Még alig múltam 14 éves, mikor sikeres horgászvizsgát tettem és a tagdíj befizetését követően tagjává váltam a tatabányai Jószerencsét horgászegyesületnek. Már alig fértem a bőrömbe, úgy vártam, hogy életemben először egy engedélyes tavon tegyem próbára horgásztudásomat. Ahogy márciusban felolvadtak az egyesület hideg vizes tavai, az első lehetséges időpontban buszra pattantam, hogy meglátogassam a Síkvölgyi tavak egyikét. A partra érkezve besuhintottam dióverő HOKÉV botomat és rögzítettem kapást jelző ruhacsipeszemet megviselt TEKNŐC damilomon. Ám hibába az etetőanyagnak használt pirospaprikás búzadara és horgon lebegő puffasztott rizs, az első potykámat csak a sokadik alkalomra sikerül megfognom. Jól emlékszem az első évben összesen négy halat sikerült csupán elcsípnem és ezekből mindössze három volt ponty, de az eddigi engedély nélküli tavakon fogott törpeharcsákhoz, naphalakhoz képest ez is tekintélyes zsákmánynak számított.

Olvasd el a teljes töténetet >>>