Ha már kopogtat az ajtón az ősz és az ártéri fák levelei zöldből sárgába, bordóba fordulnak, számomra elérkezik a csukák ideje. A Tisza-tóra már hosszú évek óta járunk vissza ebben az időszakban és a tapasztalat azt mutatja, hogy a szeptember, illetve október eleje számunkra sokkal eredményesebb és eseménydúsabb, mint az azt követő hónapok. Ekkor a víz még nincs szétcsapva, rengeteg szűz pályát lehet találni, ám a ragadozók még mélyen a növényzet sűrűjében lesik prédájukat, ahonnan csak sok furfanggal és a megfelelő technikák alkalmazásával tudjuk őket kipiszkálni. Tudatosan keressük ilyenkor az éppen hogy meghorgászható részeket, ahol a hínár fölött csak pár arasznyi szabad vízoszlop található, ugyanis a ragadozók is az ilyen jellegű, tisztásokkal tarkított, sűrűn benőtt részeket preferálják.

Gyönyörű mintázatú Tisza-tavi kroki alkonyat előtt

Mielőtt azonban belekezdenék a tapasztalatok ismertetésébe, kis kitérőt tennék a felszerelések irányába. Lassan nyolc éve használok casting bot-orsó párosítást csuka horgászatára. Míg más, általam űzött módszereknél továbbra is a spinninget favorizálom a castinggal szemben, addig csukázásban az előnyök tagadhatatlanok. Akár támolygó kanalat kell táncoltatni, akár jerk csalit kell ütemesen vezetni, a rövid merev bot bizonyult számomra a megfelelő eszköznek. Eddig egy 27 g dobósúlyú botot használtam, és bár a kezemben volt a pálca minden rezdülése, valahogy mégsem volt az igazi... talán a bot rugalmassága, játékossága miatt. Erre a szezonra azonban rendszeresítettem egy Pontoon 21 Chaser-t 47 g-os dobósúllyal. Ezzel a pálcával a rángatós csalikat már úgy vezetem, mintha meg lenne rajzolva az útjuk, a bevágások gerincesek, felszerelés hibájából távozó halaim is alig akadnak már. Számomra ez a tökéletes csukás bot, szerelem lett ez első pillantásra. :o)

Munkában új csukás kombóm 

Chaser casting

Az első Tisza-tavi hétvégénk szeptember közepére esett, ami igazából még a nyár része volt ebben az évben. Ennek megfelelően brutális meleg és perzselő nap fogadott minket Gergő barátommal, ami gyorsan kiszívta belőlünk az életerőt. Ekkor tizenhárom csukát sikerült csónakba emelnünk. A legnagyobbat cimborám fogta 65 centivel, de nekem is sikerült egy 60 pluszost nyakon csípnem. Második alkalommal szeptember végén érkeztünk a tározóra. Szombaton viharos szél fogadott minket, így az eldugottabb kubikokban találtunk csak menedéket, majd miután csitult a szél, megpróbálkoztunk a nyitottabb részekkel is. Ekkor a mi csónakunkban tizenkét csuka esett el. Az átlag méret valahol ötven és ötvennyolc körül alakult, egy halam akadt csupán, ami elérte a 60 centimétert. Ezen a hétvégén akasztottam egy szemre négy kiló fölötti behemótot is, de sajnos rövid harc után elharapta a fluoro előkét. :o( Sajnos, a komolyabb halakkal vívott küzdelmet rendszerint elveszítem a Tisza-tavon :o(

Hínárrengetegből horogra csalt kettes csukesz

Csónakban az első szebb rablóhal

A visszaengedés pillanatai

Mint korábban említettem, a csukák többsége mélyen a hínár sűrűjében tanyázott, ahol sem támolygóval, sem wobblerrel nem igazán lehetet őket elérni. Erre a szituációra, mi egy offsett horoggal megfűzött vékony gumihalat használunk, amit át tudunk húzni a növényzet sűrűjén. Gumit tekintve számomra a P21 Awaruna és Ratta vált be a legjobban 4-es méretben. Voltak napok, amikor csak a természetes, volt amikor csak a feltűnő színek működtek fényviszonyoktól függetlenül. A horog öblére mindig ólom volt öntve, esetleg apró körforgó kanállal kiegészítve. Akadt amikor úgy érzetem, hogy az apró körforgó emelte az eredményességet, akadt, mikor úgy éreztem, nincs különösebb jelentősége. A horog öblén lévő súly azonban meghatározó volt. Nem mindegy, hogy a gumi a felszín alatt, vagy méter mélyen jött a hínárszálak között. Meg kellett találni a megfelelő mélységet, ahol a csukák éppen tartózkodtak. A kapások erre a módszerre apró pöcögtetések, sorozások formájában jelentkeznek. Én ilyenkor ott szoktam hagyni a gumit, majd pár másodperc múlva, mikor megindul a zsinór oldalra, keményen bevágok.

Kisebb csuka rejtett horgos-gumis technikára 

Négyes Awaruna súlyozott offset horoggal 

Négyes Ratta apró körforgóval kiegészítve

Ez a szebb csuka lehetetlenül benőtt terepből lett horogra csalva

Ezzel a pár másodperces nyeletéssel, azt tapasztaltam, sokkal jobb a megakasztási arány, mint nélküle. Ugyanis, mondanom sem kell, offset horogra, nagyon sok az üres bevágás, illetve a távozó halak száma is jelentős. Cserébe azonban a kapások száma elképesztően magas. Van, hogy egyazon halat négyszer-ötször is kapásra tudom hergelni, mire sikerül megakasztani. Talán nem ez a legkreatívabb csukázó technika, azonban ilyen sűrű növényzetben biztosan állíthatom, hogy a leghatékonyabb. A legszebb csukáinkat így fogtuk ebben az évben, illetve a meglépő nagy halamnak is így sikerült túljárnom az eszén.

Ebben az időszakban fogott halaink nagy részért a rejtett horgos-gumis technikának köszönhettük

Gergő barátom legszebb csukája az első hétvégéről

A másik módszer, amit nagy sikerrel alkalmaztam ebben a kora őszi időszakban, a felszín alatti jerk wobblerekkel való pergetés. Persze nem csak úgy találomra dobáltam velük. A hínárszőnyegek fölötti 10-20 cm fölötti tiszta vízoszlopban ütemesen vezetve nagyon szépen el lehet húzni ezeket a műcsalikat. Így főleg a hajnali, vagy alkonyati fényváltásban voltam eredményes. A másik szituáció, amikor sikerrel alkalmaztam a jerk wobblereket, azok a kapásidőszakok közötti döglött órák voltak. Ilyenkor a töklevelek árnyékában a felszínig emelkednek a krokik és ha pontosan dobunk a tökös nyílásaiba, akkor bizony meg is támadják a műcsalit. Nagyon látványos, ahogy becsobban a wobbler, cikázva megindítom, majd felbukkan mögötte egy tolóhullám és amikor utoléri a műcsalit, hatalmas loccsanással érkezik az akció. Ha elhibázza, érdemes újra visszadobni rá, mert nálam előfordult, hogy harmadszori próbálkozásra fogta meg csupán a jerket a töklevéltől már jó öt-hat méterre kicsalogatott a csuka. A mostani két hétvége alatt négy csukát fogtam jerk wobblerekkel... többet, mint támolygóval.

A zöld színű Cruel Minime kellett neki

A mohó csukesz nem tudott ellenállnia  felszín alatt cikázó jerk csalinak 

Őszintén mondom, számomra a Tisza-tó a legkedvesebb csukás terep. Itt minden egyes horgászat egy új rejtvény, folyamatosan keresni kell a halat, megfejteni a szituációkat, agyalni, jó döntéseket hozni. Talán a fogott zsákmány mérete nem veri át a csukástavakon edződött sporik ingerküszöbét, ám egy-egy nehéz nap után, ha mégis rájövünk az aznapi megoldásra és néhány csukát sikerül csónakba emelni egy ekkora vadvízen, az mindig elégedettséggel tölt el. Van, hogy a túra végén, az utolsó pillanatban fordul a kocka és egy gyenge nap torkollik örömpecába. Mindez egy csodálatos, szívet melengető környezetben, buja növény és madárvilággal körülölelve. Nem túlzok, ha azt mondom, számomra a Tisza-tó a csukás mennyország :o)

Számomra a Tisza-tó a legkedvesebb csukás terep hosszú évek óta :o)