Legények a gáton

2010. május 09. - Bogyo_bacsi

Magyarországon a horgászok többségének a kedvenc hala a ponty, így a legtöbben ezt a halfajt próbálják horogvégre keríteni. A legtöbbünknek egy betévedő tíz kiló feletti potyka élete halát jelentheti. Így voltam idáig én is, hiszen bár sokat horgászok pontyra, tízpluszost ezidáig nem sikerült elcsípnem. Ezért is izgatott fel Gábor telefonhívása, aki egy teljes hétig sátorozott a Római tó partján, amiben újságolta, hogy egy 21 kilós tükröst és több 15 kiló körüli pikkelyest segített partra már az első napon. Egész héten tartottuk a kapcsolatot telefonon, értesülve az egyre másra akasztott gyönyörű halakról. Péntek hajnalban jött el az én időm, amikor már a napkeltét követően robogtunk faterral a rekordfogással kecsegtető vízterület felé.


Kivételesen nem a stégsoron, hanem a gáton foglaltunk állást

Mikorra megérkeztünk Gábor már alaposan kipecázta magát, így igen önzetlen módon nekünk segédkezett, hogy a sikerélmények minket se kerüljenek el. Az ő eredményességének a kulcsa az volt, hogy a szerelékét két maréknyi pellet társaságában, egy etetőhajó segítségével húzta be a jónak vélt helyre. Sajnos erről a luxusról most le kellett mondanunk, mert a kishajó akkumulátora pont érkezésünkre merült le. Úgy döntöttünk, hogy csónakkal beevezünk és megszórjuk az előttünk lévő területet pelletekkel, bojlikkal. Ezt a műveletet Gábor végezte el, miközben én a partról navigáltam őt a megfelelő helyre. Amíg az etetés beért, kisebb halakkal próbálkoztunk. Én apróbb pelletet, fater pedig kukoricát és gilisztát tűzött a horgára.

A táj itt sokkal vadregényesebb. A partszakaszt nádas foltok szegélyezik

Az etetést halibut és ponty master pelletekből, illetve mézes bojlikból készítettük

A kisebb pontyok nem sokáig várattak magukra. Fater egymás után segítette partra a két kilós forma tükrösöket és én is hármat fogtam ki zsinórban. Bosszantott viszont, hogy a nagyokat nem tudtuk elérni, hiszen azok jóval beljebb tanyáztak, mely távolságot már dobással nem tudtunk elérni. Bíztam benne, hogy a beszórt nagy szemű pelletek és bojlik kicsalják őket a már partról is elérhető zónába. Kis idő elteltével átváltottam a nagyhalas horgászatra. Hajszálelőkémre az egyik boton egy szem 22 millis hallibut pelletet fűztem fel, míg a másik horog mellé ugyanebből két darab került. Még sosem használtam ekkora brutális csalit. Az első kapásra nem kellett sokáig várni. Egy hatalmas húzást követően megkezdődött a harc egy nagyobb ponttyal, amire már olyan régóta vártam, de sajnos alul maradtam küzdelemben, ugyanis a part közelében kipattant a szájából a horog. Izgatottan dobtam újat és a következő kapás sem váratott sokat magára. Ezúttal a két pellettel csalizott szereléket vette fel valami brutális dög. A bot karikába hajlott, és a zsinór elpattant a kötésnél. Jaj, éreztem, hogy nagyot hibáztam. A 27-es zsinór ide kevés lesz. Ezzel a damillal az ekkora halakat nem fogom tudni kifogni. Elkeseredve, vesztesként vártam az következő összecsapást miközben fater nagyon jól szórakozott a kisebb bajuszosok aprításával.


Amíg beért az etetés, kisebb halakkal múlattuk az időt

Lassan átléptünk a délutánba. Kicsit el voltam keseredve. Úgy érzetem, hogy a szerencsém elhagyott, hiszen ott volt kétszer is a nagy lehetőség, de egyszer sem sikerült élnem vele. Ráadásul, ha további nagy halak jönnének, akkor sem lenne könnyű dolgom, hiszen a 27-es zsinórom nem fogja bírni ezt a strapát. Ezen gondolkodtam éppen, amikor hitelen az orsómról valami recsegve kezdte letépni a zsinórt. Rögtön bevágtam és akasztottam. Éreztem, jó halat sikerült megcsípnem, iszonyatos erővel rohant ki újra és újra. Nem bízva a damilomban az orsó fékjét nagyon lazára állítottam és folyamatosan engedtem húztam rajta, így próbálva kimeríteni a halat. Olyan óvatosan bántam vele, mint a hímes tojással. Több mint fél órán keresztül küzdöttem vele így, mire Faternak sikerült alá tolnia a szákot. El sem hittem, hogy sikerült kifognom ezt a 10,6 kilós harcias tövest, amivel beállítottam az új egyéni rekordomat. A gyors horogszabadítás és száj fertőtlenítés után csináltunk pár közös képet és útjára engedtük a hétvége legagresszívebb pikkelyesét. Örömöm leírhatatlan volt, de nem sejtettem, hogy az események csak most fognak felgyorsulni...

Nagy méretű bojlis szákban a hal, amire oly sokáig vártam


Első tízpluszosom hatvan dekával haladta meg a tíz kilót


Ő volt a nap legharciasabb ellenfele


Óvatosan engedtem útjára a megfáradt vendéget

Közel egy órát kellett várni a következő vendégre. Ezúttal, a dupla pelletes horgot vette fel valami szörnyeteg, iszonyatos orsótépést produkálva. A fárasztás sokkal könnyebben ment mint azt az előző halnál tapasztaltam. Ez a töves jóval lomhábban és nyugodtabban viselkedett a horgon, így nem kényszerültem annyit játszani a fékkel. Óvatosan, de határozottabban tereltem a szák felé, ahol Gábor hamar rabul is ejtette őkelmét. Hihetetlen, de a rekordomat egy órán belül ismét megdöntöttem ezzel  a 12 kilós tőponttyal. Nagy gonddal megszabadítottuk terhétől, majd óvatosan visszahelyeztük a vízbe. A nagy méretű merítőszákkal és a szájfertőtlenítéssel próbáltuk kímélni a halakat, de sajnos a pontymatrac hiánya megtanított minket a leckére. Nagyon nehéz ekkora halakat, megfelelő matrac nélkül kezelni a parton és szabadon engedni. Muszáj lesz a jövőben beszerezni ezt a horgászfelszerelést is, ha kifejezetten nagyhalakra akarunk horgászni.

Remélni sem mertem, hogy ilyen hamar megdől az új egyéni rekordom


A gyönyörű töves kereken 12 kilót nyomott a mérlegen


Sajnos még nincs pontymatracunk. Így elég körülményes volt a halak kezelése

Közben fater gilisztával aprította a bajuszosokat. Főleg tükrösök, jöttek másfél és három kiló között, de látszott, hogy az öreg nagyon élvezi a helyzetet. Egymás után szedte ki a pontyokat. Gábornak és nekem gyakran kellet átszaladnunk hozzá meríteni, mert minden egyes kifogott hal után a szákot a háta mögött felejtette a domb tetején.


Gábor és fater akcióban. A kisebb pontyoknál a giliszta volt a favorit


Egy átlagos pecázáson egy ilyen hármas tükrös is nagy örömöt okoz

Ismét egy órát kellett várni a  következő kapásra, amikor az újabb jelentkező megrángatta a kutyanyelv alakú jelzőt. Sikeres bevágás és akasztás után meghűlt az ereimben a vér. Olyan erőt érzetem, amit még soha. Lassú méltóságteljes mozgással indult meg a tengeralattjáró a zsinór másik végén. Jaj, csak ezt bírd ki még, el ne pattanj a terhelés alatt! - fohászkodtam az éghez. Imám most meghallgatásra talált és sikerült a behemótot elterelnem a veszélyes, akadós zónából a vékony zsinór ellenére is. Lassan forgott előttem a vízben jókora örvényeket keltve, miközben olyan élményekkel ajándékozott meg, amelyekről ezidáig csak álmodoztam. Az egyik kezem folyamatosan a féken volt, tolerálva a hal ellentmondást nem tűrő kirohanásait. Lassan, lomhán, de megállíthatatlanul úszkált balra, jobbra előttem, miközben minden idegszálammal az eseményekre koncentráltam. Amikor megfordult előttünk és megláttuk méteres pikkelyes testét másodszor hűlt meg bennem a vér. A szákolás után alig bírtam kiemelni a vízből a mérlegen 16,5 kilót nyomó óriási tőpontyot. Három órán belül három újabb egyéni ponty rekord. Szinte hihetetlen. Végigsimítottam a hatalmas testet és fertőtlenítettem a horog által ütött sebet. A fényképezéshez alig tudtam megemelni a termetes tövest. Komoly erő kellet, hogy visszasegítsem a vízbe és búcsút inthessek neki, miközben egy méltóságteljes farokcsapással eltűnt a szemem elől. Egy álom vált valóra...

Soha életemben nem láttam még ekkora pontyot


A 16 és fél kilós behemótot alig bírtam megemelni a kamerának


Életem egyik legszebb horgászélménye volt ez a pillanat


Köszönöm, hogy megtiszteltél a jelenléteddel. Bocs, a horog miatt... :)


Találkozunk majd újra ha elérted a húsz kilót

A késő délután már nem hozott nagy halat, de fater továbbra is sikeresen bűvölte a kisebb pontyokat. Több három kiló fölöttit is sikerült megfognia, de természetesen az enyémekhez hasonló bajuszosokra nem volt esélye. Összesen 14 pikkelyest segített partra és látszott, hogy ura a helyzetnek. Késő délután a szakszerűen horogra fűzött giliszta ismét bizonyított, mikor a csalit egy hetvenöt centis harcsa vette fel. Leírhatatlan volt az öröme, hiszen legutóbb én fogtam meg a harit, amely az általa szakszerűen horogra fűzött gilisztát kívánta meg.


A kisebb pontyok között is akadtak gyönyörű példányok


Hát igen. A szakszerűen felhelyezett gilisztára ismét bejött a harcsa

Lassan elérkezett a csodás élményeket adó nap vége. Fater összecsomagolt és hazaindult, de én kint maradtam éjszakára Gáborral, hogy továbbra is a nagyobb testű pontyokat vegyük célba. Az eseményeknek még koránt sem volt vége, hiszen a tó még tartogatott számunkra néhány meglepetést, de ezt már a következő történetben fogom elmesélni...

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr501985838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2010.05.11. 17:05:46

Mindhármótoknak gratulálok a fogásokhoz, Neked pedig pluszban a minőségi cikkhez!
A rekordpontyodnak mintha sérült lenne a szája, bizonyára nem ez az első találkozása horoggal. :)
Faterod botja faszán dolgozik még a kisebb hal alatt is. A büdös halas pelleteket ott nagyon szereik a pontyok ezek szerint. Már nagyon padlón vagyok suli miatt, én is mennék lógatni...
Ez a gáti szakasz sokkal szebb hely, mit a dokkok. Azért nád, sás mellett ücsörögni mégis csak kellemesebb mint fadeszkákon kopogni. Fasza élmény lehetett! Kíváncsian várom a folytatást!

Gabesz00 2010.05.11. 18:43:08

Köszi szépen a gratulációt!
Szerintem is nagyon jó lett a cikk.
Azt hiszem nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy elég izgalmas éjszaka várt ránk, ami nem igazán az alvással telt el.....:-)
A másnapról nem is beszélve.
Számomra nagyon izgalamas volt ez a hét. Esővel, viharokkal tarkítva, de így még emlékezetesebb horgászat maradt meg bennem emlékként. Megmondom őszintén a végére kicsit elfáradtam, de már az újabb horgászatot tervezem!:-)
Én is várom a folytatást, bár tudom, hogy mi következik, mégis izgalmas újra átélni, akár így olvasva is ezeket a kalandokat.
A "félórás" halak hétvégéje volt ez....:-)

Üdv.:Gábor

Szákos Frodó 2010.05.11. 21:37:48

Gratulálunk! Mi a Tiszát vallatuk a hétvégén. Ilyen halakat nem ajándékozott nekünk de azért szép volt. Reméljük, hogy egyszer az élővizeinkben is viszontláthatjok ezeket a békés mozdonyokat.
Kérjük a folytatást!
üdv.: greenfishing

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.11. 22:12:02

Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat!

@Kapásjelző: Sajnos ritkán lehet fogni olyan nagy pontyot, amit nem akasztott meg előttünk senki. Tulajdonképen nem a horog ütötte seb a veszélyes, hanem ha a horgász beletépi az akadóba a halat. Persze néha ez elkerülhetetlen, de ha mindenki hozzám hasonlóan kiszedné a szerelékét a vízből, mikor elmegy szuszukálni, akkor ez ritkábban fordulna elő. Igen úgy tűnik, hogy a hallibut pellet volt a nyerő, ugyanis a bojlihoz hozzá sem nyúltak, pedig azzal is etettünk. Bár, Gábor azzal is fogott előző napokban. Én is kíváncsi vagyok, hogy mikor állsz elő az első élménybeszámolóddal az induló blogodban... :o)

@Gabesz00: Köszönöm ezt a hétvégét! Csak csodálni tudom a szívós kitartásodat. Én nem biztos, hogy kibírtam volna sátorban 8 napot egy ilyen viharokkal tarkított héten. Kíváncsian várom a következő túrát, amit szervezel. Én ott leszek! :o)

@Szákos Frodó: Én sajnos még nem horgásztam a Tiszán, de a Dunát rendszeresen vallatom. Valahogy idén még nem adott halat az öreg folyó, de ami késik nem múlik... Mindenesetre én is jobban szeretem a vadvizeket, ahol órákat tudok barangolni anélkül, hogy emberekkel találkoznék. Remélem hamarosan tudok ilyen élménybeszámolóval is szolgálni...

A folytatást talán holnap este sikerül majd publikálnom... :oP

Gabesz00 2010.05.12. 09:10:15

@Szákos Frodó: Hello Frodó! Nekem is az egyik kedvenc helyem a Tisza és a holtágai. A nyaram egy jó részét ott szoktam tölteni. Mi általában ott is megtaláljuk a nagyobb halakat, legyen az harcsa, vagy akár ponty is. Egy igazi tiszai nyurga sokkal nagyobb ellenfél ezeknél a ponytyoknál....

Gabesz00 2010.05.12. 09:13:34

@Bogyo_bacsi: Hát a 8. nap végére már én is ki voltam egy kicsit, de csak azért, mert nem igazán tudtam kipihenni magam. Legrosszabb a sok pakolászás volt az eső és a viharok miatt. Nem tudom hány órát aludhattam a nyolc nap alatt, de az biztos, hogy nem sokat!

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.12. 21:46:14

@Gabesz00: Hát engem a végén ez a két nap is megviselt. 3 nap alatt aludtam 9összesen 7 órát... :o) DE nem mondhatnám, hogy nem érte meg.

Publikáltam a folytatást! :o)
süti beállítások módosítása