Normális ember a tél beálltával visszavonulót fúj és a meleg szoba biztonságos rejtekében rendezgeti, tisztíthatja az év során megkopott felszerelését. Jómagam azon kevesek közé tartozom, akik önsanyargató módon télen sem rettennek vissza a horgászás kihívásától, hiszen a fagyos hónapok is lehetőséget nyújtanak rá, hogy a megfelelő módszerrel megtaláljuk az ilyenkor még táplálkozó folyami ragadozókat. Persze az ilyen vállalkozás néha a józan ész határait súrolja, vagy messze túl mutat azon, hiszen nem ritkán mínusz tíz-tizenöt fokos, csontig hatoló hidegben kell helyt állni a falatnyi sikerhez...
A szürke tél lassan birtokba vette a Duna menti tájat
Ez a mélyre törő Rapalával fogott süllő...
... Jimmy barátom zsákmánya volt
A december még viszonylag enyhének bizonyult. Jimmy és Laci rendszeresen vallatták a komáromi Duna szakaszt és nem ritkán igen derék fogasok estek el két és három kiló között. A hír hallatán én is útra keltem, hogy szerencsét próbáljak, de sajnos nem voltam elég kitartó és sikeres süllő fogás nélkül zártam a decembert. Ottlétemkor Jimmynek sikerült partra segítenie egy harmincötös körüli süllőcskét. Ahogy elérkezett az év vége, enyhülés következett be az időjárásban, ami koszos áradó vizet hozott a Dunán, ellehetetlenítve a további próbálkozásokat, hogy pergetve ejtsünk el egy egy téli süllőt.
Jimmy 44 centi hosszú pergetett zsákmánya
Laci szintén elcsípett egy 44 centis fogast
Január végére a vízállás kezdett az ismét horgászható szintre beállni. Ekkor Zolival, Mikivel és Pistivel a menyhalakra próbáltunk ráakadni a partvédő kövezések mentén. Gyermekkoromban rengeteget horgásztunk menyusokra az öreg Dunán. Nagyon közel áll a szívemhez ez a horgászmódszer, hiszen semmihez sem hasonlatos, varázslatos élményt ad a téli Duna parton található kopasz ősfák között ácsorogni, miközben a folyó álmosan ballag lefelé a sötét éjszakában. Forralt bor, tábortűz, szalonna sütés és időnként a botspicceket megrázó menyhalak teszik emlékezetessé ezeket a kóbor horgászórákat.
Januárban végig áradt a Duna
A magas és zavaros víz miatt a horgászat szinte lehetetlenné vált
Első próbálkozásunk alkalmával a víz még rendkívül magas volt, éppen hogy odafértünk a folyó partjára. Talán az enyhe idő volt az oka, de az édesvízi tőkehalak nem tették tiszteletüket a köreinkben. Ha fogás nem is akadt, a tábortűz mellett jót lakomáztunk a ropogósra sült szalonnából és vörös hagymából. Sebaj, hogy nem sikerült halat fognunk, igazán jól esett kiszellőztetni a fejünket, kiszabadulva a központi fűtés által kuktaként felmelegített panellakás fogságából.
Pisti menyhalazásra készülődik erős feeder botjaival
Zoli inkább szalonnát sütöget. Figyelem! A kép reklám megjelenítést tartalmaz! :o)
A hideg téli éjszakában nagyon jól esik a ropogósra sült szalonna és hagyma
Pisti gébre specializálódott... :o)
Február elejére a körülmények újra optimálisnak mutatkoztak menyhalazásra, ugyanis beköszöntött a sarkvidéki hideg mínusz 15 – 20 fokkal. Mivel a társaságunkból idáig csak nekem nem sikerül menyust fogni a versenyszellem kiparancsolt a szőnyi Duna partjára. A vonatról leszállva éreztem, hogy ez egy nem mindennapi túlélő próba lesz számomra. A vastag, réteges ruházatban habcsókemberként lépegettem a megfagyott avart taposva. Útközben szemlét tartottam a holtágon, amit már egy ideje vastag jégtakaró borított. Sötétedésre sikerült helyet foglalnom a kövezésen és szerelékeimet kivetettem a már tisztuló sodrás szélébe.
A szőnyi holtág vastagon befagyott február elejére...
... de szerencsére az élő Duna még horgászhatónak bizonyult
A naplementében fürdő táj meleg látványa csalóka. A hőmérséklet -20 fok körül táncol
A sötétség beálltával iszonyatos hideg telepedett rá a vízpartra. Lábujjaim a három zokni ellenére is majd lefagytak, végtagjaimat folyamatosan mozgatom kellett, hogy ki ne hűljek. Végre valahára valami megrázta az egyik bot spiccét. Bevágva egy harminc centis menyhalat kurbliztam ki a partra. Öt másodperc elég volt és a hal odafagyott a kezemhez. Képtelen voltam kivenni a horgot a szájából, így elvágtam a zsinórt és bilincsre fűztem áldozatomat. Még egy kapásom akadt, de a tettes sajnos meglépett az apró bodorka szelettel. Este nyolc körül, úgy döntöttem, hogy saját testi épségem érdekében feladom a küzdelmet és összecsomagoltam felszerelésemet. A vasútállomás felé vezető úton, már számban érzetem a borsos lisztben sült menyhal ízét, ami ritka csemegének számít felénk.
Lassan ráborult a sötétség a tájra és eljött a menyhalak ideje
A fagyos Duna ajándéka ez a buksi fejű harminc centis menyus
A következő napra is horgászatot terveztem, de a hóvihar, majd a zajló Duna áthúzta a számításaimat. Úgy néz ki májusig visszavonulót kell fújnom, hisz a befagyott Dunán már én sem tudok halat fogni, tavasszal meg ugye jönnek a tilalmi időszakok. De nincs is ezzel semmi gond, ilyen a természet körforgása és nekünk minden esetben alkalmazkodni kell hozzá. Most ugyan háttérbe kell húzódnunk, de ha tavasszal jön a kikelet és a természet megújulni látszik, az ébredező halak már ott fognak találni engem a vízparton ácsorogva horgászbottal a kezemben... :o)
Pár nappal később már zajlani kezdett az öreg folyó, elzárva minket a halfogás lehetőségétől