Nos, akkor folytatnám a történetét, hogy az erős szezonkezdet után hogyan is alakult számomra az idei dunai wobbleres idény. Az általam rendszeresen látogatott kövezéseket továbbra is nyalogatta a félig zavaros, magas vízállással hömpölygő folyam, kitűnő terepet nyújtva a pergetéshez. Az erős sodrás a part szélébe tolta az apróhalat, melyek a partvédő kövezések által megtört víz kisebb-nagyobb langóiban leltek menedéket. Természetesen a rájuk portázó ragadozókat sem kellett messze keresni tőlük. A koszos árban igen bátran locsogtak a balinok, kaffogtak a süllők. Nekem csupán azt kellett kiokoskodnom, hogy mely vízállásnál, mely helyek kecsegtetnek sikerrel. Persze, ehhez kellenek az elmúlt évek tapasztalatai és egy nagy adag kreativitás is. Nem volt ritka, hogy egy éjszaka alatt négy-öt pályát is végigdobáltunk, keresve a táplálkozó rablóhalakat és általában az esetek többségében találkoztunk is velük...

Kora nyári horgászataink általában alkonyattal kezdődtek és pirkadatig tartottak

Jómagam igen ritkán dobálok balinra. Valahogy nem csigáz fel annyira a nagy tempóval bevontatott műcsalik világa... mondhatnám, lassú kezem van. :o) Vannak azonban szituációk, amikor annyira vadul táplálkozik az őn, hogy a mélyen járó nappali süllős wobblerek helyett, mégis egy balinos műcsali kerül a kapocsba. A kőspicc által megforgatott vízben egymás után durrogtak a balinok a lenyugvó nap fényében. Nem tudtam megállni, hogy ne próbáljak rájuk... feltettem egy citrom shadot és már az első dobásra megragadta valami a beeső fahalacskát, ám nem akadt meg a tettes. Néhány új dobás és valaki bőszen ledurrantotta, a már félúton verető wobblert. Zsákmányom agresszívan védekezett, de a húsos szájban jól ült a hegyes VMC horog, így hamarosan nyakon ragadhattam egy igen derék balint. Faroktőig 57 centimétert mértem... már jó ideje nem találkoztam ilyen szép fenekeszeggel. Óvatosan helyeztem vissza elemébe, sokáig kábán tátogott a harc hevétől kimerülve. Mire kereket oldott, már ránk szállt a sötétség és eljött a süllők ideje.

Bizony ilyen balinokra már érdemes rádobni

Régóta nem találkoztam ilyen szép dunai fenekeszeggel :o)

Egy másik alkalommal Edmund barátommal eredtünk a halak nyomába. Aznap este semmiféle aktivitást nem tapasztaltunk, pedig már végigjártunk pár ígéretes helyet. Végül egy laposabb területen kötöttünk ki, ahol egyértelműen hajtotta a küszöket valami a sóderon. Talán pár perce sem dobáltunk még, mikor valaki elragadta Edi Chervy wobblerét közvetlenül kiemelés előtt, szinte a lába alatt. Heves harc kezdődött, még az orsó fékje is felsírt többször, mire egy gyönyörű, márványos test fénylett fel a kakaó barna vízben. Még néhány perc és állkapcson is ragadhattam barátom első dunai harcsáját, amit nagyjából három és fél kilósra saccoltunk. Mosolyogva néztük, ahogy végül elúszik a meglepett bajuszos. A továbbiakban is hallottunk baloldalunkon harcsa buffanásokat, ám ahogy feléjük közeledve dobáltunk rájuk, egyre távolodtak. A továbbiakban már nem nyílt esélyünk az újabb akasztásra, ám így is nagy élmény volt felszínen intenzíven táplálkozó harcsákkal találkozni, ami a Dunán igen ritka esemény felénk.

Edi élete első dunai harcsájával :o)

Citrom színű Chervy C-48 wobblerre szottyant kedve

Megesett, hogy Andris barátommal ugrottunk le egy pár órás villámpecára az áradó folyó partjára. Ahogy a lenyugvó nap bearanyozta a vizet a falánk balinok is őrült vircsaftba kezdtek... egymásba értek a hatalmas loccsanások, a küszök szinte kivetődtek a partra a lábunk előtt. Azonban mégsem sikerült kapásig jutnunk, pedig tálcán kínálta magát a lehetőség. Az őnök a gyorsan húzott minnow műcsalikra oda se bagóztak. Hirtelen ötlettől vezérelve, egy 7 centis, kopogós, piros Norizi wobblert választottam ki dobozomból, majd ütemesen kezdtem vontatni a folyásra merőlegesen. A duci felszíni crankbait lassan húzta maga után a V betűt ahogy billegve közeledett felém. Már csupán pár méterre volt a parttól, mikor valaki erőszakosan visszarántotta botom spiccét. Rövid harc után grabancon ragadtam a derekas balint. A tyúktojás méretű csali mélyen ült a torkában... lám ez kellett most neki. :o)

A felszínen húzott kopogós Norizit cuppantotta le

Amíg egyébként az áradás tartott, egyértelműen a nagyobb wobblerek bizonyultak eredményesebbnek. Még a kisebb süllők is simán lecsavarták, az akár 13 centis műcsalikat is. Nekem az SSR 9 és az új favorit, Husky 13 adták egyértelműen a legtöbb süllőt. Utóbbi langós részen húzva szinte a felszín alatt billeg... számomra ő az egyik új kedvenc. :o) Egy érdekes történetet elmesélnék. Nagy Andris barátommal már jó órája dobáltunk egy ígéretes spiccen, ami már többször jó halakkal ajándékozott meg minket korábban. Most azonban mélyen hallgatott a víz. Már vagy ötvenszer elhúztam a másfél méter mélyen járó shadot, amikor úgy döntöttem, hogy átváltok Huskyra. Első dobásra leverte a méretes wobbit egy 54 centis süsü. Lám végig ott ólálkodott a lábunk alatt a falánk sárkány, de én rendre elhúztam alatta a műcsalit. Tanulsága az esetnek, hogy keresni kell a mélységet. Van, hogy csak fél méterrel kell lejjebb, vagy feljebb nyúlni és ott a kapás :o)

A nagyobb wobblereket a kisebb 35-40 centis süllők is szépen ették

Ez alatt az 54 centis süllő alatt, vagy ötvenszer húztam el a shadot, míg egy felszín közelében járó wobblert első bevontatásra levert

Így teltetek hát a nyár első hetei. A magas vízállás igen jó halakkal ajándékozott meg minket, betlis pecánk most szinte nem is akadt. A sanyarú tél után, most bőségesen elhalmozott minket a Duna kincseivel, ami az ember önbizalmát alaposan rendbe is rakta. :o) Ahogy kúszott lefelé a vízállás, fordult a kocka. A partot a tavaszi sikeres ívás nyomán ellepő apró ivadékok új szituációt teremtettek a pergető horgászok számára. A ragadozók erre az apró termetű táplálékra álltak át és egyik percről a másikra a nagy műcsalik ütés nélkül maradtak. Ám, ez is kitűnő lehetőséget kínált az éjszakai pergetésre, kisebb wobblerekkel, meglepően szép halakat sikerült horogvégre keríteni. Ám, ezt már csak egy másik dunai történetben fogom nektek elmesélni... :o)

A kora nyári magas vizek idején számomra egyértelműen a darabosabb műcsalik muzsikáltak jobban