Ebben a nehéz, válságokkal teli világban igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sikerült az idei évben is eljutnom egy tengerparti országba. Természetesen a két hét dajdajozás kemény évközi lemondásokkal párosult, de végül sikerült eljutnom az Adriai tenger partján elterülő olasz városkába, Martinsicuroba. A régi, megviselt matchbot így újra bekerült a kocsiba a poggyászok közé, és a hűtőláda mélyére is elrejtettem egy doboz csontkukacot az ideges tekintetek elől. Sajnos, a sok érdekes program mellett csupán néhány óra jutott horgászatra, de kár lett volna kihagyni Róma, Velence, vagy San Benedetto megtekintését néhány apró halacskáért cserébe.

Gyönyörű kilátás tárult elém horgászat közben

Korán reggel keltem, és elindultam leendő horgászhelyem, a helyi halászkikötő kövezése felé. Sajnos, a homokos tengerpart nagy része nem kínált jó horgászati lehetőségeket, mert a víz nagyon sekély, meleg volt és a rengeteg fürdőző turista miatt igen problémás lett volna a halfogás. Jó lesz nekem a hatalmas sziklákból felhalmozott, mélyen a tengerbe nyúló kőnyelv. - gondoltam. Miután állást foglaltam, összeraktam felszerelésemet, ami tulajdonképpen egy matchbotos keszegező szerelékből és egy szem, a horogra tűzött csontkukacból állt. Hiába lógattam körbe a kövezést, egy apró kapást nem sikerült kicsikarnom a hatalmas kék mélységből. Miért nem kell ezeknek a halaknak a csonti? - estem kétségbe. Talán vegetáriánusok? Nem hinném... A választ egy mellettem horgászó kisgyerektől kaptam meg, aki tört angolsággal elmesélte, hogy itt bizony kagylóval lehet csak megfogni a halacskákat. Készségesen megmutatta, hogy honnan tudom beszerezni a horogra valót, ahol a tengervíz hullámai megsimogatják a legalsó köveket.

Barna kagylóterep a sziklákon. Ez volt a  nyerő csali az Adrián

Mondanom sem kell, innentől kezdve már nekem is sikerült halat fogom. Az első zsákmány egy furcsa alakú, ahogy én elneveztem, zászlós hal lett. Ezt a fajt közvetlenül a kövek mellett sikerült elcsípnem. Mohósága és partszéli előfordulása legjobban a naphalra emlékeztetett. Így végül csökkentenem néhány darabbal a tengeri napsi állományt. :o)

Beazonosítatlan tengeri halfaj

A kövezésen beljebb araszolva, már jóval mélyebb részeket sikerült meghorgásznom. A következő áldozat egy tengeri küsz lett, ahogy elkereszteltem. Ebből a halfajból is párat sikerült megfognom és szintén a barna kagyló volt rá a nyerő csali. Idő közben a nap lassan felkúszott az égbolton és a meleg már szinte elviselhetetlen lett. Nem csak a tűző nap sugarai szívták ki belőlem az életerőt, de a kövekről visszaverődő hő is a kábulat közeli állapotba taszított. Kénytelen voltam tehát visszavonulót fújni és sajnos több lehetőségem nem is akadt a tengeri halak hajkurászására az üdülés alatt.

Nézőközönségem is akadt a forró sziklákon

A másik számomra ismeretlen halfaj, ami a horgomra akadt

Utánanéztem azonban, hogyan mívelik a profik a halfogás mesterségét a tengeren. A kikötő mögötti kövezésen hatalmas emelőhálók sorakoztak, amiket csörlő segítségével lehetett csak kiemelni. Meg is figyeltem egy öreg sporit, aki éppen a családi vacsorára szánt tengeri herkentyűket próbálta beszerezni a fent leírt módszerrel. Az egész család kint ült a parton, italoztak, néha az öreg felhúzta a hálót. Családi halászat olasz módra...

Halfogó alkalmatosságok sora a tengerpart mentén

Itt népszerű hobbi a kis szerszámos halászat

Giovanni papa halat fog a családnak :o)

Nagyon gyorsan eltelt a két hét nyaralás, de sajnos több horgászatot nem tudtam bevállalni a hátralévő időben. Bár, érdekes volt kipróbálni újra a tengeri horgászat legegyszerűbb műfaját, de az én világom mégsem ez a módszer. Már alig vártam, hogy hazaérjek és megújult erővel ismét szembenézzek, a hatalmas pontyokkal, dunai süllőkkel, balinokkal... Mindenhol jó horgászni, de legjobb otthon! :o)

Napfelkelte az Adrián