyének azt érzem, hogy többé-kevésbé akadásmentes, így át lehet húzni a töklevelek szárai, bedőlt fák ágai között, olyan részeket is meghorgászva, melyeket klasszikus villantóval nem érünk el. Bár, lehet ejtegetni is a spinnert, számomra mégis az vált be leginkább, amikor a megfelelő mélységben nagyon lassan vontatom be. No, de mi is az a megfelelő mélység? A válasz, ahol a csukák éppen táplálkoznak. :o) Van, hogy szinte a felszín alatt, vagy vízközt, de van, hogy egész mélyre kell nyúlni. Tulajdonképpen, minden spinnernek van egy mélysége, melyre jellemzően beáll lassú vontatás esetén. Például, a Megabass V-Bullet Shad (14 g) nekem másfél méteren jön, míg a Deps B Custom (14 g) beköszön két méter alá is. Sokszor ennyin múlik csupán a siker. Nekem minden mélységre megvan a spinnerbaitem a dobozomban és a körülmények döntik el, aznap mi lesz a nyerő. A horogra húzott plasztik csalik, illetve plusz szoknya, mind csökkentik a vontatási mélységet, ezért ritkán alkalmazom őket.

Szákban a gyönyörű Tisza-tavi csukesz

Sajnos, az utóbbi években zárt morotvákon nem nagyon találkozunk ennél nagyobb krokikkal

A Megabass spinner magasabban jött, most kisebb csukákat is adott

Sokan használnak kiegészítő horgot sipinnerbaiten. Jómagam nem érzem szükségét. Kedvenc Deps spinneremmel tizenkét csukát akasztottam ezidáig, ám csupán egy távozott idő előtt a horogról. Ez még nálam elfogadható statisztika. :o) Ki kell emelnem még egy fontos dolgot, mégpedig a szoknya színét. Mivel a Tisza-tavon mindenki ezüsttel, arannyal és bronzzal dobál én egy rózsaszín műcsalinak szavaztam bizalmat és bizony, nem túlzok, ha azt mondom, hogy tarolt a bugyiszín ezen a hétvégén is. Nem csak a csukák zömét adta nekem a pink árnyalat, de a nagyobbacska krokik is kivétel nélkül erre jöttek. Tehát, egy természetestől jelentősen elütő szín hergelte kapásra a legtöbb csukát. Vajon ezt annak köszönhettem, hogy egy új, szokatlan árnyalatú műcsalit kínáltam fel a csukáknak, vagy esetleg egy olyan attraktor színt választottam ami kiváltotta az agresszivitást a csukákból? Alighanem mindkettő igaz. Érdemes tehát betárazni a feltűnőbb színekből is, hátha adott napon ez hozza meg a sikert. :o)

Edi ismét lecsapott :o)

Érdemes minőségi spinnert használni. Fél tucat csuka után előjönnek a különbségek

A vasárnapi nap legszebb fogása

Ezt a halat már korábban kifogta valaki előttem

Remélem, tanulságos volt kis irományom és sokaknak új ötleteket adott a csukákkal folytatott macska-egér harcban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy héttel később ugyanitt, csupán egy csukeszt fogtunk Faterral és fél tucat balint. Tehát, sosem lehet biztosra menni... :oP Minden horgászat egy külön rejtvény, amit meg kell fejteni az adott pillanatban. Következő alkalommal leírom nektek, hogyan telt az őszi süllő szezon a Dunán. Annyit elárulok, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb süllőket sikerült nyakon csípnem, ám, ez már egy másik történet... ;o)

A következő szezonban ismét visszatérünk :o)

És most nézzétek meg a kalandról készült videót: