Ahogy levonultak a kora-nyári áradások, szépen lassan beállt egy állandó alacsony víz az öreg Dunán. Az ilyen körülmények általában nem a pergető horgászok barátjai, de kitartó keresgéléssel, jó megérzésekkel, ilyenkor is horogvégre keríthetőek a táplálkozó rablóhalak. Szinte egyik napról a másikra, a part szélét ellepték a néhány centis ivadékok és a ragadozók azon nyomban átálltak az apró zsákmányra. Nagy méretű wobblerekkel már koppintásig sem jutottunk, elő kellett újra venni az apróbb műcsalikat, illetve a kövezések mellett felértékelődtek a lapos sóderosok, belső zátonyok környékei is. Idén jóval nagyobb szerepet kaptak naptáramban a tiszai horgászatok, mint az előző években, így a Dunára, mondhatnám, feleannyi időm jutott. Azonban nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte az összes próbálkozásunk sikerrel járt és igazán szép halak is akadtak fogásaink között. Most ennek az időszaknak a történetét mesélem el nektek.

Nyár közepén az apró csalik hozták a nagyobb halakat is

Mint fent írtam, a körülmények jelentősen megváltoztak nyár közepére. A táplálékhalak mérete és tartózkodási helye teljesen új stratégiát kívánt. Az ivadékok teljesen kiszorultak a partszéli kövek közé, sóderos laposok szélére. Itt már az apróbb, minnow jellegű wobblerek bizonyultak fogósnak, melyeket igen sekély merüléssel lehetett húzni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte a part tövében kellett döcögtetni a műcsalit pár tíz centis mélységben, esetleg a kövezés tövében táncoltatni. Szinte minden próbálkozás adott egy-két süllőt, ám az átlagméret most már elmaradt az előző időszakban tapasztaltakhoz képest. Rendre a 38-40 centis növendékek kerültek horogra, mely mérettartományból a nyárelőn szinte egyet sem fogtunk. Süllők mellett rendre kisebb balinokat, jászokat csíptünk nyakon járulékos halként. Jó móka volt, de én mégis valami többre vágytam... :o)

Az átlag süllő alja...

... és az átlag süllő teteje :o)

Egyik éjszaka Edi barátommal hajszoltuk a süllőket a sötét Duna parton. Aznap már magaménak tudhattam egy átlagsüllőt, de még reménykedtem további fogásokban. Egy hosszú sóderos partszakaszra keveredtünk, ahol valósággal forrt a víz a rablásoktól végig a part mentén. Főként kisebb balinok, domolykók, jászok tizedelték az apróhalak seregét, de biztos voltam benne, hogy süllő is akad a pályán. Fölfelé araszoltam, követve a loccsanásokat, mígnem egy apró zúgóhoz értem. Egy vízbe nyúló kő kissé megforgatta a vizet és az általa keltet langóban többször szétspricceltek a kishalak. Az enyém leszel - gondoltam, majd kiválasztottam dobozomból egy apró Chervy mágnes wobblert. Nesztelenül lépkedve, nagy kerülővel a tetthely fölé osontam. Óvatosan túldobtam a langón, majd ütemesen húzni kezdtem magam felé a műcsalit. Talán harmadik bevontatásra kopp... valaki megütötte a fahalacskát. Azon nyomban beletartottam az akcióba és botom karikában maradt.

Nagy volt az öröm. Idén már a második 60+ -os wobbleres süllőmet tarthattam kézben

Óriási élmény volt becserkelni a szétspriccelő kishalak nyomán

Semmi reakció a túlvégről, de én tudtam, hogy halam van, hiszen, egyértelmű volt a kapás. Kicsit megerőltettem zsákmányomat, véget vetve a patthelyzetnek, mire egyértelmű fejrázások érkeztek a túlvégről. Rövid de heves fárasztás után grabancon ragadhattam egy igen jó süllőt. Lám, kint portyázott a sóderoson, mindössze harminc centis vízben. Edi barátom időben ért utol, hogy megörökíthesse emlékezetes fogásomat, egy faroktőig hatvan centiméterre nőtt gyönyörű fogast. Mondanom sem kell, fülig ért a szám. Nem igen számítottam ilyen zsákmányra a hosszú éjszakai etaptól elcsigázva. Óvatosan helyeztem vissza őkelmét a langyos vízbe, hogy egy nagy loccsanással beterítsen friss Duna vízzel. Ám én cseppet sem bántam, az átlagos, negyvenes forma süllők között végre beesett egy derekasabb példány. Pár perccel később felbukott a nap a látóhatár fölött. Elégedetten nyújtóztattam ki fáradt tagjaimat, miközben a hajnali napsugarak gyengéden megsimogatták arcomat.

Természetesen szabadsága visszaadatott

A kis mágnes. Igen jó tapasztalataim vannak a magyar wobblergyártók kézműves termékeivel

Egy másik alkalommal Csabi barátommal eredtünk az éjszakai ragadozók nyomába. Ám, a kora délután már a holtág vízén ringatózva talált minket. Úgy döntöttük, alkonyat előtt kicsit megvallatjuk a belső részeken található sóderzátonyokat, balinokat remélve. Cirka fél óra alatt Csabi fogott egy gyönyörű, 25 centis sügért. Bizony már régen láttam ilyen szép kerek, púpos hátú öreg csapót. Gyorsan le is fényképeztük. Talán cirka tíz perc sem telt még el, mikor az én műcsalimat kis elragadta valaki. A kreatív mozgású Scatter Cranket éppen ki akartam emelni a vízből, mikor odatörölt neki egy negyvenötös forma baller. Rövid fárasztás, fényképezés, majd mehetett is vissza éltető elemébe sügér barátja mellé. Sajnos, az éjszaka ezúttal nem adott süllőt...

Csabi barátom púpos csapójával :o)

Zátonylakó őn

Az éjszakai etap előtt néha megéri erőltetni a fényváltás előtti időszakot is

Ezt követő hétvégén Milán barátommal vallattuk az öreg Dunát kősüllőket hajkurászva. Szépen fogdostuk is őket, de a sötétedés közeledtével már a wobblerek váltották fel a gumikat a zsinór végén. Én egy gyöngy-fehér színű Mata wobblert választottam ki a dobozból, amit a mester az én kérésemnek megfelelően festett meg. Egy rugany által megtört visszaforgóhoz kötöttünk ki. Első pár dobásommal a limányos részt húztam meg, majd a kövezés mentén az állóvíz felé dobtam. Félúton durrantotta le valaki a fehér Matát. Legnagyobb meglepetésünkre egy másfeles forma dunai csuka ficánkolt a zsinór végén. Rendkívüli módon örültem neki, hiszen ebben az évben bottal ütöttem a csukák nyomát. Remélem az ősz majd fordulatot hoz ez ügyben is. :o)

Idei első dunai csukám az élő folyóról

Fehér színű Mata wobblerre szottyant kedve :o)

Már benne jártunk a késő szeptemberben, mikor egy újabb emlékezetes kalandban volt részünk Edi barátommal. Az utolsó pár horgászat alkalmával csak kisebb süllőket adott a folyó, valahogy a kövezések nem működtek, pedig már kezdett hűlni az idő. Nézzük meg őket a laposon, hátha kiállnak még a sekély vízbe! - vetettem fel barátomnak. Éjfél körül járt már mire a legígéretesebb szakaszhoz érkeztünk. Itt egy kisebb mederegyenetlenség törte meg a vizet. Nem telt el sok idő és barátom segítségért kiáltott. Jó halat akasztott. Rövid harc után grabancon ragadtam élete eddigi legnagyobb, 58 centis süllőjét, amely nem csak hosszban volt tekintélyes, de hatalmas pocakkal is meg volt áldva. Gratuláltam a sikeres fogáshoz a szerencsés horgásznak. Az eset után nem sokkal még én is kicsavartam a vízből egy kisebb fajtársát. Remek peca volt, úgy gondolom. :o)

A sekélyen járó minnow formájú wobblerek adták a legtöbb halat ebben az időszakban

Edi barátom új süllőrekordjával

Hát így teltek a nyár végi-kora őszi dunai éjszakák. Igen emlékezetes kalandokat tudhatunk a hátunk mögött és igen szép halakat fogdostunk. Ám, ami a legfontosabb, rengeteg tapasztalatot szereztem a wobbleres süllőzés kapcsán. Soha ilyen szép süllőket nem fogtam még, mint ezen a nyáron... és ami a legfontosabb, egy teljesen új Duna szakaszon, teljesen egyéni stratégia szerint horgászva. Bizony, emlékezetes időszak volt ez. Ám, mielőtt azt hinnétek, hogy itt vége a wobbleres idénynek, elárulom nektek, az ősz újabb fordulatot hozott. Egy lehűlő vízzel érkező árhullámmal igazán szép süllőket sikerült fognom, többek között új egyéni süllőrekordomat is. Hamarosan megírom majd ennek az időszaknak a hiteles történetét is. Addig is, görbüljön a bot! ;o)

Fogas a köpcösebb fajtából :o)