Számomra az év csúcspontja süllőhorgászatot tekintve egyértelműen az őszelő. Nagyrészt ebben az időszakban húzom be a legszebb fogasokat a Dunán, többnyire wobblerrel. Valamiért az ősz második felében már nehezebben találom a ritmust, amióta pedig a telek is ilyen gyengén muzsikálnak, a jeges-gumis süllők is megritkultak. Tudtam tehát, hogy az októbert meg kell nyomnom kissé, hiszen az én pályáimon, az én módszereimmel ekkor van a legnagyobb esélyem termetes süllőt fogni. Ám, ez az év rendkívül nehéz volt a Dunán minden pergetőhorgásznak. Még a legtapasztaltabb cimboráim is zsinórban nyomták a betliket és csupán egy-egy beugró szebbecske fogás tartotta az emberben a hitet. Ennek ellenére három emlékezetes horgászatot tudhatok magam mögött ebben az időszakban, mikor az öreg folyó kegyeibe fogadott. Lássuk most e három kaland hiteles történetét!

Ilyen süllőért már bizony érdemes hajnalig kitartani a Duna partján :o)

Éppen, hogy elkezdődött a szezon, talán szeptember végén jártunk még csupán, mikor Gergő barátommal egy egész éjszakás horgászatot ütemeztünk be az a Dunán. Végignéztük egymás után a tuti helyeket, de süllőknek se híre, se hamva. Már jóval túl jártunk az éjszaka közepén, mikor egy olyan szakaszra tévedtünk, ahol ezidáig csak nagyon ritkán dobáltunk. Ahogy kiléptünk a fák közül, rögtön egy süllőrablás loccsanása borzolta szét a felszínt. Azon nyomban pozícióba álltunk és elkezdtük szórni a vizet. Jómagam egy Blázy-féle Gull wobblert akasztottam a zsinór végére, amit még csupán ezen a hétvégén kaptam Tamástól tesztelés céljából. Frissen átalakított modell, ez volt az első bevetése. :o) Talán második bevontatásra elemi erejű rántás szaladt végig pálcámon és rögtön horgon védekezett a termetes süllő.

A citrom színű Blázy Gull talán második dobásra húzta be...

... a gyönyörű, négyes forma süllőt

Viszonylag könnyen megadta magát prédám, gyorsan a part felé kormányoztam, hogy Gergő nyakon ragadhassa a meglepett jószágot. Felfokozott izgalomban mustrálgattuk, olyan négy kilósra saccoltuk. Mivel nagyon meleg volt a levegő, minél gyorsabban vissza akartuk helyezni a vízbe, ezért csupán négy-öt gyors fényképet készítettünk róla. Egymás tenyerébe csaptunk barátommal, miután süllő nagy loccsanással kereket oldott... idén ezidáig ő volt a legnagyobb. Mivel megzavartuk a pályát, kicsit pihentettük ezt a részt, majd fél óra elteltével visszatértünk. Még akadtak rablások, ám csak egy-egy koppintásig jutottunk. Ebben az éjszakában ennyi volt csupán, bár manapság ez sem számít kevésnek. Bárcsak minden éjszakában benne lenne egy ilyesforma süllő!

Egy betlibe hajló éjszakán hirtelen fordul a kocka és partra került az idény eddigi legszebb hala

És szabadsága visszaadatott :o)

Már benne jártunk az októberben, mikor egy hétköznapi, meló utáni pecára indultunk András barátommal. Minden tökéletes volt: a vízállás, az időjárás, a légnyomás... szinte érezni lehetett a süllőszagot a levegőben, bár az előző pár betli megmutatta, hogy néha a tuti helyzetek sem működnek. :o) Elfoglaltuk az elsőnek kiszemelt kövezést. András lába alatt loccsant a süllő, szinte azonnal. Barátom rádobott és horogvégre is csalta a negyvenöt centis komát. Még szinte vissza sem engedte halát mikor én húsz méterrel arrébb szintén akasztottam. A lazán felejtett fék megtréfált, ám így is sikerült nyakon csípni a negyvenhét centis sücit. Hófehér felúszó original Rapalára szottyant kedve. :o)

Mokány süci fehér Rapala Originalra

Nem a legnagyobb, de azért örültünk neki :o)

A következő helyszín is szépen adta a halat. Andrásnak két kisebb süllőt sikerült behúznia. A csillagok együtt álltak és egyértelműen evett a süci, de sajnos, az apraja csupán. Mondtam is barátomnak, hogy foghatunk akár egy tucatot is ezekből, mégis azt javaslom, hogy lépjünk tovább, ugyanis ahol ilyen sok 40-47 centis süllő van, ott biztosan nem akadunk nagyobb halba. Pedig ugye, ez a cél. A harmadik pálya teljesen más jellegű volt, itt azonban nem élt a víz. Ismét a Blázy Gull-t indítottam harcba és tíz perc dobálás után le is verte, egy eddigiekhez hasonló forma süsü. Lassan elérkezett az éjfél és indulnunk kellett hazafelé... másnap reggel dolgozóba köll menni. :o) Bár, nagy süllőt nem sikerült fogni ezen az éjszakán, mégis rendkívül tanulságos és szórakoztató este volt mindkettőnknek.

A Blázy Gull ismét lecsapott ;o)

Október végén Panyi Bence barátomtól kaptam meghívást egy szlovákiai Duna szakaszra. Mivel Bence igen szép süllőket fog ezen a részen, nagy méretű gumikkal készültem, mindent, vagy semmit alapon. :o) 12,5-15 cm-es plasztikokkal pakoltam tele dobozomat, főleg Relax Kopyto gumihalakkal. Bencével lépésről lépésre dobáltuk végig a közel másfél kilométer hosszú kövezést, miközben jóízű beszélgetésben osztottuk meg egymással tapasztalatainkat. Az egyik kiszögelésben éles ütéssorozat érkezett, a még csak hullófélben lévő gumira. Rögtön bevágtam, érzetem hal védekezik a zsinór végén, ám az ellenállás nem volt túl komoly. Végül a part közelében egy hatalmas kősüllő körvonalai törték szét a vízfelszínt. Te jó ég, milyen gyönyörűséges hal! Faroktőig 44 cm-t mértünk. Ráadásul mokány, vaskos példány volt, gyönyörű mintázattal. Életem eddigi legszebb kövesét tartottam kezeim között. Mondanom sem kell, fülig ért a szám, miközben visszaadtam szabadságát a nem mindennapi rablóhalnak. :o)

 Kezeimben életem eddigi legnagyobb kősüllője

Nem aprózta el, a 12.5 centis, shad formájú gumihalat verte le

Becslésem szerint alulról súrolta a másfél kilót

Sötétedéskor Bence behúzott egy másfeles sücit, de nem fényképezte. Neki ez kicsi... én sokszor ürülnék a magyar oldalon még ennek is. :oD Mire éjfélre járt az idő, a pálya végére értünk. Szinte érezni lehetett a levegőben, valami még történni fog. Igencsak elfáradtam a hosszú túra során. Mivel telihold volt aznap este, sötétebb gumit akasztottam a zsinór végére. Leültem egy nagyobb sziklára és lassan emelgettem műcsalimat. Mikor a kőláb közelébe értem hatalmas koppintásom érkezett, ám a bevágásra nem akadt meg a tettes. Oda b*****t neki – suttogtam Bencének. Hidegvér! Újabb emelés és BUMM... karikában a bot. Gyorsan feldolgoztam a kövek közül a meglepett süllőt, majd Bence ügyesen birtokba vette. Öt kilósra taksáltuk, de nem is a termete volt különleges, hanem inkább rendkívül sötét tónusú színezete tette egyedivé ezt a fogást. Hatalmas örömmel helyeztem vissza a vízbe az idei horgászévem legnagyobb süllőjét. Ez a gyönyörű fogas koronázta meg végül az őszi süllőszezont. Soha rosszabb sorozatot. ;o)

És íme az év süllője, egy sötétszürke dunai fogas

A kékes tónusú gumi horga szépen az állkapcsába fúródott

Ezzel az ötkilós sücivel zártam az őszi süllőszezont. Soha rosszabb befejezést... :o)